Könyvtárosok kirándulása a Felvidéken

A Kisalföldi Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesülete szervezésében 42-en három napot tölthettünk a csodálatos Felvidéken. Kitűnő idegenvezetőnk – Torma Attila – kalauzolt bennünket, aki sok érdekességet mesélt nekünk.

Első nap bevettük a bányavárosokat, Körmöcbányát és Besztercebányát. Menet közben várak kísérték utunkat, melyek régen a kereskedőutakat védelmezték. Körmöcbánya pénzverdéjében 1335-től vertek aranypénzt, mely sokáig a legértékesebb fizetőeszköz volt. Megtekintettük a város fölé magasodó erődítményt a Szent Katalin-templommal. Besztercebánya IV. Bélától kapott szabad királyi városi jogokat. Sétát tettünk a hatalmas főtéren, ahol szebbnél szebb házak emelkednek, és egyik oldalán a ferde torony áll. Bél Mátyás házához is elmentünk, aki polihisztorként kora kiemelkedő tudósának számított. Este megérkeztünk Poprádra, a Magas-Tátra kapujához.

A második nap reggelén Poprád városával ismerkedtünk, majd felfedeztük a Tátra természeti szépségeit. Tátralomnicon egy szép parkban sétáltunk, melyet szállodák öveznek, hiszen télen-nyáron sok turista keresi fel ezt a vidéket. Ótátrafüredről siklóval utaztunk 1260 m magasra, és elsétáltunk a csodálatos Tarpataki-vízeséshez, a Lomnici-csúcs közelében. Ez egy népszerű, láncolatokból álló vízesés-rendszer. A hegyi út utolsó köves szakasza kemény próba elé állított bennünket, de a látvány kárpótolt mindenkit, aki a túra ezen szakaszát is teljesítette. Az Óriás-vízesésnél a bőséges csapadéknak köszönhetően hatalmas robajjal zúdult alá a víz 20 m magasból, melyet már Csontváry is megfestett.

15 évvel ezelőtt hatalmas vihar tarolta le a hegyoldal fáit. A kidőlt fákat el akarták szállítani, de közbeléptek a természetvédők, akik szerint a természet majd megoldja a problémát. Azóta az időjáráson kívül szú pusztítja a fákat, és a természet lassan begyógyítja sebeit.

A Csorba-tónál kicsit csorbult az élmény, mert a több mint 1200 m magasan fekvő tó tejfehér felhőbe burkolózott, így a tavat csak elképzelni tudtuk, látni nem.

Az utolsó napon Lőcsével és a betléri kastéllyal ismerkedtünk. Lőcse Szepes vármegye központja volt, érdekesség, hogy ugyanakkor – 1271-ben – kapott szabad királyi városi jogokat, mint Győr. A helyszínen találkoztunk a lőcsei fehér asszony legendájával, aki a megyeszékhelyünkön raboskodott tetteiért, és itt fejezte be földi életét, a mai Széchenyi téren végezték ki.

Mikszáth A fekete város c. művét is emlegettük a boltíves, reneszánsz stílusban épült gyönyörű Városházánál. Néhányan megtekintették a kiállítást, melynek legszebb része a tanácsterem, ahol régen a város vezetői tartották gyűléseiket. Az egyik kapubélletben találkoztunk a lőcsei fehér asszonyról készült festménnyel is. A szégyenketrec most is ott áll a Városházánál, de már régen használták, a középkorban ide zárták be 2-3 napra azokat, akik kisebb bűnöket követtek el. Ebben a gyönyörű városban áll Szlovákia leghosszabb, 2 és fél kilométeres épen maradt várfala. A Szent-Jakab-templomban megcsodáltuk a világ legnagyobb gótikus szárnyas oltárát a hársfából faragott szobrokkal, amely közel 20 m magas, helyi mesterek alkotása, Lőcsei Pál és tanítványai készítették. A templomhoz közeli Thurzó-ház és más épületek díszes homlokzatát is megcsodálhattuk.

Kirándulásunk utolsó állomása a betléri kastély, a gróf Andrássy-család fészke, mely épségben megmaradt 1945 után, ma is eredeti bútorokkal berendezett. A 18. században építették, később vadászkastéllyá alakították át. A 20. század elején modernizálták, így korát megelőzve itt már villany, fűtés és 16 fürdőszoba is volt, melyek közül hármat lehet megtekinteni. Minden hálószobához fürdő járt. A kastély első ura Andrássy Manó, a későbbiek többek között Andrássy Gyula és Géza. A családban rozsnyói püspök is előfordult, bányászattal és kohászattal foglalkoztak. Többen Krasznahorkán vannak eltemetve, ott található a család carrarai márványból épült mauzóleuma. Sokoldalú személyek, voltak köztük gyűjtők, festők, szerettek utazni, mindig hoztak valamit útjaikról. Eljutottak a Távol-Keletre is, melynek bizonyítéka sok szép egzotikus tárgy, pl. indiai szék, szamurájöltözék, sőt egyiptomi múmia is.

