Dr. Hernádi László Mihály aranydiplomás, középiskolai tanár, Szinnyei József-díjas, könyvtári főtanácsos, a pécsi Egyetemi Könyvtár nyugalmazott főigazgatója

Dr. Hernádi László Mihály hatalmas szakmai és lexikális tudással rendelkezik. Kiemelkedő szakmai tevékenysége és nagy jelentőségű munkái követendő példát jelenthetnek az utánunk következő könyvtáros-generáció számára. Versmondása/előadóművészete mellett szépirodalmi munkássága is figyelemreméltó. Jól ír verseket, anekdotákat, vicceket és történeteket. Tudásban, tapasztalatokban és fordulatokban gazdag életútját memoár formájában tárja elénk. Kedveli az idézeteket. Benjamin Disraeli mondását követve – „Bölcsek bölcsességét és századok tapasztalatait őrzik az idézetek” – az írásaiban mottóként beidézett citátumok életfelfogását és az adott tudományterülethez való elkötelezettségét tükrözik; memoárjában az életkörülményekhez való viszonya mellett reményt adva az olvasónak, iránymutatásul is szolgálnak. Kedves, szellemes, kreatív, segítőkész ember. Édesapja nyomdokait követve orvos szeretett volna lenni, de a sors másképp gondolta. Tehetségét tekintve lehetett volna színész is, – mégis könyvtáros lett. Köszönet érte! (a szerk.)

Dr. Hernádi László Mihály Kassán született 1944. augusztus 15-én. Szülei dr. Hernádi Mihály orvos és Korponay Julianna orvos írnok. Kassa a szülővárosa, 1952-től Csetény (Bakony) a nevelőfaluja. 1957 nyarán a dudari kavics- és kőbányában dolgozott. Középiskolai tanulmányait a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban végezte (1958–1962). A négy nyári szünetben culáger volt kőművesek mellett. Érettségi után szénbányákban (Kisgyónban, Balinkán és Dudaron) földalatti csillésként dolgozott.

Az egyetemi diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetem Termé¬szet¬¬¬tudományi és Bölcsészettudományi Karán, biológia-könyvtár szakon szerezte 1968-ban. Az egyetemi évek szüneteiben visszament a dudari bányába dolgozni. 1967-től a zirci Járási Könyvtár munkatársa lett, és tanított a III. Béla Gimnáziumban. 1969-ben megnősült és Budapestre költözött. Felesége Nagy Emese az Országos Széchényi Könyvtár, majd az Országgyűlési Könyvtár munkatársa volt.

Gyermekeik: Réka 1969. december 9. – 2018. április 28.; Barnabás 1972. január 13. – 1991. november 18.; Márton 1975. szeptember 5. –.

Budapesten a Magyar Természettudományi Múzeum Könyvtárába került. Ezt követően tanárként, majd 1971-től könyvtárosként dolgozott az OMKDK-ban, az ÉTK-ban, a Típustervező Intézet Könyvtárában, az OMIKK-ban és a KSH Könyvtárában. 1979-ben doktori diplomát szerzett. 1984-től a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola könyvtárigazgatója volt. A pécsi felsőoktatási intézmények egyesülése után 1999-ben a pécsi Egyetemi Könyvtár főigazgatója lett 7 hónapig, és kinevezték könyvtári főtanácsosnak. 2004-ben nyugállományba vonult. Volt három rákos műtétje: kettő 1994-ben, a harmadik 2002-ben.

ELISMERÉSEI

1994 – A Pollack Mihály Műszaki Főiskola nívódíja
Deák Ferenc. Bibliográfia 1817–1990. 359-441. p. In: “… Ami megmarad, fordítsa jó czélokra”. Deák Ferenc hagyatéka. Szerk.: Körmöczi Katalin. Magyar Nemzeti Múzeum: Budapest, 1992. 478 + l p., ill.)

