PRESSDOK – a floppyújságtól az adatbázisig avagy a magyar sajtóadatbázis megszületésének körülményei, okai és korai jellemzői

A szerző jelen írása a szubjektív szakmai visszaemlékezések sorába tartozik (Rusk hajdani amerikai külügyminiszter „As I saw it” c. könyvéből merítve a stílusjegyeket). A szerző arra törekszik, hogy a megélt valóságot adatokkal is alátámasztva, lehetőleg torzítás mentesen visszaidézze. Elnézést kér azért, hogy néhol egyes szám első személyt, néhol pedig többes szám első személyt használ – utóbbit akkor teszi, amikor egy csapattevékenység keretében végzett saját munkájáról is ír.

„Ilyen korban éltünk”…

Mielőtt belecsapnék a húrokba, hogy megénekeljem az Országgyűlési Könyvtár rendszerváltozás-kori megújulásának egyik nagy történetét, botcsinálta külügyér-könyvtároskéntⁱ azt is illik felidéznem, hogy miért és hogyan alakult ki az igény egy magyar (hazai) sajtóadatbázis létrehozására. Teszem mindezt azon ifjabb olvasók kedvéért is, akik az 1980-as évek végén, vagy a rendszerváltozás részeként megtartott első szabad országgyűlési választáskor (1990) még nem éltek, vagy még csak gyermekek voltak – szóval annak a nemzedéknek is szánom, akik nem értik, „…Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek?” „…És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik – Ők, akik örökségbe kapták –: Ilyen nagy dolog a Szabadság?”

Az a „sajtórobbanás”, ami az 1987/88-tól a magyar média egét is megrázkódtatta, és átrendezte a mindennapos tájékozódás és a könyvtári tájékoztatás addigi statikus rendszerét, nem véletlenszerűen következett be. Ahogy a vulkánok kitörése sem abban a pillanatban alapozódik meg, amikor az első gőz- vagy füstfelhők megjelennek…

Az egyik vonulat, amire vissza kell utalni: a világpolitikai változások. A hazánkat is érintő egyik legfontosabb esemény az a csúcstalálkozó volt 1986-ban, amely a szovjet pártfőtitkár, Gorbacsov és az amerikai elnök, Reagan között Reykjavikban létrejött.

Belpolitikai jelentőségű, ikonikus eseményként emlékezhetünk id. Bush elnök 1989. júliusi látogatására Budapesten. Nemcsak tömegeket vonzó fellépése és beszéde maradt meg az emlékezetben, hanem az akkori ellenzékiekkel megszervezett találkozója is.

Az ún. Máltai megállapodás, amely szintén a szovjet és az amerikai fél között jött létre 1989. december 2-3-án, immár Bush amerikai elnök szereplésével, később kivívott függetlenségünknek, a mai szuverenitásunknak is egyik alapja lettⁱⁱ. Ezt a megállapodást – megszületésekor és 30 év múltán – politológusok úgy is aposztrofálják, mint a jaltai világrend felbontását.

1988/1989-ben történt meg a hazai médiapiacon a sajtórobbanás: tucatszámra jelentek meg új periodikák, amelyek a megmaradt vezér-sajtótermékekkel együtt bátran (vagy magukat bátornak láttatva) új, addig tabu-témákban jelentettek meg írásokatⁱⁱⁱ, teljesen új hangnemben – szinte előre jelezve a lassan beérő társadalmi-politikai-gazdasági változásokat.

Ugyancsak az 1988/89-es évek nagy könyvtári fejleményei közé sorolható, hogy a magyarországi Soros alapítvány pályázatot nyitott másológép-vételre. A nyilvánosság tájékoztatásának újabb lépcsőfoka következett be ezzel a lehetőséggel.^iv Ezt a jelenséget – többek között – a gazdasági-pénzügyi életben bekövetkezett változás is segítette. Jelesül: a spontán privatizációval együtt járó sajátos folyamatok, melyek során „e másológépek importőrei cézárokká váltak”.^v

A sajtóadatbázis megvalósítása / létrehozása

„Az Országgyűlési Könyvtár mindennapjaiba 1989-re végérvényesen bevonult a számítástechnika” – állapította meg Rónai Iván a Könyvtári Figyelő-ben.^vi Ennek azért jeles előzményeként említendők a lyukszalagos íróautomaták bevezetése az 1970-es évek közepén, a hajlékony mágneslemezes adatrögzítők (floppyk) alkalmazása a nyolcvanas évek elején, majd a személyi számítógépek elterjedésével az IBM kompatibilis PC-k megjelenése a nyolcvanas évtized végén. Utóbbiak adták az új alkalmazások – így a PRESSDOK – gépi háttérét is.

Az Országgyűlési Könyvtárban a gépesítési folyamat elsőként a dokumentációs és az erre alapozott tájékoztatási tevékenységet érintette. 1974-ben indították el a Világpolitikai információs szolgáltatást (VPI)^vii, amely még cédula-alapú volt. Ezt kiegészítette egy KWIC-index, amely külső számítóközponttal együttműködésben készült.

1988-ban négy személyi számítógép beszerzésére nyílt lehetőség: kettőt saját forrásból, kettőt pedig a Soros alapítvány támogatásával vehetett meg az Országgyűlési Könyvtár. Az UNESCO-tól megkértük, majd saját képünkre és igényeinkre szabtuk a MicroISIS programcsomagot. Először a VPI konvertálása történt meg.

Mind a VPI előfizetőitől, mind eseti felhasználóktól egyre több jelzés érkezett, hogy igényt tartanának egy, a „felrobbant” hazai politikai, jogi és gazdasági sajtóban való eligazodást segítő szolgáltatásra. Erre adott válaszul indítottuk el a floppy-lemezes sajtódokumentációs szolgáltatásunkat (1989), amelyet PRESSDOK néven hoztunk forgalomba (a nevet később levédettük^viii). E szolgáltatással nagy mennyiségű információt tettünk elérhetővé, gyors és sok szempontú kereshetőséget is lehetővé téve.

Több mint száz magyar napi- és hetilapot, illetve folyóiratot szemléztünk. Kezdetben havonta kb. 2300-2500, 1992-ben már havi 3000 cikket dokumentáltunk. Az egyes tételek felépítése egyszerű volt és elősegítette a könnyű azonosítást. A forrásadatok mellett szerepeltettük a szerző nevét, a dokumentum címét, a tartalmat a természetes nyelv szavaival leíró tárgyszavakat, valamint a tágasabb és összefoglalóbb tematikus keresést szolgáló témakódokat. Mind a tárgyszó-alkotáshoz, mind a témakódok alkalmazásához is a VPI-vel szerzett évtizedes gyakorlat adta a megbízható alapot. (A témakód-rendszerünk valóban egyedi volt, ahogy ezt Kokas Károly finom kritikával leírta, a PRESSDOK dicséretes úttöréséről szólva, a Könyvtári Figyelőben (1991). A kódrendszer egyedisége és továbbfejlesztésének ellentmondásossága személyfüggő volt – amely állapotot a könyvtár hajdani legendás hírű vezetője iránti tiszteletből nem tudtunk meghaladni. Ez valójában egyik gyengeségünkként is említhető.)^ix

Szóltam már a számítógépekről, mint hardver-eszközökről. Milyen szoftverek segítették a feldolgozó munkát és magát a szolgáltatást? A dokumentációs munkát végző munkatársak kezdetben a Norton Editor-ral dolgoztak. Ennek révén – szinte észrevétlenül – megismerkedtek egy akkoriban jó minőségűnek számító szövegszerkesztővel. Minden felhasználó saját floppy-lemezre dolgozott, amelyet hetente átadtunk a korrektornak, aki az elütéseket (és az esetleges tartalmi hibákat) javította. Mindezzel a pontosabb keresést és a találatok pertinenciájának jó arányát segítettük elő – pedig még hol volt a TQM-divat?

A Norton Editor használatával a számítógép-kezelés is napi rutinná vált. Kiváló pszichikai előkészítést jelentett a később (eleinte részlegesen) megvalósított könyvtári automatizáláshoz.

A dokumentációs feltárást végzők és a korrektor mellett informatikus is segítette a folyamatos munkát, kezdetben a szövegszerkesztő használatának tanításával. Informatikusunk később a szolgáltatás befejező szakaszában is közreműködött.

