Szakmai kirándulás Nyitrára és Apponyba

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Komárom-Esztergom Megyei Szervezet együttműködve a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Szervezetével és a Karol Kmet’ko Kerületi Könyvtárral, ismét egy jó hangulatú és kellemes szakmai kirándulásra invitálhatta 2017. május 19-én a Komárom-Esztergom megyei könyvtárosokat.

Ezúttal a tanulmányút első állomása Nyitra volt. A József Attila Megyei és Városi Könyvtár utóbbi években kibővült szakmai kapcsolatainak köszönhetően Mgr. Monika Lobodášová, a nyitrai kerületi könyvtár igazgatónője szívélyesen fogadta a kis csapatot. Itt vártak már az érsekújvári könyvtárosok, Mgr. Ľubica Červená, az Anton Bernolák Könyvtár igazgatónője, aki átvette az ajándékba vitt könyveket, valamint Kovacič „Gizka”, aki a nap nagy részében tolmácsolt. A ráhangolódást egy Nyitra városát bemutató prezentáció segítette, hiszen az idő kevés volt mindent megnézni.

A nyitrai igazgatónő mindenekelőtt a könyvtár történetével, tevékenységével ismertette meg a társaságot, majd körbevezetett az épületben. Érdekes, hogy kívülről semmi nem utalt arra – hacsak nem a könyvbedobó láda a lépcső alatt –, hogy itt egy könyvtár működik. Talán azért nem, mert az épület egy vállalkozó tulajdona, a könyvtár csak bérli azt. A város legrégibb kulturális intézménye 1923-as alapítása óta és a közigazgatási változásokkal párhuzamosan számtalanszor költözött. 1952-től már regionális feladatokat is ellátott, de 1996-ban, Nyitra megyeszékhellyé válásával bővültek a szolgáltatásai és a feladatai is. Az 1944-ben érsekké szentelt Karol Kmet’ko nevét is ekkor vette fel. 1965-től már fiókhálózatot működtetett, 1991-től jelentős fejlesztéseket eszközölt, 2006-tól működik a gépi kölcsönzése.

Akár idehaza, akár határon túl, mindig hallani olyan érdekességeket, tapasztalhatunk olyasmit, amit érdemes lenne meghonosítani. A tatabányai megyei könyvtárhoz viszonyítva alapterületében nem sokkal kisebb intézmény állománya közel 300 ezer dokumentumot számlál. A tatabányai könyvtárosok egy része már az új megyei könyvtár terveihez méregette az olvasói tereket és gyűjtötte a tapasztalatokat.

A földszinti olvasóterek a felnőtteket szolgálták. Kiemelt figyelmet szentelnek a sérült embereknek. A siketek és nagyothallók rendkívül kreatív és figyelemre méltó alkotásaiból rendszeresen kiállításokat, vásárokat rendeznek. A vakok és gyengén látók számára csoportos foglalkozásoknak ad helyet az audiovizuális szoba. Tanfolyamaik közül kiemelkedik az idősek számára szervezett agytréning kurzus. Rendezvényeik között a helyi szerzők köteteinek első bemutatkozása, úgymond a keresztelője is mindig a könyvtárban zajlik.

Az egyetemváros hallgatói élvezhetik leginkább a tanulótér előnyeit a szak- és kézikönyvtár mellett. Büszkén mutatták a könyvtáraink közötti kapcsolat hatására frissen kialakított „ökopolcokat”.

Ezen túl mindenkit elvarázsolt a gyermekkönyvtár, amelyet a dramaturgiában és bábkészítésben jártas gyermekkönyvtárosok valóságos mesevilággá varázsoltak. A mennyezetről függő és az olvasótérben elhelyezett alakok mellett még láthattuk a frissen választott, idei „olvasók királynőjének” trónját. A kacskaringózó polcrendszerekkel meghitt olvasóöblöket alakítottak ki. Érdekes színfolt a folyosón az ausztrál gyerekek ajándékának, vagy a helyi néprajz tárgyi eszközeinek kiállítása.

A szlovák vendéglátókkal közös ebéd után sétára indultunk a belvárosba. A rövid idegenvezetés közepette ballagó diákok állítottak meg, hogy a helyi szokáshoz híven aprópénzt gyűjtsenek „jövőjükhöz”, viszonzásul süteménnyel kínáltak. Láttuk a Városházát, az Andrej Bagarról elnevezett modern színházépületet, a Megyeházát, a mindenek fölé emelkedő kápolna- és templomtornyokat, valamint a kolostori és püspöki épületegyütteseket.

Sajnos, a vár megtekintésére nem volt idő, de kárpótolt a Nagy Szemináriumban megtekintett püspöki könyvtár. Az 1760-as években épült egyfajta zártsoros palota négyszárnyas barokk épületében egy évszázaddal később (már újklasszicista stílusban) fejezték be az Egyházmegyei Könyvtár építését. A Nagyszeminárium keleti szárnyában elhelyezett gyűjtemény az OSZK hű másolataként készült, több százezer értékes kötetnek ad helyet ma is. A döbbenettől lenyűgözve álltunk a fából készült kazettás mennyezet alatt, a háromemeletes, galériás, fa polcrendszeren sorakozó kötetek és ősnyomtatványok között. A galériára rejtett csigalépcső vezetett fel, amelyet csak néhányan mertek kipróbálni. Mint megtudtuk, 78 ritka ősnyomtatvánnyal rendelkeznek az 1473-1500-as évekből és több mint húsz nyelven írott dokumentumokat őriznek – köztük van egy még nem ismert nyelvű is. Egy kiállított kötet Ferenc József aláírását mutatta meg nekünk.

A könyvtár állománya külön engedéllyel kutatható, de sem eredetiben, sem másolatban elvinni nem lehet semmit. Az állomány egyik gondozója maga is szerzetes volt, aki közel a 90. évéhez nemrég kérte felmentését e munka alól.

Az Egyházmegyei Könyvtár meglátogatása után a busz Apponyba indult tovább. A 17. században épült nemesi kúriát az évszázadok során többször átalakították. A 20. század elején bővítették kastéllyá, a második világháború után iskolává alakították. Ma a klasszicista – neogótikus stílusban felújított három kétszárnyas, kétszintes, ’U’ alakot formázó épület ad helyet egy páratlan könyvgyűjteménynek is. Úti célunk utolsó állomása ez a különleges barokk könyvtár volt.

Az Apponyi-család Nyitra megye legjelentősebb nemesi családjai közé tartozott. Tagjai főispáni, bárói rangot kaptak. Gróf Apponyi Antal György 1744-ben, hozzávetőleg huszonötezer különleges könyvritkaságból álló gyűjteménye kora legnagyobb magyarországi magánkönyvtárának mondható. A főként ritka és régi ősnyomtatványok, ókori klasszikusok kéziratai, a francia királyok, Richelieu és Mazarin bíborosok magánlevelezései, a Borgiák történetei adják azt az értéket, ami miatt rendkívüli. Sajnos nem mindenki bánt ekként vele az Apponyi-család férfitagjai közül. Volt, aki vagyona fogytával egy-egy darabjának értékesítéséből élt, és a kastély illetve a birtok elárverezése után nem csak a könyvek, hanem az egyéb vagyontárgyak is eltűntek. A történelmi viszontagságok közepette a megmaradt kötetek mellett tárolták a betakarított fűszernövényeket, használták gazdasági épületnek, míg egy magánkezdeményezés során valaki el nem kezdte feltárni a gyűjteményt. Az épületet 2011-ben helyreállították, a jelenleg kiállított használati tárgyak egy lakossági felhívás nyomán kerültek vissza, a könyvtárból pedig 17 ezernyi kötet és egyéb nyomtatvány maradt meg.

Ugyanakkor a könyvtár nem csak könyvtár. A társadalmi élet színhelyeként élénk társasági élet folyt, számtalan híresség vendégeskedett itt. A tárlatvezető nem csak a könyvtár történetét, hanem az Apponyiak, az egyes családtagok élettörténetét is megismertette velünk. Az események szálai messzire vezettek. Hallhattuk, hogy a leánygyermekek közül hogyan került ki az albán király felesége, hogy a biliárdasztallá alakított ebédlőasztalon még Joséphine Baker is táncolt, valamint a kiállítási tárgyak között is láthattuk az utolsó Apponyi fiú barátja, egy Titanic túlélő bőröndjét, aki a katasztrófából hasznot húzva, a sajtó elől kényszerült idemenekülni Amerikából. A történeteknek csak az idő és az ülőhely hiánya szabott határt. A könyvtár a szállodaként is működő kastélyban, attól különállóan működik, a kutatókat külön rendtartással fogadja.

A mókás mamuszokat levetve, néhány korty szlovák sör után élményekben gazdagon indultunk haza. Az utólag vendéglátóinkkal megosztott süteményreceptek, a visszajelzések alapján mondhatni, mindannyiunk számára emlékezetes marad ez a kirándulás is.

Köszönjük a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének és minden szlovák kollégának a szervezésben nyújtott segítséget, a szíves látást és a szeretet, amivel fogadtak!

Minden fotó: Dr. Sári Andrásné

Kissné Anda Klára
József Attila Megyei és Városi Könyvtár
Komárom-Esztergom Megyei Szervezet elnök