Nyílt nap a Kúrián és a Fővárosi Törvényszék Könyvtárában
Az MKE Jogi Szekciója az egyesület egyik legfiatalabb szakterületi szervezete. Megalakulásától kezdve aktívan szervezi szakmai programjait. November 13-án a Fővárosi Törvényszéket és a Kúriát mutatta be izgalmas előadások kíséretében.
A Markó utca 16. szám alatt működő Kúria épülete eredetileg Igazságügyi Minisztériumnak épült (1913-1918), később a Vegyipari, valamint a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium székelt itt. 1980-ban kapta meg a Legfelsőbb Bíróság. Jelenleg a Fővárosi Ítélőtábla és a Legfőbb Ügyészség is itt működik.
A törvénykezés feladatára anno az 1896-ban Hauszmann Alajos tervei alapján épített budapesti Igazságügyi Palota szolgált, amely ma a Néprajzi Múzeumnak ad otthont. A kormány tervei alapján ez utóbbit áthelyezik majd az ún. múzeumi negyedbe, az Igazságügyi Palota pedig pár éven belül visszanyerheti eredeti funkcióját. A Kossuth téren ezzel újra megvalósulhat az alkotmányossági háromszög.
A Kúria a közel ezer éves bírói fórumra utaló elnevezését 2012-ben kapta vissza. Aulájába az 1983-ban átmentett Justitia szobor (Stróbl Alajos szobra) a pártatlan, törvényhozó Justitiát ábrázolja (szeme nincs bekötve, nincs pallosa). Mellékalakjai az 1950-es években eltűntek, címere és pajzsa, eredeti trónusa széttört, eltűnt. Kordokumentumok alapján tervezik helyreállítását. Az ablakok és a padlózat motívumaiban több helyen a római hatalmi jelvény, a vesszőnyaláb jelenik meg.
Az épület legfelső szintjén működik a Kúria Jogi Szakkönyvtára. Bizony zsúfolt és szűkös. Az üveges szekrényekben muzeális darabok, a salgó polcokon a jellegzetes jogi anyagok, közlönyök és a legkülönfélébb határozatok tárai, bekötött jogi folyóiratok sorakoznak.
A Kúria elnökének fogadótermét ezúttal nem láthattuk. A tárgyalótermek előterében a legfelsőbb bírák és elnökök portréi alatt tárlat vezet végig a történeti előzményeken. Több tárgyaló terembe bekukkantottunk. A régi tárgyalóban a jellegzetes vörös bársony, a faülések, a bírói pulpitus eredeti tintatartója (még bajusszal), a tanácsosi szék támláján a CK (királyi kúria) monogram patinás hangulatot árasztott.
Néhány épülettel odébb, a Fővárosi Törvényszék megtekintése sem nyújtott kisebb élményt. Az intézményhez tartozik a Gazdasági és Közigazgatási Kollégium, valamint a Cégbíróság is. Ez az épület már eredetileg is törvénykezési célra épült Hauszmann tervei alapján. 1891-ben adták át és mutatták be Ferenc Józsefnek.
Látogatásunkat itt a Törvényszéki Könyvtárban kezdtük. A tágas helyiség egy könyvszekrényekkel és kutatóhelyekkel övezett, színeiben meleg, barátságos tárgyalóra emlékeztetett. Kovácsné Garamszegi Marianna, a Fővárosi Törvényszék vezető könyvtárosa köszöntötte 40-45 fős társaságunkat. A könyvtár az összes kerületi bíróság könyvtárának hálózati központja. A teljes állomány a folyamatos kivonás mellett 50-55 ezer dokumentumot jelent. Az e-Corvina gyarapítási, folyóirat és kölcsönző moduljának első alkalmazói, partnerei. A gyarapítás központi beszerzés útján, a feldolgozás és a bevitel bírósági alkalmazottak önkéntes segítségével történik. A jogszabályi keretek a mai napig nem írják elő a bírósági könyvtárakban dolgozók végzettségi követelményeit. A könyvtárból nyíló – eddig tanácskozásra használt – terem most nemzetközi dokumentációs tárként működik. A könyvtár funkciójáról és működéséről később előadás hangzott el.
Az épületbejárás következő állomása az esküdtszéki tárgyalási terem volt. A közönség részére kiosztott emelvényes helyekről, valamint az ügyvédek és újságírók ülőpadjaiból hallgattuk végig a Törvényszék létrejöttének történeti előzményeit. A terem jellegzetességei közül mindenképpen kiemelendő a tévesen freskóknak nevezett hat Feszty-táblakép. Témájuk időrendben a törvénykezés történetének jelentős mozzanatai (pl. a boszorkányégetések tűzpróbája, Werbőczy Hármaskönyvének bemutatása vagy Deák büntetőtörvény javaslatának előterjesztése). A képeken kortárs személyek, politikusok jelennek meg (Kálmán és Mátyás király, Eötvös József, Bezerédj István, Szemere Bertalan stb.). Érdekességként elhangzott, hogy itt forgatták Bacsó Péter A Tanú című filmjének egyes jeleneteit (1969), itt tárgyalták többek között Portik Tamás vagy a móri mészárlás ügyét.
