Nagy Istvánné, az alkotó könyvtáros
„Ki hűséget vet – életet arat, és a gyökér, az megmarad.”
(Wass Albert)
„Egy kicsiny Tolna megyei zsákfaluba, Miszlára születtem. Csak rövid ideig éltem ott, mégis meghatározója lett egész életemnek. Örök kötelék, ahonnét emberi útravalót, hagyománytiszteletet kaptam, olyan indíttatást, amivel oda visszatérve értékteremtő tevékenységet végezhetek jelenleg is. Ötéves voltam, amikor a könnyebb boldogulás reményében szüleim a közeli kisvárost, Tamásit választották lakóhelyül. Itt végeztem el az általános iskolát, majd a helyi Béri Balogh Ádám Gimnáziumban érettségiztem 1982-ben. Gimnáziumi osztályfőnököm, aki a magyar nyelv-és irodalom tantárgyat tanította, elmélyítette bennem az irodalom, a könyvek szeretetét. Lukácsi Pálné Irmával és szintén irodalmat tanító férjével ma is szeretetteljes, bensőséges viszonyban állok. A nyugdíjas korukban is aktív és alkotó házaspártól a mai napig tanulni tudok: emberséget, kitartást, önzetlenséget. Az olvasás szeretete Tamási akkoriban átadott modern könyvtárának rendszeres látogatójává tett. Sokszor üldögéltem iskola után a polcok között olvasgatva. S mikor dönteni kellett milyen pályát válasszak, tudtam, könyvtáros szeretnék lenni. Szombathelyre kerültem, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolára, magyar-könyvtár szakra. Feledhetetlen éveket töltöttem ott, s igazi „berzsenyis” szellemet hoztam magammal, amikor 1986-ban átvettem a diplomámat. Minden jól alakult, hiszen éppen üresedés volt lakóhelyem kedvelt könyvtárában. Felvettek. Ennek éppen 30 éve múlt. Több munkakörben is tevékenykedtem ezen időszak alatt. Leghosszabb talán a gyermekkönyvtári munkám volt, 14 év. Változatos, sokrétű, egyéni kibontakozást kínáló, kreativitást kívánó terület. Nagyon szerettem. Jelenleg ugyan kevésbé látványos, de talán a legfontosabb az én feladatköröm, hiszen mondhatni ezen nyugszik a könyvtári szolgáltatások rendszere. Gyűjteményszervező vagyok. Ez nyugalmasabb, de bonyolult és sokrétű tevékenységet takaró összetett munkaterület.”
Életed fontos és legkedvesebb könyvei
Nehéz kiemelni bármelyiket is. Alapvetően klasszikus párti vagyok. Műfajt illetően a történelmi, életrajzi regényeket kedvelem leginkább, de legalábbis azokat, amelyeknek van valóságalapja. Szeretem a füves könyveket, a bennük összegyűjtött szép és bölcs sorokat. Sok minden megérint. Szeretem Mikszáth humorát, Fekete István édes-kesernyés történeteit, de Csáth Géza naturalizmusát is. Ismeretterjesztő könyveket is gyakran forgatok, érdekelnek a helytörténeti kiadványok és különösen a néprajz. Ha mégis egyet kiemelek, legyen a Micimackó, csak mert a lányommal a mai napig idézzük feledhetetlen sorait.
Ez idáig két könyved jelent meg. Mi inspirált a megírásukra és milyen volt a fogadtatásuk?
Szeretem a könyvet. Könyvekkel dolgozom, könyvek között telnek napjaim. A könyvíráshoz valamilyen indíttatás szükséges. Kinek-kinek más. A mi családunk miszlai gyökerű. Az én indíttatásom személyes és szomorú, félbe maradt beszélgetések, emlékezések a szülőfaluról, édesapámmal. Miszla olvasókönyve (2007) az ő emlékére született. Emellett mindig is szerettem elmerülni a múlt titkaiban. Érdekel a helytörténeti kutatás. Könyvtárakban, levéltárban gyűjtögettem anyagot Miszláról. Sokat beszélgettem miszlai emberekkel, akik pontosan emlékeztek nevekre, eseményekre. Már az első kötet írásakor úgy terveztem, lesz egy második is, egy képeskönyv, amelyben megpróbálom megmutatni régi fotókkal azt az igazi falusi miliőt, a miszlai „aranykort”, amelyre gyerekkoromból emlékszem, s amelyben a falusi környezet, a hétköznapok fárasztó munkája ugyanúgy benne van, mint a falusi szokások és az ünnepnapok derűs pillanatai. Jártam hát a falut. Az idős emberek felnyitották nekem fényképes dobozkáikat, s ezzel együtt kiszabadították féltve őrzött emlékeiket is. Az együtt emlékezés örömét nem tudom elégszer megköszönni nekik, annyira páratlan és feledhetetlen élmény volt. Miszla képeskönyve 2011-ben jelent meg. Mindkét könyvet érdeklődéssel és szeretettel fogadták a Miszlaiak, helyiek és elszármazottak egyaránt. S aminek nagyon örülök, ezek a könyvek új ismeretségeket, értékes kapcsolatokat hoztak nekem.
