Élménydús időutazás a Nyírség és Szatmár kincseinek nyomában
A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szervezete lelkes tagjai a közelmúltban jó hangulatú kiránduláson ismerkedtek meg megyénk kultúr- és egyháztörténeti emlékeivel.
Az O’sváth Gyűjtemény épülete előtt
Első utunk a Nyírség szívébe, Kállósemjénbe vezetett, ahol a megújult Kállay-kúriát tekintettük meg Komiszár Dénes történész nagyszerű kalauzolásával. A Kállay család kastélya – volt Kállay Miklós miniszterelnök lakóhelye – barokk stílusú. A kastély több mint 200 éves, 1763-ban építette olasz építő, Salvator és Giuseppe Aprilis, Kállay György megrendelésére. A II. világháború idején megrongálódott, 1964-re állította helyre a Műemlékvédő Egyesület. 1994-ig diákotthonként működött, több éven keresztül adott otthont a Ratkó József költő által vezetett olvasótábornak. A Kállayak történetét bemutató kiállítás a családhoz kapcsolódó emlékeken keresztül mutatja be nemzetünk és a környező vidék történelmét. A játékszoba játéktörténeti kiállításán megismerkedhettünk a XX.század elejének közkedvelt játékaival, valamint a kúria melletti garázsban kiállított eredeti, 1931-es Ford A-modellel.
A kastélyhoz tartozó park természetvédelmi terület, különösen értékes benne a hársfasor, amely a kastélyhoz vezet. A parkban húzódik meg szerényen az egyszerű, mediterrán jellegű kápolna, mely alatti kripta a Kállay család temetkezési helye. 1993. április 17-én itt helyezték el végső nyugalomra – akaratának megfelelően – Kállay Miklós egykori miniszterelnök hamvait.
Következő állomásunk a szatmári fennsík Árpád-kori települése, Csenger volt, ahol először az O’sváth Gyűjteményt kerestük fel. A gyűjtemény alapítójáról, O’sváth Györgyről – a Magyar Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetéről – kapta a nevét, aki számos szállal kötődik a szatmári térséghez. 40 évnyi könyvgyűjtő tevékenység után abból a célból hozta létre az O’sváth Alapítványt, majd a mintegy 40.000 kötetet tartalmazó O’sváth Gyűjteményt, hogy az egyetemes magyar kultúrának hasznára váljék. A könyvgyűjtemény alapvetően két részleggel rendelkezik: a kézikönyvtárral és az antik könyvtárral. A legértékesebb rész az antik könyvtár, amelyben közel 2000 – nagyrészt idegen nyelvű – kötet található meg a XVI. és XVIII. század közötti időszakból. Közöttük pergamenkötésűek is fellelhetők, mint pl. Montecuccoli vagy Rákóczi Ferenc emlékiratai. A 38 000 kötetes kézikönyvtárat többségében magyar nyelvű történelmi könyvek alkotják, de emellett fellelhetőek a társadalomtörténeti, genealógiai, vallási, művészeti, valamint szépirodalmi művek is.
Az O’sváth Gyűjtemény könyvtárában
Az állományt SZIKLA-rendszerben dolgozták fel, mely nem elérhető még a honlapjukon, folyamatban van a feltöltése. A Gyűjtemény a kutatók számára rendelkezésre áll, helybeni használatra. A történelmi kötetek feldolgozását a Partiumi Keresztény Egyetem és a Nyíregyházi Egyetem közös kutatócsoportja végzi. A könyvtári részlegen túl az O’sváth Gyűjtemény különleges színfoltja a családi tárlat, mely számos emléktárggyal és relikviával büszkélkedhet: nemesi oklevelek, Kiss Áron püspök bibliája, családi díszmagyar, O’sváth György 1650-es sisakja és tatár bilincse, 18 családi festmény, antik bútorok, szőnyegek, Herendi-porcelán szobrok és készlet alkotja.
A finom közös ebéd után kellemes sétát tettünk a városközpontban, gyönyörködtünk a szinte egymást követő Makovecz Imre és csoportja által tervezett épületekben, templomokban. Megtekintettük a város országos hírű büszkeségét, a koragótikus református templomot-Sipos László Forster érmes fotográfus remek kalauzolásával. A templom a XIV. században épült. Különösen az utca felől gyönyörű látvány arányos ritmusával, piros-fekete téglákból kirakott falának vibráló felületével, amely az Alföldön létezett monumentális téglaépítészet bizonyítéka. Az épület legnagyobb értéke az 1745-ből származó népi reneszánsz motívumokban gazdag, festett kazettás deszkamennyezet. E falak között több zsinatot tartottak a reformátusok. Közülük a legfontosabb az 1576. évi volt, amelyet Méliusz Juhász Péter vezetett, aki a zsinat megbízásából összeállította a “csengeri hitvallás” néven ismertté vált téziseket. Ettől a zsinattól számítják a reformátusvallás uralomra jutását.
Ellátogattunk Nagygécre is, mely ma Csengersima része. A község neve 1280-ban tűnt fel először írásokban, valószínűleg a Csák nemzetség birtoktestének része volt. A 14. századtól számos neves család birtoka volt (Ibrányi, Luby, Péchy, Majláth stb.) A község sorsa az 1970-es árvíz után megpecsételődött. A falut elöntötte a víz, újjáépítését pedig árvízvédelmi okokból nem engedélyezték, a területre történő beköltözést tiltották. 1970-ben 706 lakosa volt. 2011-ben 10 fő. A géciek 50 éve visszajárnak szülőfalujukba. Végakaratuk szerint sok elhunyt idős elszármazott hamvait hazahozzák, hogy a nagygéci temetőben aludják örök álmukat.
