Dömsödy Andrea, a Könyvtárostanárok Egyesületének alelnöke Pályakép – újabb pályaszakasz előtt

Posted by Oros Sándor - augusztus 31st, 2022

Dömsödy Andrea

Iskoláim 

Az általános iskolát szülővárosomban, Gödöllőn végeztem. Már alsótagozatosként tanár szerettem volna lenni. A későbbiek során egyre jobban érdekelt az irodalom és a történelem, így adta magát, hogy majd magyar-történelem szakos tanár legyek. Az aszódi gimnáziumban Hódi Gyuláné, magyartanárom által kidolgozott komplex tantervű humán tagozatra jártam. Ági néninek nemcsak a tanterve, de órái is meghatározóak voltak.

Mint sokaknak, a középiskolai évek nekem is meghatározóak voltak. Igaz ez mind a mai napig tartó barátságaimra, mind a közösségi élet szervezésében való részvételemre, mind az érdeklődésemre. Különösen meghatározók voltak azok a tanulmányi versenyek és táborok, melyekre Koncz István történelem- és könyvtárostanárom szervezésében jutottam el. Vagy nem jutottam el… Itt jöttem rá, hogy nem vagyok képes, és nem is akarok ennyi lexikális tudást magamba préselni, mint amennyi a magyar és történelem szakon szükséges. Lett ettől egy sokkal, de sokkal jobb ötletem… (Vincent Cuvellier Emilje után szabadon.)

Az érettségi után az ELTE könyvtár szakára felvételiztem, majd egy év után a pedagógia szakon is megkezdtem tanulmányaimat, hiszen az oktatás iránti érdeklődésem sem tűnt el. A diplomák után néhány évnyi könyvtári munkát követően pedig az ELTE neveléstudományi doktori iskolájában ösztöndíjasként könyvtárpedagógiai kutatással foglalkoztam.

Találkozásaim a könyvtárral

Iskolám 3. osztálytól közel volt a városi könyvtárhoz, így azok közé tartoztam, akiket időnként gyerekkönyvtári foglalkozásra vittek. A foglalkozásokra nem emlékszem, csak a hatalmas lenyűgöző festményre a falon és a csoportos kölcsönzés után határidőre vissza nem vitt könyv miatti büntetés okozta szégyenre, amiért aztán évekig elkerültem a könyvtárat. Az iskola felsőtagozatos épületében már volt egy pici könyvtár, a gimnáziumban pedig már könyvtárnak is alkalmas térben elhelyezett nagyobb. 12 éves közoktatásom alatt sajnos egyetlen könyvtárhasználati foglalkozásra sem emlékszem – feltehetően nem is volt.

Igazi könyvtárhasználó az egyetem alatt lettem, amikor már a másik véglet jellemzett: egyszerre nyolc könyvtárnak voltam tagja. Ám ennek volt előzménye.

A gimnáziumomban a könyvtárostanár megpróbált az akkoriban induló Bod Péter Országos Könyvtárhasználati Versenyre benevezni engem is. Nem sikerült a nevezés, mert túlkoros voltam, de a felkészülési folyamat során nagyon megtetszett a könyvtáros szakma, amiből akkor viszonylag sokat láttunk. Az induló versenyhez ugyan nem volt módszertani segítség, a kilencvenes évek elején még nem voltak könyvtárhasználati tankönyvek, a könyvtárpedagógiát is erősebben vezérelte a tananyag tartalma, mint a használóközpontúság, így a felkészítési folyamatban számos könyvtáros megközelítés is megjelent. Kiharcoltam, hogy érettségi felkészítő fakultáció induljon a könyvtár tantárgyból, igy folytathattam a témával való foglalkozást, és az érettségi vizsgatárgy kiválasztásának problémája is megoldódott. Ennek köszönhetően könyvtári raktáros képesítést szereztem 1995-ben az érettségi részeként.

Az egyetem alatt egyik szakomon sem találkoztam iskolai könyvtári kurzussal. A könyvtár szakon néha-néha megemlítették ezt a könyvtártípust is. A pedagógia szakos kurzusaim során egyre erősödött bennem a könyvtárakban, az iskolai könyvtárakban rejlő lehetőségek fontosságába vetett meggyőződés. Különösen nagy hatással volt rám Nahalka István és az általa megismert konstruktivista pedagógia. Szakdolgozatomban a könyvtárpedagógia elméletét igyekeztem összefoglalni a hazai szakirodalom és főleg a konstruktivista pedagógia szemszögéből. Ennek egy fejezetével elnyertem az MKE és az IKSZ által adományozott „Az év fiatal könyvtárosa” díjat, majd az egész diplomamunka jelentős kibővítése után a Könyvtárostanárok Egyesülete (KTE) azt könyv formájában is megjelentette, „Könyvtár-pedagógia” címmel.

