Beszámoló a Kisalföldi Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesületének közgyűléséről
A Kisalföldi Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesülete 2022. május 3-án tartotta beszámoló közgyűlését a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Könyvtárának Rendezvénytermében. A napirend a 2021. évi tevékenység ismertetésén, az Ellenőrző Bizottság beszámolóján, az alapszabály néhány pontjának módosításán túl szakmai programmal és a Kisalföldi Könyvtáros-díj átadásával vált teljessé.
A kuratórium 2021-ben Orbánné dr. Horváth Márta, nyugalmazott könyvtárosnak ítélte oda az elismerést, helyismereti könyvtárosként végzett áldozatos munkájáért, Győr város helytörténeti kutatásában és népszerűsítésében vállalt szerepéért, példamutató könyvtárszakmai elkötelezettségért. Az átadására a világjárvány miatt ez alkalommal került sor. Orbánné dr. Horváth Márta tanárként kezdett dolgozni, munka mellett szerezte meg a magyar nyelv és irodalom szakos pedagógus képesítést, majd doktori fokozatot is szerzett. 1989-ben a Győri Városi Könyvtár igazgatója lett. 1991-ben könyvtárosi diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Igazgatóként új vezetési stílust hozott a könyvtár életébe, igazi menedzserévé vált az intézménynek. 1993-ig igazgatta a könyvtárat, ezt követően tájékoztató könyvtárosként dolgozott ugyanitt. A helyismereti gyűjtemény alakítása és gondozása különösen fontos volt számára. 2006-ban főkönyvtárosként vonult nyugdíjba. A Kisalföldi Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesületének aktív tagja több évtizede. 1994-ben alapító tagja volt a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének, melynek vezetőségében éveken keresztül dolgozott. Munkáját 2007-ben a helyismereti szervezet Kertész Gyula-díjjal ismerte el. Elkötelezett helyismereti kutató. Győrben és a város környékén megszámlálhatatlan helytörténeti előadással járult hozzá az új kutatási eredmények közzétételéhez. Ennek eredményeit összegzi publikációiban, amelyek közül kiemelkedik a Galambos Krisztinával és Szabó Bélával közösen 2021-ben kiadott Győri képeskönyv: emlékművek, köztéri képzőművészeti alkotások, táblák címmel. Nyugdíjasként is fáradhatatlan. Munkájával több mint harminc éve szolgálja a város könyvtárügyét.
Részletesebb méltatása a Győri Szalon oldalán olvasható.
Szakmai programként „Az irodalom világnézet” címmel Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzser gondolatairól, módszereiről hallhattunk, melynek középpontjába az irodalom és az olvasás népszerűsítésének lehetőségei kerültek.
„Én az irodalomban és a közösségépítésben érzem otthonosan magam” – mondja Juhász Anna, aki 2010-ben alapította meg a kezdetektől óriási népszerűségnek örvendő Hadik Irodalmi Szalont. Kiderült, hogy az irodalom iránt igenis van érdeklődés, és nem is kevés. Az irodalmi szalonok hagyományának felélesztése nem csak remek ötlet volt, hanem védjegye lett a teltházas, de mégis családias hangulatú rendezvényeknek. Anna ezúttal is rendkívül őszintén vallott felfogásáról, családjáról, lelki-szellemi örökségéről, ami nem éppen hétköznapi. A kétszeres Kossuth-díjas költő, Juhász Ferenc lányaként különleges örökséget kapott, de ezt kezelni is kell valahogy. Mivel egy olyan családból érkezett, ahol az irodalom nem egy iskolai tantárgy volt, hanem sokkal több annál, érthető, hogy a másik nagy szenvedélye az otthonosság élményének megteremtése lett. Kezdetektől fontos törekvés volt a falak lebontása a közönség és az irodalom, olvasó és nem olvasó között. Ehhez mindenekelőtt meg kellett találnia a saját útját, hiszen ez csak akkor lehet hiteles, ha őszintén és belülről jön. „Nálam az irodalom soha nem volt kényszer, de egy nagyon nehéz pillanatban találtam rá az utamra, az olvasás erejére, pedig mi mindig nagyon sokat olvastunk és mindig megbeszéltük. Azt is megtapasztalhattam, hogy egy egyszerű kerti időtöltés kapcsán hogyan születik meg egy mű, ennek mekkora ereje van, milyen titkot ad át. Az alkotófolyamat nagyon nagy hatással volt rám. Ennek a misztikus légköre lengte be a gyerekkorom.”
Gyerekkori élménye volt a sok könyvbemutató is, amelyekre az édesapját elkísérte. Ennek kapcsán merült fel, hogyan lehetne a formális kategóriákból kimozdítani az irodalmat, hogy a rátapadt „unalmas”, „érthetetlen”, „távoli” és egyéb jelzőktől megtisztulhasson. Anna másik meghatározó élménye az egyetemi évek alatt érkezett, amikor azt tapasztalta, hogy sok olvasó többnek érzi magát azáltal, hogy többet olvasott. Hogy lehet az, hogy ettől valaki magasabbrendűnek érzi magát? Miért van, hogy szétválaszt és nem összekapcsol az irodalom? – fogalmazódtak meg kérdései. „Ettől nem több valaki, viszont kap egy lehetőséget, hogy ezt a tudást felhasználva emberi kérdésekről gondolkodjon. Ne azt kérdezd, hogy mit akart írni a szerző, hanem hogy mi fogott meg benne, neked mit jelentett, más ember lettél-e az elolvasásától, milyen hatással van az életedre, hogyan tudod beépíteni abba? Azon kezdtem el gondolkodni, hogyan lehetne kijönni ebből az „irodalmi gőgből” és nyitni. Ne távolság legyen, hanem közösség!”
Inspiráló példaként Szőnyi Zsuzsának (Szőnyi István lányának) Rómában működő Triznya-kocsmáját említette, amelynek hatalmas hagyománya lett, hiszen mindenki kíváncsi volt a másikra mindenfajta ítélkezés nélkül. A könyvtár is egy alkalmas tere lehet ennek, még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy az olvasás magányos tevékenység. De hogyan lehet ezt közösségi élménnyé tenni? Például, ha helyszínként olyanokat talál valaki, amelynek már volt egy irodalmi múltja. Az olvasásnak a legfontosabb kulcsa a figyelem és az idő. Manapság jellemző az okostelefonon „pörgetni” az információkat, de az élményszerű olvasás nem ez. Az irodalmi mű nem mondatok sora, de hiába magyarázzuk, miért jó olvasni. Egy írás vagy megérint, vagy nem, de élmény csak abból válik, amelyhez személyesen is tudunk kapcsolódni.
Anna szerint sem lehet az online létet kizárni teljesen, erre a pandémia is rávilágított, hiszen egy közösséget, kapcsolatokat csak így lehetett valahogy fenntartani. Sőt, új lehetőségeket is hozott, hiszen az élő felvételeknek nagyon nagy volt a nézettsége, nagyobb, mint egy kávéházi előadásnak. A digitális világ lebontotta a korlátokat, lecsökkentette a távolságokat, a határon túlról, külföldről is volt követője az eseményeknek. Ennek kapcsán indultak el az első irodalmi útra. A közösségi média viszont csak akkor hatásos, ha őszinte – véli az irodalomszervező. És, hogy mi a véleménye a fiatalokról? „Szerencsére az olvasás egyre népszerűbb, a fiatalok életének is a része, megjelennek egy-egy felolvasóesten. Ott még nem tartunk, hogy egy fiatal 15 kortárs szerzőt fel tudjon sorolni, de ott már igen, hogy az életének a része tud lenni, és valamelyik közösségi oldalon egy alkotó, irodalmi csoport köréhez tartozik.”
Mi tart sikernek? Ha az emberek eljutnak a könyvig, olvasóvá válnak. A könyvnek nagyon fontos a megtartó ereje, nem csak egy generációs, nem csak a következő generáció joga az olvasás.
Hogy válik valaki olvasóvá? Például úgy, hogy egy mosónő minden nehézség ellenére elhiszi, hogy fontos a könyv, mint ahogy Anna nagymamája. Személyes történetekkel fűszerezett beszélgetés végén jövőbeni terveit érintve elárulta, hogy jelenleg egy Márai-esten dolgozik.
Szabó Szilvia, KKKE tag
Fotó: Berente Erika, Pozsgai Krisztina