A település Árpád-kori templomára is enyészet várt. Felújítását több alkalommal megkísérelték. Erre a célra kívánták fordítani a „Múlt emlékei Szabolcs-Szatmár megyéből” című kötet bevételét, melynek alcíme: A nagygéci templomért… Bevezetőjében olvasható: „Ezt az albumot az árvízveszély és a kor torz szemlélete miatt felszámolt Nagygéc árván maradt templomának helyreállítására ajánljuk fel. A kötetből befolyó összeg egy része a mi hozzájárulásunk a templom megmentéséhez.” – írták a szerzők: Czagány Kálmán, C. Kürthy Zsuzsanna, Vincze István és Szatmári István.
2014-ben kezdődött meg a Megmaradás Temploma teljes felújítása, visszakerültek az ólomüveg ablakok, új orgona költözött a karzatra, és még a régi bútorokat is újrafaragták. A templom büszkén hirdetheti az erős alapokon álló 1000 éves magyar állam sérthetetlenségét. Igazi középkori hangulat költözött a falak közé. Az Árpád kori és Mátyás korabeli falak megerősítést, majd új tetőszerkezetet és vörösréz tetőt kaptak. A román kori, csaknem 800 éves téglákat nem vakolták újra, és szabadon hagyták azt a sekrestyeajtót is, amelyet az építkezés idején tártak fel.
Ekkor létesült a Makovecz Imre által tervezett a magyarság jövőjét szimbolizáló kilátótorony, a Megmaradás Háza emléket állít a falujukért küzdő nagygécieknek. A látogatóközpont, a Schwarcz-porta, itt van 4D mozi is. A kéthektáros emlékparkban Kárpát-medencei őshonos gyümölcsfa liget látható, valamint 200 emlékoszlop üzenetekkel, melyek az összetartozás gondolatvilágát jelenítik meg.
Nagygéchez fűződő érdekesség: 1852-ben a bresciai hiéna báró, Julius Jakab von Haynau vásárolta meg a 200 ezer forintos vérdíjból (jutalom) a Nagygéc határában lévő kisgéci pusztát, ahol a Majláth országbírók kastélya állt. (Egyébként Haynaunak birtoka volt Kisszekeresen is.) Állítólag a kastélyhoz Haynau olcsón jutott hozzá. Ráadásul a szatmári tájakon nagyobb csaták nem voltak a szabadságharc idején, így a lakosság sokkal toleránsabb volt. Nem alakult ki erősebb gyűlölet az osztrák hatalommal és Haynauval szemben, akinek bűne a 13 aradi vértanú és Batthyányy Lajos kivégzése.
Ezt tanúsítják a nép ajkán fennmaradt mondák is, melyeket Luby Margit jegyzett le. Állítólag nyugodtan sétált Szatmár utcáin, – talán félelemből, talán közömbösségből vagy megbékélésből – nem érték incidensek. Jókai állítólag Haynauról mintázta meg az Új földesúr című regénye egyik alakját.
A nagygéci Megmaradás templomában
Időutazásunk méltó zárásaként két Európa Nostra–díjas templom varázsolt el bennünket-Sipos László szakszerű vezetésével.
Gyügyén, a Szamos jobb partján lévő településen található az ország egyik legszebb középkori református temploma, mely a restaurálási munkálatokért 2004-ben Európa Nostra-díjat kapott. A XIII. századi, román és kora gótikus stílusú épületet a XVIII. században részben átalakították. Ekkor, 1767-ben készült a képes beszédű festett deszkamennyezet. A templom főhajójában ötvenhat, a szentélyben pedig huszonöt festett kazettát helyeztek el. A népies barokk berendezések (karzat, szószék és padok) is szép, XVIII. századi munkák. A több évig tartó felújítás során 2002-re visszaállították a vélhetően eredeti tetősíkokat, a sekrestyét (melyben a templom történetére és felújítására vonatkozó dokumentumokat állítottak ki), s a templomkert is a megújult templom külsőhöz illő gondozott jelleget öltött. A templomtól nem messze külön álló zömök, háromszintes, három építési periódusban emelt torony áll; mai alakját a XIX. század közepén kapta.
Szamosújlak a Szamos háton lévő település neve a XIV. században tűnik fel először. A kanyargó Szamos töltése mellett húzódó, Keresztelő Szent János tiszteletére emelt mai temploma 1329-ben szerepel először a leírásokban. Az egyterű teremtemplom a nyolcszög három oldalával záródik, déli és keleti homlokzatát öt gótikus ablak díszíti, kapuja a nyugati homlokzaton található. Berendezése 1867-ben készült népiesbe hajló eklektikus stílusban. Az 1865. évi pusztító tűzvész után két évvel végezték el az újjáépítést, és az olyan alaposra sikerült, hogy a templom eredeti stílusából alig őrződött meg néhány részlet. A XX. században több gótikus részletet is feltártak. Az 1990-es évek első felében kezdték meg a templom műemléki kutatását, feltárták a régi sekrestye maradványaként az északi homlokzatra merőlegesen támaszkodó támpillérek nyomait is. A műemléki helyreállítást 1995-ben fejezték be. A templom 1998-ban az Europa Nostra-bizottság elismerő oklevelét nyerte el.
A szamosújlaki Európa Nostra-díjas református templom
A nap végén lelkileg-szellemileg feltöltődve tértünk vissza Nyíregyházára egy tartalmas, élménydús együttlét maradandó emlékével!
Dr. Bihari Albertné titkár, MKE Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szervezete