Ám a visszakereshetőséget egy másik szoftver tette lehetővé. Ezt Rónai Iván úgy alakította ki, hogy a floppy-újságunkat minimális számítástechnikai ismerettel is eredménnyel lehessen használni. A keresőképernyőt úgy tervezte meg, hogy a keresőkérdést a felhasználói gondolkodásra építve lehessen megfogalmazni. A keresést a forrás, a szerző, a cím szavai, valamint a tárgyszavak, továbbá a témakódok szerint lehetett elvégezni, a Boole-algebra szerinti kombinációs lehetőségek kombinációjával is. A keresőkifejezések elölről és hátulról is csonkolhatók voltak. A találatok közül egyedi szempontok szerint lehetett kiválogatni a relevánsakat.

Mivel a szolgáltatás a floppy-lemezek megküldéséből állt, a lemez tartalmazta az információkat, valamint a keresőszoftvert is.

1990-től második floppy-lemezt is indítani kellett, mert ugrásszerűen megnőtt a politikai tárgyú sajtótermékek száma, és egy lemezre már nem fért a megnövekedett tartalom.

A havi lapzárta után sor került a floppy-lemezek sokszorosítására, címkézésére, borítékolására.
Mai szemmel nézve mindez mosolyogtatóan „kézműves jelleggel” történt (persze, ez a jelző ma éppen megfelel a divatnak), ám mindezt pontosan és lelkiismeretes alapossággal végeztük. Ha bárki váratlanul kiesett a „manufakturális szalagtermelésből”, azonnal beállt a helyére egy másik munkatárs. A szabadságok idejére magunk gondoskodtunk a megfelelő helyettesítésről. Egymás megbecsülése, a közös munka sikere nagy közösségi élményt jelentett.

A PRESSDOK alkalmazása a szakkönyvtári és a parlamenti könyvtári munkában

Az Országgyűlési Könyvtár, mint országos feladatkörű jogi és államtudományi, politikatudományi szakkönyvtár, 1951-től a nyilvánosságot is szolgálta, könyvtári és dokumentációs eszközeivel. A PRESSDOK sajtóadatbázis létrehozásától kezdve feladatkörébe (és újszerű fejlődési lehetőségei közé) tartozott az is, hogy mind a megyei és a városi közkönyvtárakat^x, mind a szakkönyvtárakat elláthatta a floppy-újság, majd a CD-ROM formátummal (kumulált adatbázissal), igaz, megfelelve az új időknek – térítésért.

A PRESSDOK 1989-es, rendezetten visszakereshető információhalmazára alapozva állíthattam össze a „Pártdok : Pártok, politikai és társadalmi szervezetek az 1989. évi hazai sajtóban” címmel egy sajtóbibliográfiát. Célszerűen 1990 elején jelentettük meg, azt az ambiciózus célt tűzve magunk elé, hogy az összes hazai könyvtárnak felajánlott kiadvánnyal a tavaszi választásokra való állampolgári felkészülést segíthetjük elő. Hittünk az Országgyűlési Könyvtár küldetésében. A valóban nagy érdeklődést a tartalom hasznossága mellett a kiadvány rendkívül mérsékelt ára is kiválthatta. Ezt a munkát, minden feszítettsége dacára, igazi „jutalomjátékként éltem” meg.

A PRESSDOK floppy-újság alapján – melyet az Arcanum céggel együttműködve 1992-től CD-n terjeszthető adatbázissá fejlesztett a könyvtár^xi – másolatszolgáltatási igények garmadája is felmerült (a másolatszolgáltatásban viszont társosztályokkal működtünk együtt).

Újszerű feladatot jelentett a vevőszolgálat is. A spontán érdeklődésből származó előfizetések gondozása mellett feladattá vált új (külső, hazai és külföldi) felhasználók szerzése, a szolgáltatás marketingje révén^xii.