Az épületbejárást követő szakmai programot dr. Handó Tünde, az Országos Bírói Hivatal (OBH) elnöke és dr. Fazekas Sándor, a Fővárosi Törvényszék elnöke nyitotta meg. Mindketten hangsúlyozták, hogy a jog és a könyvtár egymástól elválaszthatatlan fogalmak, mindkét területen létfontosságú a naprakész, friss információ, jellemző az elektronikus dokumentumok és eszközök hatása a gyakorlatra, de a papír sem csak történeti forrást jelent. Elengedhetetlen, hogy a bírák hozzájussanak a legfrissebb jogirodalmi munkákhoz – akár elektronikus formában is. A könyvtárfejlesztés az informatikai fejlesztésre, a gyarapítás az elektronikus és papíralapú dokumentumokra egyaránt kiterjed. Óriási a napi híranyag, emellett a könyvtár egyben kultúrtörténeti értékek tárhelye. Az itt dolgozó könyvtárosokra nehéz feladat hárul. Képzésük támogatása nem a szándékon múlik, csak a legnagyobb törvényszékek engedhetik meg maguknak a felsőfokon szakképzetteket. Az intézményvezetés könyvtár támogatási hajlandósága és könyvtárosainak megbecsülése nem hagyott kétségeket.
Gerencsér Judit (a Kúria Jogi Szakkönyvtárának vezetője, a Jogi Szekció titkára) a bírósági könyvtárak rendszeréről tartott előadást. Történetük a 1990-es években vett nagy fordulatot. 1998-ban Zala megyében rendeztek először ágazati országos találkozót, amelyet 2004-ben követett egy országos bírói könyvtáros konferencia. A bírósági könyvtárak fő ismérve a felbecsülhetetlen értékű könyvtári állomány, a hatékony feltárás, a magas színvonalú könyvtári szolgáltatás biztosítása. A fejlődésnek 2006 őszén adott lendületet az országos bírósági integrált könyvtári rendszer és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala, amely felelőse lett az OBH Magyar Igazságügyi Akadémiának (OTH MIA). A bírósági könyvtári rendszernek báziskönyvtárak (Kúria, törvényszéki, ítélőtáblák stb.) és a hozzájuk tartozó letéti könyvtárak (járási, kerületi, közigazgatási és munkaügyi bíróságok könyvtárai) a tagjai. Annak ellenére, hogy nem szerepelnek a nyilvános könyvtárak jegyzékén, nyilvános könyvtári szolgáltatást nyújtó jogtudományi szakkönyvtárak. Gazdaságilag nem önállóak, az együttműködés fontos köztük. Fő feladatuk – kapcsolt munkakörrel – a bírósági ítélkező munka szakirodalmi és informatikai támogatása. A 2006-tól fejlesztett Corvina Bírósági IKR az elszigeteltség leküzdésében is szerepet játszott. 
Az Országos Bírósági Katalógusban 350 ezer dokumentum feldolgozott, még nem teljes. Szintén eredményként könyvelhető el a jogi tezaurusz és az uniós forrásból megvalósított infrastruktúra és humánerőforrás fejlesztés. A Kúria Jogi Szakkönyvtára a bírósági könyvtárak módszertani központja. A jövő fejlesztési céljai között az egységes munkakörnyezet, szmsz, elkülönített költségkeret, szakképzet munkaerő, megfelelő technikai feltételek, a dokumentumgyűjtemény teljes feldolgozottsága, felhasználóképzés és a szakmai együttműködés fejlesztése szerepel.
Kovácsné Garamszegi Marianna könyvtárvezető a Törvényszéki Könyvtár szolgáltatásait ismertette. A helyi feladatkörű jogtudományi szakkönyvtár hálózati központ. Együttműködik a kerületi bíróságok könyvtáraival, tagja az ODR-nek. Beszerzési stratégiájában fontos szerepet játszanak a folyóirat adatbázisok, a közlönyök elektronikus formában. A jogszabályi változások miatt elengedhetetlen az oktatás biztosítása. Van, amiből 250-500 példányt szereznek be. Hagyományos szolgáltatásokat nyújt: rövid távú, tartós és könyvtárközi kölcsönzés; témafigyelés; tartalomjegyzék szolgáltatás, adatbázisokban kutatás; reprográfia; térítésmentes szakmai programok.
E-szolgáltatások között az OPAC, az elektronikus dokumentumküldés, e-referensz szolgáltatás említhető. Új állománycsoport a Fővárosi Törvényszék e-könyvtára. Digitalizált dokumentumaik a távoli felhasználók számára is hozzáférhetőek. A HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó, a Justitia online adatbázisa, a folyóirat adatbázis és az e-Corvina e-dokumentumtára az otthoni munkavégzést is segíti. A folyóiratok tartalomjegyzékei és a gazdasági/jogi folyóirat újdonságok mellett havi szakirodalmi ajánló bibliográfiák, gyarapodási jegyzékek, jogi adatbázisok, törvénytárak stb. segítik a tájékozódást. Az Országgyűlési Könyvtár szolgáltatásainak szünetelése miatt megnőtt a joghallgatók könyvtárhasználata. Különgyűjteménye védett állomány. Jelentős része 1945 előtti, a legrégebbi dokumentum 1836-ban jelent meg. Saját papírrestaurátoruk segíti az állagmegóvást. A nyílt napok szolgálják a használóképzést és az elektronikus szolgáltatások megismertetését. A lehetőség az általános és középiskolások, valamint a hallás- és látássérültek számára is adott.
Dr. Soós István kandidátus, az MTA BTK TTI főmunkatársa történelmi keretekbe ágyazva tekintette át a magyar bíráskodást a középkortól a polgári igazságügy megszületéséig. 1517-ig a bíró valamilyen joghatósággal, hatalommal bíró személyt jelölt. Werbőczy óta „ítél” a jog kimondója, az igazságot szolgáltató személy. A bíróság az ítélet kimondásának a helye.
Hatáskörök szerint a törvénykezés több szintjéről beszélt. A kúria Magyarországon a 11. századtól 1848-ig a királyi udvarhoz kötődött. A király személyes jelenlétében történő törvénykezés kizárólagossága fokozatosan változott a helyettesítői szerepkörök megjelenésével (nádor, főkancellár, személyügyi helytartó). A 16. század elejére alakult ki az állandó bírói kúria, mint a központi törvénykezés intézménye. A király vagy a nádor csak az ún. törvénykezési napokon (pl. augusztus 20., Szent György és Mihály napja) volt jelen. A 16-17. századtól a nádor országbírói kinevezéséről az országgyűlés döntött. A Pragmatica Sanctio-val (1723) új jogi intézmények jöttek létre (királyi tábla, hétszemélyes tábla), ezeket 1767-ben köznemesekkel is kibővítettek. Az országos jelentőségű ügyek (összeesküvések, lázadások) kerültek a hétszemélyes tábla elé, míg a területi ügyekkel – a kúria és a vármegyék között is közvetítve – az ítélőtáblák foglalkoztak. Hatáskörök szerint működtek vármegyei, városi bíróságok, a sedria (=szék, a megye által választott alispánoké), valamint az úriszék (földesúri). 1848 után az új törvények alapvető változást nem hoztak. Kialakult a polgári és a katonai törvénykezés. Az országbírói értekezlet a legfelsőbb bíróság és a királyi kúria székhelye lett (1861-1868). 1868 után jött létre az új bírói szervezet, amelyben a kúria a legfőbb bírói hatalom. Kizárólagos joga volt a halálbüntetés. 1918-ig összevontan működött.
Gerencséri Judit a Kúria Jogi Szakkönyvtárát mutatta be. Az 1882-ben alapított könyvtár 1949-től a Legfelsőbb Bíróság könyvtára. 1965-ben lett intézményi jellegű tudományos szakkönyvtár és 2012-től a Kúria Jogi Szakkönyvtára nevet viseli. Többször költözött, míg a Markó utcába került. Nyilvános szolgáltatást nyújtó szakkönyvtár. Fenntartója a Kúria, gazdaságilag nem önálló. A könyvtár vezetője igazságügyi alkalmazott csoportvezetői beosztásban. Az országos bírói könyvtári rendszer részeként működő könyvtár a kúriai ítélkező munkát és annak egyéb feladatait hivatott támogatni. Állománya ma 56 ezer dokumentum (ebből 14 ezer az időszaki), a bírósági könyvtárak közül a legnagyobb gyűjtemény. Gyűjtőköre a jog- és közigazgatáson túl a közgazdaság és egyéb társadalomtudományok területére terjed ki. Az állomány részben feldolgozott retrospektív, 30 ezer dokumentum kereshető elektronikusan. Felhasználói a Kúria dolgozói, mások (oktatók, hallgatók, ügyvédek) engedéllyel használhatják. A tagság és a szolgáltatás térítésmentes. A hagyományos szolgáltatások mellett reprográfiai szolgáltatás, digitalizálás, szkennelés, digitális fényképezés, jogi online adatbázis használat vehető igénybe.
A könyvtár rövid és hosszú távú fejlesztési tervei között szerepelnek havi elektronikus gyarapodási jegyzékek, „Kúria könyvtári ajánló” kiadása, idén az állományellenőrzés megkezdése, a könyvtárközi kölcsönzés újraindítása, az új szmsz, az erősebb marketingtevékenység, együttműködés a Kúria szervezeteivel, valamint az igazságügyi és az országos könyvtári rendszerrel, technikai fejlesztés. Tervezik a saját honlapot, arculatukat. Bemutató előadásokat, könyvtárhasználati kérdőíves felmérést, a bírák és a dolgozók felhasználóképzését sem hagyják figyelmen kívül.
Dr. Soós István ezúttal Werbőczy István Tripartitumáról tartott előadást. A „Hármaskönyv” első kiadása Bécsben jelent meg 1517-ben latinul. Magyarul 1565-ben adták ki. 1945-1970 között csak negatív, egyoldalú képet festettek róla. A királyi ítélőmesterből lett magyarországi nádor műve nem egyszerűen az addig le nem írt nemesi szokásjogot rögzíti. Összegyűjtését azért tartotta fontosnak, mert az írott törvények megléte mellett a szokásjog szerint ítéltek. Jelentősége jórészt abban rejlik, hogy a három részre szakadt Magyarország nemességre vonatkozó egységes szabályozásával megtartotta a magyar jog, a törvénykezés és az igazságszolgáltatás rendszerét. Az 1514-es országgyűlés ugyan elfogadta, de soha nem emelkedett jogerőre. Nem törvénykönyv, hanem egyfajta gyakorlatias eligazítás. Kérdéseket tesz fel és magyaráz. Felosztása hármas. A jogterület szempontjából a mű semmiképp sem kerülhető meg. 1628-ban került be a Corpus Juris Hungarici-ba. 1848-ig használatban volt. Werbőczy Hármaskönyve mindenhol ott volt az asztalon, a Biblia mellett. Hátrányaként az róható fel, hogy megmerevítette a magyar nemesi jogot, és előbb-utóbb a fejlődés gátjává vált. Olvasásra az egyszerű és magyar nyelven fogalmazott 1894-es kiadás ajánlott.
Kapás Zsuzsanna, a Fővárosi Törvényszék írnoka és papírrestaurátor művész a vízjelek készítésének és sajátosságainak világába vezetett be. A vízjel tulajdonképpen a rostritkulást mutatja ki. A papírkészítés rohamos fejlődésével a 11. századtól a manufaktúrák megkülönböztetésére alkalmazták. 1320 körül vált általánossá. Fabriano olasz mester volt az első, aki védjegyként használta. A készítés menetét képsorokon követtük végig. Európában jellegzetes motívum volt a kettős kereszt, a liliom, a pajzs, és ezek variációi. Olyan érdekességeket és ritkaságokat láthattunk, mint egy 1842-ben német területen kiadott kötet, amelynek minden lapja más és más vízjelet tartalmazott, vagy a Magyar Országos Levéltár vízjelgyűjteményének darabjai. Az ipari forradalom megreformálta a papírgyártást is. A cellulózalapú, futószalag szerű nagyüzemi gyártás és gépesítés miatt a vízjelek az okiratok, kötvények, bélyegek és a papírpénzek rejtett védjeleivé, azonosítóivá váltak. A 20. század második felében alkalmazott digitális technika során már egy mikrochipbe fogalmazott lézerinformációval készítik. Annak ellenére, hogy ma elsődlegesen biztonsági iratkezelést, védelmet jelent, a mai napig a szóhasználatban „vízjel” maradt. A téma iránt érdeklődők böngésszék a www.belyegmuzeum.hu oldalát!
A szakmai programot koncert zárta. Ötletesen időrendben haladva a romantikától a kiegyezésen át napjainkig, nemzetközi palettáról válogattak a szervezők. Hallottunk Mozart Kis éji zenét, Bachot, Vivaldit, Strauss-polkákat és magyar csárdást. Amerikai blokként A Keresztapa filmzenéje csendült fel. Az estét Gardel Egy asszony illata és tangó zárta.
Elismerés és köszönet illeti a házigazdákat és minden szervezőt a jól összeállított, tartalmas és izgalmas programért, a remek előadásokért, a figyelemért és a vendéglátásért!
Kissné Anda Klára,
MKE KEMSZ titkár, Tatabánya