Kristófné Szabó Szerafina: Szakmai nap Budapesten

Kép forrása: Index.hu

Ismét jól döntöttek, akik december 15-én az MKE megyei szervezetének kirándulásán vettek részt. Ők ugyanis láthatták a tél legszebb és legértékesebb kiállítását a Szépművészeti Múzeumban. Ugye nem kell nevesítenem? Persze, hogy a Rembrandt és a holland arany évszázad festészete című kiállításról van szó. Az október 31-én megnyílt kiállításnak 178 képét a világ vezető múzeumainak egész sorából kölcsönözték, az amszterdami Rijksmuseumtól a londoni National Gallery-n, a New York-i Metropolitanon és a firenzei Uffizin át a madridi Pradoig. Számos kép érkezett a stockholmi Nationalmuseumból, ahogy természetesen a Szépművészeti saját, világszinten is kiemelkedő holland gyűjteménye is szép számmal képviselteti magát a holland aranykori kiállításon.

Talán nem érdektelen elmondanom, hogy miként jött létre a Szépművészeti holland gyűjteménye.  A holland-magyar kulturális kapcsolatok visszanyúlnak a 16-17. századra: Erdélyből ezrével mentek diákok tanulni Hollandiába, ahogy a tudomány emberei között is erős kapcsolatok voltak. A holland festészet magyarországi jelenléte folyamatos a 17. század óta, míg a gyűjtésük a 18. század második felében indult meg. A Szépművészeti Múzeum holland kollekciójának alapja az Esterházy-gyűjtemény. Több ezer festő működött a 17. századi Hollandiában, a meggazdagodott polgárság folyamatosan vásárolta az alkotásaikat, és már akkor, életükben exportáltak is. A Szépművészeti Múzeum holland kollekciója a maga ötszáz festményével a Hollandián kívüli legnagyobb aranykori gyűjtemények egyike a világon. Igazán büszkék lehetünk rá!

A Szépművészeti saját holland aranykori gyűjteményének mintegy ötszáz darabjából negyven főmű látható a kiállításon. Mindezeket (s még nagyon sok érdekes információt) megtudhatjuk a példaszerűen elhelyezett ismertetőkből, amelyek az e területen nem annyira jártas érdeklődőt is eligazítják a kiállított művek között.

Kép forrása: http://www.szepmuveszeti.hu/aktuallis_kiallitasok

Időnket ugyan a szoros program elég rövidre szabta, de a legfontosabb képeket (köztük Vermeer műveit – aki egyik személyes kedvencem) azért kedvünkre tanulmányozhattuk – bár néha az volt az érzésem, hogy ennyi gyönyörűséget már nem képes az agy befogadni!

A másik kiállító művész, akinek a műveit volt szerencsénk megtekinteni, egy egészen másfajta stílust képvisel. Érdekes volt számomra így, közvetlenül egymás után látni a két tárlatot. Éles kontraszt a klasszis Rembrandt és kortársai után a XX. sz. egyik formabontójának közegébe átlépni, s szemünket, agyunkat „átállítani” egy más, merőben különböző és különös képi világra.

Brrrd festő (Brrrd Maler), Brrrd Painter 1978 – Galerie Michael Werner, Märkisch Wilmersdorf–Köln–New York.

Kép forrása: http://www.szepmuveszeti.hu/kiallitasok/immendorff-eljen-a-festeszet-1469

Jörg Immendorff (1945-2007) az egyik legmegosztóbb képzőművész a második világháborút követő németországi művészeti szcénában, mivel festészetét nem lehet klasszikus műélvező, esztétizáló módon megközelíteni, nem lehet művészettörténeti kategóriákba besorolni. Témái, képi megoldásai sokak számára máig kényelmetlenül hatnak. Mindeközben ő az egyik „legtipikusabb” nyugat-német festő az adott korban. Nem csupán képeinek egyértelmű német (politikai) tematikája miatt, hanem azáltal, ahogyan a korábbi német festészeti hagyományokat – Otto Dix, George Grosz, Max Beckmann képi világát – továbbviszi és közben új megoldásokkal gazdagítja őket. Karakterisztikus, örvénylő, izgatottan színezett. Állandó mozgásban lévő képi világához, kompozícióihoz lépésről lépésre jutott el. Éppen ezért a tárlat fő hangsúlya Immendorff festészeti megoldásainak többszöri átalakulására helyeződött. Művészetének eddigi tárgyalásai kapcsán kevésbé esett szó festészetének gazdagságáról, képeinek vizualitásbeli összetettségéről, mint műveinek tartalmáról, politikai üzeneteiről.

„A kiállítás a berlini falleomlás 25. évfordulója előtt tiszteleg: Immendorff volt az egyik első képzőművész Németországban, akinek már 1970-es évekbeli munkáiban megjelent az ország „kulturális-szellemi” újraegyesítésének a gondolata, sok szempontból előrevetítve a később, 1989-ben bekövetkezett történelmi eseményeket.” – írja a kiállítás ismertetője.

A tárlatok után máshová nem is mehettünk volna, mint a Szépművészeti Múzeum Könyvtárába, mely nem messze a múzeumtól, a Szondi utcában található.

Kép forrása: http://www.szepmuveszeti.hu/konyvtar

Már vártak ránk az előcsarnokban: két gyönyörű antik szobormásolat, s egy kedves kolléganő, aki röviden ismertette a könyvtárnak jelenleg otthont adó épület történetét. Ezt az épületet eleve könyvtárnak építették. Mikor körbejártuk, személyesen is meggyőződhettünk róla, hogy speciálisan a gyűjtőkörnek megfelelő, az eltérő nagyságú művészeti könyvekhez és őrzött dokumentumokhoz maximálisan alkalmazkodó polc-, szekrény- és fiókrendszer óvja az értékeket. Így a belső tér itt egységes képet mutat. (Gondoljunk csak otthon a 700-as műveket tartalmazó polcainkra!) Mielőtt ide költöztek, a múzeummal egy épültben működtek. Ám kinőtték a régi tereket, így szükségessé vált más megoldást keresni. Szerencsére egy üressé vált telek, s a jókor jött pénz megoldotta a problémát.

A Szépművészeti Múzeum Könyvtára Magyarország legnagyobb művészettörténeti szakkönyvtára- (természetesen), mely a művészettörténeti kutatásokat, és hagyományosan az egyetemi oktatást is segíti. A könyvtár – mely egyidős a múzeummal – a magyar és az egyetemes művészettörténet szakirodalmát gyűjti az ókortól napjainkig.  A festészet, a szobrászat és a grafika történetét helyezi előtérbe. Közel kétszázezres dokumentumállománya nemzetközi összehasonlításban is nagynak számít, Magyarországon pedig ebben a gyűjtőkörben a legnagyobb és a legteljesebb. A könyvtárban a népszerűsítő munkák éppúgy megtalálhatók, mint az alapvető kézikönyvek és a legnaprakészebb magyar és nemzetközi tudományos szakkiadványok. Ritka régi kiadványainak köszönhetően a könyvtár egyúttal muzeális könyvgyűjtemény is. Gondjai körülbelül ugyanazok, mint az ország többi, működő könyvtárának: pénzhiány, személyzet stb.

Miután kérdéseinkre választ kaptunk, elköszöntünk, hiszen már jócskán benne jártunk a délutánban, indult a vonatunk hazafelé. Még „átbeszélgettük” a történéseket, s arra a közös megállapításra jutottunk, hogy jó lenne hasonló „szakmai napot” szervezni 2015-ben is. Köszönet a szervezőknek, s mindazoknak, akik az ő munkájukat segítették – mondom mindazok nevében, akik részesei voltak ennek a decemberi napnak.

Kristófné Szabó Szerafina,
Községi és Iskolai Könyvtár, Naszály