Bereti Gábor ny. könyvtárigazgató, író, költő, kritikus
Fotó: Dudás József
Bereti Gábor 1948. október 28-án, Miskolcon, Kiss Gábor Béla néven látta meg a napvilágot. Kisiparos felmenők családjába született, apai nagyapja kovácsmester, anyai nagyapja csizmadia, cipész volt. A szülők már középiskolát végzett középosztálybeliként keresték kenyerüket. Fiuk a Vörösmarty Mihály Általános Iskolában kezdte tanulmányait, majd 1967-ben a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Egy év katonáskodás után, munkaviszony mellett végezte el a Debreceni Tanítóképző Intézet népművelés-könyvtár szakát. 1974-ben a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán felsőfokú könyvtáros képesítést szerzett.
Pályája kezdetén különböző művelődési házakban, Putnokon, Szerencsen, majd Miskolcon az Ifjúsági Házban népművelőként dolgozott. 1975-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki egyetem Marxizmus Tanszékére, a Társadalomtudományi Intézet könyvtárába került. 1986-ban innen ment át Szirmabesenyőbe, a Községi Könyvtárba, ahonnan 2007-ben nyugdíjba vonult.
Elvált, majd újra nősült. Felesége, Kissné Varga Margit, Varga Miklós szobrászművész és Nagy Gy. Margit gobelinművész lánya. Két fogadott fia és három unokája van.
Feleségemmel Balatongyörökön Unokákkal a Balatonon
IDEGEN NYELV ISMERETE
angol (középfok)
eszperantó (középfok)
ELISMERÉSE
Szabó Lőrinc irodalmi díj, Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata (2019)
„Bereti Gábor számára az írás az önkifejezés eszköze, melynek segítségével megfogalmazhatja a világról alkotott elképzeléseit, s amellyel közölheti környezetével, hogy jó úton jár-e, vagy más irányt kellene vennie. Eddigi munkássága és irodalmi tevékenysége révén érdemes a Szabó Lőrinc irodalmi díjra.” (Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata)
A Szabó Lőrinc irodalmi díj átadása
Már fiatal korában az irodalom kisugárzásának a hatása alá került. A miskolci Ifjúsági Ház Kapuk Előtt irodalmi körének a tagja lett. Először verseket, majd novellákat, utóbb recenziókat, és kritikákat írt. Az első verse még a hetvenes években (1970) jelent meg a rendszerváltást követően megszűnt Napjaink c. folyóiratban. Azóta számos lapban publikált: Agria, Bárka, Ezredvég, Forrás, Hitel, Kortárs, Kritika, Műút, Napút, Palócföld, Parnasszus, Polisz, Tekintet, Tiszatáj stb., illetve elektronikus felületeken, Alföld-Kulter, Spanyolnátha, Új Nautilus. Szerepelt antológiákban is.
EDDIG ÖT ÖNÁLLÓ KÖTETE JELENT MEG
Egy szerep előélete (novellák). Miskolc; Felsőmagyarország Kiadó, 2000.
A szabadság szenvedélye (versek). Miskolc; Felsőmagyarország Kiadó, 2009.
Hinni szeretném (írások Varga Rudolf munkáiról). Budapest; Napkelet Egyesület, 2014.
Titkolt múlt – tiltott jövő (versek). Miskolc; Bíbor Kiadó, 2015.
Szó-függő-híd (esszék, kritikák). Budapest; L’Harmattan Kiadó, 2018.
A MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG TAGJA.
Egyik verskötetének a borítóján írta:
„Hiszem, hogy az elmúlt évtizedek kényszerű kitérői után a költészet újfent visszatérhet tabuktól mentes önmagához, melyben megint a szabadság, a teljességigény, a humanizmus és az alanyiság jelenléte, mintsem ezek hiánya számít majd korszerűségének kritériumául. Esztétikai értékének legfőbb mércéjévé pedig ismét líraisága, azaz a nyelvhasználatban kifejeződő ereje válik. A korlátozhatatlanság és a nyitottság fontosságára figyelmeztetőkkel vallom, hogy az alkotó munka előtt nem lehetnek az életnek sem kifejezés technikai, sem magán, vagy közéleti értelemben vett, elzárt területei. Minden tekintetben a sokszínűség, a változatosság híve vagyok. Hiszen a műveknek végső soron nem formai, vagy stiláris tulajdonsága, hanem az alkotó egyéniség ad karaktert. A költő számára a feladat ezért ma sem változott: a hagyomány és a megújulás igényeire figyelve a maga lelkéből és tehetségéből fakadó munkássága révén a műben az esztétikum eszközeivel lírává emelt igazságnak a láttatása. Opusaim a fentiek poézissé konvertálására tett egy-egy szerény kísérlet.”
Mit jelent számodra az idő?
A kérdés jó, mert megválaszolni nehéz. Az idő fogalmára választ kereső filozófusok tolla is beletörött már ebbe. Egyszerűbb hát, ha bevallom, számomra az idő az évek múlását jelenti. Hogy tegnap még fiatal, ma meg már öreg vagyok. Persze ha azt vesszük, ez is elég felfoghatatlan.
Hogyan folytatnád: Helyünk a világban…
A nyugdíjba vonulásom bizonyos cezúrát jelentett az életemben. A könyvtárosi munkám akkor véget ért, mégis volt, amit folytathattam: szeretem az irodalmat, s hogy magam is művelem, ezért ezzel mind a mai napig foglalatoskodom. És tekintettel a következő kérdésre, ez a jelenség a megszüntetve megőrzés tipikus esete. Befejeződni egyfelől, folytatódni másfelől, s ezáltal megtalálva és megtartva helyünket a világban.
A filozófusok közül kit ajánlanál kollégáidnak, barátaidnak?
Többet is. Mert tisztelem, szeretem a filozófusokat, hiszen megtapasztaltam, tanulni lehet tőlük. Mi több, megtapasztaltam azt is, hogy tanulni minden gondolkodó embertől lehet. És ez a lényeg, hogy tanuljunk, hogy legyünk nyitottak. Ám, hogy az átláthatatlanul rajzó gondolatok (események, információk) között eligazodjunk, ahhoz az átfogó filozófiai rendszerek ismeretét, avagy az ezeket alkotó filozófusokat ajánlanám. Mint például Kantot, Hegelt, Marxot (ne lepődjünk meg, a mai ellenszél dacára, jelentős gondolkodó volt). Vagy a huszadik századból például Heideggert. Azt hiszem, egy-szuszra ennyi elég is.
Zene, amit szívesen hallgatsz
A zenében is mindenevő vagyok. Szívesen hallgatok klasszikusokat, Chopin, Beethoven, Mozart, de a fülbemászó könnyűműfaj számait is szeretem. (Itt most egy hosszú felsorolásnak kellene következnie). Az autentikus népzenét is kedvelem. Pénzes Géza hajnali rádióműsorát időnként meghallgatom. Megboldogult ifjúkoromban zongorázni is tanultam és egy ideig gitároztam is.
Lakatlan sziget – könyvek. Milyen könyve(ke)t vinnél magaddal?
Hm. Bajban vagyok. Lehet, hogy foglalkozási ártalom, de egy nagy hajóval egy egész könyvtárat vinnék magammal. S akkor már nem is lenne olyan lakatlan az a sziget.
Mi az, ami igazgatóként a legnagyobb kihívást jelentette számodra a szirmabesenyői könyvtárban?
Rendbe tenni, kiépíteni küldtek oda. Mikor megérkeztem, felújítás alatt állt az épület. Majd beköltözni, és kialakítani a struktúrát. Szakemberként egyedül végeztem ezt a munkát, de lelkes segítőtársakra találva viszonylag gyorsan megbirkóztunk a feladattal. A község önkormányzata is támogatott.
Köszöntés a 70-ik születésnapon
Egy kedves emlék a szirmabesenyői évekből
Profán leszek. A Könyvtár mellett volt a Művelődési Ház, s egy alkalommal egy kis csapat élén Harsányi Gábor művészúr is fellépett. Az öltözőből néhány lépcső vezetett fel a színpadra, ám a „művészbejáró” ajtócskája igen alacsony volt, s ahogy Harsányi művészúr berobbant a színpadra, a fejét ugyancsak beverte a szemöldökfába. Percekig csak kóválygott a színpadon, szerintem azt se tudta, hogy hol van. De a színészek legendás „játékalázata”, lélekjelenléte, no és a felharsanó nevetést követő kitartó vastaps megtették hatásukat.
Irodalmi pályafutásod a verssel kezdődött. Hogyan írsz? Könnyen vagy nehezen?
Minden az ihlettől függ. Ha homlokon csókol a múzsa, akkor viszonylag könnyen megy az írás. De ha nincs, aki csókoljon, akkor bizony írni is nehéz.
Bereti Gábor: Juharlevélre
A messzeség nevet. Övé a holnap.
Zsibbadnak arcomon felhők árnyai.
A Hold havas fényében ázik, ázik nyarunk.
Kabátban áll minden virág, száraz fény
zörög, s a kövek között víz-bőrben
gyík oson, szél köhög. Édes mosoly,
kamaszpír didereg ajkadon. Egyszerre
villan az összes évszak, telt kebled
csókolom. Hajad örvényes éje széthasad:
kihull belőle minden –, elfogy és megmarad.
Zúg a gleccserbe zárt hóvihar.
Az ölelés utcájában most egyedül vagyok;
elnyelt fények közt ragyog az első délután;
nevetésed csillan, s újra rám csobog;
elragad, belém karol, leránt és
eltipor: mindent visszhanggá tarol a
förgeteg. Egy pillanat; az idő, akár a képzelet
összefolyt. Könnyet és mosolyt görgetett.
Nevet a messzeség. Egy sárgult juharlevélre
emlékül írom föl neved.
A világ változik. Mennyire érezhető ez a költészet – napi/könyvheti rendezvények, író-olvasó találkozók hangulatán?
Azt tapasztalom, hogy pályatársaim közül néhányan a figyelem homlokterében vannak, holott a teljesítményük alig haladja meg az átlagost, míg mások meg különb, igazán figyelemre méltó munkáikkal sem lépik át az érdeklődés, az ismertség küszöbét. Lehet, hogy ízlés kérdése is ez, de a mai mediatizált világban sok múlik a médiákon. Vannak, akiket úgymond „megcsinálnak”, másokat meg elhallgatnak. Divat, érdek és pénz munkál ezen a téren is.
Parnasszus est Könyvbemutató, 2015
Generációk. Hogyan építesz hidat az Y és Z generáció felé; hogyan szólítod meg a mai fiatalokat?
Tanulok tőlük. A kritikaírásban kimunkálódott a posztmodern állapottal adekvát, elemző nyelvezet, a költészetben pedig úgy tűnik, hogy kialakulóban van az „értelemszóródásra”, az auraképzésre törekvő versnyelv. Ezt néhány fiatal nagyon ügyesen, olykor meghökkentő módon űzi. Ez tetszik nekem, aminek a kritikáimban, recenzióimban hangot is adok.
Versek Vonzásában. Megyei Könyvtár, 2018.
Úgy tudom, fotózol is. Van kedvenc témád vagy az élet által felkínált lehetőségekből merítve, a „pillanat varázsa” az, ami adja a témát?
A kérdésben a válasz is benne rejlik. Fotózom ugyan, de csak a magam kedvtelésére. A témát pedig valóban az élet kínálja, leginkább a „pillanat varázsa” formájában. Amióta digitális gépem van, minden könnyebben megy. Emlékszem, hogy az édesapámtól örökölt Voigtländer típusú géppel, amit ő még 1936-ban vett a berlini Olimpiászon, milyen nehézkes volt minden.
Jelenleg mivel foglalkozol, hogyan telnek napjaid?
A napi rutin mellett az írással foglalkozom rendszeresen. Nagy a restanciám. Mert olvasni is rengeteget kellene. Annyit, hogy napi 24 órába bele se fér. Még egyszer megszületni, meg sajnos nincs esélyem.
Portré. Bozsik István grafikusművész alkotása
Mi az, amit még nagyon szeretnél megkapni az élettől?
Most szerénytelen leszek. A Nobel Díjat. De már megelégednék azzal is, ha ismét húszéves lehetnék.
Aki kérdezett: Keszi Erika Zsuzsanna
„…az emberben lévő szellem örökké fiatal, és teremt, alkot és él, és örökké élni is akar.” Müller Péter idézetével kívánunk Bereti Gábornak jó erőt, egészséget és további sikeres alkotó éveket. (a szerk.)