A (G)LAM nemzetközi digitális kooperáció (galériák), könyvtárak, múzeumok és levéltárak digitális konvergenciája

A digitális kollaboráció a hálózatok világában nem választás, hanem ésszerűség  

A LAM (vagy GLAM: galleries, libraries, archives, museums) – galéria-könyvtár-múzeum-archívum/levéltár digitalizálása során sok nemzetközi szintű projekt tanúsága szerint külföldön több mint 10 éves múltja van a kooperáción alapuló fejlesztéseiknek. Elterjedt fejlődési irányról beszélhetünk, megvalósult az együttműködés gyakorlata, kialakultak keretei, szabályai és követelményei. A digitalizálás során ún. kurátorok alkalmazására került sor, feladatuk a folyamatok tervezése, támogatása, közös digitális stratégia kialakítása és a fejlesztés szakmai irányítása a különböző diszciplínák és intézmény típusok között. [1.] A szaktevékenységhez összetett kompetencia és képzettségi követelmények, továbbképzések társultak, és kialakult a kurátorok képzését szolgáló felnőttképzés is. Az állami szakmai oktatás ezt a kooperációs lehetőséget még kevéssé tükrözi a tananyagban. A különböző LAM intézmény típusokban ezért a kompetencia követelmények jól körülhatároltak, és ahol nem jöttek létre a kollaboráció feltételei, ott még mindig tapasztalható a különállás hangsúlyozása.

Mi indokolja mégis a digitalizálás során a kooperációt, hogyan konvergálnak a célok, stratégiák, feladatok és a digitalizálás eredményei?

(G)LAM – konvergáló tevékenységek  elemei

A könyvtárak, múzeumok, levéltárak a digitális kor előtt inkább a különbözőségükben látták tevékenységük meghatározásának lehetőségét annak ellenére, hogy mindhárom intézménytípus  a kulturális örökség megőrzésére hivatott ún. „memorial” intézményként, amelyekben az alapfeladatokban nagyon hasonló elemek vannak.

Az eredeti műről készült digitális másolatok vagy digitális feldolgozások esetében a megjeleníthetőség keretrendszerét és a felhasználást tekintve kisebbek lettek a különbségek, és jobban látszódnak azok a közös és „örök” alaptevékenységek, amelyek bármely tematikai, alkotói, történeti, művészeti stb. gyűjtemény kezelésének előfeltételei:

1. Gyűjteményszervezés – tudatosan esetleg tudományosan meghatározott tevékenység – amely igazodik az intézmény típusához, feladatához, a kiszolgált felhasználói igényekhez, előre alkotott szabályok szerint.
2. Leírás: leíró adatok, leíró nyelvek – a céduláktól az új típusú elektronikus metaadatokig és formátumokig – az azonosítástól a szemantikus leíró nyelvekig.
3. Tartalmi feltárás – a tárgyszavazástól és kódolástól az automatikus kivonatokig és a szemantikus hálók automatizálásáig, múzeumoknál az interpretáció formájú elemzésekig, levéltáraknál a kortörténeti szelekció digitális támogatásáig.
4. Közzététel – új dimenziókban és új generációs rendszerekkel, digitális másolatokkal (webes, digitális archívumok, portálok, információs és tudásportálok).
   • közzététel variációk digitális és virtuális tárak adatai alapján: tematikai, szerzői, korszerinti „metszetek” előállítása másodlagos források alapján, virtuális kiállítások, mobilra alkalmazott tárlatok és guide-ok stb.
5. Keresés és ajánlás – a tárgyszavas kereséstől a szemantikus keresőkig.

Míg a tradicionális könyvtáraknál, múzeumoknál és levéltáraknál különböző stratégiákat, kezelési és tárgyalási módot, eltérő felhasználási metódust és igénybevételt figyelhetünk meg, a digitális gyűjteményeknél általános tendencia az eredeti tárgy képi vagy szöveges (vagy mindkettő) digitális másolata, a vonatkozó leíró adatok szabványos adatsora, a felhasználás támogatását szolgáló informatikai megoldások kínálata, valamint a web2.0 és a szociális háló nyújtotta lehetőségeknek köszönhetően a felhasználói aktivitás támogatására linkek és utalások rendszere stb. A digitális mű az eredeti objektumhoz viszonyítva hozzáadott értékeket is hordozhat, kiegészítheti a tárgy, dokumentum tartalmát, látványát, vizuális jelentését, és sokféle formája lehet (digitalizált másolat, az eredeti mű kiegészítése változatos digitális tartalmakkal, utalásokkal, eredetileg is digitális dokumentum stb.).

