Beszélgetés Vázsonyi Csillával, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet könyvtárosával
Személyes találkozásunkra a Magyar Könyvtárosok Egyesületének (MKE) legutóbbi kompetencia-konferenciáján került sor idén májusban, ahol előadó is voltál. Azon túl, hogy mondandód értékes volt és jól felkészülten adtad elő, figyelemre méltónak tartom, hogy – fiatalságod ellenére rutinosként – visszautaltál, visszahivatkoztál az előtted elhangzott előadásra. Ez mutatja a figyelmet, amivel előadótársadat követted, valamint azt is, hogy mindjárt aktívan alkalmaztad is a tudást, amit abból az előadásból merítettél.
Térjünk vissza a Te előadásodra, de először azokról az előzményekről beszélgessünk, amelyek ahhoz vezettek, hogy meghívottként szerepelj az MKE e nemzetközi konferenciáján. Kérlek, mutasd be a Könyvtárvilág webmagazin olvasói számára, hogy hol élsz, hol dolgozol, melyek voltak szakmai felkészülésed állomásai.
– 1990-ben születtem Magyarkanizsán. A gimnáziumot Szabadkán végeztem el, ahonnan a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékére felvételiztem. A néprajzos alapdiploma megszerzése után a mesterképzést kulturális örökség tanulmányok szakon folytattam. Az egyetemi évek alatt a József Attila Tanulmányi és Információs Központ, alias TIK mindennapos látogatójaként váltam feketeöves könyvtárhasználóvá, és kezdtem érezni a könyvtáros szakma hívását. Így választottam minor szaknak az informatikus-könyvtáros szakot, majd ezt még kiegészítettem a Somogyi-könyvtárban szervezett segédkönyvtáros OKJ-tanfolyammal. Így kerültem ki az iskolapadból 2014-ben egy bölcsész diplomával és némi könyvtárosi képzettséggel. Hatalmas szerencsémre szinte rögtön adódott egy munkalehetőség, ami teljesen megfelelt az irányultságomnak: a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (VMMI) népzenei archivistája mellé kerestek munkatársat, ahonnan 2016-ban kerültem át a könyvtárosi munkakörbe ugyancsak a Művelődési Intézet berkeiben. Azt nem tudom megítélni, hogy az anyaországban ez mennyire szokásos szakmai út, nálunk, Vajdaságban azonban jellemző, hogy a könyvtárosok igen változatos szakmai háttérrel rendelkeznek. Amit a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetről érdemes tudni, az az, hogy egy regionális intézményről van szó, melynek tevékenységébe éppúgy beletartozik a közművelődési, a közgyűjteményi, a digitalizációs, a tudományos és kiadói tevékenység, mint a kulturális tartalmak szolgáltatása és az internetes adatbázisok működtetése. Az Intézet könyvtára teljességre törekvően gyűjti a vajdasági magyar közösséghez kötődő dokumentumokat.
Az intézmény sokszínű tevékenységével összhangban számomra is sokféle feladat jut: a klasszikus könyvtári feladatok mellett a kezdetektől közreműködök a megújult Vajdasági Magyar Digitális Adattár (Vamadia) kiépítésében, koordinátorként részt veszek a Kapocs Könyvtári Csoport tevékenységében, valamint az Intézet közművelődési, népművészeti és örökségvédelmi programjaiban is (pl., Vajdasági Magyar Értéktár, Művészet és műemlékvédelem alkotótábor, a Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság rendezvényei).
Melyek azok a szakmai kompetenciáid, amelyeket a legfontosabbnak tartasz – ideértve az „adatkurátorságot” is :))
– Nehéz kérdés, mivel a mindennapi munkában feladatok vannak, amelyeket igyekszem a legjobb tudásom szerint megoldani, és ritkán jutok el az önreflexió olyan fokára, hogy átgondoljam, mely kompetenciák szükségesek az adott feladathoz. Ami az olvasók/felhasználók kiszolgálását illeti, fontosnak tartom, hogy magam is rendelkezem némi kutatói tapasztalattal, egyéb feladataim során én is számos forrást felhasználok, melyek többségét egyre inkább az elektronikus források, online adatbázisok teszik ki. Nekem is vannak bizonyos elvárásaim ezekkel a forrásokkal szemben, a többi felhasználóra is ezt tudom kivetíteni. Tehát ebben a kérdésben inkább csak a felhasználói oldalról tudok én is kiindulni – az adatkurátorság egyelőre inkább egy elérendő kompetencia számomra.
