Egy felvidéki bizonyságtétel Czinke Zsolt tollából, aki Isten kegyelméből két hivatás munkálója immár két évtizede
A webmagazin Ötágú síp rovatának új sorozata 2018-ban indult. Ebben a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő azon könyvtárosok mutatkozhatnak be, akik az IFLA-HUN levelezőlista tagjai is egyben.
Fotó: Dr. Czinke Zsolt
A középkorban, amikor egy idegen belépett egy városkapun, a kapuban álló őr két dolgot kérdezett az érkezőtől: ki vagy, és mit akarsz?
Tisztában vagyok azzal, hogy ma nem a középkorban, hanem a 21. században élünk, de amikor – Haraszti Katalin kérésének eleget téve – a Könyvtárvilág olvasói előtt szeretnék bemutatkozni, akkor úgy érzem, hogy ez a két kérdés most nekem is szól.
Az első kérdésre, hogy ki vagyok, azt szeretném válaszolni: felvidéki magyar református lelkipásztor és könyvtáros. S miközben ezt mondom, úgy érzem, minden szónak rendkívüli jelentősége van. Magyar vagyok, és ezt boldogan vallom. Félreértés ne essék, nem hivalkodva, de nem is szégyenkezve vallom ezt, hanem úgy, mint aki a gondviselő Isten ajándékaként tekint erre. Felvidéki magyar, aki Ung-vidéki gyökerekből táplálkozik – a királyhelmeci kórházban születtem 1976-ban Vízkereszt napján, de szülőfalum Vaján, egy csodálatos kisközség a Laborc partján, a kárpátaljai határtól csupán 10 kilométerre -, de akit Isten az ország másik végében a Mátyusföldön állított szolgálatba, hiszen 2000 óta Bátorkeszi református lelkipásztora, s közben a komáromi Calvin J. Teológiai Akadémia könyvtárosa is vagyok. Isten kegyelméből két hivatás munkálója immár két évtizede.
Tanulmányaimat szülőfalumban, a vajáni Magyar Tannyelvű Alapiskolában kezdtem, amely jelenleg Magyar Tannyelvű Református Alapiskola, majd a nagykaposi gimnáziumban folytattam, ahol 1994-ben érettségiztem. Innen indultam a “nagyvilágba”.
Lelkész szerettem volna lenni, s a főiskolai felvételik után két út állt előttem: a közeli, ősi, nagy múlttal rendelkező Sárospataki Református Teológiai Akadémia, vagy a távoli, épp akkor induló komáromi Calvin J. Teológiai Akadémia (CJTA). Én az utóbbit választottam, s lettem ennek az intézménynek legelső diákja. (Az első évfolyamot 13-an kezdtük, de én lettem az abc szerint első nappali tagozatos hallgató is az iskola történetében, majd öt évvel később, ugyanebből az okból, az államvizsgát is elsőnek tettem le, amire a mai napig is büszke vagyok.) S azóta életem része a CJTA. Már a teológiai tanulmányaim alatt is sok időt töltöttem az akkor alakuló könyvtárban, láttam az építését, a létrejöttét, segítettem rendezésében, kialakításában, így talán nem véletlen, hogy a lelkészi oklevelem kézhezvételével egy időben lettem a CJTA könyvtárosa, az akkori dékán, dr. Molnár János megbízása alapján. Többek között – egy lelkészkollégámmal együtt – egy új építésű könyvtár teljes működtetése várt rám, ezért lelkesedésem mellé szakmai tudást is akartam szerezni. Így lettem 2000-2001-ben az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjának könyvtárszakos hallgatója, ahol többek között olyan szaktekintélyektől tanulhattam meg a könyvtárosi hivatás alapjait, mint dr. Csapó Edit, Törökné Jordán Katalin, Varga Ildikó, Nagy Lászlóné és Rády Ferenc, amiért ma is hálás vagyok. Szerettem volna komolyabban is elmélyülni a könyvtártudomány világában. Tanáraim az ELTE könyvtárszaka felé irányították a figyelmemet, de ez a vágy sajnos nem valósulhatott meg, mivel itthon egy másik hivatás, a lelkipásztori szolgálat, s a családalapítás örömteli faladatai vártak. Az Úr jóvoltából házasságra léptem Szabó Tímeával, akit a teológiai tanulmányaim alatt ismertem meg, s aki szintén két hivatás szorgos munkása, mivel lelkészi szolgálatai mellett tanárként is dolgozik. Így leltem egyszerre hitvestársra és szolgatársra is, akivel azóta közösen végzünk mindent. A bátorkeszi “nagy család”, a gyülekezet mellett, gondoskodunk “kis családunkról” is, neveljük négy gyermekünket: Bence 2001-ben, Csenge 2004-ben, Sára 2008-ban, Máté pedig 2013-ban született.
A feleségemnek és a családomnak köszönhetően tudok végezni egyszerre több szolgálatot is. A folyamatos lelkipásztori teendők mellett heti 3-4 alkalommal a CJTA könyvtárában vagyok, s végzem az állománygyarapító, a bibliográfus, az olvasószolgálatos stb. munkáját, egyszóval mindazt, amit egy könyvtári munka megkövetel. Másodmagammal vagyok a közel 33 000 kötetes állomány őrzője és gondozója, 2019 óta mint a CJTA főkönyvtárosa. S mivel könyvtárunk több funkciót is ellát, ezért munka akad bőven. Egyszerre vagyunk a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház központi könyvtára, s egyben a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának (SJE RTK) háttérintézménye, “kari könyvtára”, ezzel is segítve a felvidéki református lelkész- és hitoktató-képzést és teológiai művelést. A CJTA képezte a Selye János Egyetem magalakulásáig (1994-2004 között) a református lelkészeket és hitoktatókat. Az egyetem megalakulása után tudományos műhelyként segíti annak munkáját. Évente két alkalommal Teológiai Fórum címmel tudományos szakfolyóiratot jelentet meg, különböző tudományos konferenciák és továbbképzések szervezője és lebonyolítója. Tudományos munkák, monográfiák, doktori disszertációk, tanulmánykötetek, konferenciakötetek megjelentetője, és elsősorban a teológiai könyvtár fenntartója és működtetője. Napi szinten támogatói vagyunk a SJE RTK tudományos munkájának úgy a professzorok, adjunktusok, mint a hallgatók és doktoranduszok tudományos munkáinak segítőiként.
Magam is elkötelezett híve vagyok a tudományos munkának. A SJE Református Teológiai Kara doktorandusz hallgatója voltam 2014-2019 között, az egyháztörténet szakterületén mélyültem el. Kutatási területem a Trianon után felvidéki magyar református egyháztörténet, ezen belül is a sajtótörténet, így is összekötve két hivatási területemet. Disszertációs munkámat, melynek címe “A Szlovenszkói és Ruszinszkói Egyetemes Református Egyház hivatalos lapjának sajtótörténete: A Református Egyház és Iskola 1921-1938”, 2019-ben védtem meg sikeresen, többek között olyan szaktekintélyek, mint Dr. Kónya Péter professzor, egyháztörténész, az Eperjesi Egyetem rektora, Dr. Dienes Dénes professzor, egyháztörténész, levéltáros, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanára és a Sárospataki Tudományos Gyűjtemények igazgatója, Dr. Márkus Mihály püspök, egyháztörténész, a Pápai Református Teológiai Akadémia tanára, Dr. Kocsev Miklós professzor, a Károli Gáspár Egyetem Hittudományi Karának dékánja, valamint a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara Tudományos Tanácsa előtt.
