Kiss László – iskolai könyvtáros a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban

A webmagazin Ötágú síp rovatának új sorozata 2018-ban indult. Kikről tudhattunk meg többet az előző számokban? Elsőként a vajdasági Magyar Szó c. napilap szerkesztőségi könyvtárosa, az IFLA-HUN levelezőlista egyik alapító tagja, Tóth Bátori Erzsébet ismertetett meg bennünket szakmai életének mindennapjaival, küzdelmeivel és sikereivel. Majd őt követte Juhász András, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársának bemutatkozása. Ő ugyancsak IFLA-HUN alapító tag. 2012 januárjától 2018 márciusáig havi rendszerességgel könyvajánló jegyzékeket állított össze és bocsátott közre tájékoztatásul az IFLA-HUN világhálós könyvtárosi levelező közösség számára. Zágorecz-Csuka Judit, az 1. Számú Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola Kétnyelvű Könyvtárának vezetője – szintén IFLA-HUN alapító tag – a webmagazin ezt megelőző számában vallott szakmai kapcsolatrendszeréről, elhivatottságáról.

E bemutatkozásokon mindig a szakmai munka ismertetését értjük, némi kitekintéssel egyéb, szintén szenvedéllyel végzett tevékenységekre.

Haraszti Pálné rovatvezető, IFLA-HUN moderátor

Kiss László iskolai könyvtáros,
Mikes Kelemen Elméleti Líceum (Sepsiszentgyörgy)

Név: Kiss László

Foglalkozás: iskolai könyvtáros a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban

Szakmai szervezetekben való részvétel:

1. elnök – Román Könyvtárosok Egyesülete / Kovászna megye
2. vezetőségi tag – Román Könyvtárosok Egyesülete
3. alelnök – Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete

Nem szakmai szervezetekben való részvétel:

1. titkár – Román Hemofília Egyesület / Kovászna megye
2. vezetőségi tag – Román Hemofília Egyesület

Ezek a száraz tények. Nem dicsekvésképpen jegyeztem le, de ha már magamról kell beszámoljak, ez egyben egy összesítés is arról, ami velem történt.

Pályám delén visszatekintve arra a fiatal könyvtárosra, elmondhatom, hogy egyáltalán nem így képzeltem el a szakmát. A kilencvenes évek elején nem tudtam, hogy hamarosan, a személyi számítógépek és az internet segítségével mennyire gyorsan változik meg majd körülöttünk minden. Fiatalként vitt a lendület, de hamar rá kellett jöjjek arra, hogy nem mindenki keresi a választ a kihívásokra, talán kényelemből, talán mert elfáradt… ki tudja?

Lényeg az, hogy valami újdonságot mutattam be az első szakmai napomon, amikor kollégák egyhangúlag megszavaztak a Román Könyvtárosok Egyesülete helyi elnökének. Igen, így cseppentem bele az önkéntességbe. Jó iskola volt, mert készülnöm kellett, ha nem akartam leégni a többiek előtt, a könyvtáramat, annak működését pedig egyfajta mintává kellett átalakítanom. Nem tagadom, hasznomra volt. A többi ,,méltóságot” pedig hozta az idő magától.

Ezzel a történetem szép kerek is lenne ha….

Ha nem akartam volna tényleg változtatni a dolgok állásán! Ugyanis Romániában az önkéntességet sokáig furának tartották, nem volt társadalmi támogatottsága. Az ember nem kapott érte pénzt, ingyen feláldozta a szabadidejét, viszont lehetett szidni őt, sőt követelni tőle, persze ezt is módjával, mert ha nem volt támogatottság, akkor nem volt felelősség sem. Ez a nézőpont nem teljesen a múlté és az sem, hogy még mindig harcolnunk kell azért, hogy munkánkat, szakmánkat elismerjék.

Mindkét szervezetben az iskolai könyvtáros vonalat képviselem. Szerveztem én mindenféle szakmai napot, regionális konferenciát, sőt nemzetközit is, de engem mindig is az érdekelt, hogy hogyan lehet nem hagyományos módszerekkel felhívni a közvélemény figyelmét munkánk fontosságára.

Számomra egyik legkedvesebb a kerékpáros kampányom, az ,,Iskolai könyvtárak a Fekete-tengertől az Északi-tengerig” volt. A kampány keretében, 2015-ben, kerékpárral több mint 3000 km-t tettem meg az iskolai könyvtár szolgálatában, 7 országon át, Konstancától Hágáig, a Fekete-tengertől az Északi-tengerig.

Akkori céljaim még most is aktuálisak:

• nyomást gyakorolni a román kormányra, hogy létesítse újra az I. C. Petrescu Nemzeti Pedagógiai Könyvtárat, melyet nemrég számoltak fel, és amelynek a könyvtáros- és pedagógusképzésben rendkívül fontos szerepe van,
• felhívni a figyelmet az iskolai könyvtárak fontosságára a fiatalok nevelésében,
• megerősíteni a könyvtárak és könyvtárosok közötti kapcsolatokat,
• felkelteni az emberek rokonszenvét az iskolai könyvtárak ügye iránt,
• megváltoztatni az általános véleményt rólunk és bebizonyítani azt, hogy nem vagyunk átlagemberek – mert az olvasás nemcsak elvarázsol, hanem segít megvalósítani álmainkat!

Egyúttal részt akartam venni Maastrichtban az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Egyesületének Konferenciáján (IASL), hogy tanuljak és továbbadhassam a tanultakat.

Hogyan valósítottam meg mindezt?

• Minden fontosabb városban találkoztam a helyi könyvtárosokkal a média jelenlétében. Közösen hívtuk fel a figyelmet a könyvtárak fontosságára.
• Virágot helyeztünk el a kollégákkal egy helyi fontosságú író, költő, könyvtáros szobránál, sírjánál.
• Az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Szövetségének vezetőivel közös levelet írtunk alá, amelyben kértük az I. C. Petrescu Nemzeti Pedagógiai Könyvtár újralétesítését.
• Utam során használtam a könyvtáros útlevelet, amelyet minden utamban eső könyvtár lepecsételt és aláírt. Ezt is csatoltuk a beadványhoz.
• Naplót írtam a Facebook-on.
• A kerékpározás alatt barátok, kollégák, ügyünkkel szolidáris emberek kísértek kisebb-nagyobb távon.

A beadvány eltűnt a bürokrácia útvesztőjében, de számomra nagyon kellemes meglepetés volt, hogy milyen sok ismeretlen ember érzi közös ügynek az olvasás, a könyv és a könyvtár jövőjét.

A kerékpározás azóta is a könyvtár szolgálatában áll, a Romániai Kerékpáros Könyvtárosok Nyári Akadémiája minden évben szebbnél szebb tájakon szeretettel várja az aktív kikapcsolódásra vágyó kollégákat. Nagy sikerünk van, nemzetközi hírnévre tettünk szert. 2018-ban a létszámkeret már a meghirdetés napján megtelt. Az idei, dobrudzsai kalandozásnak már horvát, lett és magyarországi résztvevői is voltak.

Talán ennyi elég belőlem! Elérhető vagyok a mikeskonyvtar@gmail.com címen.

Kiss László iskolai könyvtáros,
Mikes Kelemen Elméleti Líceum
Román Könyvtárosok Egyesülete,
Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete