Beszámoló a KTE Tavaszi Szakmai Napjáról

Posted by zondaz - május 1st, 2017

Mi az a plusz? – gondolkodásra késztető címmel rendezte meg 2017. március 30-án a KTE 2017-es Tavaszi Szakmai Napját. A nem szokványos cím mellett a korábbi évek bevett szokásaitól eltérően nem a Tündérpalota (OPKM), hanem egy új helyszín adott otthont a rendezvénynek: a Kispesti Károlyi Mihály Magyar-Spanyol Tannyelvű Gimnázium.

201702_Szakmaimuhely_KTE_1

Csak gratulálni tudok a szervezőknek a választáshoz: egyrészt könnyű volt megközelíteni, másrészt a hatalmas előadóterem befogadóképessége, felszereltsége (kivetítés, hangosítás, technikai személyzet segítsége) ilyen programok megtartására hivatott. Ami pedig külön jó érzéssel töltött el, hogy nem elszigetelten tanácskoztunk a kis elefántcsonttornyunkban, hanem egy lüktető, élettel teli intézmény részévé válhattunk erre a napra. Hiszen a gimnáziumban tanítás folyt, ebből kifolyólag az előadásokat halk zenei aláfestés tette izgalmassá, amikor megszólalt a dallamcsengő, diákok morajlása szűrődött be a szünetekben, és velük találkozhattunk a folyosókon.

A regisztráció során kézbe vehettük a CKP által kiadott Kockás könyv rövidített kiadását, a Kockás füzetet, aminek a nap folyamán fontos szerep jutott, és ami természetesen online is elérhető. Az előadások előtt, illetve az ebédszünetben lehetőségünk nyílt a könyvtár megtekintésére a könyvtárostanár, Pataki Marianna vezetésével. Talán mondhatom a többiek nevében is, hogy csak ámultunk a könyvtár felszereltségén, kicsit irigykedve néztük a polcokat, a tágas, napfénnyel teli tereket.

A köszöntők után – elsőként Dr. Cselik Ágnes, a Kispesti Károlyi Mihály Magyar-Spanyol Tannyelvű Gimnázium igazgatója, majd új elnök asszonyunk, Simon Krisztina ösztönző szavait hallhattuk – el is kezdődhetett az érdemi munka. Az előadások időtartamának pontos betartását egy kíméletlen csengő „segítette”, több-kevesebb sikerrel.

Szakmári Klára volt elnök asszony (Budai Nagy Antal Gimnázium, Budapest), könyvtárostanár, szaktanácsadó bevezető előadásában az IFLA Iskolai könyvtári útmutatóját és a már említett Kockás könyvet hasonlította össze saját szempontrendszere alapján. Felhívta figyelmünket, mire és hogyan használjuk a dokumentumokat, milyen feladataink vannak, mit érdemes átemelni saját könyvtárunkra. Kritikus szemmel kezeljük a kiadványokat, és bár a gyerekeket óva intjük a könyvben/tartós tankönyvben való jegyzeteléstől, mi ezt nyugodtan tegyük meg saját munkapéldányunkban. Legyünk nyitottak, kezdeményezők, merjünk változtatni szemléletünkön, elemezzük eredményeinket a továbbfejlődés érdekében! – ezek azok a gondolatok, amik számomra már megadták a pluszt, és biztosítottak arról, hogy ismét hasznos napnak nézünk elébe.

Ezt követően a nap előadásai 3 nagy egységre tagolódtak: az első részben a Szakmai autonómia, a második részben az Esélyegyenlőtlenség, a harmadik részben pedig a Szakképzés köré szerveződtek az előadások. Köztük néhány perces szünetben lévő labdázás az elhangzottak felidézést, és a kollégák megmozgatását volt hivatott szolgálni. Az ebédszünetet követően pedig a megszokott szekciók munkájára került sor, ahol egy-egy probléma köré csoportosulva gondolkodtunk együtt, és adtuk át saját tapasztalatainkat, jó gyakorlatainkat.

201702_Szakmaimuhely_KTE_2

A három blokkból azon előadásokat szeretném kiemelni, amelyek számomra valamilyen elgondolkodtató, ösztönző gondolatot, ismeretet tartalmaztak, és megadták azt a pluszt, ami a hétköznapi teendőimben segítenek majd továbblépni.

