Kalandozás Kelet-Magyarország szép tájain – az MKE Mezőgazdasági Szervezetének nyár végi kirándulása

Posted by Buzai Csaba - november 4th, 2021

Kis társaságunk a Báthori Panoptikum előtt

A hosszú bezártság után többen nehezen nyitnak. Mások viszont már nagyon szerettek volna újra világot látni. Ez a kettősség jellemezte idei utazásunk megszervezését. Külföldre még nem merészkedtünk, így megcéloztuk Magyarország egyik olyan vidékét, amely kevésbé népszerű, viszont bővelkedik szebbnél szebb látnivalókban. Sokan sajnos még így – a biztonság szem előtt tartásával – sem mertek velünk tartani, de késő bánat, mi, akik ott voltunk, pompásan éreztük magunkat.

Augusztus 26-29. között végigjártuk Rétköz, Nyírség, Szatmár és Bereg sok-sok érdekes, nevezetes helyét. Évekkel ezelőtt kaptam egy könyvet – Szabolcs-Szatmár-Beregi képeskönyv –, ebből válogatva állítottam össze a programot, a bőség zavarával küzdve. A hazafelé vezető utunkat a zempléni Tokajban és a borsodi Edelényben szakítottuk meg.

A kirándulást megelőző napokban az időjárás meglehetősen morcos volt, nekünk azonban mégis szerencsénk lett, a második nap kivételével szép száraz kiránduló időnk volt.

Csütörtökön ragyogó napsütésben értünk Kisvárdára. A frissen felújított zsinagóga volt az első célpont, ahol éppen egy kiállítás berendezése zajlott. Nagy szerencsénkre ott találtuk a múzeum igazgatónőjét, aki szívesen és szeretettel mesélt nekünk városáról, múzeumáról és a zsinagógáról, amely néhány éve még a múzeumnak adott otthont. Mivel Kisvárdán jelentős zsidó közösség élt, meglátogattuk a temetőjüket is, amely magántulajdonban van. Tulajdonosa egy Kisvárdán született, ma Bronxban élő személy.

Zsurk a Tisza partján, egészen az ukrán határ szélén (Záhony mellett) fekvő takaros kis falu. Református temploma úgy épült, hogy a korábbi templom 1790-ben készült kazettás fa mennyezetét alátámasztották, és elbontották alóla a régi templomot. Közvetlenül a nyugati homlokfal előtt áll a 35 m magas többszáz éves fa harangtorony. Ezek a haranglábak olyan építészeti gyakorlatot őriztek meg, amely a gótika korában alakult ki. Ám nemcsak megőrizték a gótikát, hanem a későbbi nagy stílusirányzatokból is magukba olvasztottak néhány elemet. Zsurkon a négy fiatornyos tető a gótikát idézi, a harangokat elhelyező középső kiugró rész oszlopainak faragása, valamint íves nyílásai a reneszánszra emlékeztetnek, a torony törzsén levő ablakok keretei pedig népies barokk stílusúak.

Zsurk kazettás mennyezetű református temploma a fa haranglábbal

Máriapócs görögkatolikus kegytemplomában található a könnyező Istenszülő ikon. Pócs kicsi fatemplomában 1696 november 4-én könnyezett először az ikon. I. Lipót osztrák császár és magyar király – felesége, Eleonóra császárné kívánságára – elrendelte, hogy szállítsák a képet Bécsbe, ahol is a Stephansdomban helyezték el. Másolat került a helyére Pócson, és láss csodát, 1715. augusztus 1-jén, majd 1905. december 3-ától egészen az év végéig ismét könnyezett az ikon. A második könnyezés után elindult a zarándokok végeláthatatlan sora, így 1731-56 között Szent Mihály tiszteletére megépült a jelenlegi templom, kora barokk stílusban. 1948-ban XII. Piusz pápa basilica minor címet adományozott a kegytemplomnak.

Máriapócs, Szent Mihály-templom – a könnyező Istenszülő ikon oltára

Másnap délelőtt Szabó Győző kiváló színművészünk szülővárosában, a XV-XVI. századból fennmaradt világi és egyházi építészeti emlékeiről nevezetes Nyírbátorban néztünk szét. Jártunk a minorita templomban, majd a történelmi sétányon megtaláltuk a Báthoriak és a sárkányok nyomát. A református templom volt az egykori kegyúri templom, mellette késő reneszánsz fa harangláb, előtte Tinódi Lantos Sebestyén szobra – Kiss István alkotása 1979-ből.

A várkastélyból már csak az 1500 körül épült reneszánsz ebédlőház áll, mostani funkciója (2009 óta) panoptikum. Öt jelenetben lehetünk tanúi a Báthori családot a XIV-XVII. században érintő legfontosabb történéseknek. Láthatjuk a család több „hírhedt” tagját és más történelmi személyiségeket.

Cégénydányád és Vaja következett a Kölcsey-Kende kúriával, illetve a Vay-kastéllyal. Mindkettőt gyönyörűen rendbe hozták, múzeum lett belőlük. Mindkettő parkjában áll egy-egy csodás 300 éves platán. A cégénydányádi fa a nagyobb, kerülete 7,24 m, magassága 36 m, és 260 m hosszú kobra kötélből kapott megerősítéseket.

A cégénydányádi arborétum 300 éves platánja

A Vay-kastélyban látható családfán 1272-től kísérhetjük végig a Vay-családot, amelynek leghíresebb tagja a kuruc Vay Ádám, mellszobrát megtaláljuk a kastély kertjében.

A harmadik napunk igen csak sűrűre sikeredett. A szatmári Túristvándi gyönyörűséges háromkerekes vízimalmával kezdtük a napot az Öreg-Túr partján. A Váradi Regestrum említést tesz egy 1181-ben itt elkészült vízimalomról. A malom egészen 1945-ig a Kende család birtokában volt, utolsó tulajdonosa dr. Kölcsei Kende György volt. A kedvünkért be is indították, ma is vígan tudná őrölni a lisztet. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy itt is áll egy 300 éves platán, de ez is kisebb a Cégénydányádinál.

Vízimalom az Öreg-Túron Túristvándiban

Tiszacsécsére, Móricz Zsigmond szülőfalujába, egy helyes kis orsó faluba hajtattunk ezután. Megnéztük a picurka emlékházat és az aranyos kis református templomot, ahol megkeresztelték az írót. Itt is van szép fiatornyos, szoknyás harangláb. A templom mellett Tündérkertet alakítottak ki, hangszóróból egyházi zene és zsoltárok szólnak neves színművészek tolmácsolásában.

Tiszacsécse, Móricz Emlékház

A szatmárcsekei temető a Himnusz költőjének, Kölcsey Ferencnek a sírja és a különleges kopjafák miatt a magyar turisták zarándokhelye. A temető legmagasabb helyére építették Kölcsey Ferenc síremlékét. A Gerendai Antal tervezte hat köroszlopos, felül párkánnyal egybefogott síremlék közepén, hasábtalapzaton áll a Kölcsey feliratos, címeres urna.

A Kölcsey család néhány márvány síremlékétől eltekintve csak csónak alakú fa sírjelek találhatók itt. A tölgyfából készített, másfél, két méter magas fejfák sorokba rendezve, feliratukkal nyugat felé tekintenek. Helybeli ácsok vagy kerékgyártók faragták ki ezeket. Fizetséget nem kértek érte, különféle természetbeli juttatásokat kaptak.

Csónakos kopjafák a szatmárcsekei temetőben

A nap hátralevő részére Szatmárból átmentünk Beregbe, ahol a híres beregi keresztszemes kézimunka készül. Csaroda és Tákos tüneményes református templomai mellett tilos elhajtani! Ezeket minden erre járónak meg kell néznie!

A csarodai református templomban 1901-ben középkori eredetű falfestményeket fedeztek fel. Az 1971-75-ös helyreállításkor pedig további, az 1700-as években készült falfestmények kerültek elő magyaros motívumokkal (szívvirág, levélcsokor, nefelejcs).

Középkori falfestmények a csarodai református templom falain

A tákosi mezítlábas Notre-Dame templom 1766-ban épült paticsfallal, zsindelytetővel, egyedi, festett berendezéssel, döngölt sár padlóval. A mennyezetét, amely 58 festett, virágos (fő motívuma a tulipán) kazettából áll, Asztalos Ládor Ferenc készítette 1766-1799 között.

Faragott, festett pad (sólyom) a tákosi mezítlábas Notre-Dame-ban

Tarpán a százazmalmot néztük meg először, majd tettünk egy sétát a nagyközség központjában, ahol a községháza körül szobrok és domborművek sorakoznak – Bajcsy-Zsilinszky Endre, II. Rákóczi Ferenc, Esze Tamás, a Rákóczi szabadságharc emlékei domborművekbe álmodva, amelyek Bíró Lajos alkotásai. Meglátogattuk a református templomot is, ahol három, az 1400-as évekből való freskót tárt fel a legutóbbi felújítás.

Tarpa, a szárazmalom belseje

Elérkeztünk az utolsó naphoz, elindultunk hát nyugatnak. Zemplénben, a híres borvidéken, Tokajban álltunk meg, hogy szemügyre vegyük, hogyan egyesül a Bodrog a szőke Tiszával. Sétahajóra szálltunk, hogy ezt közelebbről is megszemlélhessük, és mondhatom, nagyon kellemes, napsütésesre sikeredett a hajókázás. Utána még egy sétára is volt időnk a városban, no meg némi tokaji borocskák beszerzésére.

A Bodrog az összefolyás előtt

Jean-François L’Huillier katona, báró 1716-ban kezdett el a borsodi Edelényben, a Bódva folyó szigetén kastélyt építeni. A befejezés 1730-ban azonban már a feleségére maradt. A báró unokája, Forgách Ludmilla és annak második férje, Esterházy István gróf idején átépítések voltak, ekkor nyerte el mai, manzárdos barokk képét. Ők fogadták fel 1769-ben az iglói Lieb Ferencet, hogy kifessen hat szobát (négy évszak szobája, urasági háló, a grófné szobája, kabinet, keleti vendégszoba, étkező) a grófné utasításai szerint. Ludmilla halála után fiára, ifj. Dessewffy Ferenc grófra szállt a birtok. 1820-ban bekövetkezett – örökösök nélküli – halála vetett véget a kastély fénykorának. 1831-ben a német eredetű, Szász–Coburg–Gotha família vásárolta meg, de ők sosem akartak itt lakni.

Lieb Ferenc mennyezete Edelényben

1928-tól állami tulajdonba került az edelényi birtok, a kastély sűrű funkcióváltásokon ment keresztül: különböző hivatalok, szovjet parancsnokság, lakások, omlás, romlás… A happy end egészen a harmadik évezredig váratott magára, és EU-s támogatás képében érkezett. Ma újra a régi fényében találjuk az épületet, a széthordott értékeket, ingóságokat viszont már nem valószínű, hogy vissza lehessen szerezni.

Történetünk itt véget is ér, reméljük, találkozunk jövőre egy újabb hangulatos kiránduláson.

Szöveg és képek: Benczekovits Beatrix

Comments are closed.

Blog Home