Könyvtári uniformizálás vagy kooperatív platformok hibrid felhő rendszerek hátterével?

Posted by Buzai Csaba - október 31st, 2019

Alábbi gondolataimat a könyvtári uniformizálás kontra kooperatív rendszerek témában szeretném vázlatosan kifejteni. Korábbi fejlesztési törekvésekben megszületett a könyvtári uniformizálás eszméje, amely szerint gyümölcsöző lenne, ha a magyarországi könyvtárak egy IKR-t használnának, megszüntetve a különböző technológiák, rendszerek, platformok közötti együttműködési problémák nagy részét. Gondolataim hátterében az a kétség húzódik meg, hogy azonos IKR rendszer nemzeti vagy regionális kiterjesztése megnehezíti vagy könnyebbé teszi a könyvtári korszerűsítést? Gondolataim végeredménye szerint azonos IKR rendszer használata azonos könyvtár típusokban vagy azok meghatározott közösségeiben hozhat jó eredményeket.

Eltekintve attól, hogy az uniformizálástól alapvetően idegenkedem, korábbi tapasztalataim szerint idővel ellaposodik, és ellustul minden olyan rendszer, struktúra, felépítmény, amelynek fenntartása során semmilyen más rendszer adottságaival nem kell versenyeznie. Mivel megszűnik a folyamatos elemzés és összevetés teljesítményt frissítő hatása, a megújuláshoz vezető megmérettetés kényszere, könnyebben lelassulhat a fejlődés. A jelenlegi sokszínűség erről a pontról már nem állítható vissza, ezért véglegesnek tekinthető a kialakult helyzet.

A korszerűség fenntartása lelassult folyamatok mellett nehezen biztosítható. A könyvtárak a használói igények folyamatos növekedése mellett szembesülnek az informatikai környezet gyors változásával, amelyek tőlük is dinamizmust követelnek. Természetes törekvésük, hogy keresik azokat a rendszereket és megoldásokat, amelyek könnyebbé teszik az igények követését, a korszerűség biztosítását, ugyanakkor számukra kevesebb feladatot vagy költséget jelentenek.

A felhő technológiára alapozott nagy és globális rendszerek éves bérleti lehetőségeivel megszabadulhatunk a fenntartás időigényes feladataitól, az alaptevékenységünktől eltérő, de magas szintű szakmai hozzáértést követelő tevékenységektől. A globális felhő rendszerek fenntartási költségeit a használók fizetik továbbra is a bérleti díjjal, de a szolgáltatás magában foglalja a frissítés és korszerűsítés, valamint a rendszerfenntartás költségeit. A rendszer jó működéséért a szolgáltató viseli csaknem a teljes felelősséget, ezért olyan feltétel-, szabály- és javaslati rendszert kell kialakítania, amely egyszerre szavatolja a használói elégedettség mellett a működőképesség garanciáit és a folyamatos fejlesztést. A két feltétel arányosságának helyes mértéke a sikeres szolgáltatások záloga. Míg a saját fejlesztésű szolgáltatásoknál gyakran elszabadulnak az igények – szoros kölcsönhatásban a ráfordítási idővel, addig az üzleti vállalkozásokat kordában tartja a csőd elkerülésének igénye. Az életképtelen szolgáltatások forgalmazása kudarcokat hoz, a vásárló könnyen kilép a bérleti jogviszonyból, ha a piacon ígéretesebb alkalmazást talál.

