Ferróné Mencsik Rita, az alkotó könyvtáros

Posted by zondaz - augusztus 31st, 2014

10_Portré_Ferróné Mencsik Rita1969. március 1-jén született Kecelen. A keceli Városi Könyvtár és Művelődési Házban dolgozik gyermekkönyvtáros, művelődésszervező és kézműves oktatóként. Informatikus könyvtáros diplomája mellett népi játék és kismesterségek oktatója, közművelődési szakember II. – népi játszóházi foglalkozásvezető, keramikus, fazekas és zománc-műves végzettségekkel is rendelkezik. A tűzzománcozás technikáját B. Boros Ilona iparművésztől és Stekly Zsuzsa zománcművestől tanulta. Rendszeresen tart meseórákat, könyvtári órákat, könyvtári és kézműves foglalkozásokat gyerekeknek; kerámia, tűzzománc tehetséggondozást középiskolásoknak és felnőtteknek. Olvasást népszerűsítő vetélkedőket, versenyeket bonyolít, olvasótáborokat vezet, kiállításokat, kulturális rendezvényeket szervez, és kézműves táborokban oktatja a hagyományos (népi) és modern iparművészeti technikákat.

10_Portre_Konyvtari_foglakozas1 10_Portre_Konyvtari_foglakozas2

Könyvtári foglalkozás 1.

Könyvtári foglakozás 2.

 

10_Portre_Varazs-kor-Szulok_es_gyermekeik 10_Portre_Zomancozas_kozben_a_tanitvanyaimmal

Varázs-kör. Szülők és gyermekeik

Zománcozás közben a tanítványaimmal

Kedvenc íród, költőd?

Hamvas Béla, Háy János, Kovács András Ferenc és Emily Dickinson

Egy idézet kedvenc filozófusodtól?

Bár nem igazán gyűjtögetem az idézeteket, és elutasítom a közhellyé koptatásukat, hisz számomra minden szöveg akkor, egy adott pillanatban fontos, és ha mindenképpen választanom kell, Hamvas Bélát idézném: „Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.”

Zene, ami mindig megnyugtat /vagy felszabadít?

Az elmélkedős lecsendesedéseimkor elsősorban a komolyzenét kedvelem, ha tehetem, Chopin zongoradarabjait hallgatom. Ha könnyedebb kikapcsolódást keresek, akkor a jazz-es, illetve az alternatív rock zenei stílust hallgatom.

A játék szerepe mindennapjaidban?

A játék meghatározása a különböző tudományok szemszögéből teljesen eltérő, mint ahogyan az egyén szemszögéből is. Ha filozófiai jelentését keresem, akkor a szabadság megnyilvánulásának lehetőségét látom benne, ha a társas kapcsolatok felől vizsgálom, akkor az interakciókban rejlő történésekre helyezhetem a hangsúlyt. Azonban számomra a játék olyan örömteli cselekvés, ami a felesleges energia levezetése, feszültségoldás, tanulási folyamat; az önkontroll, az önismeret fejlesztését jelenti. A munkám során sokat játszom a gyerekekkel, és azt tapasztalom, hogy a játék számukra is a képességeiknek tökéletesítése, más-más összekapcsolt cselekvési együttesek gyakorlása, olyan heterogén jelenség, amelyben személyiségük, gondolkodásuk, lelki fejlődésük folyik. Mindezek mellett nem elhanyagolhatóan van jelen az öröm, a feszültség oldására szolgáló tevékenység, ami önmagáért folyik.

Szeretek játszani, szerencsésnek mondhatom magam, hisz munkám folyamán gyakran van lehetőségem a játékra. S ha az alkotásra gondolok, akkor az is egyfajta játék, más eszközökkel, más formában, de mindenképpen „örömjáték”.

A nevetés és a mosoly kapuk és ajtók, melyeken át sok jó dolog be tud lopakodni egy emberbe.” – írja Christian Morgenstern. Vicces, humoros történet az életedben, amelyre ha visszagondolsz, még mindig megmosolyogtat?

Sok vicces dolog történt már velem, de igazán nem tudom felidézni egyiket sem. Szerencsére nincs is szükség az emlékekben kotorászni, ha nevetésre vágyok, mindig akad, amin mosolyoghatok, ha máson nem, hát saját magamon.

Mit jelent számodra a harmónia?

Fontos a mindenkori harmónia, arra törekszem, hogy az életem minél több területén érvényesüljön. Azonban a legtöbb esetben ez az idilli állapot megvalósíthatatlan. Számtalan tényező játszik szerepet abban, hogy milyen mértékben lehetséges elérni a tökéletes harmóniát. Számomra a művészetnek mindenképpen fontos szerepe van benne, mind befogadóként, mind alkotóként.

Fontos találkozási pontok az életedben?

Ezen nem gondolkodtam még, egyszerűen élem az életet, teszem a dolgom legjobb tudásom szerint. Természetesen vannak történések, személyek, amik/akik hatnak rám, amelyek alakítanak, de nem tudok és nem szeretnék egyet sem kiemelni, rendszerezve sorba rakni, hogy esetleg melyik hatására indult el egy gondolati folyamat, amelyből cselekvés lett, vagy mitől változtam, miért volt hatással rám. Ugyanis minden esetben összetett jelenségről van szó, egymásra ható kölcsönösségekről. Mindegyiknek szerepe van, nincs kisebb vagy nagyobb, valamennyi találkozás jelentőségteljes, bármennyire is hétköznapi.

Hiszel a sorsban?

Mit jelent, hogy sors? Már maga a fogalom is annyira összetett és egyben tág, hogy lehetetlen teljes egészében megérteni. Lehetőségek, választások és döntések vannak, s ha ezt nevezzük sorsnak, akkor igen.

Barátságok, melyek végigkísértek és most is jelen vannak az életedben?

A barátság számomra az, ami nem múlik el, az életem része. A gyermekkorban és később kötődő barátságok, más-más szálon kapcsolódnak az életemhez, van, amelyik régre mutat vissza és van, amit még most fonogat az élet. Néhány a hétköznapokkal együtt a maga egyszerűségében működik és több, ami a munkámhoz, a művészethez kapcsolódva.

Kik voltak a (szakmai és alkotói) példaképeid, segítőid?

Sokat köszönhetek Szedres Károlynénak, a könyvtár nyugalmazott igazgatójának, aki elindított a könyvtárosi pályán, örömmel támogatta szárnybontogatásomat és minden kezdeményezésemet, szintén köszönet illeti Widnerné Fenyvesi Bernadettet, a jelenlegi igazgatót munkámban való támogatásáért, ötleteim megvalósításának segítéséért. Továbbá gyermek-könyvtárosként szakmai példaképem és barátom Luzsi Margó, aki megtanította, hogy „elég hiteles mesélőnek lenni ahhoz, hogy mesélővé váljak”.

Alkotói példaképemnek tanáromat, B. Boros Ilona iparművészt tekintem, aki a tűzzománcozás szerelmesévé tett. Alkotói pályám kezdetén a másik segítőm Stekly Zsuzsa volt.

Hogyan értékeled a könyvtárosként eltöltött éveket?

Szeretem a munkámat, gyermek-könyvtárosként kitüntetett helyzetben vagyok, hisz a gyerekkel való találkozás, a velük való foglalkozás nagyon sok örömet és tapasztalást ad, egyben állandó kihívás is, mert manapság nem könnyű „becsábítani” a könyvtárba a gyerekeket. Kreativitásom hasznosításával sikerült elérni, hogy számtalan gyermek esetében élménnyé, játékká és igénnyé vált az olvasás, mesélés, mesehallgatás. A mese, mint ahogyan Boldizsár Ildikó is fogalmaz: „…a legtökéletesebb létezési mód, működési elv, csúcsa mindannak, ami a természetből és az emberből kihozható”.

Ennek fényében színes programokkal várom az óvodásokat, általános iskolásokat és családokat, melyeken az olvasásélmény, a mesélés mellé vizuális, alkotó tevékenységet is kapcsolok, ami mindig az adott témára épül. Azonban nem célom felsorolni mindazt a feladatot, amit egy kisvárosi könyvtár és művelődési ház dolgozójának teljesítenie kell, hisz minden intézmény másként működik. Amit fontosnak tartok, hogy mindig képes legyek lelkesedni, újat nyújtani az adott igényeknek megfelelően, hogy a könyvtár többé váljon a kultúra, a tudás és az információ tárházától, mégpedig kedvelt találkozási hely legyen mind az olvasó, mind a könyvtáros számára.

Mit éreztél, amikor elkészültél a legelső tűzzománc alkotásoddal?

Először csalódást éreztem, ami kihívássá alakult. A tűzzománc az a technika, amit vagy nagyon szeret az ember és kitartóan művel, vagy egyáltalán nem csinál. Bonyolult, több lépcsős folyamat mire elkészül egy alkotás. Nehéz elérni, hogy a tűz és a kémia hatására azzá váljon az anyag, amit megálmodott az alkotó. S talán ezért keltette fel az érdeklődésemet, és szerettem meg, mert volt benne kihívás.

Művészi hitvallásod?

Az irodalom, a képző- és az iparművészet pótolhatatlan esztétikai élményt nyújt, amellyel a racionális élet nem szolgál. Örömet szerez, fejleszti a személyiséget, az értelmet, az értékrendszert, általa tökéletesebbé válok. Gazdagabbá, teljesebbé teszi az életemet. A  formák, hangok, érzések, fények és mozdulatok  színekké válnak, a szín  pedig maga az élet. Színek nélkül halott lenne a világ. A művészet az életem része. Isten ajándéka a művészet és a tudás, ami képessé tesz olyan dolgok megalkotására, amely örömet varázsol a hétköznapokba. Köszönettel tartozok ezért, és mi mással fejezhetnénk ki hálámat, mint a kapott tudás megbecsülésével és gyakorlásával!

Mi volt a legértékesebb tanulság eddigi életed során?

Talán a habitusomból adódóan vagy a korom miatt, még nem mérlegeltem az eltelt időt, nem tekintettem hátra, így csak azt tudom leírni, amit mindig szem előtt tartok, hogy nyitott szemmel, figyelemmel, gondolkodva, kitartó szorgalommal, szeretettel kell élni.

Van-e valami, amit másképp csinálnál, ha újrakezdhetnéd?

Ezen nem gondolkodtam még, talán mert nem szeretném újra kezdeni. Előretekintő típus vagyok, mindig azt keresem, mit kell cselekednem, hogy közelebb jussak a céljaim felé.

Terveid, álmaid, vágyaid?

Mindig azzal foglalkozhassak, amit szeretek. Könyvtárosként sikerüljön megértetni a felnövekvő generáció azon tagjaival, akik a könyvtárunk látogatói voltak vagy lesznek, a kritikus gondolkodás fontosságát és szükségletté tenni az igényes kultúra iránti érdeklődést. Alkotóként arra vágyom, hogy minél tovább részem legyen az örömben, amit az önmagáért való alkotás ad.

10_7-1 10_7-2

A füvesember

Hajnal

 

10_7-3 10_7-4

Életfa

Lélekkert

Aki kérdezett, és aki Ferróné Mencsik Ritának további sok sikert kíván:
Keszi Erika Zsuzsanna

Leave a Reply

*

Blog Home