Füzéki István-emlékérem díj

Posted by zondaz - november 1st, 2015

201505_FuzekiA Füzéki István-emlékérem díjat az MKE hagyományaihoz, pontosabban a Füzéki István-emlékérem Alapító Okiratához híven idén is ősszel, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján (október 22-én 10.30, OSZK), a megemlékezések keretében adjuk át.

„A díjat minden évben az október 23-i, illetőleg november 4-i megemlékezések keretében kell átadni.” (részlet a Füzéki István-emlékérem Alapító Okiratából)

A Díjat Dr. Füzéki Bálint, Füzéki István testvére 1992-ben abból a célból alapította, hogy ezzel emléket állítson

      • mindazon könyvtárosok tiszteletére, akik részt vettek az 1956-os forradalomban és szabadságharcban, valamint
      • Füzéki István (1934–1956) tiszteletére, aki 1956-ban a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat könyvtárosa volt, s aki hősi halált halt az egyetemi nemzetőrség harcosaként.

Az alapító Dr. Füzéki Bálintnak azonban nemcsak ezek voltak a céljai. Szerette volna, ha a díjjal a testvére által olyannyira szeretett, s tragikusan rövid ideig művel könyvtáros szakma legkiválóbbjai is évről évre elismerést nyernének.

A könyvtárosok – kapcsolódva számos tudományterülethez – a múlt megőrzői és közvetítői a jelenben. 56’-ról a mai napig nem beszéltünk eleget. 56’ ránk kiabált bűneit háromszor, sőt inkább hétszer verte le rajtunk a népköztársaság, egyszer eltörölte 56-ot a történelemből, másodszor kivégeztetett, harmadszor életutakat zsugorított meg, börtönöztetett, negyedszer állásokat vett el vagy éppen osztott ki arra „méltó” helyen, ötödször suttogássá csitította a hangot, hatodszor oly félelmet oltott a túlélőkben, hogy nem féltünk kimondani, ez ellenforradalom volt, hetedszer sírnunk sem volt szabad a sírok felett.

Nekünk hétszer kell, vagy hetvenhétszer elmondanunk még, gonoszság volt, féktelen és vad gyűlölet azokban, akik a hatalom bódulatában, a hatalmat szolgálva bűnt kreáltak az ártatlanságból, akik oly eszmék nevében gyilkoltak, mely eszmék éppen hogy eszme nélküli ámokfutások voltak.

Nagy a felelősségünk, a könyvtárosok felelőssége a múlt megőrzőiként, közvetítőiként de mindennapi hőseiként is.

Dr. Füzéki Bálint a díjjal a Magyar Könyvtárosok Egyesületét szólította meg és kérte fel arra, hogy az MKE legyen annak gondozója, működtetője. Évről-évre válassza ki azt a személyt, aki „a megelőző évben vagy években a legtöbbet tette/kiemelkedő teljesítményt nyújtott a könyvtári szolgáltatások és/vagy tudományok terén”.

A Füzéki István-emlékérem díj 5 tagú kuratóriumának személyi összetétele 2015-ben

2010. évi díjazott – dr. Ungváry Rudolf
2011. évi díjazott – dr. Monostori Imre
2012. évi díjazott – Hanák Gábor
(A 2013. évi díjazott dr. Balázs Sándorné dr. Veredy Katalin elhunyt, így a kuratórium a 2010. évi díjazottal egészül ki 5 főre.)
2014. évi díjazott – Kocsis István
MKE elnökség által delegált kuratóriumi tag, aki egyben a kuratóriumi elnöki feladatokat is ellátja 2015 októberétől – Fehér Miklós. Az MKE elnöksége Biczák Pétert, az MKE korábbi delegáltját, aki a díj alapításától (2002.) ellátta a kuratóriumi elnöki feladatokat is és meghatározó szerepet töltött be a díj eddigi életében – kérésének megfelelően – a 2015. szeptemberi ülésén született határozattal felmentette a kuratóriumi képviselet alól, Fehér Miklóst pedig delegálta a kuratóriumba.

A kuratórium összetétele a Füzéki István-emlékérem Alapító Okirat 3. pontjában foglaltak szerint alakult:

„Az emlékérmet öttagú kuratórium ítélje oda. A kuratórium elnöke hivatalból a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) elnökségének delegáltja. A kuratórium 4 tagját első évben az MKE elnöksége kéri fel. A következő években az első évi tagok közül 1-1 sorsolás útján a kuratóriumból kiesik. Helyét az előző év díjazottja foglalja el. Ez mindaddig így megy, míg a teljes kuratórium a korábbi években jutalmazottakból áll – kivéve az MKE elnökség által delegált elnököt. A későbbiekben az új kitüntetett mindig felváltja a legrégebbi kuratóriumi tagot.”

Döntéshozatal

2015. augusztus 4-én kedden az MKE titkársága jelölési felhívást tett közzé a KATALIST-en. A felhívás szövege:

Felhívás Füzéki István emlékérem adományozására

Dr. Füzéki Bálint – testvére, az 1956-ban hősi halált halt Füzéki István könyvtáros emlékére – díjat alapított. Az emlékérmet minden évben az a könyvtáros kapja meg, aki a megelőző évben, években a legtöbbet tette, kiemelkedő teljesítményt nyújtott a könyvtári szolgáltatások és/vagy tudományok terén. A díjat öttagú kuratórium fogja odaítélni.

A Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöksége kéri, hogy aki méltó személyről tud, tegyen javaslatot és*2015. szeptember 30-ig* küldje azt meg indoklással együtt a Magyar Könyvtárosok Egyesülete címére. (1827 Budapest, Budavári palota F ép.)

(A Füzéki István Emlékérem alapító okirata a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2002. decemberi számának 27-28. oldalán olvasható.)

A felhívás alapján három jelölés érkezett a kuratóriumhoz.

2015. október 8-án csütörtökön Fehér Miklós elektronikus levelet írt a kuratórium tagjainak, melyben tájékoztatta őket a kuratóriumon belüli személyi változásról, a beérkezett javaslatokról és a döntéshozásról.

Október 13-án kedden minden kuratóriumi tag leadta a szavazatát, így megszületett a döntés.

A Füzéki István-emlékérem díj kuratóriuma 2015. évi Füzéki István-emlékérem díj kitüntetésben részesíti

Varga Róbertet,

a Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár (Somogy megye, Kaposvár) nyugalmazott igazgatóját, az MKE Somogy Megyei Szervezet volt titkárát, az MKE volt elnökségi tagját, 2001-ben Szinnyei József-díjjal, 2011-ben Széchenyi Ferenc díjjal kitüntetett kollégánkat.

Jelen döntésről a kuratórium elnöke tájékoztatta az érintett Varga Róbertet, akit egyben meghívott a díjátadó ünnepségre, melynek időpontja: 2015. október 22. 10.30. Helyszíne OSZK. A kuratórium elnöke elnöki hatáskörben felkérte Kocsis Istvánt (Hatvan Városi Könyvtár ny. igazgató) Varga Róbert laudálására.

A Füzéki István-emlékérem eddigi díjazottjai:

2003 – dr. Horváth Tibor
2004 – dr. Kasánszky Zsombor (posztumusz)
2005 – Papp István
2006 – dr. Somkuti Gabriella
2007 – dr. Katsányi Sándor
2008 – dr. Orosz László
2009 – Charta ’79 aláírói:

    • dr. Bartos Éva
    • Fogarassy Miklós
    • dr. Gereben Ferenc
    • dr. Kamarás István
    • dr. Nagy Attila

2010 – dr. Ungváry Rudolf
2011 – dr. Monostori Imre
2012 – Hanák Gábor
2013 – dr. Balázs Sándorné dr. Veredy Katalin
2014 – Kocsis István

Mit üzen?

Mit üzen a mai nap? Mit üzen az emléktábla? Mit üzen Füzéki István neve? Mit üzen a szó, 56-os forradalom és szabadságharc? Mit üzen az, hogy ma itt állunk? Mit üzen a beszéd, s mit a beszéd meghallgatása?

Az üzenet nem lehet más, emlékeznünk kell. A napok, a percek felidézése könnyebben megy. A félelmeké már nehezebben. A forradalmat, a forradalmi hangulatot követő megtorlás iszonyatos volt. De e félelem oltása nem ekkor, hanem már 1948-ban kezdődött. 1956 azért robbant forradalommá, mert addig már iszonyatos félelem terheket rakott a kommunista hatalom az emberekre. Bírók ítéltek ártatlanokat, ÁVÓS-ok járták a lakásokat, kommunisták szőtték torz álmaikban mosolygóssá a világot. Már futnak a koncepciós perek, a mi oldalunkra beférkőzött árulók retteghetnek. A koncepciós perek szovjet háttérben, de nem kizárólagosan szovjet nyomásra zajlottak, még akkor sem, amikor a szovjet belügyi szervek ragaszkodtak egy vádlott bíróság elé állításához vagy halálos ítéletéhez. Bizony testvéreink váltak hóhérainkká. Testvéreink, akik ma is közöttünk élnek.

A félelem bátorrá tett bennünket azt hirdetni, hogy egy a jelszó, egy a párt, s a párttal s a néppel egy az utunk. A félelem bátorrá tett, hogy daloljunk, hogy felvonuljunk, hogy majáliskor sörözzünk. Jaj a félelem az megölt, vagy felemelt. Egy tőről fakadt a halál és a hatalom.

Emlékezzünk. Nekünk, könyvtárosoknak szakmánk az emlékezés. Nem feledkezhetünk meg arról sem, ami saját sorainkban történt. Ez a márványtábla, amely előtt most fejet hajtunk, biztasson bennünket arra, hogy egyenként és név szerint vegyük számba mindazokat, akik üldöztetést szenvedtek az igazságért, az ember szabadságáért és szóljunk róluk és állítsuk példaként őket mindnyájunk elé.

Immár 59 éve, hogy Füzéki István mártírhalált halt. Pedig Füzéki István nem készült hősnek, nem volt szándékában a mártíromság. „Egyike volt az egyetemi hallgatóknak a kiválóak közül, aki éppen 1956-ban fejezte be tanulmányait. Társaitól talán abban különbözött, hogy a vitákban gyorsan reagált, és erős igazságérzet feszült benne. Ha úgy érezte, hogy az általa vélt vagy tudott igazságot sérelem éri, rögtön kitörtek belőle az érvek, akár indulattal is.” Így jellemezte Őt Dr. Horváth Tibor, az MKE volt elnöke, az OPKM nyugalmazott főigazgatója, az ELTE Könyvtártudományi tanszékének professzora, a Füzéki-emlékérem birtokosa, aki 2011. március 2-án távozott el tőlünk, s aki bizonyára most – sokakkal – odafentről figyel.

Füzéki István könyvtáros volt, fiatal és lobogó lelkű. Az ember 22 évesen terveket sző, megváltani készül a világot. Éppen ideje lett volna, hiszen Füzéki István tragikus történelmi idők gyermeke volt. Ismerte, mit jelent a szükség, a nélkülözés és a megalázottság. Gyerek volt még, amikor édesapját megölték. Rövid életében egyetlen dolog érdekelte: az igazság. Töprengő, gondolkodó alkat volt, az a típus, aki nem akarja megúszni a dolgokat, mindig kész arra, hogy látszólag kényes, valójában pontos és életbevágó kérdéseket tegyen fel. Épp elmúlt 1956 nyara, amikor végzett a könyvtárszakon, ősszel pedig kitört a forradalom.

November 4-én nemzetőrként a Jogi Kar Duna-parti épületét próbálták védeni néhányan. Már aznap délelőtt szovjet páncélosok zárták körbe az egyetemet. Gyorsan világossá vált, nincs menekvés. A sors kegyetlen iróniája, hogy Füzéki István kiválóan beszélt oroszul, így a többiek őt kérték meg, közvetítse a tárgyalásokat a megadás feltételeiről. Egy darabig úgy tűnt, minden rendben lesz, hiszen a szovjetek belementek, hogy a harcosok fegyvereiket az épületben hagyva szabadon távozzanak. Valaki azért visszakérdezett, vajon mi a biztosíték, az orosz tiszt pedig visszaüzent: tiszti becsületszava. Igen, elhitték, mert ilyen volt a neveltetésük. Abban a pillanatban azonban, ahogy a srácok fegyvertelenül megjelentek az épület előtt, a szovjetek mindenkit őrizetbe vettek. A foglyokat a Széchényi téri Belügyminisztérium épületéhez kísérték, és falhoz állították őket. Az orosz százados szitkozódott és azt mondogatta, itt mindenki fasiszta. Ekkor szólalt meg Füzéki István, aki pontosan tudta, ki a fasiszta és ki nem. Annyit mondott: „Ti vagytok fasiszták! Mit kerestek a hazámban?” Ezt követően minden foglyot az épület első emeletére tereltek, de a tülekedésben Füzéki István már nem volt köztük. Vélhetően kiemelték, és máshová vitték.

Soha többé senki sem látta. Arról, hogy mi történt, két lehetséges elmélet is szól: az épületbe kísérve azonnal agyonlőtték, néhányan azonban azt valószínűsítik, hogy a közeli Margit híd környékén lőtték az oroszok a folyóba, mert másokkal is megtették. Sorsában a XX. század történelmének összes kegyetlen gonoszsága benne van, hiszen édesapját a nácik pusztították el, vele a szovjet megszállók végeztek.

Meghalt egy fiatal, okos, kedves, szerény fiú, akiből nagyszerű könyvtáros lehetett volna – írta Bóka B. László

Kelt Budapesten, 2015. október 15-én, készülvén a megemlékező, egyben Füzéki István-emlékérem átadó ünnepségre.

Fehér Miklós,
Füzéki István-emlékérem díj kuratórium elnök

Comments are closed.

Blog Home