Mik vagyunk?

– nemhivatalos szerepeink –

Írjuk a beszámolót. Naponta, hetente, havonta – kinek hogy. Írjuk: állományrendezés, tájékoztatás, dokumentumrendelés, könyvtárbemutatás, csoportfoglalkozás, rendezvény lebonyolítás, posztírás – fő, darab, óra, polcfolyóméter, lájkok stb., stb.

Írjuk, és közben felidéződnek a helyzetek: a telefonban elcsukló női hang: “elnézést a késedelemért, de a férjemet a múlt héten temettük…”, az agyonkeresett bestseller megragasztgatása (nem eshet ki a  forgalomból hosszú hetekre), a hallássérült fiatalember kiszolgálása (mikor rájövünk a valódi problémára, és megkönnyebbülünk, hogy hát nem részeg, csak erősen elfogódott, hirtelen pofonegyszerű lesz a dolgunk: csupán tudnunk kell csendesen ordítani), a haldokló nyomtató feltámasztása célirányos rázó mozdulatok és ősmagyar ráolvasók kombinációjával… És még száz és száz apróság, semmiség, szóra sem érdemes megnyilvánulás, gesztus, mozdulat, viszonyulás… aminek nincs helye egy beszámolóban. De mi tudjuk, hogy mitől is mosolyog olyan elégedetten az olvasó, miért volt zökkenőmentes a rendezvény és hogyan került az asztalunkra az pár darab, akkurátusan szalvétába csomagolt süti.

Megannyi apró olajcsepp, amiktől a fogaskerekek simán forognak; és többnyire magunk se vesszük észre, hiszen közintézményként, kulturális szolgáltatóként, közösségi helyként természetes, hogy eleget teszünk bizonyos kimondatlan-leíratlan követelményeknek is. Máskor viszont fordul a kocka és ezek a követelmények uralják el a helyzeteket, háttérbe szorulnak a klasszikus könyvtárosszerepek, hogy jócskán teret kapjanak egészen más jellegű szerepkörök…

Vagyis könyvtárosként a gyűjteményépítés, dokumentum- és információszolgáltatás, (adott esetben vezetői felelősségvállalás) mellett jó eséllyel voltál / vagy / leszel egy kicsit: 

• adatrögzítő

• andragógus

• antikvárius-becsüs

• asztalos

• biztonsági őr

• coach 

• dekoratőr

• dísznövénykertész

• esélyegyenlőségi szakértő

• fordító

• fotós

• gépíró

• gépkocsivezető

• gerontológus

• gyerekfelvigyázó

• gyógypedagógus

• informatikus

• irodagép-műszerész

• irodalomkritikus

• IT-mentor

• karbantartó

• kártevőirtó

• kiadványszerkesztő

• kiállításrendező

• konferanszié – moderátor

• korrektor

• kőműves

• könyvkiadó

• könyvkötő és -restaurátor

• közösségi média menedzser

• közvéleménykutató

• lakberendező

• lobbista

• mediátor

• menedzser

• önkéntes-koordinátor

• pályázatíró

• pedagógus

• pénzügyes

• pszichoterapeuta

• reklámszövegíró

• rendezvényszervező

• rendfenntartó

• riporter-újságíró

• ruhatáros

• szállító- és rakodómunkás

• szerzői jogi szakértő

• szobafestő

• szociális munkás

• szponzorszerző 

• takarító

• társalkodónő

• technikus

• tolmács

• tudományos kutató

• vécésnéni (-bácsi)

• vendéglátós

• villanyszerelő

• webszerkesztő

• …

Mindez akkor jut eszébe az embernek, amikor azon kapja magát, hogy amit csinál, azt mások, máshol megnevezett munkakörben, a feladatra kiképezve végzik – mi pedig, lehetőleg professzionális helytállást tanúsítva, “valahogy megoldjuk”. Mert nem tehetünk mást. A sokféleség fordítottan arányos az intézmény méretével: minél kisebb a csapat, annál kevesebb a tere a specializációnak, annál több színtéren kell megfelelni egy-egy dolgozónak.

Természetesen nem arról van szó, hogy “minden könyvtáros profi tolmács” vagy “őriztesse házát könyvtárossal”, csak annyit akartam érzékeltetni, hogy a körülmények szorításában mi mindent kell teljesíteni, hogy méltó szolgáltatást nyújthassunk. 

Akadnak a palettán kevésbé professzionális szerepkörök is, pl. “lelki szemetesláda”, “a gyerekek kedvence”, “palimadár”, “memóriabank”, “aki mindig segít”, “céltábla”, “a legkedvesebb”, “szellemi partner”, “biodíszlet”, “alkotótárs”, “gondolatolvasó”, “templom egere”  stb.

Nem vagyunk egyedül: a fentieket lehet alkalmazni egész sor humán szakmára, oktatásban-egészségügyben-szociális rendszerben dolgozók pont ugyanígy multiplikálják magukat, hogy hivatásukban megfelelő legyen a munkavégzésük.

Minden nehézsége ellenére, ebben a változatosságban lehet találni szépséget és a szabadságot, szerintem. Szerintetek?

Szűcs Margit tájékoztató könyvtáros,
Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján