Bibliográfusok Székesfehérváron a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház Szent László Termében

Az MKE 51. Vándorgyűlésén ismét az első napon a plenáris ülésen érte a bibliográfusok közösségét az öröm, amikor a Bibliográfiai Szekció titkára, Trencsényi Katalin részesült az MKE Emlékérem – kitüntetésben.

A csütörtöki szakmai napon, a 9 órakor kezdődő kisplenáris után, 10 órakor vette kezdetét a BSZ rendezvénye, amelynek első előadása, a szponzori előadás címe Tartalomfeltárás és szolgáltatás új eszközei a Qulto2-ben volt, előadója pedig Czoboly Miklós, a Qulto-Monguz Kft. képviseletében.

Szerkesztett programunk első, rendkívül érdekes előadását Pogány György nyugalmazott könyvtárigazgatótól hallhattuk Romániai magyar könyvtárak 1920 és 1940 között címmel. Előadása beköszöntőjében szólt a szomorú aktualitásról, amely szerint a jövő évben lesz a trianoni végzés centenáriuma…

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni diktátum Romániának juttatta az ország 104.000 km²-nyi területét, ezzel az ott található kulturális intézményrendszer (oktatási intézmények, könyvtárak, levéltárak, múzeumok) is a megnagyobbodott román állam fennhatósága alá került. Az elcsatolt könyvtárak száma 1869 volt, közülük 299 tudományos és közművelődési, 1570 pedig népkönyvtár.

Az új állam keretei közé került könyvtárak sorsa eltérően alakult, attól függően, hogy milyen volt a fenntartása, illetve a típusa. Legnehezebb helyzetben az állami fenntartású bibliotékák voltak, a román állam ezeket az intézményeket nagy erőfeszítéssel romanizálta, vagyis magyar jellegének megszüntetésére törekedett és sokszor erőszakosan tette románná. Legjellemzőbb ebből a szempontból a kolozsvári Egyetemi Könyvtár. Az 1909-ben felépült, korszerű és nemzetközileg is kiemelkedő épületben működő gyűjtemény magyar vonatkozásait igyekeztek megszüntetni, magyar könyvekkel alig gyarapodott, illetve csak azokkal, amelyek az új román kötelespéldány-rendelet hatására kerültek be. Ennek azonban volt egy pozitívuma, az 1920-as években elindult a könyvtárban a romániai magyar irodalom bibliográfiájának összeállítása. Az állomány gyorsan nőtt, az 1919-es mintegy 250000 kötetről az 1930-as években már 421000 kötetre gyarapodott.

A többi állami vagy helyi (önkormányzati) fenntartású könyvtár helyzete is roppant nehéz volt, például Marosvásárhelyen a Közművelődési Palotában elhelyezett bibliotéka állományából sok magyar könyvet kiselejteztek és magyar könyvet gyakorlatilag nem vásároltak.

Valamivel jobb körülmények között működtek az egyházi fenntartású könyvtárak, a román állam, ha korlátozott mértékben is, de elismerte autonómiájukat, például a Batthyáneumnak Gyulafehérvárott sem vitatták ekkor még egyházi tulajdonát. Használat szempontjából legjelentősebb katolikus gyűjtemény a kolozsvári Lyceum Könyvtár volt, mely a piarista rend fenntartásában működött és 1928-ban tették nyilvánossá. 6442 magyarországi könyvet szereztek be 1940-ig, amelyet főleg a kolozsvári magyar egyetemi hallgatók használtak, 5442 hallgató 68729 kölcsönzést bonyolított le és 227964 alkalommal látogatta a könyvtárat 1928-1940 között. A nagyenyedi Kollégium híres, XVII. századi alapítású – bár többször megsemmisült, de mindig újjáépült – Bethlen Könyvtára mintegy 40000 kötetes állományával az egyik legfontosabb református gyűjtemény volt. A református egyháznak időnként még arra is jutott energiája, hogy olvasóköri könyvtárakat alapítson.

Az alapítványi és egyesületi könyvtárak szintén bizonyos autonómia keretei között léteztek. Ha nem is igazán fejlődtek, de állományuk együtt maradt, nem szóródott szét. Legfontosabb ezek közül a marosvásárhelyi Teleki Téka volt, illetve a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Könyvtára, mely 1924-től működött alapítványi formában. Ebbe a csoportba nagy számban tartoztak különböző kaszinói és egyleti könyvtárak, amelyek többnyire friss olvasnivalót kínáltak.

A népkönyvtárak túlnyomó többsége megsemmisült, Sulyok István 1929-es felmérése csak 179 működő könyvtárról adott hírt. Ezért 1929-ben a Magyar Nép című újság és a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége kezdeményezésére népkönyvtári akció indult, 1938 végéig 360 magyar lakta faluban létesültek népkönyvtárak. Ekkor azonban a romániai pártpolitika megnehezítette újabbak létesítését, a romániai magyar baloldal, főleg a kommunisták megtámadták az akciót, mondván, a küldött könyvek reakciósak és egyoldalúan magyar nyelvűek, román és német nyelű könyvek is kellenének az erdélyi falvak könyvtáraiba.

1940-ben a második bécsi döntéssel Erdély egy része ismét Magyarországhoz került, Hóman Bálint kezdeményezésére indult el az Erdélyi Könyvakció abból a célból, hogy a visszatért területek könyvtáraiba eljussanak a magyarországi kiadású könyvek. Az akció során mintegy 190000 kötet gyűlt össze intézményektől (kiadók, könyvtárak) és magánszemélyektől. Ezzel az erdélyi magyar könyvtárak ismét bekapcsolódhattak a magyar kultúra vérkeringésébe.

Pogány György

A szomorú sorsú erdélyi könyvtárak után, szűkebb hazánk 1950-es éveibe kalandoztunk, amikor a következő előadásban Pogányné dr. Rózsa Gabriella könyvtárvezető (MH EK VEIG TKLI Tudományos Könyvtár) A Honvéd Központi Kórház tudományos információs rendszere az 1950-es években címmel az idei vándorgyűlés mottójához igazodott: a „Hiteles hely – mindenhol mindenkinek” célkitűzést a történeti visszatekintés okán a „mindenkor”-ral egészítette ki. Hiszen az idén 120-éves jubileumát ünneplő Honvédkórház jogelődjére is igaz volt mindez.

A politikailag közel sem pozitívan értékelhető 1950-es években a Honvéd Központi Kórház gyógyító, kutató, tudományos és képzési – a XIX. században gyökerező helyőrségi kórházi – feladatokat is ellátott. Ekkor már jogilag is központja volt a hazai katonaorvosi, illetve -egészségügyi képzéseknek, kiképzéseknek, az Orvos Egészségügyi Szakszervezet égisze alatt működő Honvédorvosi Szakcsoportnak, mint szakmai tudományos szervezetnek és a Honvédorvos (1949-1950: Honvédorvosi Közlemények, 1950-1952: Honvédorvos, 1953-1956-ban Katonaorvosi Szemle, 1957-től Honvédorvos) című szakfolyóiratnak. A Kórházban ezen komplex funkciórendszerhez szükséges és ennek megfelelő tudományos információs bázis épült ki, amely annak ellenére, hogy ekkoriban még nem képzett és főállású könyvtárosok szervezték meg és működtették, igazodott a korabeli könyvtártudományi trendekhez és a speciális intézményi, valamint felhasználói igényekhez.

1946-ban, 11 hónappal az újraindulás (1945. június 5.) után és a romeltakarítás közben már megkezdődött az orvosi tudományos könyvtár megszervezése, amely csak a politikai helyzet szigorodásával, illetve 1952-1953-tól a források elapadásával volt kénytelen lemondani a nyugati orvosi, katonaorvosi szakirodalomról.

Az 1948-tól már működő orvostudományi dokumentációs szolgáltatások mellett 1949-től a Honvédorvosban (akkor: Honvédorvosi Közleményekben) lapszemle rovat indult, illetve a Honvédelmi Minisztérium Egészségügyi Osztálya, amely ekkoriban szintén a Róbert Károly körúti telephelyen működött, az 1948. év végével szervezte meg a „katona-egészségügyi irodalmi kartotékot”, a katonaorvosi dokumentációt.

A kórházparancsnok 1951-ben alapította meg a Tudományos Rendelő és Múzeumot, a kéziratos és nyomtatott források, a szakirodalom mellett leletek, röntgenfelvételek, patologo-anatomiai preparátumok, filmek, fotók és tárgyi emlékek gyűjteményét a kutatás és oktatás támogatására.
Mindezek az információs kútfők – természetesen megváltozott formában és technikai eszközparkkal – de ma is szolgálják az olvasókat és kutatókat: a Tudományos Könyvtár, az előfizetett adatbázisok, szakirodalmi szolgáltatások, a kórházi MedWorks rendszer betegdokumentációi, a Csapattörténeti Gyűjtemény és az osztályok saját muzeális kollekciói állnak rendelkezésre a katonaorvos-tudomány, illetve a praxis számára.

Pogányné Dr. Rózsa Gabriella PhD

A vándorgyűlési szokásoknak megfelelően a két történeti előadás után jópáran felálltak és elmentek, miközben folyamatosan érkeztek a biblioterápia hívei:

Lassanként az állóhelyek is elfogytak, amikor Sóron Ildikó régióigazgató, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárból belekezdett A hisztis olvasó is ember – könyvtárlátogatók a biblioterapeuta szemével című előadásába.

Sóron Ildikó egy, a FSZEK könyvtárosai körében lefolytatott online kérdőíves felmérés eredményeit ismertette a nagyszámú érdeklődő közönségnek. Felvezetésként – némi személyiségtipológiai alapvetést követően – hangsúlyozta a könyvtáros és a könyvtárhasználó találkozásakor kialakuló tranzakció fontosságát, melyben felértékelődik a hiteles könyvtárosi jelenlét. A felmérés hét alapvető könyvtárhasználói típus könyvtárbeli viselkedésére és a velük való foglalkozásra irányult.

Az eredmények szerint a gyakorló válaszadó könyvtárosok csaknem mindegyike találkozott már az ún. érdeklődő olvasóval, s igen gyakori a többi olvasótípus megjelenése is. Tevékenységük a könyvtárban az alábbi tendenciát jelzi: a könyvtáros – olvasó tranzakciók 75%-a problémamentesnek tekinthető, míg a tranzakciók negyedében megjelenik a negatív érzelem: legtöbbször indulat, düh, gyakran félelem, kiszolgáltatottság.

Az ún. hisztis olvasó – bár jelenléte igen frusztráló -, legtöbb esetben nem lép fel támadólag a könyvtárosok irányában, míg a könyvtárhasználók ötödénél megjelenik a könyvtáros felé irányuló, gyakran negatív érzelemtől átitatott támadó viselkedés is. A könyvtárosok visszajelzései szerint a legnehezebben az agresszív, követelőző és a kioktató, lekezelő típussal boldogulnak. A hisztis olvasóval való találkozás a válaszadók 55%-nak nem jelent kihívást, míg 45%-uk megszenvedi ezeket az alkalmakat.

Az előadás végén az előadó kiemelte, hogy a hiteles könyvtárossal szemben elvárandó egyik fő kompetenciának tekinthető, hogy a könyvtáros a könyvtárhasználókkal folytatott kommunikációjában „a fej, a kéz és a szív” harmonikus egységében legyen jelen, azaz döntéseit mind érzelmi, mind gondolati síkon megfontolja.

Záró gondolatként – a nagy érdeklődést tapasztalva – felvetette egy nagyobb reprezentativitásra támaszkodó vizsgálat lefolytatásának igényét és az így nyert eredmények szélesebb körű megismertetésének szükségességét is.