Az OCLC hosztolt felhő alapú rendszerei

Az informatikai környezet 1,5-3 évente láthatóan megújul a szektor adottságaitól függően. A fejlesztés kiterjedésének jó meghatározása nagy rendszerek tervezésénél is rendkívül fontos, amelyhez speciális projektvezetési gyakorlat kell. Az új rendszerek létrehozásakor a túl lassan készülő, nagy és általános rendszerek a befejezés pillanatában már végzetesen elavulttá válhatnak. Nehezen alkalmazkodnak a környezet innovációs rendszereihez, ha nem használják más vállalkozások átvehető, beépíthető, gyorsan frissülő eszközeit. Az uniformizálás vágyának eszméje nem légből kapott. A fejlesztések során egyre bonyolultabbá váló rendszerek növekvő költségeit egy-egy intézmény már képtelen előteremteni, mégis láthatjuk, hogy az átvehető, beépíthető kész alkalmazások helyett gyakrabban választják a könyvtárak új rendszerek elindítását egy-egy pályázat keretében. Magyarázatot adhatnak a folyamatos újrakezdésre a félbemaradt fejlesztések, másrészt inspiráló az eredményes tanulási folyamat a megvalósítás során akkor is, ha nem sikerül elérni a kitűzött célt vagy a már kész alkalmazások szintjét – és ismét torzót teremtünk.

A könyvtáron kívüli, főként kereskedelmi rendszerek fejlesztései mögött lehetnek üzleti tényezők. Érezhetjük úgy, hogy a változtatás nem szakmai, hanem üzleti meggondolások alapján születik. A lépéstartás gyakran nehéz, a folyamatból viszont nem lehet kilépni a környezethez való alkalmazkodás kötelezettsége miatt. Számolni kell a rohamos informatikai fejlődés rendkívüli vonzerejével főként a fiatal generációk esetében. Gyakorlatilag átalakul az egyes szakterületek működési rendje, a képzés rendszere, a munkakörök összetétele. A mesterséges intelligencia pedig láthatóan hatalmas húzóerőt jelent a teljes társadalmi és gazdasági környezetre, pedig teljes hatása és működési formája csak az előrejelzésekben látható.

A szakemberek specializálódása és a személyi beállítódás különböző trendeket mutat az egyes könyvtár típusokban. Az egyénre szabott speciális szolgáltatások igénye erősödik, a licenc alapú vagy linkcentrumra épülő kulcsforrások eltérő összetétele és a használati szabályok különbözősége nem kedvez az uniformizálás gyakorlatának. A „public” területen a mentorálás, a szociális kérdések kezelése, a nyitottság, a pedagógiai hajlam megléte erősebben érvényesül, mint a többi könyvtárban. A hangsúlyok máshozá kerülnek az eltérő könyvtár típusokban, a gazdaságosság és hatékonyság viszont megköveteli a helyes fókuszpontok kijelölését és erős informatikai támogatását.

A publikációs képesség az elektronikus informatikai környezetben nagyon fontossá vált, de nem azonos közzétételi megoldások gyümölcsözőek a különböző típusoknál sem formai, sem tartalmi szempontból. A honlapok, portálok, web oldalak szerkesztésénél nem alapozhatunk fejlesztői vállalkozásokra. A szolgáltatások ismertetése, népszerűsítése, jellemzése erős kommunikációs képességet, magas szintű nyelvi igényességet követel, amely más módon érvényesül a különböző könyvtár típusokban, ezért nehéz vagy érdektelen lehet az általánosságok szintjén megfogalmazott könyvtári tájékoztatás.

Nem igazán eredményesek a szokványos és népszerű marketing módszerek az egyetemi könyvtárakban vagy szakkönyvtárakban Sokkal erőteljesebb szerepe van a kiszolgált szakterület ismeretének, a forráshasználat tudományos szintű támogatásának, az érvelés és az áttekintés képességének. Nem építhetnek széles körű közösségi szolgáltatásokra, mert az oktatási vagy kutatási szervezet feladatrendszere meghatározó. Követniük kell a tudományos, szervezeti és fenntartói változásokat, amelyek jelentősen módosíthatják a szolgáltatások struktúráját, ezért dinamikus változásokat támogató informatikai környezetre van szükségük. Az egyetemi szervezetben és oktatásban betöltött szerep, a szakirány vagy a kutatási téma alapján szabályozniuk kell a hozzáféréseket a használói szám által meghatározott előfizetések esetében.

Az egységesség szintjének lehetősége és képessége kritikus kérdés az uniformizált és a kooperatív rendszerekben egyaránt. Jelen gyakorlatunkban rontja a színvonalat a komolyabb harmonizáció gyakori hiánya. Ha 5-10 könyvtár szolgáltatásainak, munkafolyamatainak, gyakorlatának egysége jelenleg is komoly hiányokat mutat, hogyan teljesíthető ez a követelmény az 50-100 vagy 150 intézményt magában foglaló uniformizálás során? Ekkora kiterjedésű rendszernél a jelenlegi informatikai és szervezeti háttérrel nem jósolható a megoldás sikere. A fejlettebb IKR és egyéb rendszerek sem tudnak megküzdeni a szakemberek harmonizációs mulasztásaival, amelyek sajnálatosan (és igazságtalanul) visszamutatnak az informatikai rendszer megítélésére. A „rendszer” kifejezés nagyon találó, mert kizár minden rendetlenséget, koncepció hiányt vagy a megújítás elmaradását, és egyaránt vonatkozik a technológiára, a szervezeti, intézményi és személyi feltételekre.

A közös rendszerek tervezésénél gyakran elégtelen az egységesítés tervezése, amely folyamatos újrakezdésekhez vezethet. Valójában folyamatosan dolgozunk ezért, az eredmény gyakran mégsem kielégítő. A korábbi egységesítés tapasztalatai és kudarcai sokféle okból erednek, gyakran könyvtáron és informatikán kívüli tényezőkre mutatnak (fenntartói döntések, költségcsökkentés, szervezeti, irányítási és személyi változások minden szinten, stb.). Sok fejlesztés torzóban maradt, vagy megszűnt amiatt, hogy elmaradtak az egységesítés lépései a megvalósítás legelején, épp ezért a későbbi fejlesztésnek nincs megfelelő alapja, és könnyebbnek látszik az egészet újrakezdeni. Az „újratervezés” kicsit szarkasztikus megjelölés, de nagyon jellemző, és nagyon kevéssé gazdaságos vagy hatékony.

A könyvtár típusok specializálódása a használók kiszolgálása szempontjából örömteli jelenség. Viszont gátolhatja az uniformizálás célként való megjelölését, hiszen a specializálódás oka épp a pontosabb igénykövetés és az ehhez kiválasztott eszközök és módszerek egysége. Az utóbbi évek fejlődésének gyakorlatában 3-4 olyan jelentős könyvtártípus jellemzői szilárdultak meg, amelyek céljaikban, funkcióikban, szolgáltatásukban és missziójukban elkülönülő tényezőkre fókuszálnak, számukra kevésbé tűnik sikeresnek az uniformizált rendszer közös bevezetése. Az alábbi típusok eltérései jelentősnek látszódnak egy uniformizált rendszer létrehozásához:

  1. nemzeti könyvtár, nemzeti szintű múzeumi könyvtár vagy nemzeti levéltár
  2. felsőoktatási könyvtár / tudományos szakkönyvtár (academic)
  3. területi közkönyvtár („public”)
  4. intézményi vagy vállalati könyvtár, kutató intézeti könyvtár

Az iskolai könyvtárak talán a közkönyvtárakhoz állnak a legközelebb, láthatóan jelentős kapcsolatokat építenek ki a területi közkönyvtárakkal.

Az azonos típushoz tartozó könyvtáraknál a közösen használt rendszerre épülő szolgáltatási kooperáció vagy uniformizálás erős érvekkel támogatható, de ez esetben sem tanácsos a résztvevők nagy tömegének bevonása. A megfelelő kiterjedésű azonos rendszer jó hatással lehet az egységesség kialakítására, támaszkodva az azonos misszióra, a szolgáltatási gyakorlat hátterére, a hasonló olvasói igényekre. Nyilván az önkéntes csatlakozás az ideális, amely felszabadítja a kreatívitás erőit és lendületét. Az átláthatóság hiánya és a környezettől túlzott mértékben elkülönülő, és kizárólagos döntési jogkörrel rendelkező fejlesztési bizottságok növelhetik a beleszólás hiánya (vagy annak vélelme) miatt kialakuló elégedetlenséget és ellenállást. Könnyebben kialakul sajnos a végrehajtók elszigetelt rétege, akik végül nem látják szerepüket a rendszerben, ezért tartaléklángon tartják teljesítményüket.

A különböző típusokhoz tartozó könyvtárak specializálódása, irányítása, célja, missziója, gyakorlata oly mértékben eltérő, hogy minden kérdésben egyedi, típusra tervezett megoldás látszik inkább eredményesnek. A könyvtár könnyen elveszítheti használói egy részét, ha nem tudja úgy megtervezni működését és szolgáltatásait, hogy használói számára nélkülözhetetlen, akár egyedi megoldásokat is nyújtson. A sok elérhető forrás mellett a könyvtárak értékszemléletű megközelítése nyújtja azt a többletet, amely kiemeli szolgáltatásaikat a többiek közül. A fókusz pontok kijelölésénél és az egységes értékszemlélet megvalósítása során nem lehet jól tervezni az uniformizálás folyamataiban, pedig az információszolgáltatás versenyében találni kell egyedi és megkülönböztető szolgáltatásokat.

A szelekció egyre fontosabb az információs dömping környezetében, nyilvánvaló, hogy általános célok megfogalmazásánál nem lehet megfelelően szelektálni. A külföldi példákban sikeres megoldásokat találhatunk egyetemi könyvtárak, vagy nemzeti és egyetemi könyvtárak, vagy nemzeti és múzeumi könyvtárak, vagy közkönyvtárak és valamely területi elven működő iskolai vagy szakkönyvtári együttműködésre. Hasonló színvonalú informatikai háttérrel és szakember gárdával könnyebb kialakítani azt a munkafolyamat rendszert, amellyel az együttműködés vagy az erre történő felkészülés lehetővé válik. Az elv kimondása egyszerű, a kimunkálás viszont aprólékos és egyeztetetett lépésekből áll, megküzdve az érdekek hálózatával. A digitalizálással összekapcsolt egységesítés és kooperáció alkalmas vezetőjének (kurátorának) kiválasztása, döntési jogkörének meghatározása intézményi és személyi szinten, valamint a fenntartó pártfogásának elnyerése is függvénye a folyamatnak.

A tudományos és egyetemi szakkönyvtárak az egyetemi/intézményi fő célok elérésére koncentrálnak a kutatási stratégia és intézményi feltétel rendszer kiemelt kezelésével – amellett, hogy partneri kapcsolatra törekednek a szakterület hazai és külföldi intézményeivel. A kutatások sajátosságainak függvényében a multidiszciplináris ismeretkezelés fontossága erős hangsúlyt kap, amely a mesterséges intelligencia rendszerek fejlesztésében újabb jelentőséggel bír. A hallgatói tudás fejlesztésében előtérbe kerülnek a nyílt hozzáférésű források, amelyek egyetemi alkalmazását hazai és nemzetközi programok támogatják. Igénybevélük kényelmét és rugalmasságát az intézményi platformok és discovery eszközök szolgáltatási portállal való integrációja segíti. Használatukkal a felsőoktatási intézmény és könyvtár könnyen adaptálja a változó környezetnek megfelelő és innovatív módszereket. Fontos terület az egyetemi repozitóriumok fejlesztése. Annak ellenére, hogy számos szoftver és alkalmazás áll rendelkezésre, a felsőoktatási könyvtárak inkább a saját maguk által választott informatikai megoldásokat preferálják és jelentősen közreműködnek a fejlesztés kialakításában. Az egységesség az MTMT projekt keretében viszont országos szinten érvényesül.