Szakmai pályám

A szakkönyvtári gyakorlatomra tudatosan választottam az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumot (OPKM), hogy megnézzem: szívesen dolgoznék-e ott, hiszen diplomáimhoz ez a megoldás nagyon adta magát. Még a gyakorlat alatt állásajánlatot kaptam az OPKM-ben, melyet el is fogadtam. Így 2000-től 21 éven át ott dolgoztam iskolai könyvtári referens munkakörben.

A kezdetekről könnyű volt részletesen írni. Az OPKM-ben viszont kinyílt és felgyorsult körülöttem a szakmai világ. Lehetetlenségnek érzem akár csak az összes fontosnak tartott emléket leírni. Olyan nagy emberekkel dolgozhattam együtt, akiket korábban csak olvasmányokból ismerhettem: Balogh Mihály, Celler Zsuzsanna, Dán Krisztina, Hock Zsuzsanna, Ugrin Gáborné és számos könyvtárostanár, akiktől rengeteget tanultam. Megtisztelő és inspiráló volt támogatásuk, belém vetett szakmai bizalmuk.

A napi olvasószolgálati munka mellett jöttek az “egyebek”: iskolai könyvtári szakfelügyelet előkészítése, majd szervezése évről évre; a Könyvtárostanárok országos konferenciáinak, valamint a „Négyszögletű kerekasztal” c. gyermekirodalmi beszélgetéssorozat szervezése, a Bod Péter Országos Könyvtárhasználati Verseny szervezése, szakmai irányítása; publikálás a „Könyv és Nevelés” c. folyóiratban; könyvtárhasználati foglalkozások kialakítása a szakkönyvtárban; részvétel a Nemzeti alaptanterv kidolgozásában az informatika műveltségi területen (2012); a „Kortárs irodalmat az iskolai könyvtárakba” pályázat felépítése, lebonyolítása; Iskolai könyvtári webinárium szervezése, vezetése.

Az iskolai könyvtári témák mellett főként a pedagógiai szaktájékoztatás foglalkoztat még. Kollégáimmal megkezdtük egy elektronikus tananyag kidolgozását „A pedagógiai szaktájékoztatás eszközei és módszerei” címmel abból a célból, hogy más könyvtárak dolgozóit is segítsük e témában. A covid miatti bezárás hírére pedig körülbelül két nap alatt indítottam el az OPKM képernyőmegosztásos online tájékoztató szolgáltatását.

Jelenleg egy másik könyvtártípusban törekszem az olvasók támogatására, könyvtárpedagógiai és pedagógiai szaktájékoztatási tudásom hasznosítani. 2022 áprilisa óta az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar könyvtárában dolgozom, ahol számos új szakmai területen való tanulás vár rám.

Tanítás, mint tanulás 

Az ELTE Neveléstudományi doktori iskolájában ösztöndíjasként tanítani is kellett. Ekkor tanárszakos hallgatók didaktika szemináriumait vezettem. Akik ezt nálam végezték, hospitáltak iskolai vagy gyermekkönyvtári foglalkozáson, terveztek forrásalapú foglalkozást. Ezek a szemináriumok – párhuzamosan a neveléstudományi doktori óráimmal – sokat segítettek abban, hogy a könyvtárpedagógia gyakorlatáról rendszeresen és módszertani megközelítésben, nemcsak módszerekre fókuszálva gondolkodjak.

A Bologna-folyamat bevezetésétől kezdve tanítottam könyvtárhasználatot pedagógia és andragógia szakos elsősöknek az ELTE-n és a Wesley János Lelkészképző Főiskolán. Ezekben az években rengeteget tanultam többek között az OPKM adatbázisáról is. Jól tudtam hasznosítani és továbbfejleszteni például az információs problémamegoldási folyamatról korábban elméletben írottakat, a használóközpontú gondolkodást.

Közben továbbképzéseken, szakmai műhelyeken gyakorló könyvtárostanárokat is tanítok. Ezeken az az alkalmakon mindig helyet kap a résztvevők jó gyakorlatainak megosztása. Ezekből a megbeszélésekből nemcsak a résztvevők, hanem magam is sokat tanulok.