Sóron Ildikó régióigazgató, biblioterapeuta

A Bibliográfiai Szekció ez évi Vándorgyűlés-programjának második részét, az elmúlt esztendőben döbbenetes hirtelen eltávozott kolléganőnk, DR. KOLTAY KLÁRA emlékének szenteltük, aki oly sok éven át volt szakmai rendezvényeink nagy tudású előadója…

Az emlékezés első előadását, Dr. Koltay Klára szellemi hagyatéka és az RDA honosításának időszerű kérdései címmel Bátfai Erika osztályvezetőtől (DEENK Debreceni Egyetemi Kiadó) hallhattuk.

A Kossuth Lajos Tudományegyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárában a gépi formai és tartalmi feltárás kezdeteitől (1990-es évek) aktívan közreműködött, majd idővel a szakmai és informatikai munkát is Koltay Klára irányította. Már a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának főigazgató helyetteseként 2017-ben hívta életre a DEENK RDA munkacsoportját, amiben vezetésével készültünk az új forrásleírási modell és szabvány bevezetésére könyvtárunk gyakorlatában. Munkássága szerteágazó és országosan ismert, így inkább pár szóban e keretek között rá, Klárira emlékszem most – sajnos már nem munkatársaként, csak tisztelője és tanítványaként. Szavainak súlyát a szakmai alázata és tudásának a tekintélye adta; találkozáskor, megbeszéléseken ránk csillant a szemüvege mögül oly ismert higgadt, kedves tekintete. Szelíden, szolidan és szorgalmasan “jelen volt”, mint hársfaillat a levegőben; a feladatokban naponta érezzük még a halvány illatfoszlányt és reméljük, hogy megtanultunk annyit, amivel (alapszinten) tovább tudjuk vinni az elkezdett munkákat.

A szomorú emlékező szavak után, igen korrekt előadásban ismertette Bátfai Erika a Debreceni Egyetem Könyvtárának az RDA honosítása terén elért eredményeit, valamint a törekvést a Koltay Klára által elindított, az országos projektekben végzett, szerteágazó tevékenységeinek folytatására.

Bátfai Erika osztályvezető

Rendezvényünk második részében további két előadást ajánlottunk Dr. Koltay Klára emlékének, azon szakmai területről, amelyről néhai kolléganőnk oly fájóan hiányzik…

Székelyné Török Tünde osztályvezető (ELTE Egyetemi Könyvtár) Beszámoló az „RDA-HU” munkacsoport munkájáról és eredményeiről című korreferátumában szólt a nemzetközi és a hazai katalogizálási szabályok megújításának egyik fontos törekvéséről, amelynek lényege, hogy a bibliográfiai rekordok a zárt rendszerből kikerülve a szemantikus weben is elérhetővé váljanak. A változások megvalósítása fokozatosan, előre meghatározott ütem szerint történik. Ennek koordinálására, a magyarországi alkalmazás bevezetésének irányítására alakult meg az OSZK vezetésével 2017 végén az RDA-HU munkacsoport. Az itt tevékenykedő könyvtárosok és informatikusok egy közösen összeállított munkaterv szerint végzik a feladataikat.

Az elmúlt másfél évben az alábbi dokumentumok készültek el: HUNMARC-MARC 21 megfeleltetési táblázat; Bibliográfiai adat MARC 21 formátumban; MARC kódlista a relátorokhoz; Authority adat MARC 21 formátumban; Útmutató az entitások azonosításához; MARC21 állományadat (holding) mezők; Nyilatkozat a Nemzetközi katalogizálási alapelvekről (fordítás). A jelenleg még munkaanyagnak tekinthető dokumentumokat az OSZK honlapján lehet tanulmányozni, és az ott megadott elérhetőségen bármilyen korrigálást, kiegészítést javasolni.

