Tóth Bátori Erzsébet könyvtáros, dokumentátor

Újvidék, Szerbia

Bemutatkozás

Az újvidéki Magyar Szó Lapkiadó Kft. könyvtárosaként és dokumentátoraként immár több mint harminc éve állok a közösségem szolgálatára. Tevékenységem sokoldalú és változatos. Alaptevékenységnek számít a napilap munkatársainak és a lapkiadóházhoz kapcsolódó szellemi kör dokumentumokkal való ellátása. A felhasználók azok az írók, szerkesztők, művészek, jelenlegi munkatársak és nyugalmazott kollégák, akik könyvet vagy újságcikket készítenek, de sok esetben anyaországi kérdéseket, kérelmeket is kapok nemcsak személyesen, hanem a napilap honlapján keresztül vagy más hazai és anyaországi könyvtárosi körök ajánlása alapján.

Tóth Bátori Erzsébet

Igyekszem eleget tenni minden megkeresésnek, sok esetben más intézmények segítségét is kikérem, ilyen például a Szerb Matica (Matica srpska) könyvtára, az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke, levéltárak, múzeumok és más olyan intézmények, egyének, kollégák, akik segítségére mindig számíthatok, mert mi kisebbségi helyzetben egymásra vagyunk utalva. Ez a helyzet roppant nagy szolidaritást eredményezett könyvtárosi, levéltárosi, muzeológusi szakmai körökben. Példaként megemlíthetem azt a parlamenti képviselői kérelmet, amely a selyemhernyó-tenyésztésre vonatkozott. Tudva, hogy vidékünkön egyedülálló és messze földön is elismert technológia létezett, az Országgyűlés Könyvtárából érkezett kérdésre ketten tudtunk csak választ és ajánlott irodalmat szolgáltatni a Szerb Matica könyvtárosával, s csak a nálunk megjelent irodalomból válogathattunk.

Levéltárosok konferenciája, Újvidék, 2006 – együtt budapesti kollégákkal

Magam is élénken érdeklődtem az Országgyűlési Könyvtári tevékenysége iránt. Nagy örömömre szolgált, hogy egy hetet eltölthettem az intézményben. Megismerkedtem a cikkfeldolgozás munkafolyamatával, a tájékoztató könyvtárosok feladataival. Később, már idehaza mindezt hasznosíthattam a saját munkakörömben is.

Több mint tíz éve annak, hogy felismerve a digitalizálás előnyeit, napilapunk értékeinek mentése érdekében javasoltam és megkezdtem a digitalizálási folyamat beindítását. Végül a tavalyi év folyamán a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Nemzeti Tanács segítségével folytatódott ez a munka. Kész anyagot az idei évre ígértek. Lázasan várjuk, mert tudjuk, hogy napilapunk archívuma olyan, mint egy nagy helytörténeti gyűjtemény a tájainkon élő emberekről, életükről, történelmükről. Választ ad sorskérdéseinkre, így számos újságcikkhez, könyvhöz is forrásanyagul szolgál. A Forum Könyvkiadó Intézetben most is több olyan címszó vár megjelentetésre, amelyhez mi szolgáltattuk a törzsanyagot, ezen kívül a Magyar Szó Lapkiadó is több értékes könyvet jelentetett meg az utóbbi időben könyvtárunk anyagának a fölhasználásával.

Közben olyan közösségépítő szerepkört is el kell látnunk, amely túlhaladja a klasszikus könyvtári feladatokat. Újvidék tartományi székváros, a vajdasági magyarság tekintetében viszont szórványnak számít. Volt egy nagyszerű, a magyarlakta települések közkönyvtárait is felölelő projektumunk: úgynevezett Magyar SzóPontokat alakítottunk ki ezeken a településeken. Feladatuk az olvasókkal való kapcsolattartás, rendezvények szervezése, az ifjúsági lap köré tömörült olvasókkal (pl. a kis horgász tollforgatókkal) való foglalkozás. A mezőgazdasági termelők gondjaival külön rendezvényeken foglalkoztunk, voltak könyvbemutatóink, rejtvényfejtő délutánjaink.

Magyar SzóPont kiadványok

Hét és félévnyi munka után sajnos ez a tevékenységi kör megszűnt. Ekkor született meg az ötlet, hogy alakuljunk át civil szervezetté. Az éppen vezetőség nélkül maradt Vajdasági Magyar Nyelvművelő Egyesülettel és szimpatizánsaival összefogtunk 2011-ben, és bejegyeztettük a Kossa János Magyar Nyelvművelő Egyesület és Olvasóklubot, amelynek székhelye szintén a könyvtárunkban van. Civil egyesületként sajnos nem tudtunk már olyan szerteágazó tevékenységet folytatni, mint korábban, az intézményesített keret sokkal alkalmasabbnak bizonyult ehhez.

Partnerszervezetünk, a hódmezővásárhelyi székhelyű Olvasókörök Szövetsége – immár harmadik alkalommal – tisztújító közgyűlésén határon túli koordinátorrá választott.

Az Olvasókörök Szövetségének vándorbotjával – Csantavér, 2012

Könyvtárunk biztos pont a szűkebb és tágabb környezetünkben élő, nyelvi önazonosságának megőrzésére törekvő egyén számára. A közélet részvevőinek tudatosan példát mutat a szórványközösség működésének lehetséges modelljére. Partnerszervezetként kínálkozik mindazon egyéneknek, intézményeknek és a civil szféra részvevőinek, akik hasonlóképpen gondolkodnak és igénylik az együttműködést.

Ebben a rendszerben egyszemélyes könyvtár felelőseként nagy kihívás eleget tenni mind a szakmai, mind a kisebbségi létből adódó követelményeknek, azonban az elkövetkező években is itt helyben kívánok tevékenykedni. Bízok abban, hogy az anyaországi támogatással felújítás alatt álló épület új és jobb munkakörülményeket tud majd nyújtani mind könyvtárunknak, mind szerkesztőségünknek. Könyvtárosi tevékenységünkben pedig újabb erőfeszítésekkel, átgondoltan, könyvtárosi szakmai körök segítségével tovább léphetünk majd a ránk bízott feladatok teljesítésében.

Nagy büszkeséggel tölt el, hogy harminc évet dolgozhattam magyar nyelvű napilapunknál, a majd hetvenöt évet megélt vajdasági Magyar Szó szerkesztőségének a könyvtárosaként. Külön köszönettel tartozok Dr. Csáky S. Piroska tanárnőnek, aki nélkül ma nem tartanék itt.

Jóleső érzés, ha egy-egy kutató, volt egyetemi hallgató visszakérdez, itt vagyok-e még és mi újság nálunk. Kell ennél nagyobb öröm egy könyvtárosnak, amikor azt mondhatom: hála Istennek, itt vagyok, dolgozom, igaz, elég nehéz körülmények között, s a könyvtáram is megvan.

A Kapocs könyvtári csoport

A múlt század kilencvenes éveinek végén, háborús körülmények következtében, a térség könyvtárai is szegénységben tengődtek. Tíz közkönyvtár és az Újvidéki Magyar Olvasókör megalapította a Kapocs könyvtári csoportot. Nagy szükségét éreztük egy mindenkit felkaroló szakmai szervezetnek, mert az országot ért zárlat következtében szakmailag szükségünk volt a haladásra: továbbképzési programokra. A Könyvtári Intézet (Nemes Erzsébet, Bartos Éva, Fülöp Ágnes) és munkatársai felkarolták a könyvtárosokat és közreműködésükkel valósult meg a könyvtári, közművelődési képzések sorozata és a tapasztalatcsere.

Műhelymunka a Kapocs csoportban

Szakmai utakat szervezett a Magyar Könyvtárosok Egyesülete a Kapocs könyvtári csoport tagságának. Ekkor fontossá vált az IFLA-HUN levelezőcsoport megalakítása – Haraszti Katalin folyamatos buzdítására híreket közölhettünk a közösségi életünkről, életünkről és rendezvényeinkről. Ma nyugodt szívvel elmondhatom, hogy az anyaországi törődésnek köszönhetem mindazokat a szakmai kapcsolatokat, amelyek hozzásegítettek sok szép pillanat megéléséhez, hisz tárt karokkal vártak bennünket szakmai programokon, nyári MKE vándorgyűléseken, külhoni könyvtárosok találkozóin.

Több mint egy évtizeden át Sárospatakon a külhoni könyvtárosi programok jelentős részének hordozói voltunk. Halász Magdolna, a Zrínyi Ilona könyvtár igazgatónője révén megismerhettük a Rákóczi történelmi emlékhelyeket, Sárospatak kulturális és történelmi szerepét. Később Csongrád lett a külhoni könyvtárosok központja, sok hasznos programokkal összetartva a határon túli könyvtárosok csoportját.

Mérföldkő volt számunkra az 1996-os év, amikor a Magyar Könyvtárosok Egyesülete befogadott bennünket, határon túliakat is.

Ha tagságról, létszámról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a tényt, hogy amikor a Kapocs megalakulása utáni hónapokban társultam a csoporthoz, akkor a zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központban már majd száz könyvtáros volt a listán: sokan aktívak, de szép számban nyugdíjas kolléganők is. Később a létszám megfeleződött, mert már jelentős számban kivándoroltak a térségből könyvtárosok is. Az idő múlásával még tovább csökkent a létszám. Mindezt a Kapocs kirándulásokon, rendezvényeken tapasztalhattuk. Később megszűnt a könyvtárosok felsőfokú oktatása is. Dr. Csáky S. Piroska nyugdíjba vonulásával megszűnt a hivatalos könyvtárosképzés Újvidéken. Ma örökös változásoknak vagyunk szemtanúi, így talán még inkább érvényes a Charles Darwintól vett idézet: “Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.”

Érdekképviselet – szakszervezeti munkával

A kollégák akaratából immár majd tizennyolc éve szakszervezetet is alapítottunk, s kezdetben a könyvtárunk adott találkozóhelyet a kis csoportosulásnak. Immár én látom el második mandátumban a szakszervezeti elnöki feladatokat is a Magyar Szó Lapkiadóház Függetlenség Szakszervezetében. Munkámra felfigyeltek országos szinten is, és ma alelnöke vagyok a művelődési, művészeti és médiaágazatnak. Legfontosabb feladatomnak az újságírók védelme mellett a könyvtárosok szakmai és munkajogi védelmét tartom.

Felszólalás a kultúráért, szakszervezeti rendezvényen

Hiszem és vallom, hogy a könyvtárosok egyesülete és a könyvtárosokat tömörítő szakszervezetek képesek együtt ellátni azt az összetett feladatot, ami a szakma méltóságának a megőrzését szolgálja.

Tóth Bátori Erzsébet
könyvtáros, dokumentátor, Újvidék, Szerbia