Kecskés Ildikó, az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtár könyvtáros szaktanácsadója, a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke

A webmagazin Ötágú síp rovatának új sorozata 2018-ban indult. Eddig Tóth Bátori Erzsébet, Juhász András, Zágorecz-Csuka Judit, Kiss László írásait közölhettük.

E bemutatkozásokon mindig a szakmai munka ismertetését értjük, némi kitekintéssel egyéb, szintén szenvedéllyel végzett tevékenységekre.

Haraszti Pálné rovatvezető, IFLA-HUN moderátor

Létem, ha végleg lemerül? Jöjjön, mondjuk egy vers. Példának okáért, az írás pillanataiban, a Vasárnap c. kedvelt lapunkban leközölt Dsida Jenő sorok: Vers egy ághoz:

Tavasz borít virágba? Rág a fagy?
Fakóra perzsel július heve,
vagy benned zsong az ősz gyümölcsleve?
Te élsz s az élő fának ága vagy.

Madár ha száll rád,- bármi a neve
és földre hajtó súlya bármi nagy,-
meg nem zavar, nyugodtan várni hagy:
ugyis elröppen, tudod eleve.

Te légy derüs példám, ha vakmerő
varjú telepszik rám és egyre fent ül,
míg szörnyű súlya földre teperő:

tudjam, hogy mégis elszáll s terhe mentül
alább nyomott, annál több az erő,
mellyel alázott ágam visszalendül.

Életrajz

Az alapiskolát szülőfalujában, Fűrön, majd Kürtön végezte. Az érsekújvári gimnáziumban érettségizett, könyvtárosi képzettséget Pozsonyban, egyetemi diplomát a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen szerzett. 1986-tól dolgozik az érsekújvári, ma Anton Bernolák nevét viselő regionális, a városi könyvtár szerepét is betöltő könyvtárban (ABK), hosszú évek óta könyvtáros-szaktanácsadói szerepkörben. Javarészt a régió, de igény szerint közvetlen munkatársai, és az ország magyarlakta települései könyvtárosainak munkáját segíti.

Könyvtárosi pályája első éveiben az érsekújvári ABK felnőtt irodalmi részlegén, néhány évig módszertanosként, majd a szakirodalmi részleg könyvtárosaként, ill. rövidebb ideig annak bibliográfiai-, helytörténeti részlegén végezte tevékenységét. 2005 – től újra és tartósan a könyvtáros-szaktanácsadó (ha úgy tetszik módszerész, avagy hálózati könyvtáros) szerepét tölti be. 2004-től 2006-ig az intézmény igazgatóhelyettese volt.

Szakmai tudását a könyvtáros szakma, a kultúra más területén különböző továbbképző tanfolyamokon és kurzusokon való részvétellel folyamatosan bővíteni igyekszik, otthon és lehetőségei szerint az anyaországban is.

Az 1999-ben alakult Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének (SZMKE) tevékenységéből kezdetektől kiveszi a részét. Több éven keresztül az egyesület elnökségi tagja, majd alelnöke volt, 2017-től az elnöki posztot tölti be.

Nevéhez fűződnek a saját könyvtárában meghonosított kiemelt programok: 

• az elsősorban regionális alkotóművészek munkáit bemutató tárlatok kezdeményezése, szervezése,
• az „Irodalom karnyújtásnyira”, később a helyi Kultúrkorzó polgári társulással szervezett, „Irodalmi Korzó” elnevezésű hangulatos, tartalmas kávéházi estek szervezése, lebonyolítása,
• a Szlovákiai Magyar pedagógusok Szövetsége Érsekújvári Területi Választmánya elnökségével és az iskola igazgatóságával való együttműködésben az éves Tavaszi Szakmai Napok keretén belül, rendhagyó irodalmi órák, kiállítások, könyvtárostanároknak, pedagógusoknak, könyvtárosoknak szervezett szakmai nap szervezése,
• a Szlovákiai Magyar Írók Társaságával való együttműködésnek köszönhetően az Irodalomnépszerűsítés elnevezésű szimpóziumra könyvtáros szakemberek felkutatása, számukra az előadás lehetőségének biztosítása, valamint a könyvtárosok részvételének szorgalmazása.

Egyesületi tagként, és immár elnökként évek óta koordinálja a magyarlakta települések könyvtárosainak képzéseken, szakmai napokon, konferenciákon, könyvtárosok találkozóin való részvételét. Az anyaországi szakmai kapcsolatokat a hazai könyvtáros tevékenység minden szegmensét tekintve fontosnak tartja.

Meghatározóak a hosszú évek óta tartó kapcsolatok, a Könyvtári Intézettel való együttműködésben megrendezésre kerülő tartalmas és hasznos, hazai gyakorlatba jól beépíthető éves képzések, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete által szervezett vándorgyűléseken, konferenciákon, szakmai napokon, a Csongrádon évente megrendezésre kerülő Kárpát-medencei Könyvtárosok Konferenciáján való részvételi és bemutatkozási lehetőségek, a Parlamenti Könyvtár, a fiatal Kárpát-medencei magyar könyvtárosok „Könyvtár, ami összeköt” ösztöndíj programjába való folyamatos bekapcsolásának lehetősége.

Elismerések:

• az Érsekújvári Magyar Közösségért Díj, Érsekújvár, 2016. március 15.
• a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Emlékérme, a tatabányai József Attila Megyei és Városi Könyvtár javaslatára az MKE 48. vándorgyűlésén, Veszprém, 2016. július 7.
• a Szlovákiai Magyar Írók Társasága Díszoklevele a felvidéki magyarság identitásának megőrzését szolgáló kultúraszervező és irodalomnépszerűsítő tevékenysége elismeréseként,
  Dunaszerdahely, 2017. október. 2.
• A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Érsekújvári Területi Választmánya emléklapja a Szlovákia Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke, Kecskés Ildikó részére – elismerés a hosszú távú, tartalmas és sikeres együttműködésért, Érsekújvár, 2018. május 14.

Köszönetnyilvánítás

Minden érintett szlovákiai magyar könyvtáros nevében köszönetemet fejezem ki az anyaországbeli partnerkönyvtárak igazgatóságainak, munkatársainak, könyvtáros szakembereinek, a Magyar Olvasástársaságnak a mindenkori önzetlen szakmai segítségéért, a könyvtárainkba érkező könyvajándékokért, szakmai napokon való részvételi lehetőségekért, együttműködésért. Köszönet a Márai-, Kölcsey-, és minden eddig működő programért, amelyeknek köszönhetően könyvtáraink, azok látogatói értékes könyvekhez juthattak, az elérhető pályázati lehetőségekért, az IFLA-HUN hírportálért, a könyvtáros szaklapokban közölt, elérhető és hasznosítható gondolatokért.

Tűnődések, emlékezés

Évet zárás, adatgyűjtés előkészítésének mikéntje, adatgyűjtés elindítása, begyűjtés, feldolgozás, javítások sokasága, elemzés… figyelmet, türelmet igénylően, időben, halaszthatatlanul, minél egyszerűbben, jól kommunikálhatóan… kész legyen a „leltár” időszaka. Mérleg. Az elmált – a gépen pötyögöm gyorsan – szó helyesen: elmúlt. Félreüt az ujj. Siet a gondolat, de kissé fáradt és lassú a kéz. Miközben van, ami mállani látszik. Sicc. Lassíts. Dolgozni csak pontosan… (József Attila).

Ülök az elmúlt esztendő adatainak halmaza felett. A szokásos éves statisztika. Régiónk közkönyvtárainak adatai. Hogy ez az elvégzett munkájuk egyfajta lenyomata. Lehet, hogy ezt így jobb, ha nem hangoztatom. Többek másként gondolják. A mindennapokban gyakorta belefáradnak a teendőikbe, már nem tudnak felhőtlen örömmel merengeni az egy évvel ezelőtt végzett tevékenységük fölött, ami most számokban jelenik meg egy számukra feleslegesnek ítélt nyomtatványon. Szerintem látni kell és jó, ha tudjuk honnan hová, merre tartunk. Tudatosítani, mi a megtartandó, mi az, amin változtatni kellene és hasznos lehet többek javára könyvtári berkekben.

