Hiddigeigei – egy fekete kandúr Debrecenből
Hiddigeigei kútja Säckingen városban
A Debreczen c. napilap 1886. május 26-ai számában¹ figyelemre méltó. debreceni vonatkozású írás rejtőzik.
„Pár héttel ezelőtt halt meg Karlsruhéban Scheffel², napjaink legnépszerűbb német költője, aki a német tanulók nagy seregének kedvelt dalnoka volt.” Műveinek legnépszerűbbike a „Der Trompter von Säckingen”³ c. pompás szerelmi költemény, amelyet drámaírók színpadra vittek, operaszerzők megzenésítették, és gyönyörű dalok születtek énekhangra és zongorára4.
A költemény egyik legmulatságosabb alakja egy „magyarhon szülte” – fekete kandúr, aki Debrecenből került a Rajna partjára.
Magyarországon is sokan ismerhették és olvashatták ezt a verses elbeszélést, de talán kevesek vették észre a versben előforduló Debrecen nevét.
Versrészlet:
„A bírónak lába mellett / Ott hevert egy nagy barna kandúr,
Hiddigeigei, szőre bársony, / Óriási hosszú farkkal.
Rája hagyta drága neje / Oly korán ki elköltöze:
Leonor Monfort du Plessys, / Távol nagy magyarhon szülte
Hiddigeiget; anyja szende / Az Angora nemzetségből
Apja egy vad puszta-kandúr.
De a Szajna partra küldte / Őt szerelme jelvényéül
Egy tüzes magyar gavallér / A ki távol Debreczenben
Tisztelettel visszagondolt / Leonora kék szemére
…. / És büszke Leonora
Rajna partja mellé vitte / A hű házi macskát: a ki
Egyedül tölté el életét, / Mert gyűlölte és kerülte
Mind a német macska fajtát.”
Hiddigeigei, mint a görög színdarabokban a kórus, a bölcs szemlélő szerepét játssza a költeményben. A cselekmény során, az ifjú Werner és a szép báróleány, Margarétha csókját meglátva a teraszról, a történtek felett így elmélkedik:
„Sok nehéz nagy problémákat / Megvizsgáltam kandúr ésszel
Megfontoltam és kutattam / Ám talány maradt még egyik…,
Mily talány és megfoghatatlan, / Emberek mért csókolódznak?
Nem gyűlölség – ’sz nem harapnak, / Éhség sem, – nem falják egymást.
Czéltalan, vak balga tett sem, / Mert különben mindent ésszel
S öntudattal visznek véghez. / Miért hát, – kérdem, de hiába –
Emberek miért csókolódznak? / Mért leginkább csak az ifjak,
S mért leginkább csak tavasszal? / Majd e pont felett én holnap
Háztetőmnek tetejéről / Mélyebben is meditálok.”
Hogy Scheffelt milyen élmény alapján örökítette meg a számunkra kedves, magyar kandúrt, nem tudni. Figyelemre méltó azonban az irodalmi modell utóélete. Capriban, ahol Scheffel az eposzt költötte „Kater Hiddigeigei”, azaz „Másnapos Hiddigeigei” néven kávézó, Säckingenben pedig, Scheffel szülővárosában étterem, hotel, szobrok, levelezőlapok őrzik derék földink emlékét.
„Kater Hiddigeigei”
1 Egy német költő Debrecenről. In: Debreczen, 18. 1886. 104. máj. 26. 2. p.
2 Josef Victor von Scheffel (1826-1886)
3 A säkkingeni trombitás (magyarra ford. Luby Sándor, 1903-ban)
4 A Scheffel darabjához készült kísérőzene része Mahler: Blumine c. műve, Lang, J.: Kater Hiddigeige énekhangra és zongorára írt mű; Schönberg: A barátom egy fekete macska (1901) kabaré dalok; Mosolov, A.: A rossz másnaposság ül a sarokban. Énekhangra és zongorára.
Gellér Ferencné közlése