SZAKÁCS ESZTER költő, meseíró, könyvtáros
1964. április 21-én született Pécsen. A Pécsi Művészeti Szakközépiskola ötvös szakán végzett 1983-ban, majd a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán, földrajz-rajz szakon szerzett diplomát 1988-ban. Egy-egy rövidebb skóciai és hollandiai tartózkodást leszámítva, 1988-tól a pécsi Egyetemi Könyvtárban dolgozik, jelenleg gyűjteményszervező könyvtárosként.
DÍJAI, ÖSZTÖNDÍJAI
Aranyvackor pályázat II. díj (2009), Vas István-díj (2007), Nizzai Kavics-díj ( 2005), Radnóti-díj (2002), Soros-ösztöndíj (2000), Déry Tibor-díj (1998), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1998), Gérecz Attila-díj (1993)
Radnóti-díj (2002)
Forrás: http://www.radnotitarsasag.hu/
http://www.radnotitarsasag.hu/html/elet.html
„Asszony-Pilinszkynek neveztem Szakács Esztert, s nemcsak azért, mert ő is a föloldhatatlan magány költője, mint amilyen lírája egyik fő vonalában Pilinszky volt; a versformálás töretlen fegyelme miatt rokonok ők leginkább. Rokonok, mert amit Szakács Eszter is tud, és Pilinszky is tudott a költői mesterség alkalmazásának tudományából, az eltanulhatatlan.” (Kemsei István)
(Forrás: http://szakacseszter.lib.pte.hu/recenziokstb/kemsei.htm )
VERSESKÖTETEI
Vízre írt. Válogatott versek. Jelenkor, 2009 – Saudade. Jelenkor, 2006 – Álombeszéd. Széphalom Könyvműhely, 2002 – Másik hely, másik idő. Széphalom Könyvműhely, 1999 – Süllyedő Atlantiszom. Stádium, 1995 – Halak kertje. Stádium, 1993
ESSZÉI
Forrás: Wikipédia
Álomkatalógus. Holmi, 2011/3. p. 311-314.
Forrás: http://szakacseszter.lib.pte.hu/essze/alomkatalogus2.htm
A vers születése és halála. Holmi, 2009/5. p. 605-612.
Forrás: http://szakacseszter.lib.pte.hu/essze/aversszuleteseeshalala.htm
MESEKÖNYVEI
„Mesét egyébként ugyanúgy írok, mint verset. Ami a versnél az induláshoz szükséges kép vagy rímpár, az a mesénél általában egy cím, egy név, valami apró ötlet; az orsó, ami köré a szöveg fonala felcsavarodhat. Szóval, gombhoz a kabátot…” (Szakács Eszter)
(Forrás: „http://www.litera.hu/netnaplo/hetes-egzar)
„Egy évbe se telt, s új, sárgaréz névtábla került a kapura a zsémbes királylányé mellé.
Királyfia Lajos királyfi
Ez állt rajta. Merthogy addigra a többé már cseppet sem zsémbes királylány és Lali összeházasodtak, és attól kezdve boldogan kertészkedtek és takarítottak és vezették körbe a látogatókat együtt, amíg meg nem haltak.
(Valójában persze nem egészen így történt. A zsémbes királylány szeretett zsémbes királylány lenni, és esze ágában se volt megváltozni. Na jó, talán egy kicsit mégis. Épp csak annyira, hogy hétvégén kimenőt adjon magának a zsémbességből, olyankor kedves legyen, és szókirakóst játsszon Lalival. Volt, hogy el is nevette magát egy-egy viccesebb szó hallatán. Mint például a zergeboglár. Vagy a kenderpakóca. Néha azt se bánta, ha Lali nyer. Sőt, mi több, ettől mintha titkon jobb kedvre derült volna. Megkockáztatom, ha valaki egy vasárnap délután bekukkantana az ablakon, kifejezetten boldognak látná, ahogy a nyelvét is kidugva kirakja a betűkből, hogy: kacsurafolyondár. Hogy nincs is ilyen szó? Hát, most már van!).” = Szakács Eszter: A zsémbes királylány
IFJÚSÁGI REGÉNYE
Szakács Eszter dedikál az Ünnepi Könyvhéten
Gyermekkorában igazi könyvmoly volt. A mitológia mindig lenyűgözte; a görög mitológia ma is elvarázsolja. Legelső önállóan olvasott könyvtári könyve hétévesen a Kántor nyomoz volt. Írt netnaplót, mert megkérték rá. A meseírást ugyanúgy élvezi, mint gyermekkorában az olvasást. Érdekli a pszichológia és az etológia. Szereti a tenger csendjét, kedveli az egyedüllétet és szeret néhány emléket. Szeret nevetni, utazni, fotózni és versírás közben zenét hallgatni.
„A versek összessége végül is egyfajta mentális napló, pontosan tükrözi, ki voltam én akkor, mi munkált bennem, amikor azt a bizonyos verset írtam.”
(Szakács Eszter)
Visszautasított ősanyaság Mindennap másvalaki néz rám a tükörből, Most vérdíjként kell az ő életüket élnem. Néhányat megőriztem mégis a tükrök mélyén, |
Aki hív Hajnalban kitartó telefoncsörgés riaszt. Hirtelen a helyére ugrik minden részlet. A szürkén suhogó esőben beszélgetünk. |
Évforduló Jó itt. Törülközőt nem adtak és A léggömböt a korlátra kötöttem: Most almát hámoznék neked, ha élnél. Harangok zúgnak a tenger fölött. |
Fontos találkozási pontok, barátságok, melyek végigkísértek és most is jelen vannak az életedben
Introvertált alkat vagyok, ezért viszonylag kevés mély, egy életen át kitartó barátsággal rendelkezem. Sajnos, mostanra már majdnem mindegyik barátomtól jelentős földrajzi távolság választ el. Én mindenesetre hálás vagyok nekik, amiért néha, amikor találkozni tudunk, elrángatnak a képernyő elől, és biztosítják azt a minimális társasági életet, amire szükségem van.
Nagy költő, író elődök, akik hatással voltak /vannak Rád
Természetesen, mint minden fiatal költőre, rám is jó néhány költői életmű hatott. És bár nyilván igazságtalanok az ilyesféle kiemelések, hiszen a többiekhez hasonlóan a most említett költők is csak életem egy-egy időszakában tettek rám elementáris hatást, ha a magyar irodalomból kell választanom, elsőként Nemes Nagy Ágnes és Pilinszky János jut eszembe. A világirodalomból pedig két számomra nagyon fontos költőt, az argentin Jorge Luis Borges-t és a lengyel Wislawa Szymborskát emelném ki.
Fontos emberek, dolgok, pillanatok az életedben
Számomra azok a dolgok voltak igazán fontosak, amik hozzájárultak a költői, írói fejlődésemhez, és persze – ami ezzel szétszálazhatatlanul összefügg –, a személyiségem fejlődéséhez. Bizonyos emberek, bizonyos olvasmányok, bizonyos veszteségek, bizonyos utazások. Hogy egy konkrét példát is mondjak: a skóciai időszak a húszas éveim második felében elég meghatározó volt. Akkor, Skóciában értem véglegesen felnőtté és költővé egyaránt.
A legnagyobb érték életünkben
Relatív. Most éppen az idő, amiből egyre kevesebb van.
Zene, amit szívesen hallgatsz
Például a Madredeus nevű portugál együttes számai, vagy Michael Nyman instrumentális filmzenéi.
Egy festmény szobád falán
Egy selyemre festett keleti tájkép. Valamelyik klasszikus kínai festmény másolata lehet.
Alkotói hitvallásod
Nincs ilyen. Ha volt is, mostanra nyilván elveszítettem.
Legkedvesebb, a szívedhez legközelebb álló versed, meséd
Nem nagyon szeretem a legeket, mert hamis képet adnak. Sok legje van mindenkinek, és az életünk folyamán állandóan változik, melyik periódusban mit tüntetünk ki ezzel a címkével. Inkább azt mondanám, az egyik legkedvesebb általam írt vers az Esős évszak című, és az egyik legkedvesebb mesém A zsémbes királylány.
Egy könyvheti emlék
Az idei. A dedikálásomat gyakorlatilag elmosta a felhőszakadás, cserében a szerkesztőmmel beszélgettünk egy jót a C&A eresze alatt, ahová bemenekültünk..
Van-e valami, amit másképp csinálnál, ha újrakezdhetnéd?
Nyilván. De a hibáinkat, elszalasztott lehetőségeinket a régi énünk követte el, nem mi, és legfeljebb akkor történhetne másképpen, ami történt, ha a mostani személyiségünk valami sci-fibe illő fordulattal visszakerülne az évtizedekkel ezelőtti testünkbe, az akkori döntéshelyzetbe. Viszont az, aki most vagyok, részben a hibás döntéseim miatt született meg, szóval nem biztos, hogy akarnék másként csinálni bármit, még ha lenne is rá mód, hiszen azzal tulajdonképpen egyfajta öngyilkosságot követnék el.
Jelenleg min dolgozol, hogyan telnek (minden)napjaid?
Próbálom elkezdeni A Szelek Tornya című, nemrég megjelent ifjúsági regényem folytatását.
Terveid, álmaid, vágyaid?
Terv: A Szelek Tornyát egyfajta laza trilógiává bővíteni. Vágy (ami Magyarországon, ezen a pici könyvpiacon, a jelképes írói honoráriumok országában gyakorlatilag csak álom lehet): az írásból megélni.
Keszi Erika Zsuzsanna – Szakács Eszter
Szakács Eszternek, a költőnek, meseírónak, alkotó könyvtárosnak további sikerekben gazdag éveket kívánunk sok szeretettel. (a szerk.)