A könyvtárbuszozásról, dióhéjban…

A mik vagyunk mi könyvtárosok? kérdéskört legutóbb épp a Könyvtárvilág “hasábjain” járta körbe Szűcs Margit, nézzük, hogy néz ez ki könyvtárbuszos szemüvegen keresztül.

Talán az olvasószolgálat egy speciális ágaként lehetne értelmezni a bibliobuszos munkát, ami magába foglalja a Szűcs Margit által felsorolt átmeneti (?) szerepeket is, és ami még kiegészül a pótanya/pótapa szerepkörrel. Ezzel kapcsolatban két emlék tolul fel hirtelen. Amikor a szülő közönyösségét megkerülve, szakszerűen avattuk be a fiatalkorút a helyes orrfújás technikájába, vagy amikor az apacentrikus kisfiú nem akart anya részvételével engedelmeskedni a természet hívásának a közeli bokorban, ezt a patthelyzetet is a könyvtárosnak kellett megoldania. Ezzel sokkal egyszerűbb volt megbirkózni, mint kudarc esetén másnap reggel a takarító néni rosszalló tekintetével szembesülni.

Nos, a terepmunka már csak ilyen.

De hogy ne keltsük azt az érzést, hogy ezek a szerepek a terhünkre lennének, rögtön tegyük hozzá, hogy azt már a kezdet kezdetén tudtuk, hogy Magyarország legelmaradottabb falvait fogjuk látogatni, még hétvégén is, hisz mindkét könyvtárbusz szombaton és vasárnap is szolgáltat. Így tehát kijelenthető, hogy az egyszeri kalandvágy kevés ahhoz, hogy hosszútávon tartható legyen az a lendület, ami dacol a sokszor kétségbeejtő helyi körülményekkel, hirtelen jött változásokkal, problémákkal, amelyekkel a munkánk során találkozunk/találkoztunk.

A Csorba Győző Könyvtár egyes busza 2010. vége óta látogatja menetrendszerűen Baranya megye apróbb településeit. A kettes busz 2014 áprilisában kezdte meg működését, kevesebb dokumentummal, viszont több használói számítógéppel, hasonló elvek mentén, mint az elődje. Jelenleg mindkét jármű 29 települést látogat, havi kétszer jutnak el ugyanarra a településre.

A településeken a munkánkat egy ún. kontaktszemély segíti. Ideális esetben ez a személy egyenlő azzal, aki a falu közösségét vagy annak egy részét (pl. gyerekek) amúgy is motiválni tudja, állandó programokat, rendezvényeket szervez. Kevésbé szerencsés esetben nincs ilyen ember a településen, ezáltal a lakosságot is nehezebb mozgósítani. Több helyen például a kontaktszemély cseréjét követően csökkent a forgalom, mert az új kapcsolattartó nem érezte testhezállónak a feladatot, és nem haladt tovább az elődje által kitaposott úton.

Csapatmunka

Egy könyvtárbusz humánerőforrás-szükséglete: két könyvtáros és két sofőr. Egy szolgáltatási alkalomkor egyszerre egy sofőr és egy könyvtáros látja el a könyvtári feladatokat, másfél órában. A gördülékeny munkavégzés csak úgy lehetséges, ha a felek segítik egymás munkáját, legyen szó a kölcsönzési feladatok ideiglenes átvállalásáról, vagy a forgalom leállításáról egy-egy rizikósabb tolatás esetén.

Ha messzebbről vizsgáljuk a team work mibenlétét, akkor elmondhatjuk, hogy szinte az egész intézmény hozzájárul a könyvtárbusz működéséhez. A feldolgozó csoport, aki a könyveket biztosítja; a könyvtárközis munkatárs, aki elhivatott abban, hogy a legkisebb településre is eljusson a kért dokumentum; a rendezvényszervezők, akik végtelen hosszúságú excel táblázatokat kezelve képesek programokat szervezni a településekre; az olvasószolgálat, akik az előjegyzést bonyolítják, és még sorolhatnánk, ki hogyan járul hozzá nap, mint nap a bibliobuszok működéséhez.

Némi változatosságot hoz egy-egy helyettesítés is a másik buszon, hisz kiválóan tudja oldani az ismeretlenebb könyvtáros személye a településeken kialakult automatizmusokat, megszokott formulákat.

Olvasók

Egy hagyományos könyvtárban is meg kell válaszolni a legkülönbözőbb kérdéseket, meg kell oldani furcsa szituációkat, a buszokon sincs ez másképp, ám emellett olyan nem hétköznapi helyzetek is előfordulnak, amikor jól jön a helyiekkel kialakított jó kapcsolat, mint amikor például valaki elakadás esetén traktorra pattanva segít kihúzni a sárba süllyedt járművünket.

Olvasóink legtöbb esetben a könnyedebb műfajok szerzői közül tallóznak: romantikus könyveket, krimiket, regényes történelmi könyveket kölcsönöznek a legtöbbször, a kisgyermekkel érkezők pedig szinte sosem távoznak 10 könyvnél kevesebbel, ennél a korosztálynál a leporellók, a képeskönyvek és a kinyitható ablakú ismeretterjesztő könyvek a legnépszerűbb olvasmányok.

Ez a vidék már nem (feltétlenül) az a vidék

A zömében apró, zsákfalvas településeken a legtöbb szolgáltatás mobil módon jut el a lakossághoz, így a posta, gázpalack, hús- és pékáru mind-mind különböző színű, formájú és hangjelzésű járművel érkezik. Utóbbi miatt néhol a “vidék csendje” csak egy fájóan nosztalgikus emlék maradt csupán. Baromfit se találunk már minden ház portáján, érdekes volt szembesülni a tojásos autóval olyan vidékeken, ahol azt feltételeztük, hogy a tyúkól szerves része a kertnek.

Vannak olyan települések, ahol lelkiismeretesen őrzik, ápolják hagyományaikat, próbálják átadni az új generációnak a kulturális örökséget, a közösség tagjai működő helyismereti, helytörténeti gyűjteménnyel gazdagítják a falu értéktárát. Akad példa arra is (Kémes…akkor és most facebook csoport), hogy egy falu hogyan próbálja megőrizni a kapcsolatot az elszármazottakkal.

Ugyanakkor muszáj megemlíteni a kereskedelmi tévék egysíkú kulturális kínálatának hatását is, ami megfigyelhető a gyerekek viselkedésén, szóhasználatán, zenehallgatási szokásain, böngészési tevékenységén. Amennyiben a fentiekkel otthon nem foglalkoznak, nincs szülői kontroll, akkor a pedagógus, a kulturális közfoglalkoztatott, a tanodai önkéntes vagy a könyvtáros is csak hosszú, lassú és nehézkes folyamatok útján tud változásokat elérni.

Az országos tendenciák Baranyára is érvényesek: a külföldi munkavállalás, az elöregedés, a munkanélküliség a települések vezetőinek legégetőbb, megoldásra váró feladatai.

Összességében elmondható, hogy községenként változó sikerek és folyamatos próbálkozások, törekvések jellemezték a buszos projektek elmúlt éveit, amelyeket folyamatosan befolyásoltak az aktuális személyi és szemléletbeli változások és az olykor mostoha időjárási körülmények, technikai akadályok.

Mindemellett egy-egy régóta vágyott könyv kézbe adása, segítésnyújtás a nyelvvizsgához, egy-egy sikeres rendezvény, egy tartalmas beszélgetés, egy számítástechnikai probléma megoldása, önéletrajzok megírásában való segítségnyújtás, és az utána érzett hála erősítette és fogja továbbra is erősíteni a könyvtárbuszosok munkába vetett hitét.

Csobán László,
Csorba Győző Könyvtár, Pécs