1996 – Janus Pannonius Tudományegyetem. Az év legjelentősebb publikációja-díj
A Baranyai Helytörténetírás (1968–1989) és a Baranyai Történetírás (1990–1995) repertóriuma. Baranya Megyei Levéltár: Pécs, 1995. 110 p.

2001 – Pécsi Tudományegyetem. Az év kiemelkedő szellemi alkotása-díj
A Magyar Családtörténeti Szemle repertóriuma 1935–1944. Budapest: Tarsoly K., 2000. 140 p.

2002 – Pécsi Tudományegyetem. Az év kiemelkedő szellemi alkotása-díj
A Történeti Szemle repertóriuma 1912–1930. Dialóg Campus K.: Budapest – Pécs, 2001. 196 p.

2004 – Pécsi Tudományegyetem. Az év kiemelkedő szellemi alkotása-díj
A pécsi múzeumi értesítők és évkönyv repertóriuma 1908–1998.Dialóg Campus K.: Budapest–Pécs, 2002. 348 p.

2007 – Szinnyei József-díj. Emberi Erőforrások Minisztériuma

2018 – Aranydiploma. Eötvös Loránd Tudományegyetem

A Szinnyei József-díj átadásakor az Iparművészeti Múzeumban

A díjazott művek

SZAKMAI TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓI

Szakmai cikkei tudományos tájékoztatókban és közleményekben jelentek meg. 1996-tól 2006-ig olvasószerkesztői munkát végzett a Révai Új Lexikona köteteihez. 2002-ben édesapjáról dr. Hernádi Mihály orvosról és festőművész lányáról, Hernádi Rékáról szócikket írt a Révai Új Lexikona IX. kötetéhez. Lektori, lektori és szerkesztői tevékenységeinek száma 62. Központi kötetkatalógus előállítása számítógép segítségével c. doktori disszertációja 1979-ben jelent meg az Építésügyi Tájékoztatási Központ kiadásában.

„Közel 30 szakkönyvet írtam vagy állítottam össze. 6 bibliográfiámmal és 17 repertóriumommal, valamint azok digitalizált, webesített és adatbázisba vitt változataival több száz folyóirat összesen 3000 évfolyamát dolgoztam fel – mintegy 30000 oldalon. A több mint 70 könyvtári szakmunkámból jelenleg 18 digitalizált és webesített, 26 munkám megtalálható a MEK-ben (Dr. Hernádi László Mihály).” Forrás: https://digitalia.lib.pte.hu/ Dr. Hernádi László Mihály elérhetőségei: e-mail: hernadi@lib.pte.hu Mobil: +3630-256-4940; +3670-567-1311

SZÉPIRODALMI ÍRÁSAI

Gördülő kavicsok. Verseim. Pécs, 2003. 133 p. (Számítógépes kézirat.)
Színe és fonákja – avagy majdnem végzetes játék a rákkal. Önéletrajz. Kairosz K.: Budapest, 2004. 400 p.; 2., javított, bővített kiadás. Kódex ny.: Pécs, 2020. 287 p.
Anekdoták, viccek – és kisebb írásaim. Kódex ny.: Pécs, 2015. 88 p.
Viccek, mormogásaim – és egyéb apróságok. Kódex ny.: Pécs, 2016. 84p.
Gördülő kavicsok. Verseim. Kódex ny.: Pécs, 2017. 57 p.
Kaleidoszkóp – és visszaemlékezések. Kódex ny.: Pécs, 2017. 81 p.
Morzsák, viccek és visszaemlékezések. Kódex ny.: Pécs, 2019. 75 p.
Válogatott versek. Kódex ny.: Pécs, 2019. 66 p.
Mondások. Kódex ny.: Pécs, 2019. Kézirat. 76 p.

MEMOÁR

A SZÍNE ÉS FONÁKJA – AVAGY MAJDNEM VÉGZETES JÁTÉK A RÁKKAL című önéletrajzának előszavában írja:

„Kassán születtem 1944. augusztus 15-én. Azóta velem mindig történt valami. Jó és rossz dolgok záporoztak rám szüntelen, hogy idővel összesűrűsödjenek az életemmé. Oszt ilyen lett. A rám szabott méretes pofonok és övön aluli ütések mellé, ha számuk maguktól gyérült volna, azonnal magam provokáltam újabbakat a sorsomtól. Ezeket szedtem csokorba, és adom tudtára mindenkinek, „az kiket érint és az kiket érdekel.” (Dr. Hernádi László Mihály)

„A könyvtárosi szakmunkák hosszú sorát maga mögött tudó szerző első szépirodalmi munkája a memoárirodalom műfajának legjobbjai közé tartozik, amelyet magas szintű stílusérzékével, érzékeny, optimista, legtöbbször derűvel fűszerezett látásmódjával ér el. A kötet súlyos fő témája ellenére, rendkívül szórakoztató és olvasmányos, „lehetetlen” művel gazdagodtunk. (Dr. Kollega Tarsoly István)

Dedikálás a barcsi Városi Könyvtárban (2012)

VERS

10 éves korára már nyolc-tíz verset írt, melyekből kettő megmaradt. Könyvtári munkái egész sorához könnyebben írt bevezetőt, – vallja – mint a hat évtized termését tartalmazó verses kötetéhez.

„…soha nem tartottam magamat költőnek. Életem nagy részében viszont erősen elköteleztem, és erősen beleástam magam a versmondásba. Tehát azt nem lehet mondani, hogy nem rendelkeznék kellő versismerettel, összehasonlítási alappal. Persze, amit tudok, az mindig kevés, de az összeméréshez elég. Nem mintha lenézném a költőket, sőt éppen ellenkezőleg; tudom, hogy nem nőttem föl hozzájuk. Azt is tudom, hogy most már nem is fogok. De ez nem baj. Ami viszont vitathatatlan, hogy amit leírtam, az szívemből jött. 

1955 februárjában, mikor nagyobb társaság jött össze nálunk, szüleim azt szerették volna, ha az addig megírt nyolc-tíz versemből fölolvasok a vendégek előtt. Természetesen az lett az eredmény, hogy lányos zavaromban az egész paksamétát egy hirtelen mozdulattal bedobtam a kályhába. Első zsengéim a lobogó tűz martalékává váltak. Tudom, ez nem rengette meg a magyar irodalmat, de az összes eddigi versemet mégiscsak sajnálnám kihajítani. Bármilyen szigorú vagyok önmagamhoz, a verseim nagyon a szívemhez nőttek.” (Dr. Hernádi László Mihály: Válogatott versek. Pécs, 2019.)

Utolsó nyakkendőkötés

– A nyakkendőd hogy áll? – szóltam rád sokszor,
s próbáltam formálni a nagy csomókon,
miket biztos, de mindig siető kezeddel
csak úgy hevenyészve megkötöttél.

Nem volt kenyered a nyakkendőkötés.
Volt is gond mellette; hat gyerek
és öt falu minden betege rád várt,
s te mindig azt mondtad: – Azonnal megyek. –

Én heccelődtem is, hogy régimódi,
meg hogy: – Nézd csak, én mindig így kötöm. –
– Jó, jó, fiam – legyintettél sietve,
és mindjárt másra terelted a szót,

még csak annyit téve hozzá halkan, hogy:
– Továbbra is jó lesz ez így nekem. –
Most, az utolsó nyakkendőkötésnél
mégis úgy kötöm, hogy neked szép legyen.

Csetény, 1967. június 12.

VERSMONDÁS/FELLÉPÉS

Középiskolás korában (1958–1962) tagja volt a Veszprém Megyei Irodalmi színpadnak; 1961-ben Pécsett megnyerték az Irodalmi Színpadok Országos Fesztiválját. 2003. november 18-án tagja lett a Pécsi Pedagógusok Versmondó Műhelyének. Vezetője Sólyom Katalin Jászai Mari-díjas színművész.

