Juhász András, az OSZK munkatársa

A webmagazin Ötágú síp rovatának új sorozata az előző számban indult: ott a vajdasági Magyar Szó c. napilap szerkesztőségi könyvtárosa, az IFLA-HUN levelezőlista egyik alapító tagja, Tóth Bátori Erzsébet ismertetett meg bennünket szakmai életének mindennapjaival, küzdelmeivel és sikereivel.

E bemutatkozáson mindig a szakmai munka ismertetését értjük, némi kitekintéssel egyéb, szintén szenvedéllyel végzett tevékenységekre.

A második bemutatkozó Juhász András, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, ugyancsak IFLA-HUN alapító tag. 2012. januártól 2018 márciusáig havi rendszerességgel könyvajánló jegyzékeket állított össze és bocsátott közre tájékoztatásul az IFLA-HUN világhálós könyvtárosi levelező közösség számára.

Haraszti Pálné rovatszerkesztő
IFLA-HUN moderátor

Magyar nemzeti identitása fenntartásához, nyelvi, kulturális önazonossága ápolásához az Országos Széchényi Könyvtár is segítséget nyújt Kárpát-medencei nemzeti közösségeinknek. Az erre szolgáló érdemi eszközöket azonban a hazai kultúrpolitika az utóbbi évtizedek során, különösképp 1997-2002-2008 óta a gyakorlatban szinte teljességgel elvonta. A trianoni Magyarország mai határain túli nemzetrészek, ottani közösségeink magyar érdekeltségű intézményeivel fennálló széleskörű OSZK kiadványcsere kapcsolattartás céljaira – így erdélyi s partiumi kiadványcsere partneri hálózata fenntartásához s bővítéséhez – az OSZK-nak vissza kell kapnia a magyar normatív támogatás erkölcsi és anyagi lehetőségét.

Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) a teljesség igényével gyűjti a könyvtári hungarikumokat. Kedvesen sürgető levelet – e-mail-t – kaptam június 8-án: három-négy oldal terjedelemben írnék, közlésre, magamról. Előző nap érkeztem vissza több napos hivatali kiküldetésből – újabb erdélyi OSZK-s szállításunkat épp befejeztük. Az ottani OSZK-s gyűjtőpontokról meghozott friss megjelenésű könyvek elsődleges adatfeldolgozását végzem, és a kapott periodika intézményen belüli tovább-irányítását intézem.

2018. június 7-én is meghoztunk ezúttal közel egymillió forint értékű, erdélyi s partiumi cserepartnereinktől kapott friss megjelenésű könyvet és időszaki kiadványt. Utunkat – immár negyedik OSZK-s szállításunkat az utóbbi két éven belül – ez alkalommal is siker koronázza, miután lehetőségem adódott azt ismét megszerveznem s hibátlanul kiviteleznünk.

Június 4-én indultunk Budapestről Dél-Erdély felé. Vittünk volt negyvenhárom kiadványcsere partnerünk részére általam szakszerűen összeállított hatvanhat könyvcsomagot, hétszázhárom kilogramm össz-súllyal. (Matéria emlegetésekor most is két kezemre mutathatok: lám, ezekkel gépeltem le ez alkalommal is a megannyi kiadvány kísérőjegyzékét. Egymagam végzem még e munkát is – segéderőt már mind a négy alkalomra kértem az intézményünkön belül, sajnos nem kaptam). Arad, Déva, Vajdahunyad után, a második napon már Észak-Erdélyben, Székelyföldön jártunk. Jó minőségű, ám számos falut s várost átszelő utakon haladtunk ott is. Majd Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad következett. Napi négyszáz kilométerek megtételével haladtunk. E szállítás során tizenkét cserepartnerünket kerestük fel személyesen – köztük öt OSZK-s gyűjtőpontunkat Arad, Háromszék, Csík, Maros s Bihar megyék központjaiban. Kolozsvárt ottani magyar alapítványt – kiadványcsere partnerünket – kértük föl az e városba szállított könyvcsomagjaink nagyobb részének továbbítására. Ők is előzékeny kedvességgel vállalták a feladatot, e plusz teendőt, mint előző három szállításunk alkalmával is mindig, Az érintett OSZK partneri kör képviselői mindenütt szeretettel vártak, kedvesen fogadtak minket. Köszönettel és megbecsüléssel vették át a magyar nemzeti könyvtárunk részéről hozott kiadványcsere könyveket, periodikát. Mindez együttműködés – rendszeres, eredményes, nagyon jó. Értékes fejleménynek ez alkalommal azt tekintem, hogy csere-s támogatott partneri körünkbe bevontuk a marosvásárhelyi Studium Alapítványt is, amely az ottani Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen előadó magyar egyetemi tanárok s a magyar egyetemi hallgatók szakkönyvtári ellátását is hivatott elősegíteni. Az alapítvány szakkiadót is működtet magyar egyetemisták jegyzetekkel való ellátása végett. A továbbiakban a kezeim közt átfutó hazai szakkiadványok közül az általuk igényelt orvosi s gyógyszerészeti jellegű könyveket, támogatásunk gyanánt s cserében e szakosodott cserepartnerünk kapja.

Három korábbi utunk kapcsán is fölemlíthetünk számos kedvező fejleményt. Fokozatosan mind nagyobb számban vonunk be a bővülő kapcsolatrendszeri hálóba újabb s újabb kiadvány-kibocsátókat. Elvem s gyakorlatom volt, hogy a nagyobb lélekszámmal bíró, nagyobb közösségekre élénk hatást gyakorló intézményeket keressük mindenekelőtt. S ez esetben könyvtámogatást is nyújtsunk, ha tehetjük, kiegyensúlyozott értékű csere kapcsolat kiépítésén túl is Magyarország részéről, nemzeti könyvtárunk révén. Fölkerestem Böjte atyát – dévai Szent Ferenc Alapítványa kétezer ötszáz nehéz sorsú, esetenként árva gyermek teljes ellátásáról, további ezerötszáz gyermek részleges, nappali ellátásáról – közösségben neveléséről, etetéséről, ruháztatásáról – gondoskodik. Beszélgetésünk során Csaba testvér szakkönyveket kért – mesterségbeli tudást kíván adni az ifjaknak. Több mint nyolcezer tagot számlál a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Fölajánlhattam: a továbbiakban a kezeim közt átmenő, rendelkezésre álló hazai pedagógiai szakkiadványokat ők kapják. Negyedik alkalommal vittünk most ily könyvcsomagot csíkszeredai központi könyvtárukba. Csak példa gyanánt hadd említsem továbbá Erdély hét egykori református iskolájának egyikét, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot. Több mint ezerkétszáz diákja van, ifjúsági szakkönyvtára viszont, ottani elmondás szerint, s mint tapasztaltam, könyvtámogatást igényel. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel, négy Karának több Tanszékével közvetlenül is cserekapcsolatban állunk. Indulása táján, 2016. nyarán jártam a Sapientia EMTE sepsiszentgyörgyi Agrármérnöki Kar jól felszerelt laboratóriumaiban. Könyvtáruk számára támogatásunkat ígértem s már kaptak is hazai mezőgazdasági tematikájú könyvekből tőlünk. Külön büszke vagyok arra, hogy dél-erdélyi városok, intézmények sorával kezdeményeztünk s teremtettünk az OSZK részéről kapcsolatot, kerestük föl őket árva elhagyatottságukban az elmúlt két évben. Felfűztük az OSZK-s kapcsolati hálóra az addig ott sosem szerepelt Déván túl Árva Bethlen Kata Fogarasát is. Fölkerestük levélben s megálltunk személyesen a 250 éves fennállását ünneplő – magyar nyelvterületen ötödik legnagyobb látogatottságú – Lippa melletti búcsújáró helyen, Máriaradnát is. Nagyszebenben Magyar Kulturális Központot látogattunk. Elmondás szerint e városban már csak elemi négyosztályos szinten van magyar anyanyelvű iskolai oktatás, miközben elsőstől tizenkettedik osztályos korig négyszáz körüli a magyar gyermekek, ifjak száma. Kifejezetten magyar szépirodalmi és történelmi tárgyú könyveket igényelt a Központ vezetője könyvtáruk számára. Következő alkalommal szállítottuk a könyvcsomagot. S a sort folytathatnánk.

Legtöbb munkám fekszik mindenekelőtt a vitt könyvek hazai gyűjtésében – 2013-ban kezdtem gyűjtésüket e célra -, majd az egyes cserepartnereknek szánt könyvcsomagok megfelelő tartalmú összeállításában. Ez utóbbi jelenti teljesítményeim érdemibb részét; a vitt könyvek belbecsüket tekintve tarthassanak számot a címzett cserepartner érdeklődésére, témáiba vágjanak, legyenek köszönetükre érdemesek. Régebb mondani szoktam: a partenereink által kapott könyvek hazafiúi, erkölcsi s esztétikai szempontból tartalmukban legyenek kifogástalanok. Tudtommal ily szellemben hozta létre erdélyi könyvtári rendszerét, telepített könyvadományaival annak idején az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) is. Hozzáteszem: a csere kiadványok lehetőleg legyenek újak, s legjobb értelemben véve ’korszerű” tudást hordozók. Új kiadványok cserében való forgalmazására sajnos korlátozott lehetőségekkel bírunk. Pénzforrás erre a célra a hazai döntőképes kultúrpolitikai hálózat részéről huzamos ideje blokkolva van. Pénzeszköz friss megjelenésű hazai könyvek vásárlására csere céljaira nem áll rendelkezésünkre több mint másfél évtizede, az OSZK Nemzetközi Csereszolgálat Osztály önkényes felszámolása óta. A cserében általunk nyújtott könyvkiadványok jelentős részét fölös példányaikat felajánló hazai könyvtári intézményektől szerezzük, kiajánló jegyzékeik alapján. Igénylésünkre Budapest, Kecskemét, Szeged, Vác nagyobb könyvtári intézményei – hogy csak néhányat említsek – jótét fölös könyvei szerepelnek túlnyomórészt a határon túlra vitt OSZK-s csomagokban gyakorta. Az Országgyűlési Könyvtár több mint harminckétezer tételes jegyzéke, a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárának több ezres tételt kitevő jegyzékei voltak az elmúlt években a legszámottevőbb forrásaink. Jelen körülményeink között ezekből, mint aranybányákból merítettem. Esetenként egyes kiadókat kerestem meg vagy visszárut fogadtunk be s vettük annak is legjobb hasznát (Püski Kiadó, MTA Történettudományi Intézet; ’56-os Intézet) Új kiadványokból elvétve kapunk – mutatkozó fölös anyagot a köteles példány sorról, esetenként a Nemzeti Kulturális Alaptól, külön kérésre egyes intézményektől. Miközben jómagam teljes betekintéssel bírok, s kézbe vehetem hetente a hazai megjelenésű könyvek bármelyikét.

2012. év januárja óta havi rendszerességgel könyvajánló jegyzékeket állítottam össze, bocsátottam tájékoztatásul világhálós könyvtárosi levelező közösség rendelkezésére, s szerepeltettem blogon. Interdiszciplináris az érdeklődésem, ugyanakkor ismerem azokat az igényeket, amelyeket a legszélesebb körű nemzetközi kiadványcsere minőségi alapon támaszt. Ezt az igényszintet igyekeztem ellátni hasznos információval. A hazai, legfrissebb megjelenésű, általában tudományos szintű munkák adatainak feltárását gyakorta egészítettem ki nívós erdélyi magyar kiadványok adatainak szerepeltetésével. Önkéntes munka gyanánt végeztem ezt, azzal a legjobb reménnyel: külhoni megjelenésű hungarikumok teljesség igényével való beszerzésére ismét létrehozza szervezeti egységként az OSZK a szakosodott nemzetközi kiadványcsere osztályt. Ily legjobb esetre, több évre visszamenőleg rendelkezésünkre állt volna azon magyar könyvek adatsora, melyeket érdemes megvásárolni nemzetközi csere céljaira, s raktári készletet létrehozni, azt kiajánlani. Hiánypótló munkálkodás volt ez is. Azonban be kellett látnom múlt év végére, hogy nincsen általam is elvárt kultúrpolitikai intézkedés, változás e tekintetben. Érdemleges könyvekre vonatkozó könyvajánló szakjegyzékeim rendszeres közzétételét folyó év márciusában felfüggesztettem.

Ez év májusában, főként hétvégi csekély szabadidőm igénybe vételével, felmértem, fotókon megörökítettem egy ezertős gyűjteményű rózsakert látvány-állományát, rózsáról rózsára – minthogy a mindenkori Szép gyönyörködő rabja is lennék. E rózsák múlhatatlan szebbjét idéző fényképfelvételeim közül számosat közöltem is blogban. (Elvégre az ember lehető közlési tereiben törekedjen arra, hogy az általa fölösen megszerezhetőből másoknak is nyújtson vélten maradandót). Sokszorozódunk, amikor sikerül a magam szerény eszközeivel a tünékeny látványi dolgok egyikében-másikában mutatkozó lelkületet megörökítenem, mások számára is mintegy nyelveken beszélővé tennem. Alkotás volt a könyvcsomagok szeretettel való összeállítása, a könyvajánló, s ím, ez a látszólag hiábavaló elfoglaltság. S a blog maga.

Folyó év áprilisával bezárólag – minthogy rendelkezem bizonyos társadalomtudományi érdeklődéssel is – blogot is szerkesztettem 2012. január eleje óta. Megvallom: ennek a szintén önkéntes munkámnak a végzése közben a kultúra vonatkozásában teljességgel osztottam egy Klebelsberg-féle meglátást. Jelesül: a kultúra bizonyos fokig harc a nemzetek között – nemcsak együttműködés, hanem verseny és harc is. „Nem szeretném, ha a jövő magyar nemzedék a kultúra elültöltő puskáival felszerelve szemben találná magát más nemzetek kulturális tankjaival, repülőgépeivel és más modern fegyvereivel.” – mondta kiváló kultuszminiszterünk 1925-ben. (Beszédei – 542. o.) A blogban dolgoztam föl tehát mindazt, ami érdekelt mindenekelőtt Magyarország s a Kárpát-medence – volt Magyar Királyságunk – továbbá Európa s további földrészek országai, vetekedő kis-és nagyhatalmai vonatkozásában. Blogszerkesztő gyakorlatom eredménye végső soron geopolitikai vétetésű gondolataim kivetülése. A folyamatos blogszerkesztés számomra a kiterjedtebb, államokba s csoportosulásaikba szervezett emberi társadalmak működésének s a magasabb szintű hatalomgyakorlásoknak alaposabb kortársi s történeti ismeretét eredményezte. Így a Kárpát-medencében magunkat, a környező, s tágabb világot eléggé részletesen láttam már akár az össz-ben, akár egyenként. Ebben meggondolásom ez is volt: ha ismét megszervezhetjük, helyreállítjuk intézményünkben a nemzetközi kiadványcsere szolgáltatást, legyen alapos s naprakész, korszerű tudomásunk összefüggésekről, országokról, népekről, hatalmakról. Folyamatában legjobban tájékozva legyünk közvetlen környezetünk, az utódállamok s az ott élő nemzeti közösségeink helyzetének épp miben állása felől is. Persze, a mindenkori evilági igazság homályban van, tükör által homályosan látunk, tudom. De amíg a megvilágító horderejű események ténylegesen bekövetkeznek, avagy épp sikerült közös erőfeszítés folytán éppenséggel elkerülni a legrosszabbat, aközben a sorjázó tények híreit hadd rögzítsem esetenként – gondoltam – nem önmagukért, de történelem formálta voltukban. Beágyaztam s formáltam, igazítottam őket magam is, a magunk nyelvére, mondhatni a mi ízlelő készségünknek megfelelően. Kívántam e gyakorlattal ifjú generációt is eligazítani napjainkra, a szűkebb pátria s a nagyobb világ eseményei közepette. Lássák a mélyebb összefüggéseket, találjanak rá az értékekre s azokat ők is hitelesen adják tovább. Mindezen munkák közben csodálattal töltött, s tölt el magyar népünknek az a készsége, amit magamban is fölismerek, hogy igazságszeretettel bír s ennek, mint átívelő hídnak a támpillérét gyakorolt keresztyén hit és egyezer év törvényalkotása képezi.

2016-ban intézményünk képviseletében, az OSZK Főigazgatójának személyes meghatalmazásával rám hárult erdélyi s partiumi OSZK-s gyűjtőpontok megszervezése. Az év áprilisában, első hivatali kiküldetésem során a kolozsvári, marosvásárhelyi s csíkszeredai gyűjtőpontok tárgyában sikerült ottani partnereinkkel eredményesen megállapodnunk. Júniusi, második kiküldetésemkor nagyváradi, sepsiszentgyörgyi s aradi OSZK-s gyűjtőpontok működtetéséről állapodtunk meg. E gyűjtőpontokon intézményünk céljaira legelső sorban a kurrens megjelenésű magyar periodikát s könyveket veszik át azon ottani cserepartnereinktől, akik így mentesülnek a nagyon megemelkedett postai kézbesítési költségtől (Nagyobb cserepartnereink maguk szállítanak az OSZK-nak). Megjegyzendő, hogy az OSZK több mint kettőszáz erdélyi s partiumi kurrens magyar periodikumot gyűjt, esetenként több példányban. Ezeket túlnyomórészt könyvekkel áll módunkban cserében megköszönnünk, akárcsak a zömében csere útján beszerzett könyveket is. (Évente több mint ezer erdélyi, partiumi s ó-romániai kiadású, épp beszerzett könyv adatait viszem be elsődlegesen intézményünk Amicus rendszerébe, a világhálón is elérhető OSZK katalógusba).

Említett megbeszéléseink s tárgyalásaink során meggyőződéssel hangoztatott elvem volt: adott térségnek érdemben kell képviseltetnie magát ottani kiadványaik révén intézményünk egységes, magyar nemzeti könyvtári gyűjteményében. De itt azt is engedtessék megemlítenem: a magunk részéről úgy tekintem, hogy a Kárpát-medencében Budapest központi szereppel bír kulturális vonatkozásban. Bátran felvállalhatja ismét, hogy a kiadványcsere vonalán is kisugárzója kíván lenni kulturális értékeinknek, amelyekre a tágabb világ ez irányú érdeklődő közönségének figyelme is irányul.

2015 szeptemberében hunyt el Széchenyi-díjas, volt kitűnő osztályvezetőnk. Nekrológját írva említettem föl: „Alapvetően az OSZK NCS-nek (Nemzetközi Csereszolgálat Osztálynak), a vázolt mindenkori magyar kultúrpolitikai célok megvalósításához, tevékenysége eredményes véghezvitelére a köteles-példányok 1997-el bezárólag álltak rendelkezésére, az OSZK költségvetésében kiadványcsere céljaira elkülönített megfelelő pénzkeret pedig 2001-ig. Vekerdi József, aki az NCS-t több évtizeden át irányította, vezetőként mindeme forrásokkal körültekintően, jól gazdálkodott a mutatkozó igényekhez képest, az NCS mindenkor szerény anyagi lehetőségei szerint.”

Ugyanott szemrevételeztem azt is: a magyar kormányzat 1923-ban csatlakozott a hivatalos és tudományos kiadványok nemzetközi cseréjét szabályozó Brüsszeli Egyezményekhez. „A nemzetközi kiadványcsere magyarországi meghonosítója, intézményesítője maga gróf Klebelsberg Kuno, a hazai kultusztálca élén szereplő legragyogóbb elménk. Ő mutat rá: Maradék-Magyarország nyomdatermékeit, mint kötelező-példányokat az Országos Széchényi Könyvtár megkapja, de az elszakított területeken megjelenő magyar könyvek megszerzése nagy nehézségekbe ütközik. A nemzetközi könyvcsere rendszeres megszervezésével remél enyhíteni ezen a bajon. Kifejti: a háború kitörése óta eltelt nyolc év alatt az OSZK kurrens gyűjteményében legtátongóbb hiányok keletkeztek, azokat Magyarország pótolni kívánja s így legalább egyetlen országos könyvtárunk legyen, mely e számunkra szükséges, legszámottevőbb kiadványokat bírja. Közvetlen könyvtári érdeknél magasabb, nemzeti érdek kívánja, hogy a gyűjtött hazai, és a külhonban megjelenő tudományos kiadványok mellett a könyvtári hungarikumok magyar nemzeti könyvtárunk, az OSZK gyűjteményében a teljesség igényével szerepeljenek.”

Budapest, 2018. június 18-19.

Juhász András
Országos Széchényi Könyvtár