Megrendelő partnerünkké vált a szegedi Egyetemi Könyvtár is. Az „egyetemi könyvtári világban” ez az intézmény mindig kiemelkedő helyet foglalt el. A már fentebb részletezett „sajtórobbanásra” is rögtön reagáltak. Hamar belátták, hogy kapacitáshiányuk miatt – hiszen éppen más adatbázisépítéssel voltak lekötve – nem tudják aktuálisan dokumentálni a periodikákban megjelent ezernyi cikket. „A gordiuszi csomót az Országgyűlési Könyvtár PRESSDOK szolgáltatásának megismerésével és előfizetésével vágtuk át^xiii… Nem volt nehéz rájönnünk, hogy a konkurencia nem csupán kongeniális, hanem gyorsabb is a mi szolgáltatásunknál, és jóval nagyobb merítésű. … Az Országgyűlési Könyvtár kitűnő munkatársaival igen gyorsan szót értettünk, így 1989 eleje óta a PRESSDOK mágneslemezen érkezik a könyvtárunkba.” – jellemezte a szolgáltatást Kokas Károly 1991-ben, a Könyvtári figyelőben.

Az előfizetőkkel való kapcsolattartás rendje és sávja is megváltozott, éppen az előfizetői kör szerkezetének változása miatt. Mit jelentett ez 1990-ben?

„1990 nyarán az Országgyűlési Könyvtárban látogatást tett egy magas szintű, az USA Kongresszusi Könyvtárából és Kutatószolgálatától kiküldött delegáció.^xiv A látottak alapján megállapították, hogy az addig országos feladatkörű szakkönyvtár alkalmas a képviselői információs igények színvonalas ellátására is.” Meghatározó és fontos körülmény, hogy ennek a delegációnak a véleménye alapján jelentős informatikai fejlesztésre kerülhetett sor, amely során az Országgyűlési Könyvtár is több modern számítógéphez és másológéphez, új és jogtiszta szoftverekhez juthatott.^xv

1990-től tehát új és egyben a legfontosabb (belső) felhasználói körként azonosíthattuk az országgyűlési képviselőcsoportokat, a bizottságokat, az Országgyűlési Hivatal egyes részlegeit. Ez így egyszerűnek hangzik, de az X-Y-Z generációra, mint lehetséges cikk-olvasóimra is folyton odagondolva helyes, ha újra felidézzem: a magyar országgyűlés – a maga sajátos személyi összetételében, amit itt és most nem taglalhatok – közel negyven éven keresztül évente csak négy-öt törvényt hozott, szimbolikus jellegűeket. A folyamatos törvényalkotás törvényerejű rendeletek meghozásával zajlott, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának (=NET) égisze alatt. A NET „bizonyos korlátozásokkal az országgyűlést helyettesítő jogkörrel is rendelkezett”. ^xvi

Attól kezdve, hogy 1991-től a könyvtár szervezetileg is visszakerült az Országgyűléshez, a képviselők, a bizottságok, a szakértői kör mindenben elsőbbséget kapott – hiszen az Országgyűlés lett a fenntartónk!^xvii Emellett minden belföldi szakkönyvtári és közkönyvtári, valamint az egyre gyarapodó számú külföldi megrendelőnk^xviii igényét igyekeztünk a legkielégítőbb módon kiszolgálni.

Az országgyűlési képviselőknek nyújtott tájékoztatásban a PRESSDOK a mindennapjaink alapforrása lett (és ez az internet megjelenéséig így is maradt). Számos referensz-kérdést – ami gyakorta nem is irodalomkutatási megoldást igényelt – ennek az adatbázisnak a segítségével oldottunk meg. Olyannyira pontosan lehetett a PRESSDOK-ban keresni, hogy sokszor bizonyos, szinte feledésbe merült eseményekre utaló adatokat a sajtóvisszhangjuk alapján sikerült dátum szerint megtalálni.A leggyakoribb felhasználási mód azonban természetesen a jegyzék-készítés volt, amikor adott témára vonatkozó keresésre válaszoltunk jól szelektált információkkal – majd az eredeti írásról készített másolatot is szolgáltattuk, ha arra igény merült fel. Így szereztünk olyan tapasztalatot is, hogy adott „sztár-publicista” (egyben országgyűlési képviselő) cikkét egymás után kerestették és kérték másolatban. Gyakorlatias gondolkodású kollégáim előre gondolkodtak, és másoltak további 5-10 példányt – hiszen biztosak lehettek abban, hogy egy napon belül akad e másolatokra is „vevő”.^xix

„Kis színes”: bemutatkozás az új Országgyűlés előtt, 1990. május 2.