A Vers- és Prózamondó Pedagógusok Műhelye. Balról a második dr. Hernádi László Mihály, az ötödik Sólyom Katalin Jászai Mari-díjas színművész, a műhely vezetője

Műsorszerkesztés a versmondó társakkal

2003 óta eddig 215 alkalommal lépett föl. 22 önálló estje volt; fellépett Barcson, Budapesten a Rátkai Márton Színészklubban, Csetényben, Hosszúhetényben, Kaposváron, Komlón, Nyíregyházán, Pakson, Pécsett, Pellérden, Sásdon, Somogyjádon, Szigetváron, Tabon és Zircen. Repertoárja 30 versből állt.

2004-ben Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol c. verssel fellépett a Nőegyleti Gálaesten a Pécsi Nemzeti Színházban; 2005-ben a Bonyhádi Színház Gálaestjén Wass Albert: Emlékezés egy régi márciusra c. versét adta elő.

2004-től 2015-ig 7 országos versenyen vett részt, ahol mindig rangos helyezést (négy alkalommal I. hely; egy-egy alkalommal II. és III. hely; egy alkalommal zsűri különdíj) ért el.

Előadóest a Csorba Győző Könyvtár Várkonyi Nándor Fiókkönyvtárában (2012)
Boda Miklós “Itália szívében” című fotókiállítás megnyitóján
a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban (2015)

2004 karácsonyán a pécsi Egyetemi Könyvtárban
Forrás: PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont fotóarchívuma

Egy-egy kedves emlék a PMMF könyvtárában és az egyetemi könyvtárban eltöltött évekből.

A PMMF könyvtárában és az Egyetemi Könyvtárban eltöltött évekből rengeteg kedves emlékem maradt, és jóval kevesebb olyan, ami felejthető.

Nagyon régen találkoztunk. Emlékszem, hogy anno Dr. Hernádi László Mihály és a pipa összetartozott. Megvan még a pipája?

Pipám? Pipáim. 52 országból 167 pipát sikerült összegyűjtenem. 2011 karácsonya óta nem dohányzom. A gyűjteményem nyomokban még megvan.

Zene, amit kedvel, amit szívesen hallgat?

Szeretek zenét hallgatni. A klasszikus pihentet, kikapcsol, újjá varázsol, a könnyűzene szórakoztat.

Játszik valamilyen hangszeren?

Gitároztam. Felnőtt fejjel tanultam meg játszani, így a klasszikus teljesen kiesett a lehetőségeimből. Csak a magam szórakoztatására játszottam, nehogy tönkretegyem mások fülhallását. Mikor nyugdíjba mentem, elkezdtem addigi munkáimat fölvinni az Egyetemi Könyvtár honlapjára. 10 év alatt a klaviatúrán 20 millió billentyűt ütöttem le. Két klaviatúrát kinyírtam, mindegyikről lekopott 4–5 betű. Engem különösebben nem zavart, mert vakon írok. Így adódott, hogy a gitározás teljesen kiesett az életemből. Sajnálom.

Kedvenc festője

Kedvenc festőm Munkácsy Mihály.

Egy kép szobája falán, amely kedves a szívének

Szobám falán van egy kép, ami különösen kedves emlék. Van egy olajfestmény, ami a csetényi kastély körüli angolpark egy részletét, az Anglia platánsorát ábrázolja. Édesanyám festette a 20. születésnapomra, 1964-ben. A csetényi népnyelv – nagy leleménnyel – az angolparkot röviden csak Angliának nevezte el.

Úgy tudom nagyon szeret sakkozni. Régebben részt vett versenyeken is, vagy csak kedvtelésből játszott?

