Gál Attila könyvtárigazgató-helyettes, tájékoztató könyvtáros, iskolai könyvtáros

Gál Attila 1990. augusztus 9-én született Szegeden. Középiskolai tanulmányait a szegedi Deák Ferenc Gimnázium magyar–történelem tagozatán végezte. A Szegedi Tudományegyetemen 2012-ben szerzett informatikus könyvtáros, majd 2015-ben intézményi kommunikátor végzettséget.

2016-ban került a váci Katona Lajos Városi Könyvtárba, ahol tájékoztató könyvtárosként, később olvasószolgálatvezető-helyettesként, majd 2019-től könyvtárigazgató-helyettesként dolgozik. Irányítja, szervezi és ellenőrzi a szakmai munkát; ellátja a munkaügyi feladatokat. Összehangolja a részlegek munkáját, biztosítja közöttük az információáramlást. Felügyeli a könyvtár kommunikációs és PR-tevékenységét.

Mikor és hogyan jött az ötlet, hogy könyvtáros leszel?

Bármilyen hihetetlennek tűnik is, de úgy nagyjából 8 éves koromban fordult meg először a fejemben, hogy könyvtáros legyek. A szegedi Béke Utcai Általános Iskolába jártam, ahol Berkó Gyuláné, Marika néni volt a könyvtárostanár. Amellett, hogy otthonos és változatos állományú volt az iskolai könyvtár, a tanárnő minden délután maga mellé vett egy-két, már írni tudó segéderőt, az akkor még füzetes kölcsönzés lebonyolításához. Én is az egyik ilyen kis segéderő voltam, és mivel a tanárnő elmondása szerint ügyesen helytálltam, rendszeressé vált a segítő részvételem. Szinte minden egyes nap ott voltam, vagy segédkezni, vagy könyveket keresni az akkori legjobb barátommal. Emlékszem, hogy akkor a Búvár zsebkönyvek voltak számunkra a legizgalmasabbak, illetve a Mi micsoda sorozat. Szinte nem volt olyan rész, amit ki ne kölcsönöztünk volna. A középiskolában magyar–történelem tagozatra jártam, így kézenfekvő volt, hogy a szegedi Somogyi-könyvtárat rendszeresen látogattam az irodalom- és történelemórára kiadott feladatok kapcsán. A középiskolás években szokásommá vált, hogy szombaton ebéd után: irány a Somogyi! Szerettem a könyvtár légkörét, a könyvillatot, a rengeteg polcot, telis-tele szebbnél szebb könyvekkel. Úgy éreztem, hogy a könyvtárban mindent megtudhatok, és ha ott vagyok, „végtelen tudást birtokolhatok.” Innen jön a könyvtár szeretete.

Továbbtanuláskor miért pont ebbe az irányba indultál?

Az eredeti tervem az volt, hogy történelem szakra jelentkezem. Akkor úgy gondoltam, hogy vagy tanár leszek, vagy történészként egy múzeumban dolgozom majd a későbbiekben. Sajnos családi okok miatt csak a szülővárosomban, Szegedben gondolkodhattam a továbbtanulásomat illetően. Mivel rengeteget jártam könyvtárba, és naponta olvastam, magától adódott az ötlet, hogy jelöljem meg az informatikus könyvtáros szakot, amelyre felvételt is nyertem. Tulajdonképpen nem bántam egy percig sem, mivel mindig is érdekelt a könyvek világa és a kultúra. Az első félév után rájöttem, hogy ez a jó irány. Így végül a Szegedi Tudományegyetemen 2012-ben informatikus könyvtáros diplomát, majd 2015-ben intézményi kommunikátor oklevelet szereztem.

Mi a véleményed a bolognai képzésről? Milyennek találod a könyvtárosképzést a munkaerő-piaci elvárásokhoz viszonyítva?

A bolognai képzés, kiváltképp kettéosztottsága és egyszakossága miatt nem a legszerencsésebb. Én kiadói specializációt végeztem, és ezt egyáltalán nem bántam meg, mert mindig is vonzott ez a világ; de utólag be kell látnom, jobb lett volna, ha – mondjuk – van egy másik szakunk is, például egy andragógia vagy művelődésszervezés. A könyvtárosképzés sajnos napjainkban egyre inkább leépülőben van. Alig van már egyetem, amely informatikus könyvtáros alapszakot, vagy könyvtártudomány mesterszakot indít. Ezzel szemben most már szinte minden megyei könyvtár indít segédkönyvtáros tanfolyamot a szakmában jelentkező munkaerőhiány leküzdésére. Ezt a folyamatot nagyon szerencsétlennek tartom, mivel igenis szükség lenne a főiskolát, egyetemet végzett könyvtárosokra. A munkaerőpiaci elvárásokat tekintve nem rossz az egyetemi képzés, de sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a gyakorlati képzésre. Véleményem szerint a diplomás könyvtárosokat nem a tanszékeken tantermekben, hanem folyamatosan az egyetemi könyvtárakban kellene oktatni, hogy minden percben magukba szívják a szakma légkörét.