Ülök naptárral a kezemben, és közben váltásként, a rám váró tevékenységet is tervezem, ütemezem. Jól győzhető és jól beépíthető legyen, ami újra tervezést igényel. Úgy ébredni, indulni a napba el, hogy van értelme a megkezdett munkának. Úgy zárni a napot, hogy érdemes volt. Ez vezérel.

A fiatal pályakereső, a valahol, valami újat kezdő, boldog akar lenni

Egy hazai lapban (Új Szó, 2018.9.28., Női szemmel melléklet, 18-19. old.), Mislay Edit tollából jelent meg rólam egy írás „Határtalan könyves birodalomban“ címmel. Editke így kezdte: „Kis túlzással szólva beleszületett a könyvtárba, és a könyvek világa később sem engedte el.“ Valóban, hiszen édesanyám révén jutottam szakmaközelbe. Szülőfalum pedagógusa, sokak tanítója, könyvtárosa volt 40 éven át. Amikor csak tehette, mindig, mindenhova magával vitt. Boldogságomra gyakorta a könyvtárba. Kezdetben szemlélődés, később már könyvek helyrerakása. Tudom, hogy ezt sokan nem értik, de nekem maga volt a Kánaán. Jól felépített, könnyen áttekinthető állomány, szoros ABC, hogy mindenki megtalálja, amit keres!

Az első gondolat, ami eszembe jutott, amikor a számomra megtisztelő ajánlás, felkérés érkezett, miszerint a Könyvtárvilág Ötágú síp sorozatában jelenhet meg írásom, módomban áll bemutatkozni, leírni például azt, hogy mit tartok fontosnak a munkámban: „minden ember boldog akar lenni…” Harangozó Teréz dalának egy ismert sora. Talán mégsem véletlen, hogy ez jutott eszembe. Boldog gyermekkoromhoz köthető, és nem egyedüli sorok, dallam. A dalt, mint megannyi mást, édesapámnak köszönhetem. Neki, édesanyámnak, nagyszüleimnek, későbbi időszakra gondolva óvónőimnek, Kómár Máriának, Korega Zsuzsannának, első tanító nénimnek, Gajdos Margitnak köszönöm az értelem nyiladozásának időszakában tőlük kapott szeretetet, figyelmet, türelmet és ismereteket. Ők voltak azok a számomra meghatározó emberek, akik szülőfalumban oktattak, foglalkoztak szeretettel a gyerekekkel több generáción át. Szülőfalum, Fűr község, annak közege, az ott kulturális létet mozgató tanítók és néhány más ember odaadó, lelkes munkája vitt az irodalom, versmondás, művészetek, természet szeretetének irányába. Ott van a forrása mindannak, ami ma bennem van. Általuk, nekik köszönhetően lettem az leginkább, aki. Erre csodásan épült mindaz, amit a szomszéd falu, Kürt község alapiskolájában folytatott tanulmányaim során, ill. azt követően az érsekújvári Gimnáziumban kaptam az ottani pedagógusoktól. Tarsolyomba került mindaz, amit az akkor még csupán szárnyait bontogató fiatal örömmel ölelt magához, és később kamatoztathatott.

Volt egyszer egy nap, jóapámmal való beszélgetés, amikor Vörösmarty után szabadon azt kérdezte: „na de ment-e előbbre a világ az olvasásnak köszönhetően?“ Van-e értelme, foganatja az én másokat biztatásomnak? Miért osztom magam annyi felé? Nem lesz jó vége. Felőrlődöm a sorozatos sikertelenség során. Tudta, az olvasás megszerettetésén dolgozom, hogy nekem nem mindegy, milyen közegbe érkezik a könyvtárlátogató. Érteni vélte, hogy nem fogom föl és nem fogadom el, miért nem fontos egy adott közösségen belül a jól felszerelt, barátságos könyvtári tér, a képzett könyvtáros, a csökkentett óraszám átértékelése, a katalógus léte (nemhogy on-line, még cédula sem). Foglalkoztatta, miért olyan fontos nekem, hogy az állomány jól felépített legyen, a könyvtárosok részt vegyenek továbbképzésen. Firtatta, miért fáj ennyire nekem mások fásult? közömbös? léte. Miért töröm magam mások tudásának hatékonyabb gyarapításáért? Miért harcolok annyit a gyerekekért, pl. hogy mesét hallhassanak szüleiktől, hogy később nekik maguknak az olvasás élmény legyen. Érteni igyekezett, közben féltett. Miért fontos nekem mindez? Tényleg. Miért is? Mit remél, aki látja, hogy nincs meg a kellő kitekintés, elszántság? – merül fel bennem olykor elkeseredetten, amikor gondolataim nem találnak megértésre. S hogy minden nehézség ellenére munkámat folytatni vagyok képes, az azoknak az embereknek köszönhető, akik maguk is igyekeznek másokért tenni a saját közösségeiken belül. Mert vannak többen, akiknek a könyvtári tevékenysége számomra példaértékű. Vannak a könyvtárak azon fenntartói – polgármesterek, képviselőtestületi tagok -, akikkel jó az együttgondolkodás, együttműködés. Könyvtárak, ahol képzett munkaerőt alkalmaznak megfelelő óraszámban, odafigyelnek a könyvtárállomány frissítésére, tartalmas, szórakoztató és hasznos rendezvények szervezésére. Helyek, ahol a színvonalas könyvtári szolgáltatások kialakítása sikeres. Igen, „Vannak vidékek, gyönyörű tájak, hol a keserű számban édessé ízesül…“ (Kányádi Sándor).

33 évvel ezelőtt olybá tűnt, révbe értem. Weiss Mártának, az érsekújvári Járási Könyvtár akkori igazgatónőjének köszönhetően könyvtáros lettem. Feltétele csupán annyi volt, hogy végezzem el a pozsonyi könyvtáros szakközépiskolát. (Az egyetemi diplomát könyvtári munka elvégzéséhez akkor sem követelték. Ma is csupán vezetői poszton. A könyvtárakról szóló törvényben ugyan szerepel, hogy a könyvtárakban javasolt a szakképzett személy alkalmazása, de a gyakorlat ettől eltér).

Az egyetemi képzésemre, saját elhatározásomból, jóval később kerülhetett sor. Jó érzéssel gondolok az egyetem azon oktatóira, akikkel kapcsolatba kerültem. Szükségem volt arra a közegre, az általuk képviselt szellemiségre, a nekik köszönhetően behatóbban megismert tudományokra. Rendkívüli emberek egytől egyig. Lampl Zsuzsanna, Hrbácsek Magdolna, Mészáros András, Šenkár Patrik, Németh tanár úr, Hegedűs Orsolya,… sorolható. Nehezebb pillanataimban szívesen gondolok rájuk. Segít, tovább visz utamon a náluk megtapasztalt tartás, szemlélet. Példaértékű az ő embertársaikhoz, diákokhoz való közeledése, az őket pályájukon való segítésük. Az egyetemen eltöltött 5 esztendő nem volt könnyű, de minden percért, velük átélt pillanatért, tőlük kapott tudásért hálás vagyok.

Többször, több helyen elmondtam már, hogy Szlovákiában nincs, szerény meglátásom szerint nem is lesz magyar nyelvű könyvtáros képzés. Ez gond. Voltak néhányan, akik Magyarországon tanultak, elhagyták a könyvtáros pályát, vannak, akik szintén, és a helyükön vannak. Róluk elmondható, hogy munkájukat odaadással végzik, folyamatosan jelen vannak a képzéseken, s mindazt, amit elsajátítanak, nagy igyekezettel építik be mindennapi munkájukba. Ez bizton állítható, mert egy-egy tartalmas könyvtári foglalkozást követően tapasztalhatóak a változások. Vannak jó visszajelzések a részt vevő gyermekektől, szülőktől, és a mindenkor partnernek tekintett pedagógusoktól is. A könyvtárosok többsége viszont, és igen, ez főleg a községi könyvtárakra jellemző, nem rendelkezik könyvtárosi végzettséggel. Az ő, úgymond „betanításukat” a regionális könyvtárak hálózati könyvtárosai, könyvtáros-szakemberei végzik – mert nem jutnak el a Nemzeti Könyvtár által szervezett képzésekre sem. Problémának tartom, ha a könyvtárfenntartó, és néhány helyen maga a könyvtáros, vagy a könyvtárban folyó tevékenységekkel megbízott személy nem érti ennek fontosságát és nem fogalmazza meg a tartalmas, minőségi tevékenység várható hozadékát. Ennek eredménye, hogy a könyvtár több helyütt stagnál, és van, ahol bezárásra kerül. Miért is térne oda be bárki, ha nincs új könyv, barátságtalan a tér, nem akkor van nyitva, amikor megfelel, ha nincs hol tájékozódni arról, milyen tevékenységet folytat, nincs jelen a másutt oly csábító korszerű technológia.

Lehetőségként több minden ott rejlik a mindennapokban. A kérdés továbbra is az, milyen a könyvtárak társadalmi megítélése, támogatottsága, a könyvtárfenntartók szemlélete, céljaik a könyvtári szolgáltatások, foglalkoztatottság, a könyvtáros személye, képzettségi szintje terén. Kérdés továbbá a felhasználók igénye. Az elmúlt években egyetlen településen sem végeztek felmérést. Nem ismerjük az igényeket, csak sejtjük. A stagnálás okait, könyvtáraik bezárását többen azzal indokolják, hogy nincs érdeklődés a lakosok irányából. Készséggel elhisszük, alacsonyabb az érdeklődés. Látjuk, hogy gond van. Tudjuk, hogy az internet… vajon minek alapján jutottak erre a megállapításra és mit tettek érte, hogy életet leheljenek a könyvtárba? Gondolkodtak-e egyáltalán a könyvtár, mint kulturális intézmény küldetésén, feladatain, hogy egy jó tevékenység milyen eredményre vezet?

Úgy gondolom, hogy felelőtlenség azt állítani, hogy a felnövekvő generáció nagy részét napjainkban teljesen beszippantja a virtuális világ. Többen azért ülnek a gép előtt, mert a szülők rájuk hagyják, mivel töltik idejüket. Amennyiben mégis így van, felnőttként ideje lenne elgondolkodnunk azon, miért is alakult ez így, mit tehetünk azért, hogy rövidüljön a virtuális világban töltött idő, és a fiatalok napjait valami hasznosabb tevékenység töltse ki. Ebben a könyvtárosoknak is szerepük van. Mint ahogy abban is, hogy hozzásegítsék a fiatalokat ahhoz, hogy korukhoz mért felületeken barangoljanak. Ehhez azonban magának a könyvtárosnak is jártasabbnak kell lennie a net, a technikai eszközök kezelésének világában.

Ami örömteli, hogy vannak többen, akik a mindennapjaikban arra törekszenek, hogy értéket teremtsenek és adjanak át embertársaiknak.

Élet ott van, ahol megfelelő a szemlélet, jó a könyvtár támogatottsága a fenntartó részéről. Ott, ahol a fejlesztésekre fogékony, más munkatársak jó gyakorlataira is nyitott, kreatív, szakmailag képzett könyvtáros tevékenykedik. Ott tud a könyvtárlátogató új könyvet a kezébe venni, ahol a fenntartó annak finanszírozását biztosítani képes a költségvetésből, ahol pályázatokon dolgoznak és az így nyert összegnek köszönhetően frissítik a könyvtár állományát, eszköztárát, berendezését.

A Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesülete – SZMKE

A 2017-es esztendőben megválasztott elnökségi tagok tevékenysége fókuszában áll: folytatni a a könyvtárosok képzését a Könyvtár Intézettel való együttműködésben, megszervezni a betervezett szakmai napot, folytatni az együttműködést a partnerkönyvtárakkal, egyesületekkel, mediális partnerekkel. Az aktualitásokról folyamatosan tájékoztatni a könyvtáros kollégákat, lehetőség szerint növelni az egyesület munkáját segítő munkatársak számát, a hozzánk forduló könyvtárosok, könyvtárfenntartók munkáját segíteni.

A SZMKE elnökségi tagjai közösségteremtő kapcsolatokra, értékek közreadására törekszenek, az egyesület alapszabályzatában megfogalmazottak függvényében fejtik ki tevékenységüket.

