Hicsik Dóra könyvtárvezető, helytörténész, Kosztolányi – kutató

Hicsik Dóra 1981. november 30-án született Szabadkán (Szerbia). 2006-ban középiskolai magyar tanár képesítést szerzett az Újvidéki Egyetemen. 2008-ban könyvtáros szakvizsgát tett Újvidéken, a Matica Srpska könyvtárban, majd egy évvel később rendezvényszervezőként végzett a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán. Jelenleg a Szegedi Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában (Modern magyar irodalom) PHD tanulmányokat folytat. Doktori tanulmányának témája: A Bácsmegyei Napló irodalmi melléklete (1928–1941) c. bibliográfia.

Első munkahelyén a Szabadkai Városi Könyvtárban 11 évig dolgozott (2007–2018). 2017-ben főkönyvtárossá nevezték ki (Szerb Nemzeti Könyvtár, Belgrád). 2018-tól a Szabadkai Városi Múzeum könyvtárosa. 2011-től a Könyvtár, ami körbevisz Facebook oldal szerkesztője. 2012-től 2016-ig a Kosztolányi-talány vetélkedő szervezője volt Szabadakán.

ELISMERÉSEI
“Könyvtár, ami összeköt” ösztöndíj – az Országgyűlés elnöke (2011)
Különdíj – Kovács Máté Alapítvány Az Év fiatal könyvtárosa díj – MKE (2012)

Az Év Fiatal Könyvtárosa díj átvétele Győrben

NYELVISMERET
szerb (középfok)
angol (középfok)

PUBLIKÁCIÓI
ÖNÁLLÓ KÖTETEK
A bácskai Kosztolányiak – Életjel, Szabadka, 2017.
Alma Mater (a szabadkai főgimnázium tanárai 1861–1918) – Életjel, Szabadka, 2010.

HICSIK DÓRA: A BÁCSKAI KOSZTOLÁNYIAK – NEMESKOSZTOLÁNYTÓL SZABADKÁIG
„Kosztolányi Árpád szabadkai gimnáziumi tanár volt. Amíg éltek olyanok, akik még láthatták, hallhatták őt, ő volt a Tanár úr, az Igazgató úr. Alakja lassan elhalványult a kortársai emlékezetében, de tovább élt az irodalomban – mint Kosztolányi Dezső imádva féltett édesapja. Ki volt Kosztolányi Árpád? Mi igaz azokból a történetekből, érzésekből, amelyek fiának a műveiben bukkannak fel személyét illetően? Összegyűjtöttem a Szabadkán fellelhető dokumentumokat, visszaemlékezéseket, hogy kirajzolódjon egy élet, egy kissé magába forduló, művelt, vastag páncélt viselő emberé, aki még önmaga előtt is titkolta érzékenységét. Kosztolányi Árpád életútjának bemutatása előtt felvázolom a bácskai Kosztolányi család főbb alakjait, történeteit, hogy érthetőbbé váljon az a sors, amely az író apjának adatott. Ifj. Kosztolányi János születési dátumának kivételével tisztázottak és bizonyítottak a Kosztolányi Árpád apai és anyai ágára vonatkozó életrajzi adatok is. A családfába bekerülő újabb adatoknak (Kosztolányi Lajos és János rokoni viszonya) köszönhetően bizonyított a költő családjának és a nemeskosztolányi Kosztolányi családnak a rokoni köteléke. Ezenkívül sikerült tisztázni néhány eddig tévesen használt dátumot, adatot is. Nem foglalkozom Kosztolányi Dezső irodalmi munkásságával, műveire csak akkor utalok, ha azok összefüggésbe hozhatók az édesapjával, illetve a családja történetével. (Hicsik Dóra)

HICSIK DÓRA: ALMA MATER
„…nagy örömmel hallgattam az MR1 Kossuth rádió Határok nélkül adásában az ismertetést Hicsik Dóra könyvéről, amit sikerült is Szabadkán beszereznem. A könyv számomra azért volt érdekes, mert a szegedi levéltárban a kor több iratát is láttam, hiszen a szegedi tankerülethez tartoztak a mai Vajdaság akkori középiskolái is. A nevelő-testületi értekezletek jegyzőkönyveinek egy példányát az igazgatóknak be kellett küldeniük Szegedre a tankerületi főigazgatónak. A neveléstörténettel foglalkozók számára különösen fontos a tanárok évkönyvekben megjelent írásinak bibliográfiája. Jó lenne, ha valaki vállalkozna egy ilyen jellegű országos összegzésre vagy szemezgetésre, hiszen az elsárgult oldalak sokszor komoly értékkel rendelkeznek. Világos, hogy a könyv felkelti a magyar irodalom, pedagógia stb. iránt érdeklődők figyelmét, azokét is, akiknek nincs kötődésük Szabadkához.”(Oláh János) Forrás: http://www.eletjel.org.rs/ismertetok/hicsik-dora-alma-mater_2

SZERKESZTETT KÖNYV
Ágoston Pribilla Valéria – Hicsik Dóra – Hózsa Éva: Kihez vagy mihez hű? Tanácskozás fordításról, ferdítésről és nem fordításról – Kosztolányi szellemében. Szabadka, Városi Könyvtár, 2011.

KIHEZ VAGY MIHEZ VAGY HŰ? TANÁCSKOZÁS FORDÍTÁSRÓL, FERDÍTÉSRŐL ÉS NEM FORDÍTÁSRÓL – KOSZTOLÁNYI SZELLEMÉBEN
„A Kosztolányi-életműhöz kötődő, új kérdésirányokat is felvető fordításkonferencia körüljárja a témához kötődő legfontosabb kérdések mindegyikét: Lefordítható-e a mű? Mi érdekel egy idegen közeget egy másik irodalomból? Mi befolyásolja egy mű befogadástörténetét? A tartalom vagy a forma az elsődleges? Mennyiben kell ragaszkodni az eredetihez? A fordító szerzőtárs vagy közvetítő?”(Dr. Katona Edit)
Forrás: https://moly.hu/konyvek/agoston-pribilla-valeria-hicsik-dora-hozsa-eva-szerk-kihez-vagy-mihez-hu

Munka közben
Mindenhol Kosztolányi

VÁLOGATOTT TANULMÁNYOK
Hózsa Éva – Hicsik Dóra: Ami a városnak jó. In: Élettől az életig a holokauszton át, 2015, p. 114-142.
Petri György szabadkai gyökereiről, Híd, 80. évf. (1), 2016, p. 3–23.
А szabadkai gimnázium Széchenyi-pályadíja, Bácsország, 21. évf. 8 (2), 2016, p. 69.
Morzsák a könyvtár történetéből, Bácsország, 20. évf. (4), 2015, p. 51–53.
Szezonvégi meglepetések, Bácsország, 20. évf. (3), 2015, p. 118.
Kincsek a sajtóban, Bácsország, 20. évf. (2), 2015, p. 73-76.
Glavaski Perl Zita visszaemlékezése családjára és a szabadkai zsidóságra, Bácsország 20. évf. (3), 2015, p. 128–130.
Amelyből minden ember tanulhat, Bácsország, 18. évf. (3), 2013, p. 87-88.
A biciklisek városa, Bácsország, 18. évf. (4), 2013, p. 121.
Kosztolányi-talány, Bácsország, 18. évf. (3), 2013, p. 56-57.
Digitalizálás a Szabadkai Városi Könyvtárban, Könyv, könyvtár, könyvtáros, 22. évf..(3), 2013, p. 38-41.
Digitalizálás a Szabadkai Városi Könyvtárban, Könyvtári Levelező/lap, 24. évf. (7), 2012, p. 32.
Kosztolányi-talány, Könyvtári Levelező/lap (Budapest), 24. évf. (4), 2012, p. 25-26.

ELŐADÁSOK
Kódoló könyvtárosok, Zenta, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2019.
Marketing a könyvtárban, Zenta, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2019.
Kincsek a szekrényből, Pélmonostor (Horvátország), 2019.
A Szabadkai Városi Könyvtár Szolgáltatásai, Budapest, OSZK, 2018.
Facebook, ahogy mi csináljuk, Szeged, CSMKE, 2017.
Mit takarhat a halálos csend és néma untság, Miskolc, MKE, 2017.
Kosztolányi csodái, Baja, 2017.
“Akarsz-e játszani?” – múltidézés Szabadkán, Üllő, PEMEKSZ, 2017.
Szabadkai helyzetjelentés 1917-ből, Szeged, A Nagy Háború hatása a mindennapok kultúrájának változására, 2015.
Könyvtárosi örömök – irodalomtörténeti morzsák. Csongrád, Kárpát-medencei könyvtárosok Konferenciája, 2015.
Bomlik a Gymnasium? Aranysárkány és Bácskai Hírlap. Szabadka, Kosztolányi Dezső Napok, 2008.