Ó, a sakk! Szenvedélyesen szeretem. Már szóltak mások, hogy akkor meg is kéne tanulni. Versenyeztem az egyetemi csapatban is. 1650 volt az Élő-pontszámom. Jólesett, hogy két 2050 pontos ellenfelet is sikerült megcsípnem.

„Az év kiemelkedő szellemi alkotása” díját nyerte el 2001-ben A Magyar Családtörténeti Szemle repertórium 1935–1944. c. munkájával. Vannak híres elődök a családfájában?

Híres elődök a családfán: Korponay János Lőcse város polgármestere és felesége Korponay Jánosné Garamszegi Géczy Julianna (a lőcsei fehér asszony), Korponay János ezredes, nemzetőr parancsnok az 1848–1849-es szabadságharcban, katonai szakíró, az MTA levelező tagja, anyai nagyanyám édesapja Kiss Sándor a királyi vár főkertésze volt, az ő apja Kiss Ernő altábornagy, a 13 aradi vértanúk egyikének unokatestvére volt.

A szakmai sikerek mellett nagyon sok szomorúság is volt az életében. Mi segítette túlélni/elviselni a tragédiákat és betegségeket?

Tragédia és baleset rengeteg volt az életemben, míg betegség alig-alig, de akkor aztán olyan hatalmasat rúgott belém, hogy győztem kiheverni. Három gyermekem közül kettőt elveszítettem. Ennél nagyobb tragédiát nem tudok elképzelni. Az élet ennél nagyobbat nem rúghat emberen. Baleseteim közül csak egyet említek: 1998-ban a 6-os főúton nem tudtam befejezni egy előzést, és félfrontálisan ütköztem 2 kocsival egymás után. Az elsőnél 220 km/óra volt az ütközési sebesség. Azért ezt már jegyzik a piacon. Szerencsére rajtam kívül nem sérült senki. Nekem 1 helyen tört a jobb lábam, és 10 helyen a bal. Mert én mindenből mindig csak maximálisan, mindenből csak fenékig… A három rákos műtétemet sohase tudtam betegségként megélni, miközben itt tántorogtam 2–3 évet élet és halál között. Mindezekről részletesen írok a Színe és Fonákja című önéletrajzi könyvemben.

Hogy mindezeket hogy sikerült túlélni! Magam sem tudom pontosan. De szilárdan érzem a Jóisten gondoskodását. Sokan kérdezték már barátaim, ismerőseim: – Öreg, rád hány őrangyal vigyáz? Mosolyogva szoktam felelni: – Szerencsére mindig annyi, amennyi kell. Mert ha az őrangyalaimnak egy kicsit is lankadna a figyelmük, akkor nekem annyi! Fontos tényező még az edzettség, a hosszú éveken át végzett kőkemény fizikai munka: a mezőgazdaságban, kavics- és kőbányában, házépítésnél, másfél évig voltam földalatti csillés Kisgyónban, Balinkán és Dudaron.
Két évig röplabdáztam a NIM csapatában NB/I B-ben, 34 évig NB/II-ben, Veszprémben voltam megyei ifjúsági válogatott. No, hát valahogy így sikerült.

Van egy japán szó, az ikigai, amelyet nem lehet ugyan pontosan lefordítani, de egyik értelmezése szerint azt jelenti, hogy az ok, ami miatt érdemes minden reggel felkelni. Önnek mi az ikiga-ja? Min dolgozik jelenleg? Hogyan telnek a napjai?

Jelenleg konkrét munkán nem dolgozom, bár néhányat még tervezek. Kedvencem a történelemtudomány. Az egyik mondás: A jó pap holtig tanul. Ezt szerényen meg szoktam toldani: A jó könyvtáros még egy kicsit tovább. No, ez az én ikigaim.

Karácsony. Örök visszatérése biztonságot ad; ünnepe örömet, szeretetet sugároz melyet megoszthatunk másokkal és rádöbbenhetünk arra, hogy az együttlét a legnagyobb ajándék.

