NAGY EDIT, AZ ALKOTÓ KÖNYVTÁROS
Fotó: Horváth Péter
MAGAMRÓL…
SOKAN VAGYUNK, akik gyerekkorunktól fogva alkotunk. Én is így vagyok ezzel: a szüleim állandóan dolgoztak, és mint a legtöbb kisgyerek, elfoglaltam magam: az olvasás mellett rengeteget rajzoltam. Aztán van, aki ezt abbahagyja, van, aki nem. Én ez utóbbi csoportba tartozom. Legfeljebb kényszerűségből beiktatok egy-egy hosszabb-rövidebb szünetet, de mindig rájövök, hogy mekkora szükségem van az efféle kikapcsolódásra. Pihentet, feltölt, a munka során pedig barátokra, alkotótársakra talál az ember. Rájöttem arra is, hogy szeretek örömet szerezni a képzőművészet iránt érdeklődőknek. Néha a képeim szemlélőinek, máskor a szakma elismert képviselőinek véleménye tart ezen az úton. Úgy érzem, hasznos, építő jellegű kikapcsolódást nyújt, fejleszti a koncentráló-készséget, jó esetben pedig a végtermék esztétikai élményt is ad a nézőknek.
ALKOTÓI ÉNEM azonban jelenleg kényszerpihenőn van. Volt is ilyen időszakom, és gondolom lesz is. Először akkor tettem le a rajzeszközt, amikor kisgyerekes anyukaként a gyereknevelés volt a legfontosabb. Most a felgyorsult világ kényszerít rá. Mégis, ha megkérdezné valaki tőlem, hogy mit jelent számomra a rajzolás, festés, akkor azt válaszolnám, hogy az énem egy nagyon mélyen fekvő alapját képezi.
DE HONNAN IS INDULTAM? Tatabányán születtem 1965-ben és jelenleg is itt élek. Az Árpád Gimnázium elvégzése után több mindent tanultam: gépírást, grafológiát, mérlegképes könyvelői tanfolyamot végeztem, illetve – már felnőttként – informatikus könyvtáros diplomát szereztem. Az érettségi után eleinte adminisztrátorként, majd képesítés nélküli tanítóként dolgoztam. 5 év „babázás” után 1993-ban kerültem az akkor még tatabányai Városi Könyvtár központjába, ahol gazdasági ügyintéző, később gazdaságvezető, végül könyvtáros lettem.
2013-tól a József Attila Megyei Könyvtár és a Városi Könyvtár egy intézmény lett, ugyanezen év őszétől a már integrált intézmény Fő téri központjában dolgozom, mint tájékoztató könyvtáros és kulturális szervező. Kezdetben a tájékoztatáson és egyéb könyvtári feladatokon kívül képzőművészeti és fotókiállítások szervezése tartozott munkakörömbe. 2014 februárjától az Olvasólámpa elnevezésű klubot is vezetem. Havonta találkozunk és beszélgetünk a tagokkal olvasmányainkról, kiállításokról, ajánlunk egymásnak kulturális programokat. A csapat ma már közel harminc tagot számlál. Tavaly nyáron bővült feladatköröm a könyvtárközi kölcsönzéssel és az évi egy alkalommal megrendezésre kerülő ODR konferencia szervezésével is.
ODR konferencia, 2017
Fotó: Horváth Szabolcs
Bócsó Rozália és Bródi Ilona kiállításmegnyitója a Népház úti Fiókkönyvtárban |
Könyves Vasárnap Endrei Judittal Fotó: Horváth Szabolcs |
Forrás: http://www.jamk.hu/galeria/index.php?/category/27
VISSZATÉRVE A MŰVÉSZI TEVÉKENYSÉGHEZ. Kedvenc technikám a toll és a pasztell, ezen kívül próbálkoztam linómetszet készítésével, van néhány akvarell, illetve akril festményem és vegyes technikával készült munkám is. “Témáim is változatosak: a tájfestést és a portrérajzolást éppúgy kedvelem, mint az illusztráció készítését, bár ebből még kevés van. Képeim nagy része nyári művésztelepek termése.”
