Szinyei impressziói – Szinyei Merse Pál kiállítás a Jósa András Múzeumban
2019 augusztusától novemberig tart nyitva a Szinyei impressziói című kiállítás a nyíregyházi Jósa András Múzeumban. A MKE Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei területi szervezetének néhány tagja egy szép őszi délután meglátogatta a tárlatot.
Hagyomány szervezetünknél, hogy a múzeum kiállításait megtekintjük. 2018 őszén Munkácsy Mihály zseniális képeiben gyönyörködtünk, előtte, tavasszal a Seuso-kincsek ókori tökéletessége ejtett ámulatba bennünket.
Ezen kiállítás érdekessége és egyben különlegessége, hogy Szinyei képeinek ilyen nagyszabású bemutatása 1990 óta (Nemzeti Galéria) nem volt. A kiállítás rendezésében, a képek tematizálásában a múzeum munkatársait a festő dédunokája, Szinyei Merse Anna is segítette.
A jelenlévő festmények a Szépművészeti Múzeumból, valamint több köz-és magángyűjteményből származnak. És, ugyan Kaposvárott már rendeztek Szinyei kiállítást, ilyen számban és formában még soha, sehol nem voltak láthatóak a remekművek.
A kiállítás értelmezésében tárlatvezetőként a segítségünkre volt egyesületi tagtársunk, L. Szőlősi Katalin, a Jósa András Múzeum könyvtárosa. A festmények és kollégánk élményszerű beszámolója alapján kirajzolódott számunkra Szinyei Merse Pál (1945-1920) magán- és szakmai életútja.
Szinyei Merse Pál nemzeti érzületű nemesi családból származott, amelyben nemzedékek óta megszokott volt az irodalom, a zene és a képzőművészet művelése. Testvérei mindegyike játszott valamilyen hangszeren; a szülők részéről elvárás volt ez feléjük. Apja anyagilag és erkölcsileg is támogatta Pál fia képzőművészi ambícióit, tanulmányait.
A festőtanonc kezdetben elfogadta müncheni akadémikus tanárának, Karl Piloty-nak iránymutatásait, és történelmi-historikus valamint római mitológiai témájú képeket festett. Remek portrékat is alkotott, melyeket – bár nem igazán szeretett – apja kérésére készített. A nyíregyházi kiállításon tucatnyi portréja volt látható, családtagjairól és önmagáról.
Mestere rájött azonban, hogy nem a korszakban divatos akadémikus historizmus lesz Szinyei stílusa. Ezután fő témái a saját környezetéből vett egyszerű szituációk, életképek, vidéki természeti látványosságok, azok üde színeivel. Anélkül, hogy ismerte volna a francia impresszionisták munkásságát, festett impresszionista festményeket. A természet gondos tanulmányozása folyamán fedezte fel a napfény forma- és színalakító szerepét fel- és kihasználó plein-airt.
Az 1873-as Majális c. művét értetlenség fogadta a szakma és a közönség részéről egyaránt, karikatúrák gúnyolták a remekművet. Emiatt a festő önbizalma megroppant, évekig nem állított ki. Félix fiának babaportréján láttuk azon ceruzanyomokat, amiket a házban szertehagyott festményekre – így erre is – firkáltak gyermekei… alkotójuk ennyire nem érezte értékesnek a munkásságát.
Csalódásait nehezen élte meg, ami házasságát is megkeserítette, felesége (a „lilaruhás nő”) nem bírta elviselni férje indulatkitöréseit és apátiáját, ezért elváltak.
1894-95-ben, a Képzőművészeti Társulat által rendezett tárlaton tért vissza a közönség elé. 1905-ben került sor első önálló kiállítására a Nemzeti Szalonban. Következő elismerésként kinevezték az Országos Mintarajziskola és Rajztanár Képző (1908-tól Képzőművészeti Főiskola) igazgatójának, s így az induló fiatalokat és a modern törekvéseket tudta támogatni. 1907-ben a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) alapító tagja lett. 1914-ben a Szépművészeti Múzeum megnyitotta a Szinyei termet, az idős mester még megélhette ezt a kitüntetést.
1920-ban, az imádott (és környezetével együtt számtalanszor megfestett) jernyei családi kúriában, szerencsére immár elismerten, halt meg.
Ez az átfogó egyéni kiállítás L. Szőlősi Katalin üdítően érdekes tárlatvezetésével együtt élményt nyújtott mindannyiunknak. A meseszép plain-air festmények a múló, zsongító idei nyarat idézték számomra, az egyetlen téli témájú tájképe pedig a (sajnos) hamarosan beköszönő hideget.
Sz. Rendes Marianna könyvtáros
Nyíregyházi Egyetem Központi Könyvtár
MKE Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Terület Szervezet