Tenni és láttatni!
A koronavírus járvány többeket ösztönzött már számvetésre. Az a drámai változás, ami végbement az emberek életében, ilyen rövid idő alatt, egyszerűen elképzelhetetlen (volt idáig). Többen úgy gondolkodnak, hogy az emberiség saját bűneit, illetve a bűnökért kapott szenvedést kell, hogy megélje. Az áldozatok azért kellenek, mert eddig nem a jó úton jártunk. Lám, kitisztultak a patakok, a folyók, a gyárak közelében is újra átlátható a levegő, lecsökkent a széndioxid általi környezeti terhelés. Mások másképpen értelmezik a dolgokat. Másképpen az emberek reakcióit vagy a környezetünkben bekövetkező változásokat. Abban viszont mindenki egyetért – legalábbis pillanatnyilag – hogy a járvány, még ha gyorsan úrrá is tudunk lenni a fertőzésen, és a megfelelő gyógyszerekkel a további tragédiákat el tudjuk kerülni, akkor is tartósan alakítja át életünket. Ezentúl másra és máshogy fogunk költeni, mint tettük azt eddig. Máshogy kell az iparban a gyártási folyamatokat, pl. a beszállítást menedzselni. Máshogy kell készletezni. Máshogy kell a munkát szervezni. Máshogy kell az együttműködéseket kialakítani.
Azaz abban ért mindenki egyet, hogy a járvány okozta “háború” utánra, a béke napjaira készülni kell. Aki nem tudja önmagát újra szervezni, újra felépíteni, az menthetetlenül lemarad, elgyengül, elporlad a hatalmas változások közepette.
Egész szakmák, ágazatok kerülnek abba a helyzetbe, hogy újra kell definiálják magukat. Ennek sorából a könyvtárügy sem lóg(hat) ki. Ránk is érvényesek ezek a – fogalmazzam így – kor követelmények.
Mik is voltak az első reakciók? A közösségi színtereket be kellett zárni, mert a személyesen igénybe vehető szolgáltatások felfüggesztése sem túl nagy ár a járvány terjedésének megakadályozásáért.
Mik voltak a második reakciók? Virtuálisan is nyitva vagyunk. Szolgáltatásainkból számosat át tudunk tenni távolról is elérhető elektronikus felületre. Korábban kizárólagosan vagy zömében személyes eljárás keretében elképzelt folyamatok (pl. beiratkozás, szolgáltatási díj megfizetés, előjegyzés, irodalomkutatáshoz interjú stb.) működhetnek távoli eléréssel is. Mi magunk bizonyítjuk, hogy tudunk más módon is jelen lenni az emberek életében.
Ez alapvetően jó dolog, jó válasz. Hiszen el kell tudnunk érni szolgáltatásokkal a lakosságot, a bennünket korábban is használókat, sőt a bennünket eddig nem használókat is. A könyvtárak.hu felületen látszik, hogy immár 232 könyvtár tette elérhetővé a járvány idejében is működő szolgáltatásai listáját. És ez a lista nagyon gazdag. És jó. Felhasználóbarát megoldásokkal teli.
Következhet a harmadik reakció. A járvány elmúltára való készülés. Amikor újra szabadon közlekedhetünk. Valószínűsíthető, hogy az emberek ekkor már ragaszkodni fognak ahhoz, ami a járvány idejében számukra tulajdonképpen jól működött. Például, hogy a késedelmi díjukat a kizárólagosan személyes ügyintézés helyett távolról is befizethetik, és nem kell a könyvtár szolgálati tereit a nyitva tartás idejében csak azért felkeresni, mert bizonyos ügyek távolról, netán hétvégén vagy zárva tartás idejében nem elintézhetők.
A harmadik lépés megtétele, a szolgáltatásaink működtetésének teljeskörű újraértelmezése azért is azonnali feladat, mert most a gazdaság és a kultúra minden szereplője hasonlóan gondolkodik. Számtalan innovatív megoldás születik. A sikeres megoldások tömegeket vonzanak majd, a mozdulatlanság vagy sikertelen próbálkozás pedig ügyfelek elvesztéséhez vezet. Félreértés ne legyen, nem az ügyfél igények szűnnek meg, sőt. A kultúrával való együttélési igények még erősödnek is a járvány idejében. De a lakosság könnyebben és tudatosabban fog elmozdulni azon szolgáltatók irányába, melyek képesek az általuk elvárt megoldások mentén szervezni tevékenységüket. Ez óriási lehetőség számunkra. Éljünk vele.
Fehér Miklós, Könyvtári Intézet
az MKE elnökségi tagja