Időszaki kiadványok repertóriumai
Miért készít(ett) valaki repertóriumokat? – tehetnénk fel a kérdést, így mindjárt a történetünk elején, mikor is a repertórium készítés korántsem teljesen magától értetődő ösvényére lépünk. Ennek oka lehet kalandvágy, egy korszak megismerése az újságok rovatain keresztül, lehet szakdolgozat készítésének kiegészítése, lehet nyugdíjkiegészítés (lásd Galambos), esetleg kötögetés helyett, vagy egyszerűen csak a Hírlapolvasóban eltöltött végtelen számú órák kitöltése valamivel…
A Mi a repertóriumok haszna? – kérdésre talán egyszerűbb a válasz, ami A magyar időszaki kiadványok repertóriumai II. fülszövegén található: „Mai felgyorsult világunkban nincs időnk végig böngészni a lapok régebbi évfolyamait – ha van az adott lapnak repertóriuma, perceken belül megtudjuk, hogy az általunk keresett cikk melyik évfolyam, melyik számában érhető el. A repertórium egyszerűbbé, gyorsabbá teszi a felhasználó számára a könyvtári hírlap- és folyóirat-állomány használatát, a bennük rejlő információk megszerzését.”
Folyóirat-repertóriumok készítése (időszaki kiadványok közleményeinek címadatairól tájékoztató összeállítása), mint minden a hírlapfeldolgozások körül, id. Szinnyei József nevéhez fűződik, aki a „Vasárnapi Újságban” (1854-1921) már közölt mutatókat. Szinnyei, a „Gőzhangya”, az élet nagy kihívásait, az idő kérlelhetetlen múlását próbálta a maga egyszerű eszközeivel kicselezni, feledtetni. Schöpflin Aladár írja róla a „Nyugatban”, a Szinnyei bácsi halálára – című cikkében: „Az az aprólékos adatgyűjtő munka, amely másnak száraz, lélek nélkül való, neki az egész élete volt. Repertóriumokat összeállítani, könyvekből, újságcikkekből, kézírásokból adatokat kijegyzetelni kis cédulákra, ezeket a cédulákat pedáns rendben tartani, hogy bármelyiket bármikor meg lehessen találni, – ez be is tud tölteni egy életet. Szinnyei bácsi ezt szépnek találta és ezért szép volt neki az élet is.”
1974-ben a KMK (ezzel a jelzetrövidítéssel találkozhatunk ebben a kiadványban, ahogy utójával a KSZK-val is), a Könyvtártudományi és Módszertani Központ kezdeményezte a repertóriumok retrospektív bibliográfiájának az elkészítését, vagyis az eddig elkészített repertóriumok jegyzékbe vételét.
Kertész Gyula ezt a felhívást meghallgatva, hallgatói gyűjtése segítségével, 1977-ben kiadott egy 372 tételt tartalmazó repertórium gyűjteményt, ezzel megtéve az első merítést egy addig ismeretlen óceánban. Közel 10 év alatt gyűjteményét majd’ megháromszorozta, 838-ra növelte, és ezzel az annotált bibliográfiával nagy lépést tett a repertóriumok feldolgozása terén. Kertész Gyula A magyar időszaki kiadványok egyedi repertóriumai, 1990-ben megjelent munkája volt az első jelentős vállalkozás a repertóriumok feltárása történetében, hiszen ez a másodfokú bibliográfia adta meg a lehetőségét annak, hogy a repertóriumok ismeretlen területéről áttekintést kapjunk.
Az Ő vállalkozását folytatva jelent meg 2008-ban a fent említett munkám, A magyar időszaki kiadványok repertóriumai II. mely újabb 490 repertóriumot tartalmazott, amely az elmúlt 20 év során keletkezett mutatókat regisztrálta, és ebben ismertetésre kerültek a Kertész által fel nem dolgozott közös repertóriumok is, mivel ezeket is nagy haszonnal tudják forgatni a felhasználók. Ennek a kötetnek a létrejöttében nagy szerep jutott Lakatos Évának és az OSZK Hírlapcsoportjának, akik meghatározó szerepet játszottak az anyag összegyűjtésében.
Már ekkor felmerült az ötlet, hogy később (Kertész Gyuláné hozzájárulásával) a két kötetet egybefésülve jelentessük meg, ez Rohács Iván számítógépes programja alapján került feldolgozásra, az annotált részeket elhagytuk, csak maguk a címleírások találhatóak meg, és ahol tudtuk, ott feltüntettük a lelőhelyeket, jelzettel együtt. A fentieket, és az új repertóriumokat is bemutató munkám az 1938 (plusz – mínusz egy repertórium) 2015-ben került fel a MEK-be, kiegészítve a Katalisten megjelenő felhívásomra küldött repertóriumokkal. A jelenlegi, 2104 tételes Időszaki kiadványok repertóriumai az eddigieket, és az azóta általam fellelt összes repertóriumot, több mint 20 év gyűjtését, és sok-sok Kolléga segítségét tartalmazza, és ezzel úgy érzem, hogy a történet végére értünk, itt és most kell abbahagynunk, már csak az idő, és a repertóriumok fogyása okán is.
A bibliográfia készítése során bepillanthattam a repertóriumok szerkesztőinek alázatos, nagy türelmet és felkészültséget igénylő munkájába. Ők vállalkoztak arra, hogy egyes lapok köteteit számról-számra, oldalról-oldalra átolvassák, és az annotált címleírások végtelen sorát egy adott, célszerű rendszerbe foglalják, személy- és testületi név, földrajzi név, tárgyszó stb. mutatókkal ellátva, hogy ne kelljen magukat a lapokat, vagy az éves tartalomjegyzékeket végignézni. Egy-egy repertóriummal a kézben az olvasó/használó nemcsak időt nyer, hanem – és ez igen fontos állományvédelmi szempont – megkíméli a könyvtárost/raktárost az évfolyamok végtelen sorának felesleges megmozgatásától.
A 21. század lehetőségei megszüntették a korábbi időszakok kézműves módszereit, hiszen a számítógép tévedhetetlen logikával, pontossággal, rendszerezve tárja fel az elektronikus folyóiratokban rejlő információkat, mellőzve az eddig nyomtatott formában megjelenő repertóriumok mutatóiban való keresgélést. A jelenlegi kiadvány ezer sebtől vérzik, mégis úgy érzem, hogy most kell megjelentetni, mert az utolsó pillanatban vagyunk, mikor érdemes és kell repertóriumokkal foglalkoznunk, hiszen most még a felhasználók is igénylik azokat.
Ezen bibliográfia teljes mértékben könyvtárszakmai kiadvány, amelyet hasznosan lehet használni mindazoknak, akik a hírlapok, folyóiratok és évkönyvek tartalma iránt érdeklődnek, akiket a bennük fellelhető cikkek, tanulmányok, képek, irodalmi szövegek megjelenési helyét mutató repertóriumokról kívánnak információkat szerezni.
A fenti kötet a MEK-ben az alábbi címen olvasható:
http://mek.oszk.hu/19100/19117/
Borsos Attila