Magam a KAPOCS Csoporttal akkor kerültem kapcsolatba, mikor az MKE nemzetközi ügyekért felelős alelnökeként dolgoztam – tehát igen régen, a 2000-es évek első felében. A vajdasági könyvtárosok e szakmai szerveződésének életpályája a megalakulásától kezdve számos változást tükröz, ebből nem kihagyva a fejlődést sem. Te mióta veszel részt a KAPOCS munkájában és mi a szereped, feladatod a KAPOCS csoportban?
– A Kapocs-csoport koordinálását az Intézet könyvtárosi munkakörével együtt kaptam meg 2016-ban, mikor az intézmény előző könyvtárosa sajnálatosan fiatalon elhunyt. Ő volt Kaszás Angéla, intézetünk „főkönyvtárosa” – valójában mindaddig egyetlen könyvtárosa, vagy ha úgy tetszik „alapító könyvtárosa”, hiszen ő volt az, aki lerakta az alapjait ennek a gyűjteménynek, és persze a Kapocs-csoport működésében is hatalmas szerepet vállalt.
Én tehát 2016-ban egy olyan társaság koordinátorává váltam, amelynek korábban a tagja sem voltam. Fokozatosan jöttem bele az ezzel járó feladatokba, amiben persze nagy segítségemre voltak a kollégák az Intézeten belül és a Kapocs-csoport aktív tagjai, 2021 óta pedig Baráth Hajnal Annával, a Zentai Városi Könyvtár könyvtárvezetőjével együtt egyengetjük a csoport ügyeit. Számomra a legfontosabb tevékenységi területe a csoportnak a továbbképzések, szemináriumok, szakmai találkozók szervezése. A VMMI a budapesti Könyvtári Intézet bázisképzőhelye, ami azt jelenti, hogy a Könyvtári Intézet képzései Intézetünkkel, illetve a Kapocs Könyvtári Csoporttal társszervezésben valósulnak meg Vajdaságban. Ezek a képzési lehetőségek rendkívül fontosak számunkra, sokrétű és alapos ismereteket nyújtanak, és segítenek az itteni könyvtárosoknak lépést tartani az anyaországi trendekkel. Emellett rendszeresen akkreditáltatunk magyar nyelvű képzéseket a Szerb Nemzeti Könyvtár Akkreditációs Bizottságánál, melyek elvégzésével a könyvtárosok eleget tehetnek a szabályzat szerint évente teljesítendő képzési követelménynek. A másik alapvető célunk a szakmai információk terjesztése, a könyvtárosok közti kapcsolattartás segítése a csoporton belül és kívül. Szerencsére ez manapság már nem igényel különösebb energiabefektetést, hiszen a levelezőlistákon, közösségi oldalakon könnyedén értesíteni tudjuk egymást könyvtáraink híreiről, de persze azért egy kicsit figyelni kell, hogy minden fontos hír eljusson a kollégákhoz. Több csoporttagnak igen jó kapcsolatai vannak anyaországi közgyűjteményekkel, ezt is igyekszünk kihasználni egy-egy szakmai kirándulás, könyvtárlátogatás formájában, ha épp van anyagi hátterünk az utazásra.
Most térjünk rá a budapesti előadásodra, amelynek a témája a VAMADIA volt. Kérlek, mondd el olvasóinknak, hogy melyek az intézményi és személyi keretek: tehát, hogy mikor indult a VAMADIA, hányan dolgoztok rajta, milyen eszközparkkal, milyen szolgáltatásokat nyújtotok online és offline.
Térj ki arra is, kérlek, hogy milyen a kapcsolatotok az adatközlőkkel, valamint melyek a fejlesztési terveitek.