A tudományos kutatás hagyományos modellje az elkülönült teamekben folyó munka gyakorlatában valósul meg, amely a felsőoktatási és tudományos szakkönyvtári munkafolyamatok természetes része. Az adatok nagy része, az analízist végző szoftverek használata nem nyilvános a teljes közösség számára. Az elérhetőség és a hozzáférés esetleg szigorú elveken nyugszik, amelyeket erre szolgáló rendszerek (pl. Neptun, active directory, stb.) beépítésével biztosítanak. A tudományos adatok közzétételére szolgáló platformok és szoftverek gyakran nem információ-, hanem probléma központú felépítéssel rendelkeznek, ezért az elektronikus infrastruktúra felépítése limitált probléma kiszolgálására és szűkebb használói rétegre fókuszál. A szolgáltatói portál inkább tudásportál, a tevékenység egy része tudásmenedzsmentként jelentkezik. Az uniformizált környezet erre a területre kevésbé kínál szelektált és jól célzott megoldásokat.

A közkönyvtárak szerepének specializálódásában az un. „third place” kifejezéssel jellemezhetők az új törekvések. Az otthoni és iskolai élettér mellett a könyvtár nyújtja a harmadik jelentős életteret a szabadidő, az önképzés, a szórakozás, a kapcsolatfejlesztés és a kiscsoportos foglalkozások gyakorlatában. A „public” könyvtáraknál jelentős tényezővé vált a nyitottság, a befogadási képesség és a mentorálás erősítése, a helyi társadalom kiszolgálása, a szociális kérdések figyelembe vétele. Az intézményi kapcsolatok nem szakterület szerint alakulnak, nagy szerepe van a település hagyományaira épülő szolgáltatásoknak, helyismereti gyűjteményeknek, tudásbázisoknak és turisztikai adattáraknak. Az egyre inkább „társadalmi” szerepet betöltő közkönyvtárak az esélyegyenlőség elősegítésében és a fenntartható fejlődés támogatásában nélkülözhetetlen feladatokat látnak el, gondoljunk például a KSZR alapelveken kialakuló kistérségi könyvtári ellátásra. A közkönyvtárak uniformizálásában jelentős akadályt jelent a területi távolság, az informatikai hálózat nem elégséges kiépítése, a távhasználathoz és a nagy rendszerek kezeléséhez szükséges és elégséges eszközök hiánya, pl. a megfelelő adatátviteli kapacitás, wifi ellátottság – a teljesség igénye nélkül.

Az ún. háttér rendszerek vagy szakértői rendszerek fejlesztése és alkalmazásba vétele szintén nem azonos az egyes könyvtár típusokban. Tekintettel arra, hogy az információ globális természete miatt sem a keresés, sem a forráselemzés, sem a feldolgozási gyakorlat nem szorítható földrajzi határok közé, (hacsak nem épp az a keresés célja), olyan rendszereket kell használni, amelyek képesek külső rendszerekkel együttműködni technológiai, szervezési, működési és adatstruktúra szempontból. A könyvtár típusok eltérő missziói más és más háttér rendszereket igényelnek, ezért több típus egységes kezelése túl szélesre tárná a könyvtári platformra bevont háttér és beépített rendszerek palettáját. Az egységes „discovery” (információkutatás és elérés) szolgáltatás sokféle rendszer együttműködésével nehezen alakítható egységes, zökkenő mentesen működő rendszerré.

Az informatikai rendszer tervezésében kiemelten fontos a rendszer terjedelmének és méretének meghatározása, amelyhez érdemes informatikai szakértőt bevonni a fejlesztési folyamat kezdetén. Meddig növelhető, és mikor válik működésképtelenné egy nagy rendszer? Az ideális kiterjedés meghatározásánál célszerű figyelembe venni a rendelkezésre álló rendszerintegrációs eszközöket, az igénybe vett rendszerek adottságait (a háttér rendszerek üzleti logikáját), az alkalmazható IT eszközöket és fejlődési garanciáikat, a kiszolgált szervezet felépítését és működési gyakorlatát. Ajánlatos a működőképes rendszerek referenciáinak, a rendszerfenntartás és távlati fejlődési képesség adottságainak begyűjtése. Feltétlenül számolnunk kell az informatikai szolgáltató szervezet kötelezettség vállalásának szintjével, meghaladása erős kockázattal jár. A felhő technológia igénybevétele esetén a szokásos tárolási gondok nem fenyegetnek, a bővítés rugalmas, a választás hibrid megoldásokra is kiterjedhet, amelyeknél a kiugró és változó forrásnövekedést képes a technológia követni például időosztásos bérleti konstrukció formájában.

Az egységesség nem jelenti azonos rendszerek használatának előfeltételét. Nagy kérdés, hogy melyik megoldás jelent nagyobb igénybevételt: az összevont azonos rendszerek megteremtése, vagy a különálló rendszerek együttműködése és integrációja jelent-e nagyobb megterhelést időben, árban, személyi feltételekben egyaránt? A fejlesztési futamidő elhúzódása magával hordozza az elavulás fenyegetését, ezért nagyon fontos, hogy mindkét fejlesztési típusnak ismerjük az előnyeit és hátrányait, költségeit és időigényét, fenntartási és fejlesztési lehetőségeit. Minél nagyobb a rendszer, annál több erőfeszítés szükséges a fejlesztéshez, fenntartáshoz és „újratervezéséhez” is, de az bizonyossá vált, hogy a globális információelérés korszakában az elszigetelt rendszereknek nem lehet prioritása (kivéve a bizalmas információkezelésre épülő szolgáltatásokat).

Az uniformizálás helyett a kooperációs, egységes alapelvek szerint működő rendszereknek vannak előnyei a rendszerintegrációs módszerek és eszközök alkalmazása függvényében. Az egységesség nem az egyedi rendszertulajdonságokra épül, hanem a rendszerintegrációs és szolgáltatói platformokon valósul meg. A belső munkálatok továbbra is önállóak maradhatnak, bár a platformokhoz és szolgáltatói felületekhez kapcsolódás komoly eljárásokat igényel, de nem szükséges minden belső munkálatot alárendelni az együttműködés feltételrendszerének. Tekintettel arra, hogy nem belső, hanem általánosabb érvényű szabályokat követünk ebben az esetben, a csatlakozáskor könnyebnek tűnik az átvétel és adaptáció, mint egy új vagy átalakított uniformizált rendszer kialakítása.

Az egységes alapelveket támogató szabványosság jellemző a könyvtári szakma teljes folyamatára. A nemzeti szabványok alkotása a szabványosítási ismeretek és gyakorlat jelentős fejlődésével járt, ugyanakkor növelte a globális illeszkedés problémáit is. A szemantikus web kialakulásának folyamatában az FRBR alapelvek nyomán fejlődő új leírási sémák jelentőségét az adatok és kapcsolataik géppel olvasható és értelmezhető jellege emeli ki. A szabályoktól eltérő vagy nem koherens helyi rendszerek egyre kevésbé tudnak részt venni a globális információszolgáltatás rendszerében, vagy majd a mesterséges intelligencia alkalmazásaiban. A szemantikus web feltételrendszerének megteremtése és bevezetése szerintem megoldhatatlan feladat az egyedi intézmények szintjén, de még regionális vagy nemzeti keretben is nagyon nehéz feladat. Indokolt tehát a már elkészült, adaptálható alkalmazások használata, a csatlakozás vagy a kooperáció tervezése.

A fejlesztésnek nem előfeltétele, hogy a könyvtárak azonos IKR rendszereket használjanak. Az együttműködést a célra fejlesztett könyvtári platformok, integrációs eszközök és szoftverek használatával segítik elő.

A felhő és on-premise (helyi szerverre telepített saját) rendszerek együttműködésén alapuló hibrid rendszerek feloldják azt az ellentmondást, hogy a globális felhő technológiára épülő könyvtári szolgáltatások elismertsége ellenére a hazai telepítések elterjedése nem jellemző. Az adattulajdonosok országhatáron belül saját szervereiken szeretik tárolni állományukat. A nagyobb könyvtárak nem szívesen mondanak le adataik önálló rendszeren belüli kezeléséről. Az óriási tároló kapacitással működő, legtöbbször külföldi szervereken lévő „nagy” könyvtári rendszerekkel kapcsolatban jelentős félelem tapasztalható a bérleti árak magas szintje, vagy a bérleti díj jövőbeni birtoklásának kockázatai miatt. A hibrid felhő technológiák alkalmazásával megoldható, hogy az adatmenedzsment saját, on-premise rendszerekben tárolt adatállományokra épüljön. Még idegenkedünk a kutatási és egyéb bizalmas adatok külső felhőkben való tárolásától. Az adatokkal kapcsolatos, és a GDPR szabályzás alá vont „privacy” követelmények és információs biztonsági előírások várhatóan erősítik a bizalmat.

A félelem kiterjed olyan elemek negligálására is, amelyek adaptálása viszont elemi érdeke lenne az alacsony fejlesztési büdzsével rendelkező könyvtárak esetében, például a VIAF (Virtual International Authority File – OCLC) alkalmazása, vagy olyan világkatalógus rendszerekhez való csatlakozás, mint az OCLC WorldCat elektronikus katalógus és szolgáltatási rendszer, amely 2,7 milliárd rekordjával a legnagyobb „katalógus” a világon, és a könyvtári rekordok keresésének és a kapcsolódó szolgáltatásoknak (például könyvtárközi kölcsönzésnek) kulcs tényezője. Az éves bérleti díj nem magas, és lehetővé teszi gyorskatalogizáló rendszerek, vagy szabályos rekordletöltési szolgáltatások igénybevételét (Connexion rendszerrel).

OCLC szemléltető ábra a kooperatív, felhő technológia összetevőiről:

A felhő technológiát sokan a harmadik ipari forradalom tényezőjének is nevezik – mert a korábbi tárolókapacitás hiányaiból eredő anomáliák teljesen megszüntethetők nagy adatállományok (big data) kezelésénél is, vagyis a digitális rendszerek nélkülözhetetlen eszközévé válnak.

A felhőtechnológia általános összetevői:

SaaS Software as a Service Szoftvert bérlők előfizetés alapján és általában html protokolon keresztül használhatják böngészővel
PaaS Platform as a Service Az alkalmazás üzemeltetéséhez szükséges környezetet biztosítja, terheléselosztással és feladatátvétellel, kezelőfelülettel, ezek rendszeres biztonsági frissítésével, tartamazza az adatbázisokat, a middleware és a fejlesztési eszközök készletét
IaaS Infrastructure as a Service Virtuális hardvert (szervert, blokk-tárhelyet, hálózati kapcsolatot, számítási kapacitást) szolgáltat, magában foglalja a szolgáltatásokhoz szükséges eszközöket, szervereket, tárolási és hálózati hardver eszközöket

Az OCLC WorldCat rendszere jó példa arra, hogy a 72 000+ betöltő könyvtár együttműködésének formáit és lehetőségét megvizsgáljuk egy felhő technológiára és bérleti rendszerre alapozott elektronikus katalógusnál. A WorldCat a regisztrált és betöltő könyvtárak számára teljes tájékozódást biztosít arról, a világ mely betöltő könyvtárában férhető hozzá adott dokumentum, és milyen típusú kiadvány formájában (könyv, DVD, film, elektronikus változat, stb.) érhető el. A tároló könyvtárakhoz elektronikus link vezet, és másolat is rendelhető az oldalon. Ezen a rendszeren alapul a nemzetközi könyvtárközi kölcsönzés is, amelynek operatív működtetését (rendelés, tájékozódás, átláthatóság, letöltés, fizetés) speciális egyéb rendszerek teszik lehetővé. Az egyes rekordok alatt megnyithatók az open linked data adatformátumai is. Már ott találjuk a hazai megrendelők közül az ELTE, az MTA és a SzTE rekordjait is, a kiválasztott rekord közvetlen azonosítójának linkje alapján további szolgáltatásokat kérhetünk: a tételhez tag-eket és ismertetőket adhatunk a későbbi használathoz, stb. A rekord alatt megtaláljuk az RDF és egyéb adatformátumokat, a szerzői nevekhez beírt azonosító számokkal, amelyek alapján hálózati eléréssel is megnyithatjuk a szerzők adatfájljait, pl. a Wikipédiából.

    schema:contributor <http://viaf.org/viaf/51875112> ; # Ferenc Erkel
schema:contributor <http://viaf.org/viaf/46793974> ; # Ferenc Kölcsey
schema:contributor <http://viaf.org/viaf/137912193> ; # Országos Széchényi Könyvtár.
    schema:contributor <http://viaf.org/viaf/121984076> ; # Ferenc Bónis

Az OCLC rendszereinek közös, osztott felhőalapú infrastruktúrái lehetővé teszik több alkalmazás és nagy adatsorok gyors, elosztott feldolgozását, átvételét a használók csoportjai között. Minden könyvtáraknak szóló új technológiát támogatnak, élen járnak például a szemantikus web tudásgráfjainak, a linked data sémáinak, az ontológiák és adatszótárak fejlesztésének gyakorlatában.

Az OCLC a könyvtári együttműködést széleskörú partneri hálózat hátterével biztosítja fejlett információtechnológiára alapozott könyvtári platformok alkalmazásával, nyílt API-k (alkalmazásprotokol) segítik a kapcsolatok biztosítását. A kooperatív könyvtári szolgáltató platformok eszközkészletéből a könyvtár jellegének megfelelő elemeket választhatjuk ki: osztott és felhő alapú infrastruktúra a többféle alkalmazáshoz, „big data” kezelésére nagy teljesítményű szerver clusterek (HBASE szerverek) háttere, szinkronizációs, integrációs eszközök az interoperabilitás támogatására, fejlesztési és alkalmazási készlet kiterjesztett technológiai infrastruktúra elemei a teljes webalapú szolgáltatási rendszer globális biztosításához, discovery szolgáltatás (sok millió tételből álló könyvtári gyűjtemény és full text), web oldalak nemzeti és lokális szintjéhez alakított infrastruktúra elemek, tartalomszolgáltatás eszközök, információ és dokumentum szállítás könyvtárközi és e-book kölcsönzéshez, adattárház, repozitórium eszközkészlet digitális könyvtári szolgáltatásokhoz, stb.

A használók számára rendelkezésre áll a fejlesztési portál az igénybevehető alkalmazásokkal, tájékoztatásokkal. https://www.oclc.org/developer/home.en.html

A fejlesztési missziók két alaptípusával kapcsolatos gondolatok nem tartalmaznak értékítéletet részemről, de azt nem tagadhatom, hogy számomra az önállóság megtartása, az együttműködés alapelve, az ehhez szükséges egységesítés, és a fejlett technológiák lehetőség szerinti átvétele, adaptálása tűnik jobb megoldásnak egy uniformizált általános rendszer használata helyett. Az önállósághoz szokott (kissé „kurucosan” független) könyvtári szemlélettel nehéz elfogadni az átláthatóság hiányát, ha a fejlesztések koncepcionális háttere véletlenül vagy szándékosan rejtve marad, de emellett is elismerhető a (lehetőleg nem csak egy) központi rendszer használatának előnye.

Hol és hogy, milyen szisztéma szerint születik majd a döntés a rendszer és a technológia kiválasztásáról, a költségek megosztásáról, a résztvevők köréről? Mekkora költségkeret elnyerésére nyílik lehetőség? Milyen feladatok kapnak prioritást? Kellően megosztott-e a felelősség és a beleszólás joga a könyvtárak, a vezetők és a fenntartók koncepcióinak érvényesítése nyomán? Rengeteg a kérdés. Mert a döntés akár véglegesen meghatározhatja a könyvtárak jövőjét, a működés formáit, a rendszerben elfoglalt helyek, szerepek és funkciók rendszerét.

Horváth Zoltánné, Marcsi
könyvtári tanácsadó, OCLC kapcsolattartó
T-Systems Magyarország Zrt.

Comments are closed.

Blog Home