Az 1990-es tavaszi, első szabad választás után ezen a napon alakult meg az új Országgyűlés.
Megfelelő hivatali engedélyeztetés után, Rónai Iván osztályvezető irányítása mellett Pintér Katalin mb. főigazgatóval, együtt hármasban telepítettük a Kupolaterembe az egyik személyi számítógépünket. Célunk és tervünk az volt, hogy a PRESSDOK sajtóadatbázist a törvényhozó testület megalakulásának napjától ismertté tegyük a képviselők előtt.

Felejthetetlen élmény volt, amit még ma is jó felidézni, hogy az új képviselők milyen sugárzó arccal, jó kedvvel és reményekkel telve lépkedtek fel a díszlépcsőn. Lelki szemeim előtt megjelenik egy „furcsa páros”, akik egymás mellett, baráti beszélgetéssel haladnak át a Kupolatermen. Kik voltak? Torgyán József (FkgP) és Darvas Iván (SzDSz).

Jól megtervezett és alaposan előkészített „marketing-akciónkra” (bár akkor még nem tudtuk, hogy később ilyen nevet kapnak a hasonló kezdeményezések) egyetlen képviselő volt hajlandó odafigyelni: Szentágothay János. Professzor úr érdeklődéssel lépett oda hozzánk, és a nagymarosi gát^xx sajtóvisszhangjáról kérdezett. Elégedett volt a kapott eredménnyel. Rögtön összehasonlította az amerikai útjai során már látott számítógépes irodalomkutatási lehetőségekkel. Erősen biztatott bennünket a munka folytatására. Az ő elismerése igen nagy hatással volt ránk.

Árképzés^xxi – árérzékenység

A PRESSDOK floppy-újságként kezdte meg pályafutását. Később, az informatikai eszközök és szemlélet fejlődése folytán CD-ROM-on kumulálva, majd adatbázis-részekként is értékesítette a sajtóadatbázist az Országgyűlési Könyvtár. Sőt, 1993-ra beérni látszott egy további próbálkozás, amelyről Rónai Iván publikálta a „Könyvtári adatbázis-szolgáltatás telefonon…” című, rövid szakmai híradást. Ez a fejlesztési fázis pilot-project maradt, noha ez volt az első online elérhető könyvtári szolgáltatás Magyarországon.

Ami a PRESSDOK kezdeti szakaszát illeti, a közgazdász Rónai Iván, akiben 1989/90-ben még frissen éltek a Fulbright-ösztöndíjasként^xxii szerzett tapasztalatok is, igazi ár-érzékenységgel szabta meg a floppy-újság előfizetési díjának összegét, emlékeim szerint 10 ezer forint nagyságrendben. Ezzel szinte a legkisebb települési könyvtár számára is lehetővé válhatott a sajtófigyelő újság előfizetése – amennyiben a hardver-feltételeket is megteremtette új szolgáltatása bevezetéséhez.

A CD-ROM, majd az adatbázis-verzió ára is a hazai realitáshoz igazodott. Az Országgyűlési Könyvtár PRESSDOK adatbázisának nemcsak azért volt számos előfizetője, mert az előállítók jókor találták meg „a piaci rést”, hanem azért is, mert ésszerű áron forgalmazták.

Egyszer történt csak meg, hogy ezt a tisztességes piaci magatartást támadás érte. Az Országgyűlés egyik frakciójának informatikai főfelelőse is rendelt egy példányt, majd ezt – egyes hírek szerint, amelyeket aztán belső vizsgálat is követett – nyolcvanszoros áron értékesítette a frakciója részére.

Mi, hajdani PRESSDOK-úttörők nem vagyunk olyan kevélyek, hogy fájlalnánk, miért nem kapott ez az ügy is nevet, mint Tocsik Márta esetében egy másik… elég, ha mi emlékezünk az „élelmes informatikus” nevére. És arra, hogy ennek az ügynek sem lett következménye.

As I saw it … ahogy én láttam

Milyen pilléreken nyugodott a projekt sikeres időszaka 1989-1995/96 között? A hazai szakmai környezet nyitottságán, érdeklődésén és a további fejlesztésekre sarkalló kritikai készségén. Azon az elkötelezett projektvezetőn, aki maga is részt vett a mindennapi munkában. A szívós munkát vállaló könyvtári munkatársi gárda invenciózus lelkesedésén, kitartásán, a feladat teljes elfogadásán, új könyvtári küldetésként való felismerésén.