A Vamadia = a Vajdasági Magyar Digitális Adattár előzménye, az adattar.vmmi.org körülbelül Intézetünk alapításával egyidőben (2005) született meg, és ugyancsak a kezdetektől működik az intézményen belül digitalizáló műhely. Az új adattár fejlesztése a 2017-es évben kezdődött meg a Magyar Nemzeti Tanács nemzeti jelentőségű programjaként a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának támogatásával. A fejlesztést a szabadkai Studio Present végzi. A vamadia.rs publikus felülete 2019-től érhető el az interneten.
Az adattár jelenleg 6 alegységből áll, ezek a Délvidéki arcképcsarnok, a Kiadványtár, a Periodikatár, a Hangtár, a Fotótár és a Képzőművészeti tár. A rendszer felépítésekor a cél az volt, hogy a különböző tárak egymásba tudjanak kapcsolódni, a tartalmakat a rendszer össze tudja kapcsolni, így, például, egy személynévre, egy településnévre kattintáskor a lehető legtöbb tartalom megjelenhessen, így alakult ki a tárgyszavas háttérrendszer Kabách Edina dizájner fejlesztésében. A Kiadványtár vajdasági magyar szerzők műveit tartalmazza, szépirodalmi, helytörténeti, néprajzi, szociográfiai, történeti, publicisztikai, irodalomtudományi, tudományos könyvek gyűjteménye. Jelenleg 4339 könyv bibliográfiai alapadatai szerepelnek ebben az online könyvtárban, illetve amennyiben szerzői jogi akadályokba nem ütközik, a Kiadványtárban szereplő mű PDF-formátumban szabadon hozzáférhető és letölthető (jelenleg 765 mű). A Periodikatárban jelen pillanatban 35 cím található, köztük napilapunk, a Magyar Szó számai a kezdetektől, valamint jelentősebb hetilapjaink (Hét Nap, Képes Ifjúság) és tudományos, művészeti folyóirataink (Híd, Hungarológiai Közlemények, Kalangya, Létünk, Új Symposion, Üzenet) – összesen több mint 38 000 lapszám. A különböző tartalmak különböző mélységben vannak adatolva: legrészletesebben a tudományos folyóiratok vannak feltárva, melyek tartalomjegyzékei szerző és cím szerint kereshetőek, míg a többinél a teljes szövegű keresés nyújt lehetőséget a tájékozódásra. (A tartalomjegyzékekben adatolt tételek az arcképcsarnokban szereplő szerzők adatlapjain is megjelennek.)
A Fotótár jelenlegi anyaga a Vamadia talán egyik legváltozatosabb gyűjteménye, amely egyaránt tartalmaz szerzői és helytörténeti gyűjteményeket, profi és amatőr fotósok munkáit, családi fényképeket, sajtófotókat, művészi értékű és dokumentumjellegű fotókat, néprajzi, művelődési, művészeti, közéleti stb. témájú képeket. A Fotótár tartalommal való feltöltésében legfontosabb partnereink Dormán László és Németh Mátyás (1939–2021), akik teljes fotóarchívumukat felajánlották a Vamadia számára, valamint a Zentai Városi Múzeum is, amely a múzeumi fotóarchívummal gazdagítja a Vamadiát, illetve folyamatban van a Martonosi Digitális Fotóarchívum rendkívül gazdag anyagának feltöltése is.
A Hangtárat már kezdetben három egységre osztottuk: a Közművelődési, a Néprajzi és a Folklorizmus-hangtárra. Mivel a VMMI működése kezdete óta rendelkezik népzenei archívummal, s ezzel jeles népzenekutatónk, Bodor Anikó (1941–2010) munkásságát igyekszik tovább vinni, a Vamadia kialakításánál is kiemelt hangsúlyt kapott a folklór-tartalmak megjelenítése. Fontosnak tartottuk, hogy külön jelenítsük meg az eredeti gyűjtéseket, és külön a folklorizmus fogalma alá tartozó, életerős hagyományőrző mozgalmunkat tükröző hangzóanyagokat. Jelen pillanatban összesen 2468 tétel érhető el a Hangtárban. Mindezeket a szegmenseket a Délvidéki arcképcsarnok fogja át, amely jelenleg 781 személy szakmai adatait tartalmazza. Ők különböző alkotó- és tevékenységi területek neves képviselői: írók, szerkesztők, fordítók, képzőművészek, zenészek, társadalomtudósok, jogászok stb. Szintén ide soroltuk a néprajzi gyűjtőket és adatközlőket, akiknek tartalmai megjelennek a Néprajzi hangtárban. Az arcképcsarnokban található adatok két forrásból származnak. Kortársak esetében személyes megkeresést követően kérdőíves adatbekérésen keresztül közvetlenül az alkotótól. Szintén ilyen formában kérjük fel a szerzőket együttműködésre, amennyiben van olyan művük, amit teljes közlésre felajánlanának az adatbázisba. A már befejezett életművek esetében lexikonokra támaszkodunk.
