Kis eszmefuttatás az elég jó szerkesztőről –

abból az alkalomból, hogy Kovács Katalin, a Könyvtári Figyelő felelős szerkesztője nyugdíjba vonult

Vekerdy Tamás (sőt, mint megtudtam, eredetileg D. W. Winnicott) nyomán, akik az elég jó anyáról írtak (aki korántsem tökéletes, sőt tökéletlen (!), de kiegyensúlyozottan, szeretettel és megfelelően reagál a megpróbáltatásokra), most vegyük szemügyre, milyen az elég jó szerkesztő! A párhuzam egyáltalán nem véletlen, hiszen túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Kovács Kati egész szerkesztői és könyvtárosi pályafutása során elég jó anyaként gondoskodott a szerzőkről, akik a Könyvtári Figyelőt választották.

Az elég jó szerkesztő (a továbbiakban EJSZ) gyermekeiként tekint a szerzőkre, akiknek ahhoz, hogy ki tudják bontakoztatni adottságaikat, tehetségüket, képességeiket, feltétlenül szükségük van egy elég jó szerkesztő (hogy ne mondjam, elég jó anya) támogató közreműködésére.

Az EJSZ szíve és agya mindig, minden helyzetben nyitott új kéziratok készséges befogadására, sőt kéziratok megírásának kezdeményezésére, nem zavartatja magát attól, hogy milyen döcögős szerkesztési folyamat van is kilátásban…

Az EJSZ az akárhogy beérkezett kéziratokat mindig lelkesen és érdeklődéssel fogadja; élvezi, hogy a szakmai újdonságokról elsőként értesülhet, elsőként közvetítheti azokat, és az újdonságokkal járó tisztázandó terminológiai stb. problémákkal bátran szembenéz.

Az EJSZ a kéziratokkal úgy bánik, mint a hímes tojással. Kerüli a durva beavatkozásokat, ugyanakkor nem idegen tőle az anonimösz piőr rivjú, azaz nem restelli a háttérben szakértők segítségét kérni, ha úgy hozza a szükség. Tudja, mit nem tud – és ez egy hiú szakmában igen nagy szó!

Az EJSZ 7/24-ben, azaz a hét minden napján és éjjel-nappal, minden kommunikációs csatornán a szerzők rendelkezésére áll; a telefonszámlával való takarékoskodás gondolatától például egyenesen borsódzik a háta. Kis táskájában für alle Fälle értelmező kézi szótárat, három napi hideg élelmet, képviselőfánkot, tisztasági betétet, snapszot és a cikkek beérkezését megünneplendő zsebtűzijátékot tart, hogy a szerzőket bárhol, bármikor meg- és kisegíthesse, felvidíthassa.

Az EJSZ rezzenéstelen arccal korrektúrázik, a harmincötödik szerzői korrektúrát és az ismételten átdolgozott ábrákat/táblázatokat is beleértve, és a fejében van az utóbbi harminc évben megjelent összes cikk szövege, az elkövetkező évek lapterveivel egyetemben.

Az EJSZ mindig a keze ügyében tartja az „Így gondozd a szerződet” című kézikönyvet. Rendíthetetlenül képes hónapokon át közvetíteni az egyes szerzők között óhatatlanul adódó, őket frusztráló nézeteltérésekben, mégpedig úgy, hogy megőrzi semlegességét (józan eszét!?), kerül neki, amibe kerül.

Az EJSZ pályázatíró fenomén, ugyanakkor zero-based költségvetésből is fenn tudja tartani a lapot, és minden tapasztalata dacára mindig reménykedve kezdi el olvasni a várva várt, mindig késlekedő pályázati kiírásokat.

Sajnos az EJSZ felett is elrepül az idő vasfoga, de ne búslakodjunk, bízzunk abban, hogy a természet örök körforgása nem hagy minket cserben, és hoz újabb EJSZ-eket, az elég jó szerzők nagy örömére.
Kedves Kati, köszönjük a munkádat az utóbbi jó harminc év szerzői, szerkesztői és olvasói nevében!

Hegyközi Ilona

Kovács Kati 1983 óta 2019-es nyugdíjba vonulásáig, összesen 146 lapszámon keresztül gondozta a Könyvtári Figyelőt. Nyugdíjba vonulása alkalmából barátai és tisztelői Különszámmal fejezték ki nagyrabecsülésüket, amely sok elemző, komoly és kevésbé komoly cikket tartalmaz. Ezek többsége megjelenik majd a folyóirat következő számaiban.