Hozzáadott értékek

• pl. múzeumokban 3D alkalmazás, egyes részek kiemelése, szerkezeti elemek bemutatása stb.
• a levéltárakban virtuális csoportokba rendezés, tematikai, történeti és egyéb vonatkozású hivatkozások, személyekre vonatkozó kiegészítések stb.
• a könyvtárakban összefüggések kiemelése, wiki hozzáadása, képek beillesztése, link és egyéb hivatkozások, az igénybevétel sokféle lehetősége (másolat, kölcsönzés, új szolgáltatás ajánlása stb.)
• Az egyes objektumokhoz kapcsolódó intellektuális tevékenység digitálisan rögzíthető, átvehető és újra felhasználható, amelyhez új típusú forrásokat is igénybe lehet venni. Nyilvánvaló, hogy az intellektuális tevékenység mintájaként mindig a „core” intézmény az irányadó, amelynek keretében folyamatosan jönnek létre a digitális tudásbázisok, tudásmenedzsment rendszerek. A tudásbázisok alapján szakértők bevonásával támogatják az ismeretek átadásának, transzformációinak és újra felhasználásának szervezését az intézményi feladatokban és az informatikai rendszerek szintjén.

Átléphetünk-e a különbözőségeken?

A LAM intézmények az együttműködés kereteiben is egyedi módon gondozzák a rájuk bízott kulturális örökséget a felhasználás eseteinek megfelelően. Amellett, hogy alapfolyamataik hasonlóságot mutatnak, eltérő szabványok készültek esetleg ugyanazon dokumentumok leírására a különböző intézménytípusokban. A leíró gyakorlat gazdag eszközkészlete az unikális módon történt adaptációk hatására nehezen egységesíthető, annak ellenére, hogy a rendszereket eredetileg a karakterizálás lehetőségére tervezték.

Adattípusok intézményenként
Táblázat forrása: http://www.webcitation.org/6GlF3Y4sI [6.] Mary W. Elings, Günter Waibel)

A múzeumi gyűjtemény unikális objektumai speciális ismereteket igényelnek adott részterület vonatkozásában is (kor, stílus, művészeti terület stb.). Nem csak egy közreadás vagy leírás és ismertetés a missziójuk a keresés és igénybevétel elősegítésére, hanem inkább interpretációról beszélhetünk, amelynél különleges szempontok vezethetik a közreadást (pl. a „Nyolcak” művészete, az impresszionista művészet, tájkép festészet, kisplasztikák stb.). Az egyediség a helyi rendszerekben is különleges nézőpontot és szakértelmet igényelhet, a tematikai és művészeti szelekció gyakran kiállításokban jelenik meg, amely előzetesen egy kiemelt szempont alapján mutatja be a műalkotásokat és a hozzájuk kapcsolódó ismeretek egy szintjét. Az interpretációt igénylő művészeti területeken sokkal nehezebb az egyedi objektumokhoz szabványos, strukturált és jól algoritmizálható adatokat készíteni.

A múzeumi közösség nem képes a könyvtárak és levéltárak módján viszonylag állandó kategóriák alapján feltárni a gyűjteményt. Nehezebb a felhasználó nézőpontjához közelíteni és közérthetővé tenni a művészettörténészek által alkotott egyedi kategóriákat, a művészi alkotásokat leíró sémákat, sőt a sémák alkalmazása is nehéz lehet. A múzeumi intézményekben nagy erőfeszítésekkel indult meg a leírások és a digitális képek megosztásának elősegítése a szabványok alapján, és néhány területen már megszülettek a sikeres, szabványos módszereket alkalmazó digitális feltárások (pl. divattörténet, fotóművészet stb.) Azonban még nem mondhatjuk azt, hogy a metaadatok megosztásához a megfeleltetés minimumát sikerült általánosan elérni, komoly intézmények gyakorlatában sem látható az egységességre való általános törekvés.

A könyvtári közösségben intenzív irányt jelent a felhasználók által igényelt elérési metódusok kérdése. Az adatok jól formalizálhatók, szabványosíthatók, ezért úgy látjuk, hogy a könyvtárak tudják leginkább felkészíteni adataikat a cserére és auditálásra. A leíró szabványok alkalmazásában a nemzetközi egységességre törekvés számtalan példáját említhetjük (The Europeana, WorldCat, VIAF, TEL, stb.), mégis a megosztás és csere nem problémamentes a nagyobb betöltések és átvételek folyamán.

A metaadatok megosztásában elért eredmények komoly szakmai hozzáértést tanúsítanak, azonban a felhasználók ezt kevéssé értékelik, az OPAC rendszerekkel nem igazán elégedettek, bonyolultnak tartják a keresést, ritkán próbálkoznak a könyvtáros kategóriák megértésével és elsajátításával, ezért gyakran fordulnak szokásos internet forrásaikhoz. A felhasználók visszahódítására sikeres módszerek fejlesztésére került sor (discovery eszközök, „find a library”, Google scolars rekordok linkjei a tulajdonos könyvtárhoz stb.). Ennek következtében erősödnek a felhasználói keresés könnyítésére szolgáló módszerek („front-end” és egyszerűsített keresések, a felhasználói információkeresés leképezése a webes folyamatokban, tudásbázisok linkekkel stb.). A könyvtáraknál is látható a tartalomfeltárás előzetes igénye, amikor már nem forrásajánlásokat, hanem téma feldolgozásokat kap a felhasználó (pl. egy tudásportálon akkreditált dokumentumokkal, folyamatos frissítéssel, „alert” funkciókkal), vagy saját céljaira egyedi személyes web oldalakat hozhat létre keresései elmentésére, saját kategóriák használatára.

A levéltári közösségben nehezen írható le egységesen a gyűjtemény, mert keletkezésük folyamata sokféle, és nem az archívum, hanem a betöltés forrását nyújtó intézmények és a társadalom eseményei által meghatározottak. Egyes társadalmi események képviselete kiugróan magas lehet az archívumban, míg más, jelentős területek nem kapják meg a fontosságuknak megfelelő kezelést. Az archívumok elsődleges szerepe a biztonságos és tartós megőrzés, a nyílt hozzáférés elve nem alkalmazható egyértelműen, és gyakran nem is szabályozható. A közzététel másodlagos szempontnak látszik egyelőre, és hangsúlyosan a kutatók számára biztosított. Ennek függvényében a levéltárnak erősebb szerepe van a digitális archívum létrehozásában, az ún. „ingest” funkcióhoz társuló folyamatokban (a beadott dokumentumok „master file”-jainak kapcsolódása a beadó intézmények adataihoz), ezért a tartalomszolgáltatáshoz fizikai és intellektuális elemzés, értelmezés szükséges, amellyel a gyűjteményeket felkészítik az ésszerű tárolásra, feltárásra és elemzésre. A hozzáférés sikere és az átláthatóság az intellektuális elemzés sikerességének függvénye. Az elemzés olyan mélyreható is lehet, hogy gyakran egy újabb hagyományos vagy digitális mű születését eredményezi, amely a gyűjtemény „guide”-jaként is értelmezhető.

A mozgófilmes és a TV, rádió, valamint az internet források gyűjteményként kezelése a LAM intézménytípusok mindegyikének részét is képezheti, mégis indokoltnak látszik különálló problémaként történő bemutatása, amelyre ebben az írásban nem térek ki.

Mi a szerepe és az eredménye a LAM intézmények digitalizálásának?

Ha lebontjuk erre a végtelenül egyszerű kérdésre korunk technológiai fejlődési irányát a vonatkozó stratégiák hátterével, akkor mindhárom intézménytípusnál eljutunk az alapfeladathoz: kulturális értékek gyűjtése, feltárása, védelme, megörökítése, közzététele, és a létrejött eredmények alapján tájékoztatás, oktatás, értékteremtés. A végső cél, hogy felkutassuk és nyilvánossá tegyük azokat az ismereteket, amelyek benne rejlenek a tudományos és kulturális értékekben, és amelyek a felhasználó támogatását nyújtják a minőségi élet és ismeretgazdagság megszerzésének lehetőségével.

A digitális tároláshoz szükséges adatok egységesítése következtében rendkívül megnőtt az ellenőrzött digitális adatok jelentősége és az egységesítés szerepe – ez mindhárom szakterület szempontjából nyilvánvaló. Az egységesítésre nemzetközi együttműködési formák és technológiák állnak rendelkezésre (VIAF, TEL, Wikidata, Europeana, Ariadne stb.). A folyamat egyenes következménye a szakmai színvonal emelkedése az adatok létrehozásának, közzétételének munkafázisaiban, a digitális rendszerek létrehozásában és a létrejött adatok és tudáselemek, tudásbázisok alapján végzett tájékoztató, oktató vagy ismeretközlő tevékenységben.

Csak néhány tétel az értékteremtés konvergenciájából:

• információk tárolásában, megőrzésében, közzétételében egy „falak” és földrajzi határok nélküli megoldás a hozzáférési lehetőségek virtuális színtereken való kiterjesztésével (múzeumok és könyvtárak határok nélkül)
• információ és tudás szolgáltatásának, összegzésének támogatása különböző eszközök integrálásával (adatok, adatbázisok, kiállítási terek, intézmények kooperációjával megvalósuló összesített tájékoztatások, tudáselemek és adatok átvételével stb.)
• tárgyi tudás és érdeklődés növelése (dinamikusan változó tematikai feltárások, külső tudás bevonása, szakértők csatolása az egyes tematikákhoz stb.)
• használók támogatása, új használói felkészítés (feladatra, témára összpontosított tárgyi és tartalmi feltárások, tudásbázisok, linkek, wikik stb.)
• társadalmi hatás következtében minőségi változások a felhasználók értékrendjében
• a közösségi hálók tematikai gazdagítása, felhasználók bevonása magasabb értékek befogadásának lehetőségével stb.

Társuló értékteremtő célok a tartalomszolgáltatás virtuális szétsugárzása alapjaként:

• digitális tudásbázisok építése, megosztása, átvétele
• tulajdonjog védelem, copyright rendelkezések, szabad és korlátozott használat szabályozása, licenc politika egységesítése
• metaadat formátumok szabályozása, adat- és információcsere automatikus megoldásának fejlesztése
• nemzetközi, auditált és átvehető metaadatok, amelyek nélkülözhetetlen feltételei a pontos leírásoknak, a keresési eredmények pontosságának, adat- és rekordgazdálkodás nemzetközi szinten
• tudásmenedzsment, hatékonysági mutatók és benchmarkok – elért eredmények újrafelhasználása, jógyakorlatok terjesztése
• A digitalizálás és az interneten történő közzététel publikációs folyamat. Sokkal erőteljesebb figyelmet kell fordítani a közlemények és adatok validálására a közlemények szakmai és kulturális színvonalának biztosításához, amely a szakterületeken minőségi változásokat hozott. Érdekes folyamatnak tartom, hogy az internetes publikáció megnövelte a jelentőségét az eddig háttérben zajló, nem általános hozzáférésű adatközléseknek, névtereknek, a deszkriptív munkának, amely a korábbi években nem kapta meg a megérdemelt elismerést. Azért tartom örömtelinek ezt az eredményt, mert a publikáció másik válfaja, a tartalomközlés, az értékelések, a portáltartalom szerkesztése már korábban elnyerte a jogos megbecsülést a kommunikációs gyakorlat fejlettsége, a nyelvi kifejezőkészség, és az interneten történő közlés technológiai ismeretei együttesének köszönhetően.

Hogyan alakul a szerepmegosztás?

A szerep-meghatározásokban az eredeti, hagyományos elemeket megtartották az egyes LAM intézmény típusokban. Habár a könyvtárak, a múzeumok és levéltárak különböző struktúrák alapján működnek és a „core” kompetencia követelmény részben nagyon eltérő lehet, céljuk mégis jelentősen átfedő annak tekintetében, hogy milyen eredményeket tűzhetünk ki és érhetünk el a digitalizálást követően?

• hozzáférési lehetőség növelése, információk tárolása, megőrzése
• információ és tudás szolgáltatásának, összegzésének támogatása, rejtett információk és összefüggések kiemelése
• tárgyi tudás és érdeklődés növelése
• használók támogatása, hozzáférési esélyegyenlőség, önálló tanulás támogatása
• intellektuális tevékenységek rögzítése és megosztása, szakértői virtuális közösségek
• tudás koncentrációk társadalmi eseménnyé emelése a nyílt és tömeges közzététellel (ld. akár a könyvtárak pályázati eredményeihez fűződő záró rendezvényeket, kiállításokat, fórumokat)
• korszerű informatika népszerűsítése, terjesztése, tanítása, a digitális írástudás fejlesztésével a műveltség és kultúra fogyasztás koherenciájának emelése stb.
• Korábban a vizuális források, múzeumok, könyvtárak és levéltárak gyűjteményeiben domináltak a hasonló folyamatokra alkalmazott különböző megoldások. Az egyes intézmények saját rendszereket fejlesztettek, saját szabványokat alkalmaztak, a digitalizálás során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez a gyakorlat nem minden esetben lehet eredményes, inkább célszerű egymás eredményeit adaptálni oly módon, hogy közös szabványok vagy ajánlások alkalmazása mellett az egyedi karakterizálás lehetőségét igényeljük az egyes rendszerek létrehozásakor.

Néhány következtetés

Az együttműködők LAM projektjeinek példái és a benchmark elemzések azt mutatják, hogy növelhetjük a hatékonyságot, ha a megvalósult fejlesztéseket és gyakorlatokat integráljuk és transzformáljuk az eltérő LAM intézmény típusokban. A kérdés gazdag külföldi szakirodalma alapján látható, hogy a LAM együttműködés nem új elmélet, hanem egy speciális jelenség a digitalizálás hatékony és ésszerű gyakorlatában, amely párosul a folyamatok szabályozásával, egységesítésével, a fejlesztési szakaszok kockázatainak csökkentésével. A LAM irányzat a digitális stratégiák mellett magával hozta a három intézmény típus esetében az eltérő kultúrák közelítését az integrációs technológiák és gyakorlatok segítségével. Létrejöttek az alaptevékenységekhez és technológiákhoz társuló konvergencia és szinergia értéktöbbletek, amelyek az elszigetelt és önálló alkalmazásokban nem hoztak volna ilyen eredményt.

A folyamatosan csökkenő költségvetési és munkaerő források körülményei között projekt tapasztalatok leírásai tanúsítják, hogy a kooperáció és a kollaboráció a hálózatok világában nem választás, hanem ésszerűség, a technológia fejlődésének, a folyamatok szabályozásának, a fennmaradásnak és a minőség megőrzésének egyik fontos bázisa.

Irodalom:

1. Out of the classroom and into the laboratory: Teaching digital curation virtually and experientially / Ross Harvey and Jeannette A. Bastian. = http://www.ifla.org/files/assets/hq/publications/ifla-journal/ifla-journal-38-1_2012.pdf
2. IFLA Conference 2014. (13 – 14 August 2014) Theory and research on the convergence of professional identity in cultural heritage institutions (Libraries, Museums, and Archives) beyond technology http://www.ifla.org/node/8664
3. Library, archival and museum (LAM) collaboration: driving forces and recent trends / Jennifer Novia = http://www.ala.org/…/endnotesvol3no1/2lamcollaboration.pdf
4. On the LAM: library, archive, and museum collections in the creation and maintenance of knowledge communities / Hedstrom, M.L. & King, J.L. (2002).  http://www.oecd.org/education/innovation-education/32126054.pdf
5. LAMMS and international collaboration  / Nancy E. Gwinn Smithsonian Institution Libraries = http://www.webcitation.org/6GlFLwr4F
6. Metadata for all: descriptive standards and metadata  : Sharing across libraries, archives and museums. / Mary W. Elings, Günter Waibel. = http://www.webcitation.org/6GlF3Y4sI)

Horváth Zoltánné könyvtári tanácsadó,
T-Systems Magyarország Zrt. szakértékesítő vállalkozó