A Délvidéki arcképcsarnok folyamatosan bővül, szándékunk, hogy minél több alkotó életművét dolgozzuk fel. Hosszú távú tervünk a szerzők számára minél teljesebb bibliográfiát összeállítani – amelyet részben a feltöltőink hoznak létre, részben maga a rendszer köti össze a személyek neveivel az egyes tartalmakat. Minden tár különféle, az adott anyagnak legjobban megfelelő szempontok szerint kereshető, pl. a néprajzi hanganyagok gyűjtés helye, műfaji besorolás, adatközlő stb., a fotók készítés helye, ideje, alkotó stb. szerint. Minden tárnak van egy felelőse, aki az adott tár adminisztrátorainak, adatolóinak munkáját is koordinálja. Döme Szabolcs a Periodikatár, a Kiadványtár és az Arcképcsarnok koordinátora, Juhász Gyula a népzenei anyagok feltöltését koordinálja, én pedig a Fotótár gyarapításával foglalkozom. Ugyanakkor mindannyian részt vettünk az egyes tárak struktúrájának kialakításában Gondi Martinával, a VMMI igazgatójával, a Studio Present munkatársaival, és más szakemberekkel együtt. Legdinamikusabban a Periodikatár gyarapszik, amihez nagyban hozzájárul a négyfős digitalizálócsapat (akiknek kezei, vagyis inkább szkennerei alól évente több tízezer digitalizált oldal kerül ki) és a hat adatoló munkája. A Kiadványtárnak és az Arcképcsarnoknak egy állandó adminisztrátora van, a hanganyagok feltöltésén hárman dolgoznak kisebb-nagyobb megszakításokkal, a Fotótárnak egy állandó adatolója van, valamint két adminisztrátora, akik egy-egy fotógyűjtemény feltöltésével foglalkoznak.
Elég összetett rendszerről van tehát szó, nem kevés hiányossággal: pl. videótár még nincs, tehát a vajdasági magyarok mozgóképes örökségének szolgáltatására még nincs lehetőségünk. Feltétlenül szükséges a keresőfunkciók finomítása is, mivel ez egyelőre még messze elmarad a megszokott és elvárható használói élménytől. Nemsokára finisbe ér azonban egy új fejlesztés, a külső felhasználóknak is elérhető, egyszerűsített fotófeltöltési lehetőség. Manapság nagy népszerűségnek örvendenek a különböző helytörténeti vagy családfakutató internetes csoportok, fotóadatbázisok, és azt reméljük, sokan kedvet kapnak hozzá, hogy közkinccsé tegyék a saját fotógyűjteményük – a vajdasági magyar közösségre vonatkozó fényképeket, hogy a fotók által új fényben keljen életre az itt élők története.
Érdekes és színes szakmai feladataid mellett jut-e szabadidős kedvtelésre?
– A népi kultúra, a népművészet szeretete állandó pont az életemben, ez pár éve egy új hobbival, a népi hímzéssel, és egy új kutatási területtel, a bácskai Tisza mente egykori népviseletének kutatásával egészült ki.
Kedves Csilla, köszönöm a beszélgetést! Úgy tudom, hogy a kárpát-medencei szakmai köreinkből számosan vágynak arra, hogy a VMMI-t személyesen felkereshessék – különlegesen szép épülete is, szakmai eredményeitek is vonzóak. Remélem, hogy a megismerésetekre vágyó könyvtárosok az interjú nyomán mélyebb betekintést nyerhettek a munkátokba. Sok sikert kívánok Neked és minden ottani kollégádnak!
Budapest – Zenta, 2022 június
Az interjút készítette Haraszti Pálné, a Könyvtárvilág webmagazin rovatvezetője