In memoriam Bertók László

„A falnak ezen az oldalán ennyi,
amit tudhatok (remélhetek)? S ahol te vagy
(ha vagy), ott (lent?, fönt?), ott mi van?”

Tudtam ugyan, hogy sokféle betegséggel küzd, mégis váratlanul ért a gyászhír: Bertók László meghalt. A könyvespolcomon sorakoznak dedikált kötetei – gyarapodásuk most már mindörökre megszakadt, mint ahogy régebben a tanárképző könyvtáráig, később a Várkonyi Nándor Fiókkönyvtárig, mostanában már csak a Barbakánig tartó mindennapos séták is véget értek. Az alábbi sorokkal a könyvtáros Bertók Lászlótól búcsúzom.

A könyvtárakban eltöltött közös évtizedekre visszaemlékezve erős bennem a bizonyosság: a magyar (és így a pécsi) irodalmi közösségben távozásával betölthetetlen űrt hagyott, de minket, pécsi könyvtárosokat is pótolhatatlan veszteség ért. Kossuth-díjának ünneplésekor (de persze sokszor máskor is) elmondtuk Neki: irodalmi-költői pályaívét tisztelettel és szeretettel végig követve a szívünkben mindig könyvtáros (is) marad.

*

Bertók László 1935. december 6-án született a Somogy megyei Vésén. Elemi iskoláit főként szülőfalujában, középiskoláját a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban végezte, ahol 1954-ben érettségizett. Középiskolásként kezdett verseket írni, első írásai a pécsi Dunántúl. folyóirat lapjain láttak napvilágot. Az érettségit követő évben néhány verséért perbe fogták és „államrend elleni izgatás” vádjával nyolc hónapi börtönre ítélték, a büntetésből három hónapot töltött le. (Az ügy körülményeit és következményeit évtizedekkel később Priusz című prózájában örökítette meg.) Szabadulását követően több rövidebb-hosszabb ideig tartó munkahelye után 24 évesen, 1959-ben a nagyatádi járási könyvtár munkatársa lett. Segédkönyvtárosi besorolást kapott, visszaemlékezéseiben sokszor felidézte a hatvanas évek első felének falusi könyvtári hangulatát, a vándorládákat, tanácsosítás stb. Ebből az időből közös ismerősünk pedig mindig szívesen idézte fel a „barnaköpenyes” ifjú könyvtáros alakját.

1965-ben feleségével Pécsre költözött és a tanárképző főiskola könyvtárában helyezkedett el. (A könyvtárigazgató a költőtárs, Pál József volt.) Munkaköre az állománygyarapítás és a könyvtári feldolgozás, beosztása csoportvezető. Irányításával megkezdődött a gyűjtemény szakszerű feltárása, a korszerű katalógusrendszer kiépítése, de gondja volt csoportja személyi állományának szakmai megerősítésére is.

Ismeretségünk kezdete erre az időszakra datálható, 1971 márciusában én is a könyvtár dolgozója lettem, szakmai kapcsolatunk negyedszázadon át, László 1996-os nyugdíjba vonulásáig tartott.

A főiskolai könyvtárban töltött éveket később is sikeresnek tartotta, (s ezt már én teszem hozzá, hogy) munkája, jelenléte hozzájárult ahhoz, hogy egy évtized múltán a könyvtári gyűjtemény az egész oktatási intézmény megkerülhetetlen elemévé vált.

Erre az időszakra esik irodalmi életműve kibontakozásának kezdete is. 1972-ben megjelenik első önálló verskötete, a Fák felvonulása. Két életrajzi munkát is publikált. Az ifjúságnak szánt irodalomtörténeti sorozatban előbb Csokonai Vitéz Mihály, majd annak sikeres fogadtatása után Vörösmarty Mihály életrajzát írta meg. Az első választás természetesen nem véletlen, a rövid ideig Csurgón tanítóskodó költő mellett, a névadó megidézésével felnevelő iskolája előtt is tisztelegni kívánt. Megírta a főiskolai könyvtár 1973-ig tartó negyedszázadának történetét is.

1977. október 16-án azután új fejezet kezdődött László könyvtárosi életében, a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója lett. Szívesen emlegetett megfogalmazása szerint a „pattanásos kamasz” akkoriban lépett felnőttkorba. (A könyvtárat 1960-ban alapították.) A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a város kulturális vezetése valódi városi könyvtár létesítésére törekedett, a megvalósítás irányítására őt választották ki. Igazgatósága alatt két új gyerekkönyvtár nyílt, a megmaradt régi fiókok többségét felújították. Új bibliobusz állt forgalomba, 1980. augusztus 20-tól pedig fogadhatta olvasóit a Várkonyi Nándor Fiókkönyvtár is. Nem csak a gyász napjai mondatják velem: az 50 évig működött városi könyvtár történetének éppen tizedét adó öt esztendő, Bertók László igazgatósága volt legsikeresebb időszaka.

Az igazgatói beosztásról történő lemondása, 1982 novembere után is velünk maradt. Saját szavaival élve “a könyvtáros közkatonát” a könyvtárvezetés igazán kedvére való feladattal bízta meg, pécsi költők és irodalmi tekintélyek személyi bibliográfiáit készítette el. 1984-ben Várkonyi Nándor bibliográfiájával kezdte és az 1993-ban megjelent Csorba Győző bibliográfiáig összesen öt kötet jelent meg, lehetőséget adva a kutatóknak az életművek megismerésére és tanulmányozására.

1996 után a közvetlen, napi kapcsolat megszűnt ugyan, de mindig figyelemmel követte a könyvtár jelentősebb programjait és a könyvtárosok is tudtak a Vele történt fontosabb eseményekről (új kötet megjelenése, irodalmi elismerések, díszpolgári cím stb.). 2004-ben, Kossuth-díja megünneplésekor a három pécsi könyvtár kollektívája együtt köszöntötte, és a közelmúltban Príma-díjához is örömmel gratuláltunk.

*

Hiszek a jelképek erejében. Szeptember 13-án a köztemetőben a család és az emlékezők főhajtással tisztelegtek a Laci költősorsát is igazító Csorba Győző halálának 25. évfordulójára. (Utolsó személyes találkozásunk is itt, egy évvel korábban, a 24. évfordulón történt.) A rövid emlékbeszédben dr. Nagy Imre professzor úr egy helyütt a következő fordulattal élt: “Ha Csorba nincs, Bertók sincs.” Sem Ő, sem hallgatósága nem sejtette, hogy alig 24 óra múltán László is atyai barátja és példaképe útjára indul.

Kedves László! Az emlékezésemhez illesztett mottó kérdésére Mestereddel együtt immár Te is ismered a választ! A versszerető közönség és az irodalomtörténészek mellett a könyvtárosok is megőrzik emlékedet! Nyugodj békében!

Kereszturi József

Fotó forrása: https://www.baon.hu/hazai-kultura/elhunyt-bertok-laszlo-iro-kolto-2988203/