Húzzuk be a fake-et! – Könyvtárak az álhírek ellen

K2 szakmai nap – összefoglaló

2019. december 3-án került sor a Könyvtári Intézet által immár 10. éve megrendezett rendezvénysorozat 2019/2020-as évadának második szakmai napjára. A program központi témája az álhírek és a könyvtárak álhírek elleni eszközeinek feltérképezése volt.

Az előadás hallgatósága: később övék lett a főszerep (Fotó: Karasz Lajos)

A Könyvtári Intézet kreatív csapata arra törekszik, hogy a K2-rendezvények az információk átadásán túl élményt és inspirációt is jelentsenek a résztvevők számára, hogy az eseményen megszülető ötletekből tényleges fejlesztések, innovációk jöjjenek létre. Az élményszerűség érdekében játékokban, interaktivitásra serkentő feladatokban vehetnek részt a jelenlévők, a téma gyakorlati feldolgozása pedig az előadások után sorra kerülő workshopon történik. Az előadások az aktuális terület több szempontú megismerését teszik lehetővé, míg a workshop közös gondolkodást, egyfajta szakmai ötletbörzét eredményez.

Az álhíreket körüljáró szakmai napon elsőként Dr. Bányász Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, a téma kutatója és szakértője tartott előadást az álhírek nemzetbiztonsági veszélyeiről, majd Dr. Koltay Tibor, az Eszterházy Károly Egyetem oktatója könyvtári nézőpontból vizsgálta meg a területet. A rövid szünet után sorra kerülő workshopot Márföldi István vezette.

Dr. Bányász Péter: Lélektani műveletek a közösségi médiában

Bányász Péter, az álhírek terjedését vizsgáló kutatás egyik résztvevőjeként az álhíreket a közösségi médiának a nemzetvédelmi szférában betöltött szerepe felől közelítette meg. Előadásában beszélt a lélektani műveletek fogalmáról, kialakulásáról, fejlődéséről, mondandóját számos esettanulmánnyal alátámasztva.

Az információtechnológiai eszközök alapjaiban változtatták meg társadalmunkat, tartalom- és hírfogyasztási szokásainkat, a biztonsággal kapcsolatos érzékelésünket. Az álhírek terjedésével kapcsolatban több fontos fogalmat is megismerhettünk. A globális közös tereken klasszikus értelemben a világűrt, a tengereket, vagy az Antarktiszt értjük. Manapság azonban ide tartozik a kibertér is. A globális közös terek sajátossága, hogy egy nemzet szuverenitásához sem tartoznak, de azok a cselekmények, amelyek ott történnek, mégis befolyásolhatják egy állam szuverenitását.

Az előadás címében található lélektani műveletek közé tartoznak azok az állhírek is, amelyek a terrorizmus és a szervezett bűnözés mellett a klasszikus hadviselést kiegészítő, úgynevezett hibrid hadviselés eszközeivé váltak. Bár a lélektani műveletek kifejezés nem régi, a tevékenység már az őskorban is létezett. Gondolhatunk itt két ellenséges törzs viselkedésére, amikor befestik magukat annak érdekében, hogy félelmetesebbnek tűnjenek. A fogalom tudományos megközelítése a 60-as években indult el. Lélektani műveleteken lényegében a propagandát értjük, de a NATO által használt hivatalos elnevezése a célzott információközlés.

A propagandának három típusát különböztetjük meg. A fekete propaganda jellemzően hamis forrásból származik, félrevezető szándékú. A fehér propaganda célja a meggyőzés, forrása hiteles, ismerjük, hogy ki áll mögötte. A szürke propagandának sem célját, sem forrását nem ismerjük.

A propagandának három módszere létezik. A reflexív kontroll módszerét az 50-es években dolgozták ki, melynek lényege, hogy az ellenséges erők döntéshozó mechanizmusára próbál hatást kifejteni. Egy másik módszer a társadalmi vírus, amely arra épít, hogy a társadalomba beépített személy segítségével lehetséges az össztársadalom befolyásolása. Ezen lényegében az influenszerek, véleményvezérek felkutatását és befolyásolását, vagy bizonyos személyek influenszeri pozícióba helyezését értjük. A harmadik kategóriába azok a különleges módszerek tartoznak, amelyek audiovizuális és egyéb eszközök segítségét veszik igénybe. Napjainkban ez egyre inkább a mesterséges intelligenciának a felhasználását jelenti.

Az álhírekről beszélve nem lehet megkerülni a közösségi média fogalmát, amelybe sok minden beletartozik, legfontosabb jellemzője, hogy a tartalmat a felhasználók állítják elő, amelyhez a szolgáltató csupán a keretet biztosítja. A közösségi média hatása az álhírek terjedésében és a politikai döntéshozatalban ijesztő méreteket ölt; a háttérben dolgozó, adatokat elemző algoritmusok meg tudják jósolni nem csak kereskedelmi, de politikai véleménynyilvánítási cselekedeteinket is.

A közösségi média felületén végrehajtott lélektani műveletek eszközével számos állam él. Ezek sikerességét segíti elő az információtúltengés is, amelynek hatására gyakran a cím alapján ítélünk, nincs idő a hitelesség ellenőrzésére. A célzott információközlés sikerének a titka a számos csatornán közvetített gyors, ismétlődő, objektivitás és következetesség nélküli közlés. A politikai célú állhírterjesztést komplex műveletként kell elképzelni. Az álhírek terjedési folyamatának felkutatása azért nehéz, mivel több platformon is terjed, a megosztók felhasználóneve pedig különbözhet ezeken. A cél ilyenkor az influenszerek azonosítása, mivel ekkor lehet fellépni ellenük, vagy a célnak megfelelően befolyásolni őket.

Amikor az interneten álhírrel találkozunk, ha nehéz is, de kellő körültekintéssel beazonosítható. Azonban amikor valós időben közszereplő arcát és hangját montírozzák egy videóra, nagyon nehéz eldönteni, hogy fake videót látunk-e éppen.

Dr. Koltay Tibor: A posztigazság kora és a könyvtárak: megoldások és kétségek

Koltay Tibor azzal a megállapítással vezette be előadását, hogy az álhírekkel szembeni védekezésre nincs egyetlen recept, hanem tudatos információhasználatra, kritikai hozzáállásra van szükség. Az IFLA infografikája segítséget nyújt abban, hogy milyen eszközökkel tudjuk kiszűrni az álhíreket, előadónk ezekből emelt ki néhányat:

• a címsorok túlozhatnak a kattintások növelése érdekében,
• az újra posztolás nem jelent aktualitást,
• az oldalnak és a szerzőknek utána kell nézni,
• ellenőrizni kell, vannak-e hivatkozások más tartalmakra,
• meg kell figyelni, ellenőrizte-e már valaki az információt,
• utána kell járni, írtak-e már az adott forrásról.

Egy hír megbízhatóságának ellenőrzésére további lehetőség, hogy ha könyvtároshoz fordulnak, vagy tényellenőrző oldalakat használnak, bár ez utóbbiak sem mindig objektívek. Az előadó ismét hangsúlyozta az információs műveltség, azon belül is a kritikai értékelés és az információszervezés jelentőségét. A médiaműveltség, médiatudatosság szintén szükséges, amelynek fontos része a hírfogyasztási írástudás, amely azt jelenti, hogy ismerjük a hírek működési mechanizmusát, így kritikusabban állunk hozzájuk. Azonban a kritikus szemlélet sem jelent teljes védelmet az álhírekkel szemben, mivel a kritikus hozzáállás gyakran azokra a hírekre vonatkozik, amelyek nem a hírfogyasztó nézeteit támasztják alá. Nagyon fontos lenne előítéleteink megfékezése, ez azonban nehéz feladat. A tévinformációk leginkább a nagymértékben elfogult befogadókat tudják befolyásolni. Hírfogyasztási szokásainkban gyakran érvényesül a legkisebb erőfeszítés elve. Ez azt jelenti, hogy a legegyszerűbben elérhető információt preferáljuk akkor is, ha hitelességéről nem vagyunk meggyőződve.

Megismerkedhettünk néhány fontos fogalommal is. A szűrőbuborék azt jelenti, hogy a Google az algoritmusok segítségével megismert információs igényünket szolgálja ki, így ugyanazokkal a tartalmakkal találkozunk, mintegy kiszűrve más jellegű tartalmakat. Ez ugyan gyorsabb tájékozódást eredményez, de csak a szűrt információ jut el a fogyasztóhoz. Az ismeretbuborék az olyan tartalmak tudomásul nem vételét jelenti, amelyek nem egyeznek meg a saját meggyőződéseinkkel. A visszhangkamra kifejezést pedig az eltérő véleményekkel szembeni bizalmatlanság szándékos megteremtésére használják.

Rendelkezünk azonban néhány hagyományos, jól alkalmazható diagnosztikai eszközzel, amelyek segítségünkre lehetnek az álhírek kiszűrésében:

• Kik alkotják az üzenet célközönségét?
• Milyen gondolkodást tükröz a szöveg?
• Mik a fő állításai, céljai?
• Milyen érvelést alkalmaz?
• Vannak-e benne következetlenségek?

A könyvtárak álhírek elleni küzdelmére egy németországi példát ismerhettünk meg, mégpedig a Fake Hunter elnevezésű gyerekeknek szánt programot. A játékban a tizenévesek egy nyomozóügynökség alkalmazottai. A projekt céljaira, a gyerekek védelme érdekében létrehoztak egy saját Super News nevű hírportált is, és nyomtatott, valamint online álhírellenőrző eszközök segítségét vehették igénybe.

Koltay előadását a következő két jó tanáccsal zárta: „Szánjunk elegendő időt az információ feldolgozására” (David Bawden és Lyn Robinson – City University, London), illetve „A szellemi szabadság nem azt jelenti, hogy minden szamárságot el kellene hinnünk, de elolvashatjuk őket.” (Wayne Bivens-Tatum – Princeton University Könyvtára).

A Workshop eredményei

Márföldi István, a workshop vezetője egy rövid ráhangoló játék után elmondta, hogy az álhírekre való figyelemfelkeltés hatékony eszköze a sokkolás és a provokálás, mivel ezekkel lehet átlépni az emberek ingerküszöbét.

Csapatmunka a workshopon (Fotó: Karasz Lajos)

A jó hangulatban eltöltött délutáni workshopon az alábbi gondolatok merültek fel:

1. Kell-e a könyvtáraknak az álhírekkel foglalkozniuk?
Az egybehangzó vélemény szerint természetesen igen, a könyvtáraknak kell az álhírekkel foglalkozniuk,  a jelenlévők tapasztalatai alapján az olvasók már többször fordultak könyvtároshoz álhírrel kapcsolatos problémával. Felmerült a könyvtárak felelősségének és pártatlanságának kérdése is.

2. Mit tehet a könyvtáros, ha álhírrel találkozik a neten?
A válasz megtalálásához forrást biztosít, de tartózkodik a személyes állásfoglalástól. Jelentheti pl. a Google hírellenőrző oldalán, ahol megvizsgálják a hír hitelességét.

3. Milyen formában kapcsolódhat be a könyvtár az álhírek elleni küzdelembe?
A teljesség igénye nélkül a következő gondolatokat gyűjtötték össze a csoportok: oktatás, álhírfelderítés közzététele, ismeretterjesztő előadások, infografikák kihelyezése kikerülhetetlen helyekre, influenszer könyvtáros, felvilágosítás (100% objektivitás), digitális írástudás, információs műveltség terjesztése, informálódás (rendszeres hírolvasás), álhírek bejelentése. Kérdés, hogy mivel lehet átlépni az ingerküszöböt és bevonzani az embereket, vagy esetleg a könyvtárosoknak kell kilépni a könyvtárból?

4. Szükséges-e képzést szervezni a könyvtárosoknak ebben a témában?
A résztvevők véleménye ebben is megegyezett, azaz igen, szükséges lenne képezni a könyvtárosokat ebben a témában. A résztvevők álláspontja szerint lenne igény influenszer képzésre is.

5. Milyen formális kereteket lehetne adni a kampányoknak, képzéseknek?
Országos rendezvények (pl. Internet Fiesta témája), közös kampányok, összefogás, tematikus honlapok készítése.

Márföldi István a világ objektívebb értelmezéséhez Hans Rosling: Tények című művét ajánlotta, az álhírek beazonosításához pedig ezt az infografikát.

A K2 szakmai nap következő alkalma márciusban várható, az ugyancsak izgalmasnak ígérkező eseményen a generációs marketing kerül terítékre. További információért figyelje a Könyvtári Intézet honlapját, vagy kövesse a K2 továbbképzési sorozat Facebook-csoportot.

Juhász Réka, OSZK Könyvtári Intézet