TAGSÁGAIM. Évekig tagja voltam a Bányász Képzőművész Körnek (1980-1985-ig, majd 1998-2012-ig). Örömömre szolgált, hogy 2010-től 2014-ig évente, majd 2016-ban ismét a Lovasberényi Alkotótábor lelkes csapatában dolgozhattam egy-egy hetet. http://festotabor.hu. Az Eszperantista Képzőművészek Körének 1999-2006-ig tartoztam a soraiba.
ÖSZTÖNZŐLEG HATOTTAK RÁM AZ EREDMÉNYEK. Középiskolásként az Országos Diák-képzőművészeti Pályázatokon szerepeltem sikeresen: kétszer képviseltem megyénket az Országos Diáknapokon (Szeged 1981, Mártély 1983.). Felnőttként az „Alkotó könyvtárosok” pályázaton különdíjat nyertem 2005-ben. A nemzetközi „II. Balaton Szalon Képzőművészeti Pályázaton” 2010-ben dicséretben részesültem. A LírArt művészeti csoport által kiírt illusztrációs és irodalmi pályázaton „Tárd ki ablakod!” című grafikám Rosmann László versével 3. helyezést ért el. (2012)
KIÁLLÍTÁSOK, PÁLYÁZATOK
ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK
1982. Árpád Gimnázium, Tatabánya
2000. Közművelődés Háza – Kék Kávézó, Tatabánya
2002. 2011. József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya
2008. Polgármesteri Hivatal, Mocsa,
2013. Országos Idegennyelvű Könyvtár (OIK), Budapest
2013. Egyetemi Könyvtár, Levéltár, Múzeum, Miskolc
Kiállításmegnyitó az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, 2013
Fotó: Török Csaba
KÖZÖS KIÁLLÍTÁSOK BARÁTAIMMAL
Keri Galéria, Tatabánya, (2001)
Kiállítótársak: Pardaviné Horváth Zsuzsa, Hervainé Orcsik Judit, Grósz Róbert
Petőfi Sándor Művelődési Ház, Almásfüzitő (2003)
Kiállítótárs: Berecz Krisztina
Közművelődés Háza – Kék Kávézó, Tatabánya (2007)
Kiállítótársak: Pardaviné Horváth Zsuzsa és Berecz Krisztina
Tatabányai Városi Könyvtár (2009)
Kiállítótársak: Pardaviné Horváth Zsuzsa, Hervainé Orcsik Judit és Berecz Krisztina
CSOPORTOS TÁRLATOK
A Bányász Képzőművész Kör tagjaként, annak közös kiállításain (1998 óta)
Az OKIT-pályázatokon (2001 – 2009)
Az Amatőr Artium Országos Képző- és Iparművészeti Tárlat Komárom-Esztergom megyei Kiállítása (2002, 2005, 2008, 2011)
I. illetve II. „VoVa” MiniArt Nemzetközi Miniatúra Biennálé Vonyarcvashegy, (2009, 2011)
„II. Balaton Szalon Képzőművészeti Pályázat” (2010) „III. Balaton Szalon – kis formátumú képzőművészeti alkotások nemzetközi biennáléja – Pályázat (2012)
MŰVÉSZETHEZ KAPCSOLÓDÓ PUBLIKÁCIÓIM
1999-ben közzétették a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros című szakmai folyóiratban 6 tollrajzomat.
Szakdolgozatomat (Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ, 2009) nyomtatott illusztráció témában készítettem el, összekötve a hivatásomat a hobbimmal. Címe: „Madárillusztrátorok Magyarországon a XIX. századtól napjainkig”
Evokációk 2. c. mini verseskönyvben megjelent „Tárd ki ablakod!” című grafikám
Eredményeim eléréséhez sokat köszönhetek tanáraimnak: Krajcsirovits Henriknek, Papp Albertnek, Rochlitz Györgynek és Horváth Péternek.
Mi az, amit igazán fontosnak tartasz az életben?
Az egészség az első. Ha az nincs, akkor nehéz fenntartani a harmóniát. Márpedig az minden területen – úgy a családban, mint a munkahelyen – alapvető. Emellett a jó emberi kapcsolatokat tartom fontosnak.
Mit jelent számodra a könyv és a könyvtár?
A könyvtár számomra létszükséglet, gyerekkorom óta rendszeresen látogatott helyszín, amely immár 24 éve szeretett munkahelyem. A könyv többnyire információforrás. Bár szeretnék, időhiány miatt sokkal kevesebb regényt olvasok, mint ismeretterjesztő irodalmat.
Kik voltak a (szakmai és alkotói) példaképeid, segítőid?
Elsősorban három tanáromat szeretném megemlíteni: Krajcsirovits Henrik grafikus és festőművészt, Papp Albert festőművészt, valamint Horváth Péter lovasberényi festőt. Tőlük tanultam a legtöbbet, de az alkotás területén nagy hatással voltak, vannak rám barátnőim és állandó alkotótársaim: Pardaviné Horváth Zsuzsa és Berecz Krisztina is. A szakmát kollégáim és főiskolai tanáraim segítségével sajátítottam el. Ez utóbbinál Frank Róza és Dr. Rétfalvi Gábor neve jutott az eszembe.
Kik voltak, akik sokat jelentettek számodra és követendő példaként jelentek meg életed során?
Elsősorban a szüleim, akik jóformán a semmiből építették fel a családi házukat, miközben dolgoztak a munkahelyükön, neveltek minket a nővéremmel, kertet, szőlőt, földet műveltek – sokszor erejüket meghaladóan. A másik példaértékű ember a párom, aki szerteágazó érdeklődési körömben ragyogó partner. Rengeteg témában otthon van, sokat beszélgetünk, érdekes helyekre járunk, utazunk és mindig tanulok tőle, vagy általa valamit.
Milyen egy jól sikerült napod?
Szeretem, ha a nap végén hasznosnak érzem magam, ha előbbre jutottam valamiben, legyen az a munkám, vagy más tevékenységem. Fontos a napi – legalább egy – jó cselekedet is. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de pl. igyekszem figyelni a környezetemben lévőkre. Többnyire kiszúrom, ha valakinek problémája van, érdekel az emberek sorsa. Legyen szó régi ismerősről, vagy egy néniről a buszmegállóban, szívesen meghallgatom örömét, bánatát. Lehet, hogy ezt egyesek megérzik, mert gyakran szólítanak meg idegenek. Ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy úgy érezzem, jó volt a napom.
Fotók, plakátok, festmények, melyeket szívesen látnál szobád falán?
Jelenleg a saját festményeimből látható egy válogatás a falon, de erősen foglalkoztat az a gondolat, hogy lecseréljem őket két kedvenc festőm munkáira. Természetesen eredetiben lenne a legjobb, de pillanatnyilag csak a róluk készült reprókra futja:-). Kik ők? A két nagy kedvencem Alfons Mucha és Gustav Klimt.
Zene, amit szívesen hallgatsz?
Majdnem mindenevő vagyok, lényeg, hogy az adott zene illeszkedjen a hangulatomhoz. Ha neveket kellene mondanom, akkor pl. Frank Sinatra, Sting, Santana, Seal, Sade az, akinek szívesen hallgatom a zenéjét (véletlen, hogy mindenkinek a neve „s”-sel kezdődik). Természetesen a magyar előadók között is van jó pár, akiknek szeretem a hangját, a dalait. Ilyenek pl. Presser Gábor, Charlie, Rúzsa Magdi.
Mit jelent számodra a művészet?
Egy fajta önkifejezési, önmegvalósítási forma. Nézni és gyakorolni is kikapcsolódás, a meditáció egy módja, és nem utolsósorban maga a szabadság.
Mi a véleményed a mai kortárs festészetről?
Számomra a legtöbb kortárs festmény olyan mondanivalóval felruházott alkotás, amely a megoldása révén veszíti el a lényegét. Úgy érzékelem ugyanis, hogy a legtöbb kortárs festményt az átlagemberek többsége nem érti. Természetesen ezek között is vannak kivételek.
Napjaink és a régebbi korok művészei közül kiknek a művészete hatott Rád leginkább, kik azok, akiknek alkotásai példaértékűek számodra?
A szecesszió a kedvencem, legyen szó építészetről, képző-vagy iparművészeti alkotásról. Ennek megfelelően Alfons Mucha, Gustav Klimt a nagy kedvencem, illetve az organikus építészet nagy alakja Gaudí. A magyarok közül Lechner Ödön épületeit szeretem a legjobban.
Egy alkotótábori élmény, amit szívesen megosztanál másokkal is?
Egy táboron belül rögtön két élményt osztanék meg. Többször jártam a Lovasberényi Alkotótáborban (LAT), de talán az első alkalom volt a legjobb. Már odaérkezésünkkor izgatott hangulatban találtuk a táborlakókat. Kiderült, hogy azért volt lázban mindenki, mert a település határában, pontosabban a Cziráky kastély parkjában egy német vándorcirkusz vert tábort. Mindenki az esti előadásra igyekezett, P. Horváth Zsuzsi barátnőmmel elmentünk mi is. Noha különösebben nem szeretem a cirkuszt, ez kifejezetten szórakoztató program volt. A belépődíj szedése sem a szokványos módon zajlott. Ki-ki maga dönthette el, hogy mennyit szán a művészi honoráriumra. Volt, aki lekvárral fizetett, volt, aki egy tányér süteménnyel. A társzekeres kompánia kicsit visszarepített az időben, nyoma sem volt a 21. századnak. Szekerük, lakókocsijuk körül tyúkok, kecskék szabadon sétáltak.
Circus Soluna.
Fotó: Horváth Péter
Aztán ilyen alapozás után a másik nagy élményem az volt, amikor megismerhettem egyik híres színészünk – Somogyvári Rudolf – özvegyét, Somogyvári Marit. Régi tagja a lovasberényi amatőr képzőművész körnek. Látogatóba is elhívta magához a társaságot, sukorói otthonában mindenki talált valami kedvére való témát, amit lefesthetett. Udvara ma is maga a paradicsom tele művészi kompozícióval.
Somogyvári Marinál
Fotó: Horváth Péter
Mit csinálsz szabadidődben, amikor nem rajzolsz vagy festesz?
A párommal utazunk, íjászkodunk, múzeumba, állatkertbe látogatunk. (Fotók: Hornyiczki Ferenc)
Fehérnép feketében
„Nem mindennapi” események, történések az életedben
Két ilyen élményemet szeretném megosztani. Amint említettem, a párommal szeretünk utazni. Idén tavasszal Dél-Spanyolországban, Andalúziában jártunk, ahol bejártuk többek közt az El Caminito del Rey-t, amely az El Chorro kanyon festői sziklafalán végigvezető extrém turistaút. (Fotók: Hornyiczki Ferenc)
Majdnem a világ végén: Szent Lőrinc-félsziget, Madeira (Ponta de São Lourenço)
Levada túra, Madeira
El Caminito del Rey, Spanyolország
A másik extrém történet az életemben, amikor kipróbáltam a megazipline-t a Sobri Jóska Kalandparkban. Először félelmetesnek tűnt az egész, hiszen az embert elég speciális testhelyzetben rögzítik egy vezetékhez – konkrétan hasalva – és a fák magasságában repül kb. 70-80 km/órás sebességgel. Pont, mint a madarak. Mivel rajongva szeretem a repülést, csodálatos érzés volt.
Sobri Jóska Kalandpark megazipline indítótorony
Életed legjelentősebb eseményei, döntései
Életem egyik legnagyobb ajándéka a két gyermekem, Dávid (31) és Dorina (29), akik a párjukkal ma már önálló életüket élik.
Jövőbeni terveid, álmaid, vágyaid?
Több is van. Ahogy közeledek a nyugdíjhoz, egyre szélesedik a paletta, hogy mi mindent akarok megvalósítani. Szívesen írnék egy-két szakkönyvet adott témában, de erről még kabalából nem beszélnék bővebben. Régi vágyam, hogy megtanuljak angolul, és felelevenítve fiatal kori ismereteimet, oroszul. Nem utolsó sorban folytatni szeretném az alkotást, természetesen „főállásban”.
Miben járhatna kedvedben a sors?
Szeretném még sokáig élvezni az életet egészségesen a párom és a családom körében.
Keszi Erika Zsuzsanna – Nagy Edit
(Nagy Editnek, az alkotó könyvtárosnak jó erőt, egészséget és további sikeres alkotó éveket kívánunk! a szerk.)