Hogyan kezdődött a pályád?

A pályám tulajdonképpen 2011 nyarán kezdődött, alig 21 évesen. Tavasszal a szegedi Somogyi-könyvtár Északvárosi fiókkönyvtárában voltam szakmai gyakorlaton. Az ottani kollégák annyira szeretetteljesen fogadtak, hogy aztán rendszeresen visszajártam kölcsönözni. Nyár elején jött az ötlet, hogy diákmunka híján önkéntesként segédkezhetnék a fiókkönyvtár mindennapjaiban, mivel rengeteg közösségépítő programot szerveznek minden korosztály számára. Máig hálás vagyok Kiss Kata könyvtárvezetőnek, akitől rengeteget tanultam az alatt a két és fél év alatt, amíg csapatuk tagja lehettem. Eddigi pályám során nagyon sokszor hasznosítottam az ott tanultakat. Az Északvárosi fiókkönyvtár mindig a „szívem csücske” marad.

Mennyire volt könnyű elhelyezkedned?

Annak idején, 2013-ban még nem volt akkora munkaerő-hiány a szakmánkban, mint manapság. Jó néhány állást meg kellett pályáznom, és rengeteg állásinterjún részt kellett vennem, mire sikerült felvételt nyernem az első munkahelyemre. Ma már teljesen más a helyzet. Sajnos az alacsony bérek és a szakma társadalmi megbecsülésének hiánya miatt szinte csodaszámba megy, ha sikerül könyvtár szakot végzett, diplomás könyvtárost találnunk. Számos könyvtárvezető kollégám panaszkodik arra, hogy egyre nehezebb betölteni az állásokat.

Hogyan kerültél Pest megye könyvtári életébe?

2013 decemberében sikerült elhelyezkednem az első munkahelyemen, az érdi Teleki Sámuel Általános Iskolában. Akkoriban már Pest megyében is keresgéltem, mivel mindenféleképpen szerettem volna könyvtárosként dolgozni. Sose felejtem el azt a decemberi, szombati tanítási napot, amikor először léptem át az iskola kapuját. Ezzel a nappal kezdődött el a pest megyei könyvtárosságom időszaka, majd pedig 3 évvel később Vácott folytatódott. A váci évek alatt beléptem az MKE Pest Megyei Szervezetébe. A rendezvényeken többször is segédkeztem az adminisztrációban, nagyra becsült elődöm, Jancskár Judit oldalán; így volt lehetőségem megismerni a pest megyei kollégákat.

Milyen volt iskolai könyvtárosnak lenni?

Rengeteget tanultam az iskolai könyvtárosi munkám során. Nemcsak a szakmáról, de gyerekekről, felnőttekről egyaránt. Amikor elkezdtem az iskolában dolgozni, egy rendezetlen állományú, éppen költöztetésen átesett könyvtárat, sőt inkább könyvhalmazt vettem át. Az elődöm pedagógus volt, így a sok óra mellett kevés ideje jutott a könyvtárra. Az első nagy feladatom az volt, hogy miközben rendeztem az állományt, elkezdtem a könyvtárat bevonni az iskola életébe, hogy megismertessem azt minden diákkal és pedagógussal. Célul tűztem ki, hogy a lehetőségekhez mérten egy XXI. századi iskolai könyvtárat hozzak létre, amely az iskola szíveként működik, és amely valódi közösségi tudástérként épül be az intézmény életébe. Ennek leghangsúlyosabb eszköze az egész napos nyitvatartás és a könyvtárpedagógiai foglalkozások rendszeres megtartása volt. Nemcsak könyvtárhasználati órákat, de rendhagyó könyvtári irodalomórákat, délutáni meseklubokat, kézműves foglalkozásokat és versenyeket is vezettem. Hálás vagyok az ottani pedagógus kollégáknak, amiért sikerült partnerre találnom bennük a közös munkában. Büszke vagyok arra: nem telt el úgy nap, hogy a könyvtár ne zsongott volna a gyerekektől; és arra is, hogy távozásomkor egy olyan szakszerűen elrendezett, szabadpolcos, tágas, otthonos könyvtárat hagytam az utódomra, amely valóban az iskola egyik közösségi tere lett. Arra pedig még inkább büszke vagyok, hogy ezt bármiféle anyagi támogatás nélkül, kizárólag erkölcsi támogatással és közösségi összefogással sikerült megvalósítanom.

Miért váltottál mégis?

Bármennyire szerettem is iskolai könyvtárban dolgozni, úgy gondoltam, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, amit a fenntartó támogatása nélkül is meg tudtam tenni. Olyan ember vagyok, aki folyamatosan új feladatokra vágyik, és akit az életben ezek a lehetőségek nem is kerülnek el. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy végre egy nagyobb könyvtárban is kipróbálhassam magam. Így aztán ismét keresgélni kezdtem, mire végül a váci Katona Lajos Városi Könyvtár munkatársa lettem.

Hogyan sikerült feljebb jutnod a ranglétrán?

A váci könyvtárba tájékoztató könyvtárosként kerültem, egy GYES-en lévő kolléga helyére, határozott idejű szerződéssel, helyettesíteni. A könyvtári tájékoztatás és az olvasószolgálati munka mindig is közel állt a szívemhez. Nagyon élveztem a munkám során, az információkeresést és az emberekkel való foglalatoskodást. Kezdetben csak tájékoztattam és kölcsönöztem, majd ahogy telt az idő egyre több dologba bevontak, sokszor éppen a könyvtárpedagógiai tapasztalataim miatt. Fél év után műszakot vezettem, 9 hónap után pedig megbíztak az olvasószolgálati csoportvezető helyettesítésével. Közben megválasztottak szakszervezeti alaptitkárnak és közalkalmazotti tanácstagnak is. Hogy mivel érdemeltem ki a bizalmat, azt az akkori feletteseim tudnák megmondani; de úgy gondolom, talán a munkám minősége, az elhivatottságom, a kollégákhoz és az olvasóinkhoz való hozzáállásom miatt találtak érdemesnek ezekre a feladatkörökre. A mai napig büszke vagyok arra, hogy minden kollégámmal és minden olvasónkkal meg tudom találni a közös hangot, még vitás esetekben, vitás kérdésekben is.

Hogyan lettél könyvtárigazgató-helyettes ilyen fiatalon? Még 30 éves sem vagy…

Augusztusban ünnepeltem a 29. születésnapomat. Igazából egyáltalán nem akartam ezt a munkakört. A több mint 30 éves szakmai tapasztalattal rendelkező elődöm, Jancskár Judit elhagyta az intézményt, ezután három alkalommal is kiírták az igazgatóhelyettesi pályázatot. Cserkaszky Györgyi könyvtárigazgató, mostani vezetőtársam már az első alkalommal is kifejezte abbéli szándékát, hogy szívesen dolgozna velem együtt. Az első két alkalommal úgy gondoltam, hogy a könyvtár érdekei azt kívánják, hogy továbbra is olvasószolgálatvezető-helyettes maradjak, a napi könyvtári munkában vegyek részt. Tavaly ősszel aztán egy másik Pest megyei városi könyvtárból is kaptam felkérést intézményvezető-helyettesi megbízatásra. Mivel a harmadik pályázat és ez a felkérés egy időben zajlott, így már nem volt kérdés, hogy a két lehetőség közül az egyiket el kell fogadnom. Mivel kollégáim is biztattak, a váci könyvtár pedig a szívemhez nőt, úgy döntöttem; hogy bármennyire is csábító a másik ajánlat, maradok és megpróbálom a „hazai pálya” előnyeit kamatoztatni. Így lettem 2019-től a váci Katona Lajos Városi Könyvtár igazgatóhelyettese.

Mit érzel a legnehezebbnek ebben a beosztásban?

Azt, hogy szemléletet kellett váltanom. Eddig egy könyvtáros kolléga voltam, egy helyettes csoportvezető; most viszont egy egész intézmény várja tőlem a megoldásokat a problémákra, a javaslatokat a feladatok megoldására. Igazgatóhelyettesnek lenni kicsit olyan, mintha karmester lennél. Mindenkit be kell vonnod a „játékba”, és vigyáznod kell, hogy a legmegfelelőbb pillanatban tedd ezt. A legnehezebb feladat mégis a szervezeti kultúra fejlesztése. Ez napjainkban minden nagyobb magyar könyvtárban időszerű, hiszen az alacsony bérek és a megbecsülés hiánya miatt a kollégák jönnek-mennek. A korábbi elhivatott, tapasztalt könyvtárosnemzedék már jól megérdemelt nyugdíjas éveit, pihenését tölti. Az utánpótlás pedig sok esetben „pályakezdő pályaelhagyó”. Egy 25 fős szervezetben pedig amúgy sem egyszerű feladat az új kollégákat a régiekkel „összecsiszolni”. Nem is beszélve a digitális kor próbatételeiről, amelyek alapjaiban változtatják meg a könyvtárakkal mint információs szervezetekkel szemben támasztott igényeket. Ezek az átalakuló igények a gyűjteményszervezéstől kezdve az informatikai szolgáltatásokon és a közösségszervezésen át a közművelődési feladatok ellátásáig minden területre kiterjednek.

Mik a további terveid?

Rövid távú célom, hogy könyvtárunk az igazgatóhelyettesi pályázatomban leírt legfőbb célokat megvalósíthassa. Ez természetesen nem csak rajtam múlik, hiszen kollégáim és könyvtárigazgatónk egyöntetű támogatása szükséges hozzá.

Hosszú távon is szeretnék a pályán maradni, mert úgy gondolom, könyvtárosnak lenni – egész életre szóló hivatás. Szeretném, ha megszerzett tapasztalataimat és gyakorlatomat felhasználva a jövőben lehetőségem nyílna rá, hogy könyvtárvezetőként is kipróbálhassam magam. Ehhez azonban még további tapasztalatokra kell szert tennem.

Van-e könyvtáros példaképed?

Számos olyan kollégám, volt tanárom és „mesterem” van, akitől sokat tanulhattam az évek során. Mégis, ha meg kell neveznem a szakmából valakit példaképként, akkor két személyt emelnék ki: a mindenki által ismert és megbecsült kecskeméti könyvtárigazgatót, Ramháb Máriát; és a Pest megyei könyvtárosközösség lelkét, a mindenki által kedvelt Fülöp Attiláné Mirzát, nyugalmazott gödöllői könyvtárigazgatót, a PEMEKSZ egykori elnökét. Kérdésedre válaszolva: mindkét hölgyet szakmai példaképemnek tekintem.

Ki a kedvenc irodalmi alakod, és miért?

A legkedvesebb számomra Szabó Magda. Irodalmi munkássága, műveltsége, bölcsessége egyaránt irigylésre méltó, éppúgy, ahogyan a kitartása is. Számtalan módon próbálták akadályozni írói pályáján, ő mégis elég kitartó volt, így neve és életműve nemzetközileg is ismertté vált. Az egyik vele készített interjúban azt nyilatkozta, hogy „csatát ugyan vesztett már, de háborút sosem fog”. Ez a mondata határtalan kitartásáról árulkodik, ami példaértékű számomra. Munkásságával mindössze 2 éve kerültem igazán mély kapcsolatba, amikor is az Országos Könyvtári Napok keretében az írónő születése centenáriumának tiszteletére lehetőségem nyílt egy rendhagyó irodalomóra összeállítására. A Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló órám annyira megtetszett az akkori könyvtárvezetésnek, hogy a következő évtől beépítették a könyvtárunk tematikus foglalkozáskínálatába.

Mit szeretsz csinálni szabadidődben, hogyan tudsz kikapcsolódni?

Mivel már gyerekkoromtól kezdve „örökmozgó” vagyok, leginkább az aktív pihenést szeretem. Szeretek kirándulni, túrázni az őszi erdőben, a tájban gyönyörködni, utazgatni, új helyeket felfedezni. Amíg odahaza – az Alföldön – laktam, rendszeresen kerékpároztam is; sokszor naponta több kilométert, pusztán kikapcsolódás céljából. Sajnos ez az időtöltés Budapesten eléggé veszélyesnek bizonyult. Természetesen szeretek jó filmeket nézni, minőségi zenét hallgatni, és – mint szerintem minden könyvtáros a világon – olvasni is. Az egyik legmegnyugtatóbb dolog számomra, ha leülhetek otthon a kanapén egy izgalmas krimivel vagy thrillerrel és egy csésze finom teával vagy kávékülönlegességgel a kezemben – olvasni. Emellett igyekszem minél több időt tölteni a Dél-Alföldön maradt családommal és barátaimmal is.

Aki kérdezett: Bazsóné Megyes Klára – vezetőségi tag, MKE-PEMEKSZ