„Mindig jólesik, de advent idején különösen szívmelengető bizsergést okoz felidézni régmúlt karácsonyok emlékét. Amikor még csillogó szemmel vártuk a csodát, gyermeki, tiszta lélekkel készültünk Jézus születése napjára. Elvarázsolt bennünket a felnőttek kegyes csalása, s hittel hittük, hogy a karácsonyfát és az ajándékot személyesen a Jézuska hozta nekünk. Ez az érzés égig érő magasságba emelt minket, határtalan boldogság volt önfeledten lebegni. Aztán később csak megtudtuk, hogy nem ennyire közvetlen a kapcsolat, de az otthon melege újabb és újabb tartalommal gazdagította az ünnepet. Szinte csoda történt, amikor cseperedvén, kamaszodván tudatosult bennünk; mennyivel jobb adni, mint kapni. Amikor szeretetünk jelképe, kis ajándékunk örömöt sugároz vissza ránk mások arcáról – megsokszorozva saját örömünket is.

1857-ben egy édesanya hirtelen halálos beteg lett, és a tanyára siető orvos csak azonnali műtéttel menthette volna meg az életét. De sötét este volt már, s az egy szem mécses gyér világa mellett gondolni sem lehetett az operációra. Szomorúan tanakodtak a felnőttek, mert tudták mindannyian, hogy e nélkül a beteg menthetetlen, és számára már nem lesz másnap. Az édesanyját rajongva szerető és érte aggódó tíz éves kisfiú rémülten hallgatta, hogy milyen apró dolgokon is múlhat az élet, s hogy késő lesz már a holnap reggeli fény. Villámként cikáztak a gondolatai, majd a tehetetlen felnőtteket is félrelökve rohant be az édesanyja szobájába, ágya mellé tolta az asztalt, rátette a pislákoló mécsest, és az összes föllelhető gyertyát is meggyújtotta a mécs körül. Majd a házból sebtében összeszedett tükrökkel nappali világosságot varázsolt édesanyja köré – megsokszorozva az egymással találkozó nyalábok fényerejét. Így tette lehetővé, hogy megmenthessék, akit mindenkinél jobban szeretett. A kisfiút később Edison néven ismerte meg a világ, és tiszteli ma is.

Nekünk is vannak belső tükreink. Csodákra képesek. Vigyázzunk rájuk féltőn, hogy a másokra vetített szeretetünket minél tovább tudják többszörözni. Mert nem akkor maradunk teljesen egyedül, amikor már senkitől sem kapunk ajándékot, hanem akkor, amikor már nincs kinek adnunk.

Mondom nektek: furcsa dolog a szeretet. Egyetlen a világon, amelyet, ha minél többet szórunk, sugárzunk másokra, annál több lesz önmagunknak is. Így lehetünk szegényen krőzusok, hiányában pedig dúsgazdagon is koldusszegények.

Vigyük hát szívünkben magunkkal a karácsonyfadíszek kis Edison-tükreit, hogy emberi gyarlóságainkat szüntelenül ritkítva, a tükrök egyre erősebben sugározhassanak. Így lesz újra élő kapcsolatunk azzal, akinek a születésnapját immár két évezred távlatából is évente várjuk, és azokkal a szeretteinkkel is, akik már közvetlenül mellette ünnepelnek. Azon legyünk, hogy karácsonyi gondolataink egyre több szürke hétköznapot is beragyoghassanak! (Dr. Hernádi László Mihály: Karácsonyi gondolatok = Anekdoták,viccek és kisebb írásaim. Pécs, 2015. 8–9. p.)

Aki kérdezett: Keszi Erika Zsuzsanna

Dr. Hernádi László Mihálynak jó erőt és egészséget kívánunk további tervei megvalósításához. „Nem mindig lehet megtenni azt, amit kell, de mindig meg kell tenni azt, amit lehet.” (Bethlen Gábor fejedelem) (a szerk.)