Előadásaim a miskolci vándorgyűlésen és az érdi könyvtárban

KIÁLLÍTÁSOK
Iványi István, Szabadka, Szabadkai Városi Könyvtár, 2017.
Kosztolányi csodái, Kosztolányi Dezső Irodalmi Napok, Szabadka, 2016.
Pillanatok a szabadkai nyomdászat életéből, Szabadka, Szabadkai Városi Könyvtár, 2016.
Bácskai Hírlap, Csongrád, Kárpát-medencei könyvtárosok találkozója, 2016.
A Szabadkai polgárság és a könyvtár a 19. és a 20. század fordulóján. Szabadka, Szabadkai Városi Könyvtár, 2015.

Kiállításmegnyitón a Szabadkai Városi Múzeumban. 2017

Egy mottó vagy idézet, ami leginkább jellemzi életfelfogásodat?
„Természetesen van boldogság.” (Kosztolányi Dezső)

Fontos emberek, dolgok, pillanatok az életedben?
Hiszek abban, hogy a dolgok nem véletlenül történnek velünk. Minden találkozásnak, minden impulzusnak fontos szerepe van az életemben. Hálás vagyok a családomnak, hogy engedtek arra menni, amerre szerettem volna, s mindig biztos háttérként állnak mögöttem. A barátaim is meghatározó szereplői az életemnek, utólag derül ki, miért kellett találkoznom velük.
Érdekelt a történelem, de középiskolában nagyon jó magyartanárnőnk volt, így fordultam az irodalom felé. Neki köszönhetően készültem tanárnak. Véletlenül lettem könyvtáros, s az elmúlt 13 évben nagyon sok meghatározó találkozóm volt könyvtárosokkal, akik szintén hatottak rám, bátorítottak, utat mutattak. Kosztolányi városában születtem, mindig érdekelt az élete, de akármikor távolodni próbáltam tőle, valahogy visszatért hozzám. A fontos dolgok, a számomra fontos emberek mindig visszatérnek.

Vajdasági és horvátországi könyvtárosokkal a Világtalálkozón. 2018.
Előadás közben

Középiskolai magyar tanárnak készültél, de mégis könyvtáros lettél. Miért?
Nehezen éltem meg, hogy az egyetem befejezése után nem kaptam munkát tanárként. Majdnem belehaltam abba, hogy nem kellek senkinek, miközben diploma nélküliekkel volt tele a tanügy. Nyár volt, egy tanári továbbképzésen voltam, amikor újra elutasító levél jött. Akkor azt gondoltam, ebből elég volt, most számolok le az álmaimmal, és elmegyek virágkötőnek, pedig ma sem szeretem a virágokat. Egykori magyartanárnőm, Hózsa Éva látta rajtam, mennyire szomorú vagyok, s ő ajánlott be a könyvtárba. Szerencsés vagyok, hogy így alakult.

A könyvek szerepe az életedben
Gyerekkorom óta könyvtártag vagyok, mindig örültem a könyvajándékoknak, a mai nap is tudom a könyveim történetét, melyiket kitől, mikor kaptam. A fontos könyveknek külön helyük van a polcon és a szívemben, ezek a Szabadkához kötődő Kosztolányi-művek, és a városom történetével foglalkozó kiadványok. Vannak időszakok, amikor sokat olvasok, van, amikor nem tudok olvasni. Amíg a városi könyvtárban dolgoztam, nem (mindig) magyar anyanyelvű kollégák között, néha éreztem, hogy elkopik a nyelvem, és gyorsan elő kellett vennem egy Jókait. A kedvenc köteteimből több példányom is van, az egyik csak az enyém, a pirossal aláhúzott, ezerszer gyűrt lapjaikkal.

Szabadidődben mit olvasol és milyen zenét hallgatsz?
Szerencsés vagyok, hogy a munkám a hobbim, hogy bármikor olvashatok, ez a tevékenység hozzám nőtt. Sok mindent olvasok, hangulatomtól függ, többször újraolvasok, jegyzetelek. Mostanában Szabadka történetéhez kötődő műveket, vajdasági magyar irodalmat, verseket olvasok. Ezek kötődnek a doktori dolgozatom témájához, a Bács-megyei Naplóhoz. Ez a napilap 1903-tól 1941-ig jelent meg Szabadkán, megszakításokkal, újraindulásokkal, tükrözve a térség történelmét. 1928-tól irodalmi melléklete is volt, ahol magyarországi írók jelentkeztek másodközlésekkel, de ami még fontosabb, az éppen kialakulóban lévő vajdasági magyar irodalom szereplői is megjelentek benne. Célom bemutatni, hogy a Kalangya mellett volt más fórum is, ahol ők megjelenhettek, tükrözték az életünket, hírt adhattak rólunk. Fontos kikutatni, megőrizni ezt az irodalmi mellékletet is, mert ez a generáció nagyrészt eltűnt a világháború során, azzal a lappal együtt, amelynek kiadói tevékenysége is fontos szerepet játszott a két világháború közötti vajdasági magyar irodalomban.

Pályakezdőként mi volt a legelső tevékenységed a könyvtárban? Jelenleg mi jelenti számodra a kihívást munkád során?
Amikor könyvtáros lettem, végiglátogattam az intézmény részlegeit, hogy tudjam, hol mi található, s végül a kölcsönzőn kötöttem ki. Természetesen az volt a legfontosabb, hogy minden könyvet elolvassak, vagy legalábbis tudjak róla. Alig egy éve voltam ott, amikor meglett a könyvtáros szakvizsgám is (ez kötelező Szerbiában), és egy meszelés ürügyén átrendezhettem a birodalmamat – persze szigorúan az ETO-t követve. Akkor lett az otthonom, mert minden szeglete az én kezem nyomát viselte. Ma már a múzeum könyvtárának vezetője vagyok, ahol szintén egy hatalmas átrendezéssel mutatkoztam be. De az, hogy minden könyv, folyóirat, fénymásolat legalább kétszer megfordult a kezemben magabiztossá tesz. Ha keresnek egy-egy kötetet, emlékszem rá, körülbelül hol láttam. Ennek a könyvtárnak még nincs katalógusa, most készül az online adatbázis, azt hiszem, ha az meglesz, akkor kezdhetek csak igazán az állomány gyöngyszemeivel foglalkozni.

Mit jelentett és mit adott számodra a“Könyvtár, ami összeköt” – Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése című ösztöndíjprogram?
A „Könyvtár, ami összeköt” program életem legmeghatározóbb élménye volt, ami a munkámat illeti. Olyan impulzusokat kaptunk, olyan élményeket, lelki támogatást, amelyekből még ma is élek. Bátorságot adott, hogy bármi is felmerül a munkánk során, nem vagyunk egyedül, kapunk segítséget. Könyvtárakat látogattunk, inspirálódtunk, ismerkedtünk, kapcsolatokat építettünk. Nagy hivatástudat jött létre bennünk, hogy fontosak vagyunk, fontos munkát végzünk.
Az ösztöndíjas kollégákkal való jó kapcsolat megmaradt, és ez bővül minden éveben azokkal, akikkel összehoz a könyvtárosvilág. Mivel Szegeden tanulok, és ez a legközelebbi nagyváros, általában tőlük kérdezek, oda járok. Az utóbbi tíz évben több MKE kirándulást szerveztek Vajdaságba, és persze ezek a Fejér, Somogy, Békés, Pest megyei kötődések is megvannak, élnek.

Ösztöndíjasként az Országgyűlési Könyvtárban, 2011.
Bednarik Prokec Zitával egy zentai továbbképzésen

Milyen szerepe volt/van a marketingnek munkád során?
Egy könyvtárosnak nagyon jó pszichológusnak, marketingesnek kell lennie, hogy a megfelelő könyvet adja a hozzá forduló olvasó kezébe, hogy jól el tudja adni a termékét. 2011 óta létezik az egyik közösségi oldalon a Könyvtár ami körbevisz oldal, amit én szerkesztek. Évfordulók, érdekességek, könyvekhez kapcsolódó dolgok kapnak helyet, a mai napig élvezettel foglalkozom vele. 2012 óta létezik egy blog, szintén ezzel a címmel, ezt Bednárik Prokec Zitával kezdtem el, tavaly csatlakozott hozzánk Vinkó Attila. Ezt inkább ötletbörzének tartom, ide töltjük fel a megvalósítható, érdekes dolgokat. Sok mindent sikerült már életre kelteni, a többi pedig majd idővel kerül sorra. Itt kapnak helyet egyébként a vajdasági magyar könyvtárosokkal foglalkozó hírek is, ha továbbképzésen voltunk, ha kirándultunk, ha történt valami velünk.
A marketing is olyan, mint minden más, az ember beletanul, ráérez, megszereti. Szerencsésnek érzem magam, mert mindig több dologgal foglalkozom egyszerre, s ezek hatással vannak egymásra. A könyvtárosi munka mellett kutatok, idegenvezetősködöm, sokat utazok, minden újra próbálok nyitott lenni, s bármikor szembejöhet egy ötlet, amit felhasználhatok a könyvtárban. A blogon található dolgokat nem én találom ki, csak saját formámra alakítom őket, mint például az irodalmi patikát. Könyvajánlókat, kis cetliket tettem az erre alkalmas könyvekbe, s ráírtam, milyen bajra alkalmazhatóak. Ebben az olvasók is nagy segítségemre voltak, mindig segítettek, ajánlottak, részt vettek mindenben. Az olvasó mindig hálás, ha foglalkozunk velük.

Első könyved az Alma Mater. Mikor kezdted el az anyaggyűjtést és milyen érdekességekre bukkantál, ami végül is nem szerepel a könyvben?
Az Alma Mater egy lexikon, amely a szabadkai főgimnázium tanárainak adatait gyűjti egybe 1861 és 1918 között. Középiskolás koromban kezdtem a gyűjtést, mert zavart, hogy a Kosztolányi-kötetetek jegyzetei között számomra ismerős nevek szerepeltek hiányos adatokkal. Először ezeket bővítettem, végül ebből lett kötet. Sokáig csak egy excel táblázat volt, azután egyszer Beszédes Valéria, az Életjel kiadó vezetője bejött a könyvtárba, és azt mondta, hogy szedjem össze, nézzem meg még egyszer az adatokat, mert kiadja. Igazán a Kosztolányi-kutatókat segíti, és azokat, akik Szabadkának ezzel az időszakával foglalkoznak. Az adatgyűjtés érdekes volt, mert ugye az évkönyvekben megvannak a tanárok születési adatai, a halálozási és más adatokat viszont nekem kellett összegyűjtenem. Fantasztikus szórakozás volt, mert mindig a lehető legváratlanabb helyen jöttek velem szembe: a temetőben, egy hirdetésben… Volt, hogy találkoztam hasonló nevűvel, és rákérdeztem a rokoni kapcsolataira, és persze kiderült, hogy leszármazottja az illetőnek. Volt, hogy képeket, tanári naptárakat kaptam tőlük, így került hozzám Csáth Géza hetedikes osztályfőnökének tanári naptára is, s kiderültek a nagy író fizikajegyei…
Érdekességek nem a könyvben vannak, hanem a Kosztolányi- és Csáth-levelekben, mert a történetek ott szerepelnek. Megesik, hogy Kosztolányi egy tanárról ír névvel, az én kötetemből pedig kiderül, ki volt, mikor született, mikor halt meg, miről írt. A kutatás során kiderült például, hogy a neves fordító, klasszika-filológus Révay József is tanított itt. Egy idegenvezetés alkalmával a véletlen összehozott a családjával, akik újabb adatokkal szolgáltak a Kosztolányi-családdal kapcsolatban. Igen, a véletlenek…

Mikor gondoltál először arra, hogy a megírod a Kosztolányi család történetét?
Sosem gondoltam arra, hogy megírom. Nem vagyok irodalomtörténész, én csak szeretem Kosztolányit. Vannak viszont olyan adatok, amelyekhez a magyarországi kutatók nem juthatnak hozzá, mert nincs helyismeretük, vagy nem beszélnek szerbül. Az én kötetem azokat a motívumokat veszi számba, melyek az életműben is megjelennek, és tisztázza őket. Kosztolányi azt írja, hogy a nagyapja hazajött Amerikából, elvette a nagyanyját, és éltek boldogan. A kutatás során azonban más dolgok is kiderültek: nagyapa hazajött Amerikából, beállt inasnak a Kádár-boltba, s végül elvette a tulaj lányát feleségül, ezzel megörökölve az üzletet. Vagy kiderül, hogy az Aranysárkányban emlegetett öngyilkos diákok története tényleg valós eseményen alapul. Ezek azok a dolgok, amiket egy helyismerettel rendelkező hozzátehet az író opusához.

Egy emlékezetes könyvbemutatód, író-olvasó találkozód
A könyvbemutatóim mindkét esetben a születésnapomon voltak. Számomra fontos emberek között beszélni arról, ami kitölti az életemet, új lendületet ad a munkában. Magyarországon Érden volt könyvbemutatóm, az ottani kollégák, Bazsóné Megyes Klára és Sebestyénné Majchrowska Ewa mindig segítettek, bármiről is volt szó. Ide Kosztolányi Zoltán is eljött, aki sokat segített a Kosztolányi Család történetének kutatásakor.

Könyvbemutatóm, 2017

Népszerűek Szabadkán a Kosztolányi Irodalmi Napok
Kosztolányi a barátom, az osztálytársam, a másik felem, a látásmódom. Már középiskolásként részt vettem az irodalmi napok keretén belül szervezett pályázatokon, s egyetemistaként is előbb hazajöttem az egyetemről, ha erről a rendezvényről volt szó. Amíg a könyvtárban dolgoztam, volt szerencsém vetélkedőt szervezni Kosztolányi-talány néven. A középiskolások Kosztolányi korabeli térképpel, újsággal járták a várost, és keresték a mai épületekben a költő egykori arcát, a ma történeteiben az ő egykori élményeit. Nagyon népszerű, tömegeket megmozgató játék volt, azzal a céllal, hogy ha a résztvevők legközelebb a város utcáin járnak, mindig jusson eszükbe, ez a hely hogyan kapcsolódik ahhoz az íróhoz, aki olyan fájdalmasan szépen írta meg az életünket.

Kosztolányiról beszélek a város főterén

Ebben a nehéz időben hogyan telnek napjaid?
Nálunk Szerbiában sokkal szigorúbb szabályok vannak, mint Magyarországon. Négy hétig ki sem tehettem a lábam a lakásból. Az életemben több váltás is volt, amikor az iskola helyett a könyvtár lett a munkahelyem, vagy amikor a városi könyvtárból átkerültem a múzeumba. Megtanultam nem ragaszkodni tárgyakhoz, s erősebbé tett a tudat, hogy én én vagyok, legyek bárhol is. Nem a környezet határoz meg engem, hanem én magam. Tudom, hogy egyszer jelentősége lesz ennek is, hogy meg kellett tapasztalnom, milyen erősek tudnak lenni az emberi kapcsolatok. Ahogy kimehettem a lakásból, elmentem hintázni – a játék, az hiányzott.

Vajdaságiként különös kapcsolatom van a tengerrel

Tervek, álmok, vágyak?
Nagyon boldog vagyok, hogy a Szabadkai Városi Múzeumban dolgozhatom. Nagyon szép, fontos gyűjteményünk van. Kihívást jelent a katalógus elkészítése, de nagy öröm is, hiszen ennek a munkának látható eredménye lesz. A többit a sorsra bízom. Mindig okosabban dönt, mint én.

Keszi Erika Zsuzsanna

„… A könyv, amely által megismerjük elődjeinket, hírt kapunk a múltból… A könyv, amely mindenütt jelenlevővé varázsolta a szellemet, megteremtette az emberiség lelki közösségét. A könyv, amely nemcsak a teret hódította meg, hanem béklyóba verte a térnél is nagyobb ellenségünket, megállította az időt. Ennél nincs nagyobb csoda. Mindig a legegyszerűbb dolgok a valódi csodák.” Kosztolányi Dezső idézetével kívánunk Hicsik Dórának további sikeres alkotó éveket. (a szerk.)