Az elnökség jelenlegi tagjai (az elnök mellett):

• Egyházi Dóra (a Selye János Egyetem- Egyetemi Könyvtárának igazgatónője, alelnök)
• Roncz Melinda (a somorjai Bibliotheca Hungarica igazgatónője, a SZMKE titkára)
• Kovačic Gizella (az érsekújvári ABK családi könyvtár részlegének vezetője, a SZMKE gazdasági felelőse)

Területi képviselők:

• Sevecsek Judit (a lévai könyvtár könyvtárosa),
• Nagy Hajnalka-Zora (a losonci könyvtár könyvtárosa)

Az elmúlt néhány év tapasztalatai alapján örömmel mondható el, hogy valóban vannak vidékek, városi és községi köz-, és egyetemi könyvtárak, ahol olyan munkatársakra találtunk, akikkel sikeres az együttműködés. Ide sorolhatóak az ország magyarlakta településeinek, úgymond a súlyponti könyvtáraknak munkatársai Dunaszerdahelyen, Füleken, Galántán, Ipolyságon, Kassán, Komáromban, Nagykaposon, Rimaszombaton, Somorján… és a kisebb lélekszámú településeken, pl. Köbölkút, Muzsla, Szőgyén, Gúta, Palást, Ógyalla, Jászó… (és kérem, ne sértődjenek meg a dél-, közép- és kelet-szlovákiai kollégák, ha nem látják könyvtárukat ebben a felsorolásban).

Az együttműködés intenzitását, egyáltalán az elnökség tagjainak egyesületen belüli tevékenységét nagyban befolyásolja, hogy mindenekelőtt mindannyian a mindennapi munkahelyi tevékenységüket hivatottak elvégezni. Emellett folytatják egyesületi tevékenységüket. A SZMKE nem rendelkezik irodával, alkalmazottakkal, eszköztárral.

Hogy milyen évet zártak Szlovákia magyarlakta településeinek könyvtárosai, arra az elkövetkező hetekben, hónapban derül fény. A SZMKE elnöksége viszont nem jut hozzá az országos friss statisztikai adatokhoz. Éppen ezért elhatározta, hogy előkészít egy könyvtárak tevékenységét bemutató, több könyvtári mutatóra kiterjedő felmérést. Abban bízunk, hogy a sikerül eljuttatni minél több településre, és kérésünknek eleget tesznek az ottani könyvtárosok, könyvtárfenntartók. Bízunk benne, hogy még az idén eredményre jutunk.

Milyen irányba, és egyáltalán változik-e bármi jó irányba könyvtáros berkekben a közel-, s távolabbi jövőben? – erre nem tudok választ adni. Bizakodó vagyok. Bízom a felnövekvő generációban, annak józan értékítéletében, szemléletében, igyekezetében, közösségünket megtartani szándékában. A jelen felnőtt társadalmának felelőssége nagy. Amitől tartok, hogy továbbra is gond lesz az utánpótlással.

Addig jó a mindennapokban, míg az ember azt tapasztalja, hogy van kiért, miért és van kivel. Természetesen az sem mindegy, van-e miből. Amennyiben a meglévő korlátok között még szabadon gondolkodhatunk, mozoghatunk, van támogatottság, haladunk.

A gondolatsor lezárásának pillanatában, ma, február 8-án érkezett egy nagyon várt, jó hír, miszerint a hazai Kisebbségi Kulturális Alaphoz (KULTMINOR) benyújtott pályázatunk pozitív elbírálást kapott. Igaz, nem kapjuk meg a megvalósításhoz szükséges és kért teljes összeget, de a SZMKE működésének és fennállásának 20. évfordulója alkalmából 2019 szeptemberére tervezett, „Tudás tárháza: könyvtár a neved?” c. szakmai konferenciát megtarthatjuk az anyaországi és hazai könyvtáros szakemberek, mindenkori mentoraink, partnereink, könyvtárosok és a könyvtáros szakma iránt érdeklődők, azt támogatók részvételével.

Kecskés Ildikó,

az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtár könyvtáros szaktanácsadója,
a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke