A Bibliográfiai Szekció látogatása a Műcsarnok kiállításain
A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Szekciója az éves programterv összeállításakor a szakmai előadások, konferenciák mellett mindig teret ad egyéb kulturális programok megtekintésének, amelyek a budapesti kiállítási élet valamely aktuális eseményének bejárását teszik lehetővé. 2019. június 25-én a Műcsarnokban jártunk, és megtekintettük az éppen látható „nagy” kiállítást – a II. Építészeti Nemzeti Szalont –, valamint egy rendkívül érdekes kamaratárlatot „Frida országa. Guillermo Kahlo mexikói fotográfiái” címmel.
TÉR /// ERŐ. II. Építészeti Nemzeti Szalon
A Műcsarnok az utóbbi években elevenítette fel a nemzeti szalonok rendszerét, ahol évről évre egy-egy alkotóművészeti ág kortárs képviselői vonulhattak fel. 2014-ben az első szalon éppen az építőművészet bemutatkozásával kezdődött, 2019-ben pedig – a képzőművészet (2015), fotóművészet (2016), ipar- és tervezőművészet (2017), valamint a népművészet (2018) – szalonjai után ismét ezen a művészeti ágon volt a sor.
A II. Építészeti Nemzeti Szalon tehát a 2014 óta eltelt időszak, mindössze öt év terméseit, terveit, projektjeit mutatja be. A kiállítás azonban ehhez a viszonylag szűk időszakhoz képest is gazdag volt, sőt szinte a bőség zavarával kellett a rendezőknek megbirkózniuk. Az elrendezés, kiaknázva a Műcsarnok rendelkezésre álló tereit, különböző szekciókba csoportosítva mutatta be a kiválogatott anyagot: az első három teremben „Keresztmetszet 2014–2019” címmel az adott időszak befejezett, illetve folyamatban lévő építkezéseit, épület-felújításait mutatták be. Ez az átfogó struktúra az egyes termekben tovább tagolódott a közösségi terek lehetséges funkciói – lakó- és szakrális épületek, majd műemléki felújítások és bővítések, illetve kultúra, tudomány, sport és vendéglátás-turizmus – szerint, mintegy százhúsz épület terveit, fotóit, makettjeit vonultatva fel a fenti csoportosításban.
A kiállítási tér „apszisában” a kortárs építészet seregszemléje egy kiemelkedő XX. század eleji előd előtt rótta le tiszteletét: „Medgyaszay István, a modern” címmel minitárlat mutatta be Medgyaszay építészeti életművét – többek között – Medgyaszay keleti utazásainak dokumentumait, színházterveit, nagyszerű invencióit a színházi terek vonatkozásában (csillár, illetve az általa szabadalmaztatott nézőtéri ajtók zárja), lakóházait és a meg nem épült Nemzeti Emlékcsarnok terveit.
Ugyanennek a térnek jobb illetve bal oldali folytatásában volt látható egyfelől a múlt megidézése a „Magyar építészek fája” installációval, illetve a „Lezárult életművek” előtt tisztelgő vetítésekkel; másfelől szerepet kapott a következő generáció „A jövő körvonalai: A jelen és a jövő közötti kapocs a fiatal generáció című összeállítással. Továbbá szintén ebben az egységben kaptak helyet azok az elképzelések, amelyek az adott időszakban meghirdetett pályázatokon szerepeltek „Építészeti pályázatok 2014–2019” címmel.
A kiállítási terület oldalsó termeiben egy-egy meghatározó, közösségteremtő építészeti műhely – mint a Miskolci Építész Műhely, vagy a Hello Wood – projektjei kerültek bemutatásra, interaktív installációval – Fényarchitektúra –, tárgyalkotással színesítve; valamint a közösségi építészet fiatalokat is megszólító, a legfiatalabb generációkat a térélménybe bevonó „Közösség és építészet” kezdeményezések alkotásai vonultak fel.
Frida országa. Guillermo Kahlo mexikói fotográfiái
A nemrég Budapesten bemutatott Frida Kahlo-életmű által teremtett fokozott érdeklődésre reflektálva a Műcsarnok most a családfő, a fotográfus Guillermo Kahlo (1871-1941) – vagy ahogy eredeti nevén talán jobban ismerős, Wilhelm Kahlo – életművéből adott át egy kisebb válogatást a nagyközönség számára. Az új hazájába, Mexikóba Németországból kivándorolt, és ott nevét latinos alakúra váltó Kahlo második házasságában apósa révén ismerkedett meg a fotográfiával, és a technikát a modern Mexikó születése megörökítésének szolgálatába állította. Az illusztrált sajtó számára is készített felvételeket, de hamarosan olyan jelentős állami megbízásokat kapott, mint például Mexikó templomainak, középületeinek megörökítése, vagy a jelentősebb építkezések, beruházások dokumentálása. Munkássága ezen a téren párhuzamba állítható az idehaza – néhány évtizeddel korábban – hasonló szerepet betöltő Klösz György életművével.
Fotóinak másik meghatározó témája – Mexikó mellett – lánya, Frida arcának megörökítése volt. Apa és lánya, két érzékeny művészegyéniség, gyengéd és inspiratív kapcsolatban állottak egymással, kölcsönösen hatva a másik ábrázoló stílusára, szemléletére.
A kiállítás Mexikó apropóján külön kitér a mexikóvárosi Nemzeti Színház építésére, annak világhírű üvegfüggönyére és nézőtéri üvegmennyezetére, melyeknek az elterjedt vélekedéssel ellentétben nem a kivitelező Tiffany-cég, hanem Maróti Géza (1875-1941) építész, szobrász, festő, iparművész, a magyar szecesszió kiváló alkotója volt a tervezője. A világháború, képletesen és ténylegesen elzárta e különleges nemzetközi együttműködés folytatásának és befejezésének lehetőségét, noha Maróti és társai több ládányi tervet utaztattak ki Mexikóba. Évtizedekkel később, a család birtokában maradt tervrajzokkal sikerült csak bizonyítani a kutatás számára Maróti „szerzőségét”. Ugyanakkor a köztudatba nyilván lassabban kerül át ez az „újrafelfedezés”, éppen ezért érdemes minden lehető alkalommal felhívni erre a tényre a figyelmet!
Mindkét kiállítást élvezetes, szakszerű vezetéssel jártuk be, és a tárlatokon szerzett élmények nyomán biztosak lehetünk benne, hogy a szekció tagjaival gyarapodott a Műcsarnok lelkes híveinek tábora!
A cikkben említett kiállításokról további információk lelhetők fel a Műcsarnok megfelelő oldalain:
TÉR /// ERŐ. II. Építészeti Nemzeti Szalon
Frida országa. Guillermo Kahlo mexikói fotográfiái
Vass Johanna, MMA MMKI könyvtár