„Múltidéző” program az MKE Vas Megyei Szervezetével

Szervezetünk vezetősége 2015-ben határozta el, hogy küldöttekkel vendégségbe megy, vagyis lakóhelyükön keresi fel a megye könyvtárügyében hosszú időn át tevékenykedő, jelentős szakmai életutat teljesítő, már nyugdíjas éveiket élő tagtársait.

Első állomás: Katafa

Első alkalommal tízen keltünk útra hivatásunk és kollégáink képviseletében, hogy meglátogassuk Papp Gyulát, a körmendi városi könyvtár nyugalmazott igazgatóját. Amikor telefonon bejelentkeztünk Gyuszihoz, kitörő örömmel fogadta a hírt. Nem volt hát kétséges, hogy szívesen beavatja látogatóit életének mindennapjaiba, és vártuk, hogy jellegzetes humorával mesél majd aktív könyvtárosi életének eseményeiről is.

Gyuszi 1963-tól 1998-ig dolgozott Körmenden, tevékenységében mindig meghatározó volt a községi könyvtárügyért érzett felelősség. Már könyvtárba kerülése előtt elköteleződött a tanulás mellett úgy, hogy családjának rendíthetetlen támasza maradt a fizikai munkában, a gazdálkodásban, és támogatója közösségeinek. Miközben végezte feladatait, képezte is magát, jóízű történetekkel idézte fel az ELTE legendás tanárainak emlékét. Emellett folyamatosan közéleti szerepet is vállalt. Minderről őszintén vallott egy interjúban, amely 2004-ben jelent meg a Vas Megyei Könyvtárak Értesítőjében. Látogatásunkkor ismét megköszöntük példamutató életútját, amelynek jelentős szerepe volt a Vas megyei közkönyvtárügy megerősödésében.

Katafán olyan vendéglátásban volt részünk, amelyre sokáig emlékezhetünk. Gyuszinak, és kedves feleségének láthatóan jól esett érkezésünk, nekünk pedig az, hogy hallgathattuk pályatársunkat, amint ízes előadásában megelevenedtek történetei a falu háború utáni életéről, pályára kerüléséről, tanulmányairól, neves kollégáiról, mókás és bizonytalan kimenetelű szituációkról. Azt sem titkolta, hogy mostanában gyakrabban látogatja orvosait, mégis, az utóbbi évek legmeghatározóbb élménye ismét a szolgálat. Előadássorozatban idézhette fel a községi könyvtárban a paraszti gazdálkodás jellegzetességeit, néprajzi alapossággal és az egykori résztvevő hitelességével. Boldogan mesélt a sorozat kiteljesedésével egyre gyarapodó közönségről, az idősebb generáció nosztalgikus emlékezéséről, és a fiatalok kíváncsiságáról.

Utunkat még egy fantasztikus találkozás is szépítette. Katafa felé utazva, Nádasdon Takács plébános úr magával ragadó kalauzolásával megnézhettük a nemrég feltárt Nádasdi Rotundát, és a plébános úr által létrehozott szoborparkot, felidézhettük az emlékhelyekkel megidézett nemzeti történelmet.

Második állomás: Sárvár

A múltidézés egy év elteltével, Sárváron folytatódott. Ez alkalommal V. Molnár Zoltánt, a sárvári városi könyvtár nyugalmazott igazgatóját látogattuk meg. Igazán szívélyes fogadtatásban volt részünk, és mindannyiunk örömére szolgált, hogy Zoli kérése teljesült. Sorozatunk első állomásának vendégfogadója, Papp Gyula is velünk volt, a körmendi igazgató asszony szíves közreműködésével.

Zoli a Nádasdy-várnál várt ránk délután, hogy szervezésében megtekinthessük a múzeum új kiállítását, amelyet a befalazott „Bajor-kincsekből” rendeztek. Takács Zoltán igazgató úr kollegiális gesztussal, élvezetes és információkkal gazdag tárlatvezetéssel ajándékozott meg minket. Megyénkben nincs olyan ember, aki ne hallott volna a Wittelsbach kincsek kalandos történetéről, mégis találkoztunk újdonságokkal. Tárlatvezetőnk dokumentumok, fényképek, ezüst tárgyak, porcelánok egy-egy eseményhez, családi legendáriumhoz kapcsolódó bemutatásával, lendületes narrációjával filmszerű élményt nyújtott III. Lajos bajor király, és felesége, a Habsburg-Estei családból származó Mária Terézia Dorottya életéről.

A múzeumi élmény után Éva asszony fogadta a látogatókat a Molnár család otthonában.  A fejedelmi vendéglátás kíséretében felidéztük V. Molnár Zoltán életútját, aki a Vas megyei könyvtárügy második nagy generációjához tartozva fejtette ki tevékenységét. 1966-ban érettségizett, és két év katonáskodást követően levelező tagozaton végezte el az N-K szakot. Később magyar tanári oklevelet szerzett. Öt évig dolgozott Hegyfalun körzeti könyvtárosként, azután Káldi János költő-tanár hívására a képző könyvtárába szegődött. 1984-ig dolgozott ott, amikor ismét megtalálták, és hívták: haza, a városi könyvtár igazgatójának. Volt kollégái szerénységét, végtelen nyugalmát, a közösségért és a kistelepülésekért való munkálkodását emelik ki elsőként, ha jellemezni szeretnék. Zoli ezek mellett joggal büszke arra, hogy izgalmas szellemi műhelyt hozott létre több mint 23 éves munkájával. A könyvtár zenei ismeretterjesztésben betöltött szerepe éppúgy legendás hírű volt, mint kiadói tevékenysége. Ez utóbbi egyedülállónak mondható a környéken, mintegy 20 kötet szerkesztése, sajtó alá rendezése, közreadása gazdagítja megyénk könyvkultúráját: bibliográfiák, filozófiai és helytörténeti kötetek, szépirodalom és életrajz gyűjtemények. A megyei könyvtár OPAC-ja 491 rekordot jelenít meg Zoli nevénél. Rendszeresen publikált helyismereti lapokban, és a könyvtári „Értesítőben”. Másfél évtizedig felelős szerkesztője volt a „Sárvári hírlapnak”, majd a „Rábapatyi körképnek”. Ezekbe az orgánumokba is sokat írt. Mondhatnánk, hogy az írás és a helytörténet éltető szenvedélye. 2007-es nyugdíjba vonulását követően is számos tanulmányt publikált Sárvár történetét feldolgozó kötetekben, de önálló művek is bizonyítják alkotókedvét, mint pl. „Nick monográfiája”, vagy a „Kistájak ölelésében”. Méltán kapta meg 2006-ban a TIT „Aranykoszorús jelvényét”, majd 2015-ben a „Közösségi kultúráért” kitüntetést a Dr. Kiss Gyula Egyesülettől.

Az est folyamán vendéglátónk főként pályakezdésének éveit idézte fel, és megtisztelő ajándék volt számunkra, hogy feleségével együtt feltárták, megosztották örömüket, amelyet családjuk, unokáik támogatása közben átélhetnek.

Búcsúzáskor megköszöntük Zolinak a Vas megye könyvtárügyében és könyvkultúrájában teljesített szolgálatát, és további alkotó munkájához, családi örömeihez jó egészséget kívántunk. A találkozás örömét, a finom ételek ízét, a megélt őszinte barátságot pedig útravalóul őrizzük.

Pallósiné Toldi Márta,
MKE Vas Megyei Szervezete