Munkámban a két világháború közötti Szlovenszkói és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyház megalakulásának történetét, majd ezen belül sajtótörténetét dolgoztam fel, mely során hatféle sajtóterméket (hivatalos lap, néplapok, missziói lapok, lelkipásztori szakfolyóiratok, gyülekezeti lap és egy világszemle) ismertettem. Ezeknél a lapoknál viszonylag egységes formában és terjedelemben próbáltam bemutatni az egyes periodikumokat, azok bibliográfiai, kiadói, szerkesztői, nyomdai, megjelenési adatai, majd tartalmi szempontjaik szerint, kitérve azok specifikumaira.
Magánál a Református Egyház és Iskola című hivatalos lapnál ennél jóval részletesebben – főleg levéltári dokumentumok függvényében – kronológiai sorrendben követtem végig a lap megjelenésének 18 évfolyamát. A lap indulásának közvetlen előzményei után a lap szerkesztési, kiadói és nyomdai adatait dolgoztam fel. Hat szerkesztőségi korszakot különböztettem meg, részletesen bemutatva a felelős szerkesztők, a főszerkesztők, a szerkesztők és a főmunkatársak tevékenységeit az adott helyzetekben, különös tekintettel az egyház vezetése és a laphoz való viszonyulásuk tekintetében, az aktuális nehézségek, akadályok, feszültségek és egyházpolitikai viszonyok tükrében.
Ezt követően a lap felépítését és szerzőit igyekeztem bemutatni. A fejezetet négy korszakra osztottam, elsősorban a lapban közölt rovatok bemutatására, majd azok szerzőire koncentrálva. Végül elengedhetetlennek tartottam azoknak a személyeknek a bemutatását, akik nélkül nem létezhetett volna a lap. Így egy nagyobb fejezetben a lap felelős szerkesztői, főszerkesztői és szerkesztői kerültek bemutatásra, olyan személyek, akik nemcsak a lapnak, de a kor egyháztörténetének is meghatározó alakjai voltak.
Mindezt azért tettem, mivel könyvtárosi munkám és kutatásaim során azzal a ténnyel szembesültem, hogy egyháztörténet-írásunknak ez mindmáig egy fehér foltja, s ezért kutatása és megírása véleményem szerint felettébb szükséges volt. Ha az adott időszakban vagy később ezt a kort bemutató munkákat veszem figyelembe, akkor elmondható, hogy hála Istennek, több munka látott már napvilágot, de egyházunk sajtótörténetével, talán méltatlanul, senki nem foglalkozott ilyen formában. Én erre próbáltam kísérletet tenni, reménység szerint ösztönzően hatva másokra is.
Tudatában vagyok annak, hogy ezzel a dolgozattal még csak az alapokat raktuk le egyházunk sajtótörténetének megírásánál, de reményeink szerint munkánkat majd mások is követik, amit magam is szorgalmazok. Ezt elősegítve is végeztem már kutatásokat, mivel a Református Világszemle teljes 13 évfolyamának repertóriuma (az 1931–1944 közötti) már elkészült és nyomdakész állapotban van, több mint száz oldal terjedelemben, ezen felül pedig folyamatban van a Református Egyház és Iskola teljes 18 évfolyamának repertóriuma előkészítése (1921–1938 között), ami reményeim szerint a lap indulásának 100. évfordulójára elkészül és meg is jelenik. Ezek a jövőben nagyban megkönnyíthetik a kutatók munkáját.
Az első kérdésre, hogy „ki vagy?”, úgy gondolom, hogy kellőképpen és kimerítően válaszoltam, s talán közben már a másik kérdésre is megadtam a választ, amely így hangzott: „mit akarsz?”.
Szolgálni. Lelkipásztorként és könyvtárosként egyaránt. Lelkipásztorként hirdetni az evangéliumot alkalmas és alkalmatlan időben. Könyvtárosként pedig segíteni mások munkáját. Szolgálni annak, aki elhívott, és szolgálni azoknak, akiket rám bízott.
Dr. Czinke Zsolt
Bátorkeszi – Komárom, 2020. január havában, a Nemzeti Összetartozás évében