Élménybeszámoló az MKE 46. vándorgyűléséről
2014. július 17 és 19 között Sopron adott otthont az MKE Vándorgyűlésének. Amíg a találkozók történetében ez jelentette a 46. alkalmat, számomra – mint gyakorló könyvtáros – másodszor nyílt lehetőség arra, hogy részt vehessek rajta. A rendezvény hangulata már a vonatra-szállás pillanatában magával ragadott, ugyanis már ekkor érezhetővé vált a közösség ereje: a sok-sok ismerős arc, az időnként felhangzó „könyvtáros-konferenciás” beszélgetések, a közös úti cél mind-mind kézzelfoghatóvá tette a könyvtárosok állandóan létező, ám fizikai közösségként kevésbé megtapasztalható társaságát. A vonatút pedig csak a kezdete volt ennek a benyomásnak, Sopronban ugyanis folyamatosan erősített ezen az érzésen valamennyi mosollyal kísért találkozás az ismerős-ismeretlen kollégákkal.
A különleges légkör tehát már eleve garantált (bár nálam tapasztaltabb vándorgyűlés-látogatók számára mindez talán sokkal inkább az ismételt találkozás örömét jelenti), de vajon szakmai téren mivel lehetünk gazdagabbak egy-egy ilyen alkalom során? A programok hetek óta érkező kínálatában nem nehéz megtalálnunk az érdeklődésünknek megfelelő témákat – igaz ez a címek viszonylatában. A hasznos információtartalom meglelése azonban már komolyabb feladatnak bizonyul, az előadások ismertetői nélkül ugyanis (saját tapasztalat szerint) könnyen áldozatul eshetünk azok hangzatosságának. A vándorgyűlés ezen megjósolhatatlan elemét azonban remekül orvosolják a szekcióüléseken készült videofelvételek, amelyek az esetleges hiányérzetet feloldva minden előadásba betekintést nyújtanak.
Számomra a vándorgyűlések elsősorban azt a célt szolgálják, hogy megismerhessem a szakterületem legaktuálisabb tendenciáit, hogy tanulhassak azokból a tapasztalatokból, melyeket az „élen járók” közvetítenek felénk arról az útról, amely nekem és a könyvtáramnak még a jövőt jelenti. Az így megkapott tudást ugyan kétség kívül nehezebb átültetni a gyakorlatba (ha egyáltalán lehetséges), de pályakezdő könyvtárosként ezen a téren egyelőre elegendőnek tartom a széleskörű tájékozódást, amelyre végig megfelelő lehetőséget biztosított a konferencia közege.
Az aktuális tendenciákra irányuló előadásokkal párhuzamosan a mindennapi munkám során visszaköszönő témákat is kiemelten kerestem, kifejezetten azzal a céllal, hogy első kézből bővíthessem a már meglévő tudásomat, szert tehessek néhány kevésbé ismert praktikára, amely szintén az előadók tapasztalataiból építkezik. A szintén megfelelő
színvonalúnak ítélt tájékoztatás mellett azonban ki kell emelnem egy fontos hiányosságot: a közvetlen hozzászólási lehetőség elmaradását. Bár ismeretes, hogy a kerekasztal-beszélgetések kifejezetten ezzel a céllal kerülnek megrendezésre, olykor maguk az előadások is kérdéseket ébreszthetnek a hallgatóság körében, amelyek – elodázva vagy lezárva a kérdésfeltevés lehetőségét – számos alkalommal megválaszolatlanok maradtak. (A válaszadásra szánt idő bizonytalansága beláthatóan igencsak megnehezítette volna a programtervezethez való igazodást, ettől függetlenül azonban a visszacsatolás efféle elmaradását mindenképpen hiányosságnak éreztem.)
Összességében úgy gondolom, hogy a vándorgyűlés mind szakmai, mind közösségi szempontból hasznos és különleges eseménye szakmánknak, amely már önmagában a hangulata miatt érdemes arra, hogy könyvtárosok újabb és újabb generációi hagyományozzák tovább.
Berta Bernadett,
Nemzeti Közszolgálati Egyetem Könyvtára