Szakmai fejlődésemben újabb nagy ugrást hozott 2012-ben az egri Eszterházy egyetem felkérése a könyvtárostanár szak szakmódszertani tárgyainak kidolgozására és oktatására. A félévek során szerzett sikerek és kudarcok folyamatos átgondolása a könyvtárpedagógiai alapelvek megfogalmazásában és részletes leírásában segít.

A gondolkodás a felhasználók számára szükséges tudásról, és arról, hogy miként segítsünk annak megszerzésében, most éppen a Könyvtári Intézet „Könyvtárhasználati tananyag” című tanfolyamán ötvöződik és alakul tovább bennem.

Publikációk

A tudás megosztását mindig fontosnak tartottam, így, ha kérést – lehetőséget kaptam, igyekeztem élni vele. 100 feletti publikációim között számos konferenciaközlemény és konferenciabeszámoló található, míg az elméleti, rendszerező írások megszületésében nagy motiváció volt Dán Krisztina, a „Korszerű könyvtár” egyik hajdani szerkesztőjének folyamatos “nyomása” és a doktori tanulmányok alatti feladatok. Ezen írások képezik alapját első könyvem folytatásának, melynek így alcíme a „Második kísérlet” lett, jelezve, hogy még mindig nem tartom befejezettnek ezt a munkát.

Az utóbbi évek publikációi a „Kis KTE könyvek” sorozathoz kötődek, amelyekben magam is írok, de nagyobb energiát fektetek mások publikációinak segítésére.

Civilben

Mindig is nagyon érdekelt a közösséggel, a gyerekekkel való foglalkozás. A középiskola alatt már ifivezetőként táboroztattam. A civilségem szervezeti kereteket az egyetem alatt kapott. Ekkor a Soros Alapítvány által itthon bevezetett disputa program kiöregedett diákjaként a Disputa Kör Egyesületben tevékenykedtem aktívan szervezőként és bíróként.

A szakmai civilséget sem kerülhettem el, különösen nem Balogh Mihály “főnöksége” alatt. A Könyvtárostanárok Egyesületének 2004-ben lettem tagja, 2008-tól pedig az alelnöki posztot is betöltöm. A Bondor Erika által megerősített és átalakított egyesületi működési formát és programstruktúrát csak működtetünk kell, de a léc magasan van: tavaszi és őszi szakmai napok, nyári akadémiák, szellemi műhelyek, Kis KTE könyvek sorozat, KTE hírlevél, KTE emlékérem, kapcsolattartás más szervezetekkel, jogszabályfigyelés, jogszabály-véleményezés, szakmai tanácsadás, vagyis szakmai támogatás – amit a hazai oktatási és könyvtári intézményrendszer az iskolai könyvtárügynek egyre kevésbé ad meg.

Mindezek fenntartásán túl, amiben magam is hozzájárultam a KTE tevékenységeihez, az a szakmai pályázatainkra beérkező munkák publikációvá alakítása, majd könyvsorozatunkban való megjelentetése. Ebben a gyakorlat szerint szerkesztőink jelentős szakmai támogatást nyújtanak a szerzőknek. Másik egyesületi fejlesztésünk pedig az, hogy a KTE már kizárólag olyan szakmai programot szervez, amin van közös munka, műhely és nem csak a pedagógiában oly sokat kárhoztatott kizárólag frontális előadói tevékenység. Az egyik legújabb újdonság pedig a sajtódíjak alapítása, melyet a Kovács Máté Alapítvány Nívódíj testületében végzett munkám inspirált.

Elkötelezett vagyok a kritikai gondolkodás, az ehhez szükséges információhoz és a tanuláshoz való jog, az esélyegyenlőség mellett. Ezek szerintem a könyvtárosságnak is alapértékei. Amikor a KTE tagsága 2016-ban megszavazta, hogy csatlakozzunk a Civil Közoktatási Platformhoz (CKP), örömmel vállaltam a KTE képviseletét és feladatokat is annak érdekében, hogy a fenti demokratikus értékek a hazai oktatásnak is értékei maradjanak, legyenek.

Mindezek a szabadidőm nagy részét teszik ki. Ebből is következően nálam felállt az az egyszerre szerencsés és nem annyira szerencsés helyzet, hogy a hobbim és a szakmám összefonódik. Ha pedig a munkához nem annyira szorosan kapcsolódó hobbit kellene említenem, akkor az a kirándulás, a madarak és a városnézés lenne.

Köszönöm a felkérést erre a bemutatkozásra. Elgondolkodtató és megerősítő is volt. Fontosnak tartom, hogy az ember a pályájára ne csak annak végén, hanem folyamatosan, de legalább időnként visszatekintsen.

Comments are closed.

Blog Home