Forrás: http://www.miszla.hu/olvasoszoba/
Életed fontos pillanatai
Valóban vannak fontos, feledhetetlen pillanatok az életünkben. De ha ezek igazán mélyrehatóak, azokról nehéz, vagy nem is lehet beszélni. Tatiosz fogalmazta meg ezt szépen: „Szívünkbe láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökkön emlékezetes pillanatok.”
Szerinted vannak véletlenek?
Véletlen találkozások nincsenek, szokták mondani. Két Miszlára született, azonos korú, a falu iránt azonos érzésekkel elkötelezett emberről beszélünk. Valószínűleg kettőnkre mérte a sors azt a közös alkotó munkát, amelyben az elméletiséget és a gyakorlatiasságot egyesítve értéket tudunk teremteni Miszlán. Ritka találkozás az ilyen. Németh Ferenccel közel 10 éve tevékenykedünk Miszláért. Nem is tudva a másik elkötelezettségéről, külön-külön kezdtük. Én a könyveimet írtam, ő megvásárolta a miszla.hu domaint és 2006-ban elindította a falu honlapját. Találkozásunk után együtt folytattuk a munkát. Átvettem a honlap szerkesztését. Sok emlékezetes séta, túra van a fotó-és videó anyag mögött, kutatómunka a szöveganyag mögött. Máig örömmel frissítem. Aztán újabb – és újabb ötletek jöttek. Ő webkamerákat vásárolt, amelyek a falu központjából „közvetítenek” a honlapra, én a falut bemutató szórólapot szerkesztettem. A 70-es években az iskola épületében helytörténeti gyűjteményt hozott létre az akkori tanító, Borda József. Az iskola megszűnésével aztán már nem volt gazdája, a tárgyak nagy része elkallódott. 2013-ban megkerestük a miszlai polgármestert azzal, adjon helyiséget és mi önerőből újra felépítjük a kiállítást. A testület beleegyezett. A volt óvoda épületét kimeszelve kaptuk meg. Egész nyáron jártuk a falut, kutattuk a padlásokat, gyűjtöttük, tisztogattuk a tárgyakat. 2013 októberében nyitottuk meg a Borda József Helytörténeti Gyűjteményt, amit azóta több kiállításrésszel is bővítettünk, idén a 60-80-as évek kultusztárgyait bemutató retro-szobával. Van egy 100 éves, nádfedeles házikó a faluban, ami tökéletesen őrzi a környék, a falu népi építészetének emlékeit. Megvettük közösen, hogy azt a falu rendelkezésére bocsátva tájházzá, hagyományőrző központtá alakítsuk. Ehhez már intézményesíteni kellett kettőnk munkakapcsolatát, 2014-ben jegyezték be a Miszla Helytörténeti és Értékőrző Alapítványt, amely csak elszármazottakból alakult, alapítója velünk egyidős szintén Miszlára született barátunk, mi ketten pedig a kuratóriumban tevékenykedve tűztük ki új célunkat, Miszla tájházának létrehozását. Nagyon sokat köszönhetek és hálával tartozom férjemnek, Nagy Istvánnak, aki nemcsak támogatja elkötelezettségünket, munkájával is hozzájárul sikereinkhez.
Nagy Istvánné és Németh Ferenc a miszlai helytörténeti gyűjteményben az ünnepélyes megnyitón
Forrás: http://www.teol.hu/tolna/kultura/miszla-multjat-mutatjak-meg-a-regi-targyak-523697
Ízelítő a gyűjteményből
Forrás: http://www.miszla.hu/helytorteneti-gyujtemeny/
Egy vers, ami közel áll Hozzád – egy idézet kedvenc versedből
Egy vers: József Attila: Kopogtatás nélkül
Egy idézet:
„…vagy vedd példának a piciny fűszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?”
(Babits Mihály: Esti kérdés)
Milyen zenét hallgatsz szívesen?
Nehéz lenne felsorolni. Természetesen közel áll hozzám a népzene autentikus és modern
változatban egyaránt. A Republic együttes rajongója voltam családommal együtt.
Fotók, melyeket szívesen látsz szobád falán
Tájfotók.
Kiállításaid
Az Országos Idegennyelvi Könyvtár „Alkotó könyvtáros” sorozatában mutathattam be Miszlán készült fotóimat Miszla, szubjektív objektívvel címmel.
Szakmai körben a kiállításmegnyitón
2016. szeptember 26.
Mit jelent számodra fotózáskor a szubjektív objektívvel?
A fotózás szeretete megint csak Miszlához köt. Miszla nemcsak idillikus falusi miliőjével hódít, csodás környezetével is. Az alkotó természet nagyszerűen rendezte el ezt a vidéket. A falut dombok ölébe tette, egy mély szakajtóba. Csendes vizű patakkal, gazdagon termő földekkel bélelte ki és körbeszegte vadban gazdag erdőkkel. Aztán ezt az egészet leterítette egy színes, virágokból szőtt, puha takaróval. A táj minden évszakban szemet gyönyörködtető más-más arcát mutatja. Szeretek sétálni a faluban, szeretek sétálni a környező dombok néhol elvadult növényzettel szegett, járatlan útjain. Hangulatfüggő, hogy merre vegyem az irányt. Vonz a régi, a titokzatos; az elhagyott présházak, löszbe vájt barlangok, pincék. De bele tudok feledkezni az e vidékre jellemző löszgyepek pompázatos vadvirágözönébe is. Megyek azért, hogy gondolkodhassak, megyek azért, hogy megnyugodhassak, megyek, ha vadakat akarok látni, megyek virágokért, termésekért, megyek a múlt titkaiért, romos házakért, járom a régi temetőket… és megyek csak egyetlen fotóért is. Mondják, minden táj egy lelkiállapot. Ebből születnek a fotóim, és mutatnak egy belső világot, amelyben Miszlát és az érzelmeimet egyesítem. Van, hogy már a fotózás pillanatában egy oda illő verssor is felötlik bennem. Minden megérint. Az utak és a fák különösen.
„A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes serjeág. Szép embertelenség.” |
„Mint ódon omladék, melyen egymaga ül |
„A nyár ragyog, lobog, |
„…elszorul a szíved, az út lapulva elsiet…” |
„…a fa az űrbe szimatol, a csend törékeny és üres…” |
„Kell, hogy az erdők egy-egy vadja felett az elérhetetlenség köde szálljon.” |
Egy, a miszlai gyűjtőmunkához kapcsolódó kedves emlék
Azt az élményt emelném ki legszívesebben, amit átélhettem, amikor bekopogtam egy házba. A szeretetteljes fogadtatást, ami nekem, s rajtam keresztül szüleimnek, nagyszüleimnek is szólt. Az élményt, hogy újra miszlai lehettem. Azt az őszinte nyíltságot, ahogy a régi fotók felett körvonalazódtak családi örömök, tragédiák, miszlai történetek, anekdoták. Nem feledem az emlékezés öröméből vagy éppen a bánkódásból fakadó közösen ejtett könnyeket, a vidám perceket, az idős emberek életbölcsességét.
A legnagyobb érték életünkben
Az egészség.
Van-e valami, amit másképp csinálnál, ha újrakezdhetnéd?
Biztosan döntöttem az életben jól is, rosszul is, a döntéseim tettek azzá, aki vagyok. Valószínűleg úgy kellett lennie, ahogy van. Nem szeretek hátra nézni, inkább csak előre.
Jelenleg min dolgozol, hogyan telnek (minden)napjaid?
Jelenleg a Miszla Helytörténeti és Értékőrző Alapítvány elnökeként új feladatokkal szembesülök. Részben adminisztrációs, részben pályázatíró, programszervező feladatok ezek. Emellett irányítom, és aktív résztvevője vagyok a leendő tájháznál zajló állagmegóvó, felújító munkálatoknak. És persze gyűjtöm a berendezési tárgyakat.
Mivel tudna még a sors a kedvedben járni?
Több szabadidő.
Terveid, álmaid, vágyaid?
Mind a könyvtárosi hivatásomban, mind pedig az alkotó szerepkörömben kitartó és eredményes lehessek.
Nagy Istvánnénak – Marikának – tervei, álmai, vágyai megvalósulásához további sikeres éveket kívánunk sok szeretettel! (a szerk.)
Keszi Erika Zsuzsanna – Nagy Istvánné