A PRESSDOK projektvezetője, aki 1991-től tájékoztatási igazgatóként az Országgyűlési Könyvtár vezérhajóját irányította, meghívásra felsőbb szintre lépett és elhagyta az intézményt. Távozása után (1996-) nem adatott olyan kvalitású felső-vezető, aki képes lett volna hasonlóan motiválni a munkatársi közösséget.

A PRESSDOK 1989-től 1996-ig tartó felívelésben a dokumentációs és informatikai innovációnak, a munkatársak áldozatvállalásának, a szerény hazai piac felderítésének-felfejlesztésének-megtartásának volt döntő szerepe. Ezt egyfajta pangás követte, amely a szerzői jogok újraszabályozására való hivatkozással, az intézményi belső pénzügyi szabályozással takaródzva nemcsak lelassította a fejlődést, hanem meg is állította. Látszólag az adatbázis csiszolgatása folyt, később a beszerzett, majd valamilyen okból újból és megint elvetett könyvtári integrált rendszerekkel való megfeleltetés keserves (és nem különösebben eredményes) szakasza jött el. A munkatársak, akik a hőskorban a napi munka mellett és a munka után, kezdetben anyagi elismerés nélkül is (!) vállalták a feladatot, feszesen tartották a havi leadási határidőket. Később sikerült igen gyenge anyagi juttatást „elérni” az intézménynek nem kevés bevételt hozó munkában résztvevőknek, ám ennek motiváló hatása igen gyenge volt – módja és mennyisége miatt inkább volt sértő, mint elismerő.

A fejlődési folyamat „képlete” = a szolgáltatást előállítók és végzők az önkéntességtől a gyenge dotáláson át a munka elismerésének bérbe építéséig jutottak el. Így lett az úttörő tevékenységből munkaköri kötelesség, s jutottunk el a valódi motiváltságtól a „muszáj-élményig”.

Erősségek, gyengeségek, kihívások

Ha megpróbálnám a PRESSDOK-projekt erősségeit (erényeit) harminc év távlatából összegezni, akkor elsőként az információs igény időben történő felismerését és az arra adható megfelelő intézményi válasz megfogalmazását említem. Másodikként a felhasználóbarát keresőszoftver erényeit. Harmadikként a szövegszerkesztő és ezzel a könyvtár-gépesítési feladatok fokról-fokra történő intézményi elfogadtatását. Negyedikként a tájékoztatási feladatok gazdagodását. Némi pozitív elfogultsággal, de sorszámot nem adva, további erősségként idesorolom azt a tényt, hogy a PRESSDOK nélkül a képviselői tájékoztatást nem tudtuk volna olyan színvonalon megkezdeni, ahogy ennek a sajtóadatbázisnak a birtokában megtehettük.

Voltak-e gyengeségei a PRESSDOK-nak? Fentebb vallottam már a kódrendszer egyediségében és továbbfejlesztésének ellentmondásosságában fellelhető hibáinkról. Sokkal nagyobb jelentőségű volt viszont az a mulasztás, amit azzal követett el a könyvtár, hogy kihagyta a forráshivatkozások mellől a teljes szöveg szolgáltatását. Amikor az adatbázisban feldolgozott periodikák a nyomtatott változat mellett digitális formában is megjelentek, sőt, számos folyóirat kiadó a visszamenőleges digitalizálást is végrehajtotta, akkortól össze lehetett volna linkelni a PRESSDOK-tételeket a digitálisan hozzáférhető teljes szövegekhez.

Ezt a mulasztást tetézte az a hátrány, amit az internetes világ hatalmas információkincsének megjelenése jelentett.

A projekt kiteljesedésének, igazi sikerének elmaradását még az is befolyásolta, hogy megváltozott a szerzői jogi környezet is.

Így sem az informatikai, sem a jogi környezet fejlődéshez, sem a piaci környezethez nem sikerült alkalmazkodni.

Mindezek dacára a hőskör szép volt és eredményes. Ez volt a mi egyik építőkövünk, amit a rendszerváltozáshoz hozzátettünk. Sokan – együtt.

Hálát érzek azért, hogy jókor lehettem jó helyen ahhoz, hogy én is részese és tanúja lehettem az Országgyűlési Könyvtár – egyik – aranykorának.

Haraszti Pálné

Lábjegyzetek: