BÖRZSÖNYI NÓRA
Munkaidőben könyvtáros, szabadidőben fotós
1982. május 19-én született Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 2007-ben történelem (MA), 2008-ban informatikus könyvtáros (MA) képesítést szerzett. Angol és német felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik. 2006 februárjától 2012 szeptemberéig a Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárának Gyűjteményszervezési osztályán feladata az idegen nyelvű könyvek gyarapítása, formai feldolgozása, a nemzetközi csere bonyolítás és a közösségi média oldalak gondozása volt. 2012 szeptemberétől munkaköre megváltozott. Jelenleg az Alkalmazásfejlesztés és elektronikus publikálás osztály munkatársaként honlapszerkesztő és közösségimédia-felelős.
Az „Erasmus adminisztratív személyzet mobilitása” program keretében több alkalommal tett látogatást külföldi intézményekben. 2011 augusztusában egy hetet töltött Kielben, a ZBW German National Library of Economics-ban, majd 2012 szeptemberében ugyanezen intézmény hamburgi telephelyére látogatott speciális területek (közösségimédia-használat, honlapszerkesztés, adatbázisok kezelése, e-források, könyvtári marketing) megismerése céljából. 2013 szeptemberében pedig Finnországban, a Turkui Egyetem Könyvtárában töltött egy hetet, ahol lehetősége volt megtapasztalni a finn könyvtári rendszer sajátosságait és közelebbről megismerni az egyetemi könyvtár részeként működő közgazdaságtudományi szakkönyvtárat. A ZBW-vel a látogatások óta is tartja a kapcsolatot, miután a BCE Központi Könyvtára a ZBW által szervezett EconBiz nemzetközi partnerhálózat tagja lett.
Hivatás és hobbi. Hogyan férnek össze az életedben?
Szerencsére jól megférnek egymással. A fotózás bármikor űzhető, ha éppen kedvem és időm engedi, ha meglátok valami érdekeset, és még a fényképezőgépem is nálam van. Persze el is tudok merülni ebben a tevékenységben, ezért utazások, kirándulások alkalmával jóval többet fotózok, mint a hétköznapok során. Másik hobbim, a zenélés sajnos már kevésbé talál magának helyet a mostani életemben. 20 évig tanultam zongorázni, ami meghatározó élmény volt, de az utóbbi években egyre kevesebb időt tudok szakítani rá. Az aktív zenélést mostanában számomra a kórusban való éneklés jelenti.
Tapasztalataid alapján hogyan használhatja jól egy könyvtár a közösségi oldalak által kínált újfajta lehetőségeket?
Ez eléggé összetett kérdés, mivel nagyon nehéz közvetlen visszajelzést kapni arról, hogy milyen hatást vált ki a könyvtárak egy-egy közösségi média oldalon (Facebookon, Twitteren stb.) való jelenléte. Az biztos, hogy a közösségi oldalak rohamosan növekvő népszerűsége láttán – más intézményekkel együtt – a könyvtáraknak is reagálniuk kellett a változásokra, az új kommunikációs csatornák megjelenésére. Különösen igaz volt ez nálunk, hiszen egyetemi könyvtár lévén, a használóink legnagyobb része abba a korosztályba tartozik, akik nagyon aktívan használják ezeket az oldalakat. Az tehát mindenképpen pozitív, és a könyvtárról alkotott képet javítja, ha követjük a trendeket, és híreinkkel, információinkkal jelen vagyunk ott, ahol a használóink nagy része is jelen van. Ami a nehézséget jelenti, az a visszajelzések hiánya, illetve az olvasóinkkal való aktívabb kommunikáció elmaradása. Ez részben érthető, hiszen a közösségi oldalak személyes profiljainak világában egy intézménnyel kevésbé keresik és veszik fel a kapcsolatot a felhasználók, másrészt azonban éppen azt nehezíti meg, hogy felmérhessük, mitől lesz jó és hatékony a jelenlétünk. Amiben bízhatunk, az az, hogy az ezeken a csatornákon keresztül terjesztett hírek, információk akkor is eljutnak a célközönséghez, ha erről nem kapunk közvetlen visszajelzést. A Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárának Facebook és Twitter oldalát jelenleg naponta kb. 5-6 bejegyzéssel töltjük meg. Ezek között megtalálhatók könyvtári hírek és információk, érdekes hírek és cikkek a közgazdaság-tudomány területéről, valamint olyan tartalmak, amelyek egy egyetemi hallgató számára érdekesek vagy hasznosak, vagy akár humorosak lehetnek. Az oldal nézettségének megőrzése és a követők számának növelése szempontjából fontos ez a sűrűség, de arra is ügyelni kell, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására. Csakis minőségi tartalommal érdemes jelen lenni a közösségi média világában.
Hogyan működik munkahelyeden a „Foglaljon könyvtárost!” szolgáltatás?
Már hosszú évek óta működik a BCE Központi Könyvtárában a ‘Foglaljon könyvtárost!’ szolgáltatás, melyet az egyetem érvényes kölcsönzőjeggyel rendelkező oktatói és hallgatói térítésmentesen, a beiratkozott külsős olvasók pedig térítés ellenében vehetnek igénybe. A szolgáltatást igénylőknek az Oktatás- és kutatástámogató osztályon dolgozó kollégák nyújtanak segítséget a könyvtár öt (csoportos tanulás céljára egyébként szabadon foglalható) konzultációs szobájának egyikében. Az elmúlt években havonta átlagosan 5 alkalommal került sor könyvtárosfoglalásra, mivel tájékozódás céljából sok hallgató választja – a személyes konzultációval szemben egyébként jóval költséghatékonyabban működtethető – csoportos felhasználói tréningjeink valamelyikét, melyből a szorgalmi időszak során többfélét is indítunk.
Mióta fotózol?
A fotózással középiskolás koromban ismerkedtem meg közelebbről, amikor kezembe került édesapám régi, filmes tükörreflexes Praktica gépe és a hozzá tartozó fénymérő. Nagyon kíváncsi lettem, hogy hogyan is működnek, utánanéztem az alapoknak, és elkezdtem fényképezni a kertünkben lévő növényeket és virágokat. A lelkesedésem azóta is tart.
Szerinted mitől jó egy fotó?
Amatőr fotósként kevés konkrét technikai ismerettel rendelkezem, így a képekről leginkább érezni szoktam, hogy jók-e. A képek megkomponáltsága, technikai kivitelezése is számít, de igazán jónak akkor szoktam látni egy képet, ha látni enged valami olyasmit, amire a néző rácsodálkozhat, ami bevonja őt a kép világába. Egy jó fotóhoz talán az a legfontosabb, hogy jól tudjunk „látni.”
Mi a kedvenc témád, stílusod?
Leginkább a természetfotózásban érzem magam otthon. Szeretek a természetben szemlélődve meglátni egy-egy olyan szöget, beállítást, vagy pillanatot, amiben van valami megragadó, valami különleges. A makrofotózás is érdekel, szeretek közel menni dolgokhoz és apró részleteket felnagyítva megfigyelni.
Nóra szeret fotózni, túrázni, hegycsúcsokról a panorámában gyönyörködni, vadregényes vidékeken a tenger csendjében és végeláthatatlanságában elmerülni. A látvány és a pillanat varázsa mindig magával ragadja.
„A képek ott vannak, csak meg kell őket örökíteni…” – írja Robert Capa. A fénykép pedig nem más, mint egy rabul ejtett örökkévalóság. És szerencsére mindig van valahol valaki, aki az adott, az első, az utolsó, a természetes, a tökéletes, az egyszerű, a mindennapi, a meghökkentő, a döntő, az elszomorító, a boldogító, a legszebb, a történelmi, az emlékezetes, a váratlan, a felejthetetlen, a varázslatos, az eltévedt, az itt és most pillanatban elkattintja a fényképezőgépe gombját; szűkebb/tágabb környezete és a majdani utókor számára is megmutatja, hogy akkor és ott, ő mit és hogyan látott meg a világból.
Börzsönyi Nóra fotói 2014. május végéig láthatóak
a BCE Központi Könyvtár Oktatótermében.
Aki kérdezett, és aki Börzsönyi Nórának sok sikert és még nagyon sok
szemet gyönyörködtető „eltévedt pillanatot” kíván:
Keszi Erika Zsuzsanna