Barangolás a Felvidéken és az I. Világháborús emlékhelyeken

Dél-Lengyelországban – 2017. október 5-8.

Az I. világháborús emlékhelyeket felkereső lengyelországi utazásunk megvalósítása hosszú és alapos előkészítő munkát igényelt, amelyben jelentős szerepet játszott, hogy tavaly néhányan részt vehettünk a Múzeumi Könyvtáros Szekció és a Magyar Múzeumi Történész Társulat által közösen szervezett kiránduláson, ahol a Hadtörténeti Múzeum két kiváló munkatársa, Kreutzer Andrea és Szoleczky Emese vezetésével járhattuk be elsőként e tájakat. Erről Tolnai György tagtársunkkal közösen számoltunk be a honlapunkon (www.mke.info.hu/muszaki).

Sok szakmai segítséget, könyveket, szakanyagokat kaptunk elsősorban Kreutzer Andreától, a HTM Könyvtárának vezetőjétől, továbbá Bazsóné Megyes Kláritól, az MKE most leköszönt Tanácsa elnökétől, aki az Érdi Lengyel–Magyar Baráti Társaság elnöke, amiért ezúton is köszönetet mondunk.

Utazásunkat hirtelen jött viharok, felhőszakadások majd szélvihar kísérte, váltakozva vakító napsütésels és szivárványokkal. Utazásunk első állomása a mai Szlovákiához tartozó Felvidéken a Tőketerebes város közelében lévő

TAKCSÁNY (Stakcin),

az eredetileg még 1914-15 ben a háború alatt létrehozott, később felszámolásra szánt, de mára már  mégis igen szépen rendezett és karbantartott I. Világháborús katonai temető volt. Már itt megmutatkozott, hogy ez az utazásunk szinte megvalósíthatatlan lett volna kiváló régi utastársunk, Tóvári József barátunk nélkül, aki Krakkó mellett él és kiváló lengyel nyelvi tudásával, aktív közreműködésével végig segítette utunkat.

A temetőben 2009 óta nagyszabású megőrzési munkálatok indultak be és 2013-ra a község polgármestere önkéntesekkel feltáratta és teljesen felújítatta a sírokat. Ennek nyomán ma már 495 “K und K” katona nevét ismerhetjük, akiknek zöme magyar hősi halott volt, ahogy névtáblák is mutatják.

PRZEMYSL

Október 5-én késő este érkeztünk meg Przemysl városába s elfoglaltuk a San folyó partjánál lévő Pod Bialym Orlem nevű szállodában a szobáikat, ahol két éjszakát töltöttünk el családias környezetben. Késő este a szemerkélő esőben is egy szép sétát tettünk, érintve a sok templomot, a várat s erődtornyokat magába foglaló város főterét is. Másnap reggel már várt ránk a helyi hivatásos idegenvezetőnk, Krzysztof Stadnik, korábbi műszaki katonatiszt hadtörténész, aki alapos helyismeretével elsőként magát a várost mutatta be nekünk egy séta keretében. A sok reneszánsz és barokk épülettel és várával leginkább Eger városát juttatja az eszünkbe Przemysl óvárosa.

Ezt követően megindultunk eredeti célkitűzésünk, az erődök meglátogatása felé, amelyek több mint 200 000 katona befogadására voltak felkészítve az eredeti tervek szerint.

Borek erőd

Ezek közül elsőként a XV. számú tüzérségi erődöt, a Borek erődöt látogattuk meg, ahol tanulmányozhattuk a megmaradt hatalmas aknavető állásokat és az azokat védő sáncokat is. Az ágyúkat lemélyített alagutak rejtették, ezért azok titokban maradtak az ellenség számára. Így az orosz hadtestek gyalogsági egységeinek rohamai ellenére is meg tudták védeni éveken át az erődöt.

Saglis Soglio  főerőd

meglátogatása következett, ahol Krzyszof Stadnik barátunk be tudta mutatni azokat a kegyetlen viszonyokat is, amelyek között itt éltek a sorkatonák.

A Magyar Katonai Hősök temetője Przemyslben

Ezt követően felvitt minket a város feletti ún. temetőhegyre, ahol mi a magyar katonai temetőt látogattuk meg s helyeztük el emlékezésünket kifejező koszorúnkat s kötöttünk nemzeti szinű szalagot a vaskereszt lábára.

