Bednárik Prokec Zita a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár (Vajdaság, Szerbia) munkatársa bemutatkozása

Fotó: Bednárik Prokec Zita

TANULMÁNYOK:
2021– Óbudai Egyetem BGK – Mechatronikai mérnöki mesterszak

2003 – 2006 Szabadkai Műszaki Főiskola – Informatika szakirány

MUNKAHELY: Juhász Erzsébet Könyvtár

NYELVISMERET: szerb, angol

HOBBI: olvasás, jóga, séta, futás

Szülővárosom a délvidéki Topolya. A történelem fordulatait még most is magán hordozó térség kedves kisvárosa Bácska északi részén található. Közigazgatási, gazdasági, kulturális központ, sok-sok nemzetiség lakja a környező falvakat, amelyeket a török hódoltság után Mária Terézia telepíttetett be. A város neve is öt nyelven sorakozik a főút melletti helységnévtáblán. Fontos építészeti öröksége a városnak a Raichl Ferenc tervezte Sarlós Boldogasszony-templom, amely 72,70 méteres magasságával Szerbia legmagasabb és legimpozánsabb katolikus temploma. Kilátójából gyönyörű kilátás tárul a látogató elé: a messzenyúló bácskai rónaság.

 Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy a község egy kiváló könyvtárral büszkélkedhet. A Juhász Erzsébet Könyvtárat a Magyar Nemzeti Tanács a legjelentősebb magyar érdekeltségű könyvtárak között tartja számon. Otthont ad névadója, a topolyai Juhász Erzsébet író írói hagyatékának és a térség egyik legnagyobb magyar nyelvű könyvtári állományának.

A könyvtár épülete Topolya központjában van, az egykori rabbinátus épületében. 2003 és 2005 között önkormányzati és pályázati eszközökből, továbbá a helyi közösség anyagi támogatásával felújítottuk az épület belső tereit, továbbá az addig kihasználatlan padlásteret, ami által közel 220 négyzetméteres hasznos felületet kaptunk. A mintegy 80 személy befogadására alkalmas teremben irodalmi esteket, játszóházakat, kiállításokat és egyéb rendezvényeket tartunk, s minderre – a könyvtár által megfogalmazott célkitűzések szellemében – megvan a közösség érdeklődése és igénye is.

Az intézmény informatikusaként mindig fontosnak tartottam, hogy a könyvtár technikai szempontból minden tekintetben megfeleljen egy modern könyvtárral szemben támasztott elvárásoknak. Ezen gondolat mentén haladva ki kell emelnem, hogy intézményünkben 2010-ben – ezen a területen akkoriban egyedülálló kezdeményezésként – útjára indítottuk a Ne(t) add fel! elnevezésű programot, ahol idős személyeket segítettünk abban, hogy felzárkózhassanak a digitális írástudás területén. A sikeres programot nyolc éven keresztül vezettem, ahol több száz, a községben élő idős embert tudtunk megszólítani.

Már kezdő könyvtáros koromban kapcsolatba kerültem a magyarországi kollégákkal. A vándorgyűlések és a csongrádi Kárpát-medencei könyvtárostalálkozók adtak mindig új lendületet a munkámban, s mindig örülök, ha eredményekről számolhatok be.  Részt vettem a 2018-as és 2019-es évi Kárpát-medencei Könyvtárosok Konferenciáján, ahol témáim a következők voltak:

• Ne(t) add fel! és Coder Club – Generációkat átölelő informatika oktatás a könyvtárban (2018),
• Kütyüvarázslat a könyvtárban – Micro:bitek a Kárpát-medencében – Egyszerű informatikai megoldások bemutatója, kipróbálása (2019).

Fontosnak tartom kiemelni az Országgyűlési Könyvtár „Könyvtár, ami összeköt” programját, amelynek 2011-ben voltam boldog résztvevője. Tagja vagyok az IFLA-HUN levelezőlistának.

A vajdasági könyvtári életben is igyekszem helytállni. Idén már második alkalommal leszek – Hicsik Dóra kolléganőmmel együtt – a vajdasági Kapocs Könyvtári Csoport számára rendezett akkreditált képzés előadója. A 2019-es előadásom címe: Informatika a könyvtárban – A vonalkódozás bevezetése a könyvtárba egyszerű informatikai megoldásokkal. Az idei előadásunk pedig a Webarchiválás, mint könyvtárosi feladat elnevezést kapta.

Hitem szerint akkor vagyunk sikeresek, ha tudunk reagálni az új korok, új idők kihívásaira. Ilyen kihívásként tekintek a lassan két éven át tartó világjárványra, amely sok szempontból ellehetetlenítette a klasszikus értelemben vett könyvtári tevékenykedést. Más oldalról nézve pedig utat nyitott olyan lehetőségeknek, amelyeknek pont erre a tevékenységmentes időszakra volt szükségük, hogy létrejöhessenek.

A vajdasági magyar érdekeltségű könyvtárak a pandémia előtti években is fontolgatták a számítógépes integrált könyvtári rendszer (IKR) cseréjét, de a folyamatban tényleges előrehaladás csak a világjárvány indulásakor történt. Magyarország Kormánya és a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Magyar Nemzeti Tanács közreműködésével, Hajnal Jenő elnök úr hathatós támogatásával sikerült biztosítani, hogy 15 vajdasági magyar érdekeltségű könyvtár (fiókkönyvtáraikkal), bő fél év alatt a Szirén IKR-ről a Qulto IKR-re váltson. Vajdasági oldalról a szakmai folyamatokat koordináló felelősként az átállási időszakban napi kapcsolatban voltam mind az érintett vajdasági könyvtárakkal, mind a Mongúz Kft. munkatársaival. A könyvtári konverziók megkezdése előtt elkészült részletes munkaterv alapján kezdtük meg a munkát. Vetésforgó szerűen haladva mindig volt egy előkészületben lévő könyvtár, egy olyan, ahol már megindult a konverzió, egy ahol a telepítések zajlottak és ahol már megindult az oktatás. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy mindezt úgy vittük véghez, hogy kizárólag a virtuális teret használtuk, és könyvtárak egyetlen napra sem zártak be az átállás miatt. 2020 augusztusában kezdtük meg a munkát és 2021 februárjában már minden érintett könyvtár minden épületében a Qulto IKR futott. A sikeres átállásban nagy segítséget jelentett a könyvtáros kollégák támogatása és Mongúz Kft. munkatársainak profizmusa.

Véleményem szerint ennek a projektnek az esetében elmondható, hogy a szükség találkozott a lehetőséggel, és a járvány miatti részleges zárlatot a javunkra tudtuk fordítani. Egy minden tekintetben innovatív könyvtári rendszerrel megújulva tudtunk értéket teremteni ezekben a bizonytalan időkben is.

A világban zajló események, a szakmai kihívások – és az a tény, hogy kétgyermekes családanyaként 2021 őszén mechatronika mesterszakos hallgató lettem – számtalan olyan változást hozott az életembe, amelyek folyamatos fejlődésre és megújulásra ösztönöznek. Nem hiszek a hirtelen változásban, szerintem az apró lépések változtatják meg a világot. Melyek ezek az apróságok? A napi félórás jóga, napi pár oldal a kedvenc könyvemből, egy-két oldal írása az egyetemi beadandó dolgozathoz, a baráti kávézások, az elmaradhatatlan esti mese. Ezek azok a dolgok, amelyek végül egésszé, a mindennapjaimmá, az életemmé állnak össze.

Bednárik Prokec Zita, Juhász Erzsébet Könyvtár (Topolya, Vajdaság, Szerbia)