A lépcsőházban középkori páncélok, értékes festmények láthatók. A Vörös szalon mellett található egy helyiség Napóleon emlékére, nagy baldachinos ággyal. Az étkezőben gyönyörű festett székek állnak, másutt intarziás asztalok, szekrények. Az Ősök galériájában minden szem bennünket figyelt. A játékteremben biliárdasztal és sakkasztal is áll. Kedvelték a vadászatot, ezért sok fegyver, rengeteg trófea, elejtett állatok – medve, farkas, oroszlán, elefánt, muflon, túzok – emlékeivel találkoztunk. Minden szobában szép kályha, melyek között nincs két egyforma. A kastélyt járva időutazáson érezhettük magunkat.

A könyvtárat, amely a kastély egyik leghíresebb látványossága, Andrássy Lipót alapította a 18. század végén. Kiemelkedő nagyságú állománya mintegy 20 ezer kötetből áll, történelmi, földrajzi, hittudományi és filozófiai művek, de még meséskönyvek is vannak köztük. A legrégebbi könyvek a 15. századból származnak, és latin nyelvűek. 15 nyelven íródtak – köztük németül, angolul, franciául, magyarul és szlovákul. Kutatni lehet, de természetesen engedéllyel. Gyönyörű a könyvtár berendezése: goblein garnitúra, intarziás asztal, képek, oroszlánszőnyeg, elefánttalp, zongora, színes csempés kályha. A csodálatos csillár muránói üvegből készült, és gondolához hasonlít.

A kastély utolsó ura II. Manó volt, 1944-ben a kastély utolsó lakói Liechtensteinbe emigráltak. Lánya Andrássy Ilona, aki a háború alatt önkéntes ápolónőként dolgozott a budapesti Sziklakórházban. Szigorú katolikus nevelésben részesült, nehézségekkel teli élet várt rá. Az emberek segítésének szentelte életét. Többször hazalátogatott az elmúlt évtizedekben, és minden alkalommal megváltotta a belépőjegyet, és a többi látogatóval együtt járta végig azokat a helyiségeket, ahol gyermekkorát töltötte.

A napokban nyílt egy különleges kiállítás a kastélyban: Andrássy Ilona a nagymamájától kapott egy miniatűr kódexet, egy imádságoskönyvet, melynek digitalizált változatába még bele is lapozhattunk. Felbecsülhetetlen értékű a kisméretű könyvecske, mindössze 8,5 x 6,5 cm nagyságú és 3 cm vastag. A középkorban nagyon kedvelték a hóráskönyvet, amely óránként tartalmazza, mikor mit kell imádkozni. Kézzel készült díszítéseket tartalmaz, minden egyes oldala illuminációval díszített, gazdagon aranyozott, ezüstözött, valóságos kincs. A betléri hóráskönyv jellegzetes ismertetőjegye az egyes jelenetek megfestésének módja, a szürke szín különböző árnyalatainak segítségével. Ezt a festési módot grisaille-nek nevezik, és a 15. században elterjedt volt. A miniatűr könyvekben a nem mindennapi szépség és a rendkívül magas művészi érték kifejezőjévé vált.

A kastély mögött gyönyörű angolpark fekszik, amely a legnagyobb botanikuskert Szlovákiában, itt felkerestük a legnagyobb vízesést. Ezután lassan magunk mögött hagytuk a Magas-Tátra hatalmas bérceit, melyek közül a Gerlachfalvi-csúcs a legmagasabb, 2655 méter.

Köszönjük az utazás szervezőinek – Polczer Adélnak, Sándor Viktóriának és Szabó Juditnak –, hogy lehetővé tették számunkra ezt a szép utat. Gyönyörű helyeken jártunk a rendkívül jó hangulatú kiránduláson.

Források:
https://kirandulastippek.hu/aggteleki-karszt/betleri-kastely
https://felvidek.ma/2017/10/a-betleri-kastelyban-bemutattak-andrassy-ilona-megtalalt-horaskonyvet/

Sulyok Attiláné, Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér (Győr) Ménfőcsanaki Fiókkönyvtára