Zsok Gizella: Életpálya
A webmagazin Ötágú síp rovatának új sorozata 2018-ban indult. Kikről tudhattunk meg többet az előző számokban?
Tóth Bátori Erzsébetről, a vajdasági Magyar Szó c. napilap szerkesztőségi könyvtárosáról, Juhász Andrásról, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársáról, Zágorecz-Csuka Juditról, az 1. Számú Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola Kétnyelvű Könyvtárának vezetőjéről.
2019-ben a felvidéki magyar könyvtárosságra fordíttottuk a figyelmet, a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének (SzMKE) jubileumi éve alkalmából. Közöltük Kecskés Ildikónak, az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtár szaktanácsadójának, az SzMKE jelenlegi elnökének írását. Majd Halász Péter felvidéki könyvtáros mutatkozott be, aki az SzMKE első elnöke volt. Ő – immár nyugdíjasként – szülővárosa, Szepsi helytörténetét tárja fel. Benne is az IFLA-HUN egyik alapító tagját tisztelhetjük. Őket követte Egyházi Dóra, a komáromi Selye János Egyetem Egyetemi Könyvtárának igazgatója, az SzMKE jelenlegi alelnöke, az IFLA-HUN szlovákiai tudósítója.
Haraszti Pálné rovatvezető, IFLA-HUN moderátor
„Sosem tudhatod, milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel, eredményük sem lesz.“ Mahatma Gandhi
A történelmi Magyarország egy kis mezővárosából, Bátorkesziről (ma Szlovákia) indultam a nagyvilágba.
A helyi magyar tannyelvű általános iskola tanítóinak oktatási módszere arra ösztökélt minket, hogy sokat olvassunk. Szerettünk is volna, hiszen a helyi népkönyvtár majdnem az „orrunk alatt“ volt, az iskola mellett. Általában sajnos zárt ajtókat találtunk. Lehet, ez a „könyvtárhiány“ vitt arra, hogy tanulmányaimat a pozsonyi könyvtáros szakközépiskolában folytassam. Egy majdnem színmagyar faluból egy majdnem teljesen szlovák nagyvárosba kerültem, s hozzátéve, hogy alapvetően reál „beállítottságú“ voltam. Nehéz kezdetek után megszerettem az iskolát. A tanárok kiválóak voltak, igazi könyvtárossá nevelték diákjaikat. Osztályunk 80%-a ma is könyvtáros, vagy legalábbis a kultúrában tevékenykedik.
Harmadikban egy újabb merész lépésre vállalkoztam és továbbtanulni Budapestre, az ELTE-re jelentkeztem. Ekkor még „kétfordulós“ volt a felvételi – harmadikban az előválogatás, negyedikben pedig az igazi felvételi. A különböző szakpárosítás lehetőségek közül a könyvtár–magyar nyelv és irodalom lett a „nyertes“. Később a magyar szakot új- és legújabbkori történeti muzeológiára cseréltem. Csodálatos öt esztendőt töltöttem Budapesten. Szeretettel emlékezem könyvtárostanáraimra: Fülöp Gézára, Szabó Sándorra, Horváth Tiborra, Babiczky Bélára, Bobokné Belányi Beátára. Többükkel évekig tartottam a kapcsolatot. Érthetően kedvencem az ETO volt! Számokból összeállítani egy könyv tartalmát – valami csoda!!
Az egyetem elvégzése után hazajöttem Bátorkeszire a könyvtárba. Ketten voltunk, mindketten kezdők, tele lelkesedéssel, ötletekkel. Két év elteltével egy kormányhatározat alapján a Komáromi járás 1945 utáni kultúréletének anyagát gyűjtöttem, dolgoztam fel. Ekkor ismertem meg igazán a járás könyvtárosait, kultúrosait. Később három évig a Komáromi Járási Hivatal Kulturális osztályán dolgoztam, mint szakfelügyelő a könyvtárak, falusi krónikák, múzeumok területén. Szerintem inkább én tanultam a járás könyvtárosaitól, kultúrosaitól – tiszteletet a szakma és az emberek iránt. Ekkor vettük fel hivatalosan is a kapcsolatot a tatabányai József Attila Megyei Könyvtárral, akkori igazgatójával, Koger Tamással.
A rendszerváltás kicsit más területre vitt. A több évtized után az ismét induló Komáromi Lapok szerkesztőségében voltam szerkesztőségi titkár, vagyis mindenes. Egy év után a műemlékvédelem csábított el három esztendőre. A Szlovák Műemlékvédelmi Intézet komáromi irodájában dolgoztam. Területem a népi építészet, emlékművek, történelmi parkok, ingó műemlékek és a zsidó kultúra emlékei voltak. Majd újból a hivatali munkát választottam és az Észak-Komáromi Városi Hivatalban dolgoztam, először mint a kulturális osztály, majd a polgármester titkárságának a vezetője. 1997 őszén az újonnan induló városi televízió igazgatója lettem.
Változatos munkahelyeimen szerzett ismereteim és ismerőseim, kapcsolataim nagyon sokat segítettek, amikor 1999 nyarán a Komáromi Járási Könyvtárba kerültem igazgatóként. Hét mozgalmas esztendőt töltöttem itt. Az akkor alapított Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének aktív vezetőségi tagja lettem (alelnöki poszton). Ma is köszönöm a sok-sok lehetőséget, melyet magyarországi kollégáinktól kaptunk akár továbbképzés, akár tapasztalatcsere területén. Évente 2-3 közös rendezvényünk is megvalósult a tágabb Duna-mente könyvtárosainak részvételével, vagyis Somorjától Ipolyságig, Győrtől Vácig, Érdig.
Az állománygyarapításban is nagy segítségünkre voltak magyarországi kollégáink, illetve egyes alapítványok. Ebben az időszakban – Nyitra megye Önkormányzata támogatásával – vette fel az egykori járási majd Duna Menti Könyvtár a komáromi születésű „gőzhangya“, Szinnyei József nevét.
2002-ben megkaptam a MKE emlékérmet, 2005-ben a Kultúraközvetítő Társaság Fehér rózsa díját, majd 2008-ban a Komáromi Zsidó Hitközség Kehila Haver díját.
2006 tavaszán a megyei képviselők leváltottak az igazgatói helyről, nem maradtam a könyvtárban sem. Azóta sok mindenfélével foglalkoztam, a fordítástól kezdve az idegenvezetésig.
Jelenleg szabadidőmet a szülőfalum történetével foglalkozó civil szervezet aktív tagjaként és elnökeként töltöm. Lakossági gyűjtésből és magyarországi támogatással sikerült egy régi parasztházat vásárolnunk. A következő cél, hogy rendezvényeink mellett a ház felújítását biztosítsuk és müködővé tegyük azt.
Zsok Gizella
Bátorkeszi, 2019. október