A 2010. évi Bajai Vándorgyűlés pályázatának, a „Könyvtári humorzsák”-nak anyagából
Jámbor Mária, Baja, II. helyezett saját gyűjtéséből:
Szőke nő…
Ha a 20. század nagy gondolkodói közül beszélhetne valakivel, legyen az akár élő, vagy halott; vajon ki lenne az? A szöszi rövid gondolkodás után: – Az élő.
Olvasni jó!
Az öreg székelyhez egy újságíró látogat le falura, hogy riportot készítsen kisiskolások részére.
– Kérem, mondja el egy napját!
– Hát édes fiam, reggel felkelek, megeszek egy fél oldalszalonnát. Megiszok rá 4-5 pálinkát…
– Na de bátyám! Ezt így nem lehet. Mondja inkább a pálinka helyett, hogy könyvet olvas.
– Jól van fiam. Tehát felkelek reggel, megeszek egy fél oldalszalonnát. Elolvasok 4-5 könyvet, aztán addig dolgozok kinn a szántón, amíg olyannyira megnő a tudásszomjam, hogy 5-6 könyvet ismét el kell olvasnom. Bele is szédülök a sok olvasásba, ezért lefekszem, pihenek egyet. Mikor felébredek, megeszek egy jó nagydarab csülköt 1 vekni kenyérrel. Ebéd után elmegyek a könyvtárba. A Pista már rendszerint ott vár. Együtt elolvasunk vagy 12-t, egészen addig, amíg a könyvtár bezár. Utána meg átmegyünk a Józsihoz, mert neki meg nyomdája van!
Könyvnyomtatás
Mi történt volna, ha annak idején a Microsoft találja fel a könyvnyomtatást?
- Mielőtt kinyitod a könyvet, egy aktiváló kódot kell kérned a Microsofttól.
- Sajnos a könyvet csak ember olvashatja!
- Tele lennének hibákkal és elírásokkal.
- Miközben olvasol, hirtelen eltűnne a könyvből az írás fele.
- Illegálisak lennének a könyvtárak.
- Mielőtt elkezdesz olvasni, előtte el kell olvasnod és megértened a Könyvek Alkalmazhatóságának Nyilvántartott Általános Direktíváit. (Röviden: KANYÁD)
- Minden könyv két verzióban jelenne meg: a “Standard” és a “Pro” változat között az lenne a különbség, hogy a “Standard” változatban a legérdekesebb részeket tartalmazó oldalak nem lennének benne.
- A bizalmas információkat nagy betűkkel szednék, így bárki el tudná olvasni a vállad fölött, akár a szoba másik végéből is.
Hegyiné Csernus Judit, Hódmezővásárhely, III. helyezett saját gyűjtéséből:
Amikor még kézimunkáztak
Középiskolás lány rohant be a könyvtárba zárás előtt.
– Csak Kertész Ákos: MAKRAMÉ című könyvét szeretném elvinni.
Amikor már nem az orosz nyelv volt kötelező
– A DZSILDZSÉMSZ című könyvet kérem.
– Sajnos, nálunk ilyen kötet nem található.
– Dehogynem, a barátnőm innen vitte ki tegnap, kötelező olvasmány.
– Kötelező? Ugyan írja már le erre a papírra nyomtatott nagybetűkkel, hátha a katalógusban nem jól kerestem.
És leírta: GILGAMES…
Ki hitte volna?
Vadidegen nénikék ajánlgatják egymásnak az olvasnivalót a „Romantikus irodalom” fedőnevű ládát dúrva, a maximált 10 db habkönnyű regény helyett újabb tízet válogatva.
– Ezt vigye el kedves, ennek hepiend a vége!!!
Felsőoktatás, óh !
Tébláboló főiskolás nyújtja az egész oldalas tematikát.
– Ezt adták.
– Valamennyit kéri?
Arcán a teljes sötétség.
Hát…. kérek valamennyit – mondja tétován.