Koszorúnk Przemyslben a Magyar Katonai Hősök temetőjében

Másnap reggel elbúcsúzva az erdőktől s Przemysl szép romantikus városától a San folyó mellett utunkat

JAROSZLÁW

irányába vettük s bementünk a városka főterére, hogy emlékezzünk az itt is élt II. Rákóczi Ferenc fejedelemre, akiben a szabadságharc hazai leverése után hosszú ideig élt a remény az újra kezdésre. Itt került sor Rákóczi fejedelem és Nagy Péter orosz cár, valamint Ágost lengyel király találkozójára is 1711-ben, az ún. Orsetti házban.

LANCUT

városába utaztunk tovább a világhírű Potocky kastély megtekintésére. A kissé a francia nagy kastélyokra emlékeztető épületegyüttes mintegy 60 hektáros parkjával a lengyel barokk építészet s az európai bútorművesség legjelesebb alkotásait foglalja magában.

TARNOW

Délután megérkeztünk Tarnow városába, Bem Józsefnek, a magyar szabadsághac egyik nagy hősének szülőhelyére. Itt is nagy szerencsénk volt, mert az ott működő Taranovi Magyar Lengyel Baráti Egyesület képviseletében e szervezet alelnöke, Andzrej Szpunar, aki  egyben a Tarnow Város Múzeumának igazgatója is, fogadott s kalauzolt  minket.

Már a megérkezésünkkor meghívta csoportunk tagjait  a Vasútállomás szép vasszerkezetű épületében megrendezés alatt lévő s már Magyarországon is ismert ún. Petőfi körkép még fellehető részeit bemutató kiállításra. A monumentális műről külön cikkben fogunk beszámolni, mert páratlan értéket képvisel s a magyar történelemnek egy igen jeles szakaszát mutatja be.

Másnap vasárnap kora reggel indultunk elhagyva Tarnow kedves városát, hogy 9 órára a Bochinai Sóbányához éjünk, amely Lengyelország legrégebben működő sóbányája, ahol egy 3 órás szakvezetés keretében ismerkedhettünk meg a bánya történetével.

BOCHINA

Leszállva 8 fős lifteken mintegy 300 méter mélységbe,  több kilométer hosszan kis elektromos csilléken tettük meg a tárnákat megismertető útvonalat. Majd két „sóbányász” idegenvezetőnkkel együtt gyalogosan jöttünk vissza s meg-megálltunk egy-egy csodálatos teremben.

A sóbányász ipar történetét bemutató előadás nekünk, műszaki könyvtárosoknak egy igazán sok új ismeretet  nyújtó  érdekes tanulmány volt, amelyet szintén Tóvári Józsi barátunk volt kedves magyarul tolmácsolni nekünk.

A mélyből a magasba emelkedve hagytuk el e szép sóvárost és mentünk el utolsó állomáshelyünkre, Limanovába, ahol a nevezetes győztes és magyar katonai sikert hozó áttörésre került sor.

LIMANOVA

A  csata magyar hőseinek, akiket  Othmar Murh  vezetett győzelemre, külön felállított síremlékéhez mi magunk is az egykori katonák útjait követve gyalogosan  jutottunk el az eső áztatta domboldalakon, miután az autóbuszunk egy téves információ miatt egy zsákutcában megállt. Elhelyeztük koszorúinkat és magunkkal hozott nemzeti szalagjainkat a nevezetes emlékhelyen.

Bár a gyalogtúra miatt csak este későn 11 órára érkeztünk meg a Blaha Lujza térre, mindenki gazdag élményekkel  indulhatott haza. Köszönjük mindenkinek, akik az előkészítésben és a lebonyolításban részt vettek, így Fazekas Gáborné Jutkának, Antal Ellinek, Várady Évának, Tolnai Gyurinak és a már a cikkben említetteknek!

Részletesebb útibeszámoló további fotókkal:
http://mke.info.hu/muszaki/2017/10/17/i-vilaghaborus-emlekhelyek-utibeszamolo/

Nagy Zoltán
MKSZ elnök