Nahalka István az I és II. blokkban is vállalt előadást, munkásságát, a pedagógiában betöltött szerepét senkinek nem kell bemutatni. A Szakmai autonómia kapcsán a CKP munkájára hívta fel a figyelmet, rávilágított arra a fontos munkára, amivel a NAT felülvizsgálatát végzik, szemben a kormányzat nézeteivel. Középpontban természetesen a pedagógus autonómiája áll, szabad tananyaghasználattal, fejlesztési elvek alkalmazásával. Hiszen a korszerű tanítás differenciál és figyelembe veszi a tanulók személyiségét, ez pedig (tantervi) keretek közé szorítva nem lehetséges.

Dömsödy Andrea (a KTE alelnöke, iskolai könyvtári referens, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum) a tőle megszokott precizitással ültette át a gyakorlatba, milyen legyen az autonóm könyvtárostanár, akiről talán először azt gondoljuk, kiszolgálja intézménye igényeit, már-már csak végrehajtja a vezetőség kívánalmait, de ezek mellett, vagy ennek ellenére mégis autonómnak kell lennie. Merjen a könyvtárban gyöngyöt fűzni, éjszakai programokat szervezni, vagyis azt csinálni, amit szeretne. Azt gondolom, hogy itt is törekedni kell az egyensúly megtartására, és mindenképp kell egy olyan vezetőség, aki támogat minket ezekben az elképzelésekben.

Az elméleti előadások után pedig kiemelnék egy konkrét példát, egy jó gyakorlatot bemutató előadást Savanya Ildikótól (Szegedi Arany János Általános Iskola könyvtárostanára; CSMKE elnökségi tag Iskolai Szekció). Abban nyújt segítséget, hogy milyen eszközökkel, programokkal, szakórákkal tudunk hozzájárulni pedagógus kollégáink módszertani szabadságához. Ehhez természetesen meg kell nyernünk 1-2 kollégát, aki elég nyitott, és hajlandó órát „áldozni” ránk. Sokunknak már ez gondot okoz, de saját tapasztalatból mondhatom, ha csak egy kolléga beadja a derekát, és rájön, mekkora segítség vagyunk számára, mennyire élvezik a gyerekek, hogy kiszakadnak a megszokott tantermi közegből, és szól egy-két jó szót a többieknek, nyert ügyünk van. A feladatunk tehát megtalálni a hozzánk hasonló „megszállott, a munkájában elhivatott szervezőtársat a jó ötletünkhöz, megnyerni a célközönséget és máris színt vihetünk munkánkba” – összegez Savanya Ildikó.

A II. blokk az Esélyegyenlőtlenség címet kapta, az előadások a roma gyerekek, valamint az SNI-s, tanulási és viselkedési problémával küzdő tanulók, valamilyen fogyatékossággal élők beilleszkedésére, segítésére adtak recepteket. Hiszen velük is kapcsolatba kerülhetünk munkánk során, lehet, hogy nem könyvtárhasználati órán, hanem amikor szünetekben, órák után néha betérnek hozzánk.

Nahalka István arról a tényről számolt be, hogy hazánkban a legnagyobb a szelekció a fejlett országok csoportjában, és igen erős az esélyegyenlőtlenség. Az elszomorító helyzetképet hallván egy érzékeny pedagógus rögtön azon kezd el gondolkodni, az ő intézményében mi a helyzet, hogyan lehetne ezen változtatni. Az elkövetkezőkben ehhez adtak segítséget az előadók.

Simon Krisztina (KTE elnök, könyvtárostanár, József Attila Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola, Budapest) saját munkáján keresztül mutatott be lehetőségeket az egyenlő esélyek megteremtésére. Nekünk kell megteremteni azt a légkört, közeget a könyvtárban, ahol a gyerekek egyenlőek, azaz együtt olvas, játszik, beszélget roma, tanulási nehézségekkel küzdő tanuló, fogyatékossággal élő. Célszerű felvenni a kapcsolatot valamilyen civil szervezettel, de első körben mindenképp forduljunk iskolánk védőnőjéhez, fejlesztő pedagógusához, pszichológusához. Már ha van! Hiszen ők azok a szakemberek, akik legjobban ismerik a hátrányos helyzetű gyerekeket, akár tanácsot is adhatnak, hogyan segíthetjük őket. Sok munkát és odafigyelést igényel ez tőlünk, de egy szaktanár, osztályfőnök nem biztos, hogy 100%-osan tud figyelni órákon ezekre a gyerekekre. Ebben nagyban lehetünk a segítségükre könyvtári munkánkkal. Ha elég nyitottak és autonómok vagyunk!

Öriné Apáti Anna (könyvtárostanár, Reményhír Intézmény Eötvös József Általános Iskolája, Békés) az olvasás segítségével közeledett a hátrányban lévő tanulók felé. Egy olyan iskolából érkezett, ahol nagyszámú a HHH-s tanulók száma, és erősen érződik a gyerekek motiválatlansága, az olvasás hiánya, a gyenge tanulmányi eredmények. Egyértelműen megfogalmazott céljai közt szerepel természetesen a felzárkóztatás, az olvasás megszerettetése, és nem utolsó sorban a könyvtár kihasználtságának növelése. Alsó tagozaton mesehallgatással, illetve ismeretterjesztő könyvekre épülő foglalkozássorozattal várja a tanulókat. Felső tagozaton már belép a digitális kompetencia erősítése számítógépes feladatokkal, versenyek szervezésével, 7-8. évfolyamon pedig filmklubot működtet.

Pandur Emese (könyvtárostanár Jálics Ernő Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium, Kadarkút) pedig a már két éve működő Szín-kör tehetséggondozó programjukat mutatta be, amely szintén a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók számára indult.

A III. blokk a szakképzés jelenlegi helyzetére fókuszált, ami eddig nem került előtérbe a szakmai napokon. Jó szakemberekre égetően nagy szükség van, azok pedig csak egy jól működő, jól felszerelt intézményekből kerülhetnek ki. Példaértékűnek tartom, ezért emelem ki Sulyok Blankát (magyar-német szakos tanár, BKSZC Kozma Lajos Faipari Szakgimnázium; Tanítanék Mozgalom képviselője), aki méltán nevezhető úttörőnek, hiszen fiatal hölgyként hatalmas fába vágta a fejszéjét. Egyrészt a Tanítanék Mozgalom tagjaként viseli szívén az oktatás megújítását, másrészt osztályfőnökként harcolt fiatal tanítványaiért, szervezett számukra élvezetes programokat, és azon igyekezett, hogy minél többen tegyenek sikeres érettségit, megóvva őket a lemorzsolódástól. Ezt a lendületet és elköteleződést mindannyiunknak érdemes lenne megtanulni.

A hallottak felhasználásával kezdtek neki délután a szekciók saját munkájuknak, amelyről rövid beszámolókkal tájékozatták a kissé megfáradt és megfogyatkozott számú kollégákat.

A nap végére mi lett az a plusz, amire a beszámolóm elején utaltam, amivel gazdagabb lettem? Az általános iskolában, ahol dolgozom, szintén sok a hátrányos helyzetű tanuló, a „papíros gyerek”. Mindenképp őket szeretném valamilyen módon megszólítani. Ahogy elkezdtem gondolkodni, a lehetőségeket számba venni, beugrott a felismerés, két kis létszámú diszlexia osztály is jár hozzám kölcsönözni a tanító nénik segítségével. Már csak meg kell tartanom őket! Rájuk építve szeretnék a jövőben speciális foglalkozásokat, könyvtári órákat kidolgozni, a már meglévő Könyvtárpedagógiai Programomat felülvizsgálni. Annak érdekében, hogy ezek a tanulók, leküzdve például az olvasási nehézségüket, a későbbiekben is könyvtárhasználók maradjanak. Idén sem fogok unatkozni a nyári szünetben!

A részletes program, az előadások prezentációi és további fotók elérhetőek a KTE honlapjáról.

Köszönettel a szervezőknek:

Fésű Szilvia,
egy csepeli általános iskola könyvtárostanára

 

Comments are closed.

Blog Home