A munkacsoport további tervei között szerepel többek között az RDA Toolkit fordítása és lektorálása, az RDA Toolkit és a MOKKA szabályzat összehasonlítása, új szabvány létrehozása az érvényben lévők helyett, az ISO 5127:2017 Information and documentation. Foundation and vocabulary alapján magyar terminológiai szabvány megalkotása, a már elkészült anyagok folyamatos frissítése és kiegészítése definíciókkal, példákkal, különféle módszertani anyagok kidolgozása és közreadása, valamint a megváltozott katalogizálási szabályok bemutatását középpontba helyező workshopok, előadások szervezése.

Székelyné Török Tünde

Vass Johanna könyvtárvezető (MMA Könyvtár) még a 2019. januári Vezetőségi értekezleten vetette fel, hogy ajánljuk a Vándorgyűlés szakmai programját Dr. Koltay Klárának. Ennek megfelelően Vass Johanna előadásával zártuk a csütörtöki rendezvényt, Az RDA fejlesztésének legújabb (nemzetközi) eredményei címmel.

Az RDA fejlesztésének legújabb, nemzetközi eredményeiről, pontosabban az újabb fejlesztések egy fontos vonatkozásáról szólt Vass Johanna. A közelmúlt két lényeges fejlesztése a Library Reference Model (LRM), illetve a Bibframe 2.0 keretrendszer volt. Az LRM a korábbi FR-modellek konszolidált változata, vagyis – ott, ahol szükség volt rá, ott akár a modell újragondolásával – összefésülték és átfogalmazták a korábbi meghatározásokat. A végeredmény az entitások, attribútumok, kapcsolatok Linked Data környezetben is alkalmazható definícióit tartalmazza, amelyből az LRM Vocabulary is felépül.

A 2016-ban közzétett Bibframe 2.0 célkitűzése szerint kezelni tudja az összes könyvtári metaadatot, amelyet bármely leíró szabvány alapján valamely könyvtári közösség létrehozott.
Az újabb elemkészletek kidolgozása szükségszerűen magával hozza a korábbi elemkészletekkel való megfeleltetés elvégzését. Ilyen folyamatban lévő, vagy nemrég lezárult megfeleltetések az RDA – Bibframe (2017); az FRBR – Bibframe (2017); a MARC – Bibframe (2018); valamint az LRM – Bibframe (2018) elemkészletei vonatkozásában történtek, amikor is azt vizsgálták, vajon lehetséges-e, és ha igen, hogyan, a Bibframe által kifejezni a különböző szótárak segítségével létrehozott adatokat.

A megfeleltetés (Mapping) folyamatát –amelynek során meg kell ítélni a különbözőképpen felépített elemrendszerek egyes tagjai között az azonosságot, illetve a megfeleltethetőséget –, szükségszerűen megelőzi egy összefésülésnek nevezhető (Merging) művelet, amikor minél pontosabban meg kell találni az eltérő rendszereken belül a kiinduló adatnak megfelelő szintet.

Egyfelől feltételezhető, hogy a jövőben a korábbi időszakok összefüggő szöveges szabályrendszerei egyre inkább átadják a helyüket az elemkészletek megfelelő elemeihez tartozó, alkalmazásukat lefektető definícióknak. Másfelől a különböző, egymással párhuzamosan keletkező elemkészletek hatékony használatát szükségszerűen a megfeleltetések fogják biztosítani, így ez a művelet lehet az elkövetkező időszak egyik jellemző, szabványalkalmazással kapcsolatos tevékenysége.

Így Vass Johanna jóslatához kapcsolódva megállapíthatjuk, hogy már három előadás témája rajzolódhat ki a jövő évi Vándorgyűlés-programunkra: Pogány György a Trinanoni évfordulót említette 2020-ban, Sóron Ildikó pedig felhívást intézett nagyszámú közönségéhez, hogy írjanak az e-mail címére a náluk tapasztalt „fura” olvasói szokásokról, amely egy igazán reprezentatív nagyságú válasz lehetőségét sejteti…!

Dr. Szőnyi Éva PhD, a Bibliográfiaii Szekció elnöke