Juhász István P., az alkotó könyvtáros
1993. április 2-án született Budapesten. Az általános iskolát Nagykátán végezte (2007), a Tiszaparti Gimnázium és Humán Szakközépiskolában (Szolnok) érettségizett (2011), a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Karán (Jászberény) szerzett informatikus könyvtáros (BA – információmenedzsment szakirány) diplomát (2014). 2015-ben elvégezte az EFEB Európai Uniós pályázatíró tanfolyamát. Idén az Alfa Kapos Képző Központ Kft. szervezésében részt vett egy bérügyintéző OKJ tanfolyamon, melyet decemberben sikeresen befejezett. Rendelkezik a 7 modulos ECDL bizonyítvánnyal. 10 évig tanult angolt, 7 évig németet; eszperantóból államilag elismert, középfokú, komplex nyelvvizsgával rendelkezik. 2014-től a Nagykátai Városi Könyvtár és Művelődési Központ könyvtárosa, ”információ menedzsere”. 2016 óta tagja a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Pest Megyei Szervezetének. Írásait olvashatjuk a Csillagles és a Lámpagyújtó c. antológiákban; első könyve Papírrepülő (versek és novellák) címen jelent meg 2016-ban.
“Juhász István Pityu vagyok, írói néven Juhász István P. (…) ez az első könyvem. (…) Szeretnék az írásaimmal valami jót adni az embereknek. Hogy mit, azt az aktuális olvasóra bízom. Mindenesetre meg szeretném mutatni, hogy fiatalon, mindenféle képzettség nélkül is lehet olyat alkotni, melyben örömüket lelik az emberek. Mely tanulságos és elgondolkodtató. Melyben ott az emberek iránti egyre nagyobb szeretet, hála, köszönet és önzetlenség. Mellyel át tudok nyújtani mindenkinek egy darabot magamból.”
Szerinted ebben a mai, rohanó világban az emberek szeretik (még) a verseket?
Reménykedem benne, hiszen úgy gondolom, napjainkban sokkal több a rövid vers, mint a hosszú. Ezeket pedig akár útközben, például egy pár perces metróúton is elő lehet kapni, nem sok időt vesznek el az ember hétköznapjaiból.
A legnagyobb érték életünkben?
A szeretet. Akármire is gondoltam, végső soron mindegyiknek ez az alapja.
Fontosak számodra a példaképek?
Nem igazán. Nyilván vannak olyanok, akikre felnézek, akiket tisztelek akár a pályafutásuk, akár a személyiségük miatt, de nem szeretnék olyanná válni, mint más. Akkor elvész az egyediség. Én én szeretnék maradni, csak mindig egyre építgetve saját magamat.
A legszebb szó, a legszebb dal, a legszebb név?
Számomra három legszebb szó van: szeretet, barátság, család.
Legszebb dalnak a Punnany Massif és a Mary PopKids közös számát, a Mosolyt mondanám, a szövege miatt. Ha lehangolt vagyok, és meghallgatom, mindig segít.
Legszebb névről nem tudok nyilatkozni.
Fontos napok a naptáradban?
A számomra fontos emberek születésnapjai. Ellenben a névnapokat nem tartom sokra.
Fontos emberek, dolgok, pillanatok az életedben?
A szeretteimért nagyon hálás vagyok. Nagyon sokat jelentenek nekem a barátaim, és persze a családom.
Fontos pillanatok az életem nagy eseményei, általában a szeretteimmel közös, szép emlékek, sikeres vizsgák meg ilyenek.
Dolgok… Hát, van egy-két kabalám, melyek valamilyen eseményhez vagy szeretett személyhez köthetők.
Könyv, amit szívesen, akár többször is elolvasol?
Ilyenre még nem volt példa. Sajnos elég magas az ingerküszöböm olvasni valók terén.
Első munkahelyed a Nagykátai Városi Könyvtár és Művelődési Központ, melynek honlapján jelenleg információmenedzserként szerepelsz. Milyen feladataid voltak/vannak a könyvtárban?
Igazából az csak a szakirányom, amit elvégeztem könyvtár szakosként, azért ott van előtte a könyvtáros is. Másnál is így van odaírva. Jelenleg a felnőtt részlegben kölcsönzök, de az a pult ilyen forgalomirányító központ, mert aki belép hozzánk, rögtön azt, valamint az abban tevékenykedő könyvtárosokat látja meg. Általában fixen ott vagyok, és kölcsönzöm a felnőtt részleg olvasói számára a könyveket, a folyóiratokat. Regisztrálom a számítógép-használatot, vezetem a statisztikát, kezelem a telefonközpontot… Viszont mást is végzek: érkeztetem a folyóiratokat, intézem a postai ügyeket, segítek a feldolgozó kolléganőmnek is, ha úgy van, a minőségirányítás és a helytörténeti részleg állomány-karbantartása is az én egy-egy fő feladatom, meg hát a papírmunkába is besegítek. Szegény pultot sokszor átváltoztatom irodává… Programszervezéskor sem maradok ki a jóból. Volt már rá példa, hogy kiállításért feleltem, vagy épp egy író-olvasó találkozó előkészületeit bízták rám. Lényegében mindent csinálok, mert jelenleg hárman vagyunk főállású könyvtárosok, így muszáj volt mindenbe beletanulnom. A közfoglalkoztatási programoknak azért nagyon sokat köszönhetünk, mert nagyszerű munkatársakat kaptunk általuk. Nagyon ügyesek, nagyon jó emberek, akik rengeteget tudnak nekünk segíteni. És egy kulisszatitkot elárulva… kulturális közfoglalkoztatottként kezdtem a pályafutásomat itt, így a kapcsolattartójuk is én lettem.
Mikor kezdtél el írni?
2008-ban, amikor kilencedikes voltam a gimiben és kollégista (utóbbit nagyon nem szerettem, mindig bejárós szerettem volna lenni).
A Papírrepülőn kívül hol olvashatók még az írásaid?
A Holnap Magazin oldalán egy ideig foglalkoztam a publikálással, aztán rájöttem, nem feltétlenül az én világom. Mármint nem maga a Holnap Magazin, mert nekik köszönhetek pár dolgot (például antológiában való megjelenést), hanem hogy így online, egy irodalmi oldalon folyamatosan bíbelődni ilyesmikkel (amiket nem is tudok csak úgy szerkeszteni). Majd egyszer szeretnék saját, profibb weboldalt, addig viszont nem törekszem ilyesmikre. Kivéve az online megjelenést ígérő pályázatokat, az teljesen más kategória számomra. A Facebook oldalamat pedig nem erre használom (https://facebook.com/juhaszistvanpwriter).
Mikor volt a Papírrepülő első könyvbemutatója? Hogyan készültél rá? Mit jelentett számodra a második író-olvasó találkozód?
2017. május 26-án, Jászárokszálláson volt az első író-olvasó találkozóm. Egy kedves, ottani ismerősöm segített hozzá, aki ajánlott az ottani könyvtárvezetőnek, akiben szintén egy nagyon aranyos, segítőkész hölgyet ismertem meg. Nagyon izgultam, prezentációval készültem, összeírtam, mit szeretnék mondani, aztán olyan jó, családias légkörbe csöppentem, hogy hamar fel tudtam oldódni, és el tudtam mondani mindent.
A második író-olvasó találkozóm 2017. október 3-án, az Országos Könyvtári Napok keretein belül volt a lakhelyemen, Nagykátán. Az ismerős hely (a munkahelyemen fura volt, mégis jóleső), az ismerős emberek tudata sokkal jobban aggasztott, mert megfelelési kényszerrel bőven meg vagyok áldva. Az esős idő ellenére nagyon sokan eljöttek. Olyanok is, akik közelebb állnak hozzám, de valamiért régebben találkoztam velük. A számomra kedves emberek jelenléte (mindenki kedves volt számomra valamiért, mindenkit ismertem valahonnan) és velük töltött idő, a kötetlenebb beszélgetések nagyon szép emlékeket hagytak bennem. Amennyire izgultam, annyira jól sikerült ez az este is.
Író-olvasó találkozón, Jászárokszálláson (2017.05.26)
Sikeresen szerepeltél az Irodalmi Rádió Kortárs Verstár Pro 2016 pályázatán. Milyen érzés volt hallani a Földre szállt angyalok c. versedet Náray Erika színésznő előadásában?
Ciki vagy nem ciki ilyet írni, de meghatódtam a saját versem hallatán. Náray Erika nagyon tud. Ezért is szerettem volna nagyon, hogy sikerüljön.
Nagyon meglepődtél, amikor megtudtad, hogy beszavaztak ötödikként „Az ország 10 legsármosabb könyvtárosa” közé? A „külcsín” mellett még mi az, ami számított a szavazásnál? Kik szavazhattak?
Igen. Mert önbizalom-hiányos vagyok. Az, hogy mi számított, azt nem tudom így hirtelen megmondani, de a kérdéses Facebook oldalon kiemelték az eredményhirdetéskor, hogy ők konkrétan mire gondoltak. Aki pedig regisztrált tag a Facebookon, like-olással szavazhatott az adott könyvtáros képe alatt.
Zene, amit szívesen hallgatsz
Sok mindent meghallgatok, de a pörgős zenéket, valamint a líraibb, szívhez szóló dalokat előnyben részesítem, de a komolyzene és a jazz is közel áll hozzám, mondjuk ezeket magamtól ritkábban hallgatom. Hangulattól is függ, épp milyen zene esik jobban.
Játszol valamilyen hangszeren?
Zongorázni tanulok már második éve, valamint tangóharmonikán játszok helyi fiatalokkal, viszont a basszusgombokat nem tudom használni, csak a billentyűket.
Nagykátai adventi vasárnapok (2015)
Úgy tudom, tagja vagy a nagykátai Harangszó együttesnek, a „harmonikásoknak.” Honnan ered az együttes neve, mióta vagy tag? Mikor, hol és milyen gyakorisággal léptek fel az együttessel?
2011 nyarán csatlakoztam hozzájuk, miután leérettségiztem, és megszabadultam a kollégiumtól, valamint az azzal járó „nemvagyokotthonsoha” állapottól. A baráti társaságom zöme tagja volt, így nem volt nehéz rávenni engem.
A név abból ered, hogy „a harmonikák zúgnak, mint a harangok”.
Mivel ez egy, a helyi római katolikus egyházközösséghez kötődő csoport, így búcsúkba szoktunk főképp járni, de csak ahova hívnak. Lőrinci, Szentkút, Máriabesnyő, Gyöngyös, Tápiószentmárton állandó helyszínek (biztos van még, de ezek jutottak most eszembe), valamint Nagykátán a helyi búcsúban, az úrnapi körmeneten, adventi vasárnapon, idősek otthonában, augusztus 20-i felvonuláson és még sok más alkalomból is szoktunk játszani. De volt már olyan is, hogy egy eseményre megtanultunk egy kisebb népdalcsokrot is.
Harmonikásokkal a gyöngyösi búcsúban (2012)
Forrás: https://www.heol.hu/heves/kozelet-heves/maria-szobrok-talalkoztak-462829/
Harmonikásokkal jubiláló házasok miséjét követően (2013.10.06.)
Mit csinálsz szabadidődben, amikor nem írsz?
Ha tudok, olvasok is. Barátokkal szervezünk programokat, igyekszem új helyeket megismerni, zenét hallgatok, csak ilyen sablonos dolgokat tudok most felsorolni… Viszont tévézni alig szoktam. Meg valahogy gyakran sikerül összehoznom valami tanulós dolgot is. Nem feltétlen papírt adót, bár pont a napokban végeztem el egy bérügyintéző tanfolyamot. Nagyon szeretem a munkám, nem tervezem feladni a könyvtárosságot, de a több lábon állás híve vagyok.
Jelenleg min dolgozol, hogyan telnek (minden)napjaid?
Egy egyfelvonásos színdarabokat tartalmazó kéziratot nemrég fejeztem be, most abban a fázisban vagyok, hogy nagyon szeretném kiadatni. Valamint egy édesapám halálát feldolgozni segítő regény is folyamatban van egy ideje, csak szegény projekt nagyon takarékon üzemel jelenleg (16 éves koromban vesztettem el édesapámat rákban, és a hasonló fájdalmat átélő fiataloknak szeretnék adni egy támaszt nyújtó könyvet).
JUHÁSZ ISTVÁN P.: FÖLDRE SZÁLLT ANGYALOK
Szobában törmelék,
mi az ágyon mállik,
porzuhatag lévén
csak félve álmodik.
Sziklák zúzták őt szét,
nem törődve vele,
hiába a jótét,
ezt kapta cserébe.
Szenvedett sok esőt,
mi sósan áztatta,
de kap elég erőt,
hogy tovább kibírja.
Szipogása közben
darabjait szedik,
mosoly közepette
egybegyömöszölik.
Szép szavakat hallgat,
lelkét simogatják,
a porkupac újra
gazdag talajjá vált.
Szinte hihetetlen,
mégis megtörténik,
önmagáért, igen,
szimplán csak szeretik.
Személyében látják
rejtett értékeit,
a mélyből felhúzzák,
gyógyítják sebeit.
Szerencsének mondja
vagy a sors lett kegyes?
Angyalok leszálltak,
s leültek melléje.
Szárnytalanok ugyan,
de ez mit sem számít,
ott vannak a bajban,
történhet akármi.
Szükségét is érzi,
hogy ezt viszonozza,
őket megbecsüli,
a rossztól megóvja.
Szeretett angyalok
angyalává vált ő,
ölel sok barátot
szeretetporfelhő.
A vers 2016-ban Náray Erika színásznő előadásában hangzott el az Irodalmi Rádióban.
Keszi Erika Zsuzsanna – Juhász István P.
(Juhász István P.-nek Pál Feri atya egyik idézetével – „ A múltat pontosan azért kell helyére tenni, hogy a jelenben élhessünk.” – kívánunk sok sikert tervei megvalósításához. A szerk.)