Kereszturi József a könyvtáros, a szerkesztő és szerző

Posted by zondaz - november 10th, 2013

01_KereszturiJozsefKereszturi József 1967. július 1-jén, 46 éve kezdte meg hivatása gyakorlását olvasószolgálati, majd később módszertani könyvtárosként a Baranya Megyei Könyvtárban.

A szombathelyi Tanítóképző Intézet könyvtár-népművelés szakán végzett, majd a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán kiegészítő államvizsgát tett, melyhez később a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési Emberi Erőforrás Fejlesztési Karán informatikus könyvtáros képesítést szerzett.

1971-től a Pécsi Tanárképző Főiskola Könyvtárában olvasószolgálati csoportvezetőként látta el feladatát. A főiskolai oktatók és hallgatók egész pályafutása alatt mindvégig szívesen és gyakran keresték meg kérdéseikkel.

1975-ben a Szigetvári Városi Könyvtárban olvasószolgálatos csoportvezetőként a kölcsönzési, tájékoztatási tevékenység irányítása mellett megalapozta a helytörténeti külön-gyűjteményt is.

1977-ben felkérték a Pécsi Városi Könyvtár új fiókkönyvtára gyűjteményének kialakítására és működésének megszervezésére. A könyvtár 1980. augusztus 20-án kezdte meg tevékenységét és máig őrzi (jelenleg a Csorba Győző Könyvtár fiókkönyvtáraként) az alapításkor rögzített törekvéseit; máig a Szigeti városrész szellemi és kulturális központja.

Névadó ünnepségén, 1981. május 19-én Várkonyi Nándor születésének 85. évfordulóján –  tisztelegve „Pécs szent embere,” a  neves irodalomtörténész, folyóirat szerkesztő, az ősi kultúrák kutatója és a könyvtáros előtt – Várkonyi Nándor nevét vette fel a könyvtár. Ebben nagy szerepe volt Kereszturi Józsefnek könyvtárvezetőként és a névadó életművét gondozó, szellemiségét ápoló Várkonyi Nándor Társaság tagjaként egyaránt.

V

A Várkonyi emléksarok a Csorba Győző Könyvtár Várkonyi Nándor Fiókkönyvtárárban

Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története című munkája (2001., Széphalom Könyvműhely) az írás és a könyvnyomtatás, valamint a legjelentősebb gyűjtemények történetét tekinti át a kezdetektől a XIX. századig. Szerkesztette és a szöveget gondozta: Mezey Katalin, a szöveget a kézirattal összevetette dr. Várkonyi Péter.

01_VarkonyiNandor_Azirasesakonyvtortenete

„Szólnunk kell arról is, hogy sem a mű címe, sem tartalomjegyzéke nem utal rá, de Várkonyi munkája nem csak írás,.- nem csak könyv- vagy nyomtatástörténet, hanem (mintegy  „mellesleg”) nagyszerű könyvtártörténet is. Bizonyosan sokan tudják, hogy szerzőnk, Kodolányi János Vízözön c. regényének könyvtárosfigurájával, Ur-Baíuval is azonos, de a kései könyvtáros utód a jegyzetelések közben örömmel találkozott újra sok ismert (de nem kevés ismeretlen vagy talán csak elfelejtett) adalékkal hajdanvolt könyvtártörténeti stúdiumaiból.” – írja Kereszturi József, aki jelentős szerepet vállalt a könyv életre hívásában. Szakmailag lektorálta, szerkesztette, lábjegyzetekkel, utószóval, névmutatóval látta el, képanyagot válogatott és irodalomjegyzéket állított össze.

Régi terve valósult meg, amikor a Csorba Győző Megyei-Városi Könyvtár Belvárosi Könyvtárának avatásakor, 2012. május 16-án Várkonyi Nándor emlékszoba nyílt a hagyatékból. Avatóbeszédével nyitotta meg az átadás ünnepségét. Gondolatai zárásaként köszönetét fejezte ki az alábbiak szerint:

„Köszönetet mondunk mindazoknak, akik az emlékszoba létrehozásában fáradoztak. Először a jelenlévő három unokának: Kende Ágnesnek, Kende Katalinnak és Várkonyi Andrásnak, de jókívánságainkat küldjük Székesfehérvárra, Várkonyi Nándor Fiának, Péternek, aki most nem tudta vállalni az utazást. Köszönjük a Csorba Győző Megyei-Városi Könyvtár igazgató asszonyának, dr. Szabolcsiné Orosz Hajnalkának hogy felkarolta a kezdeményezést, nemkülönben a város illetékes vezetőinek is, támogatásukat. Végül, de nem utolsósorban a magam nevében is szeretném megköszönni azoknak a könyvtáros kollégáknak a munkáját, akik az emlékszoba formálásában, berendezésében részt vállaltak. Mindannyijukra szükség volt ahhoz, hogy most elmondhassam: Ur-Bau, Istár tudósa, siket könyvtárosa hazaérkezett!”

Előadóként vett részt a Magyar Írószövetség Várkonyi Nándor konferenciáján (2013. február 28.) és Sümegen a Várkonyi Nándor Nyári Egyetemen (2013. Június 28-30.).

01_VarkonyiNandor_emlekkonferencia 

Tudását, tapasztalatát mindvégig igyekezett átadni a fiatalabb könyvtáros generációnak. Három éven át (1975-1978) volt gyakorlatvezető és előadó négy megye (Bács-kiskun, Somogy, Zala, Baranya) könyvtárosainak balatonlellei továbbképzésén.

A Csorba Győző Megyei Könyvtár által szervezett könyvtáros asszisztens tanfolyamon hét éven át tanított (tájékoztatás, könyvtártörténet); a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Könyvtártudományi Intézetében öt éven át (2003-2008) külső oktatóként ismertette meg a hallgatókat az írás-, könyv- és a könyvtártörténet alapjaival.

2004. január 1-jétől 2009. december 31-ig igazgatóként irányította a 10 fiókkönyvtárból álló Pécsi Városi Könyvtárat.

A Pécs Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében felépülő Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont egyik szervezőjeként részt vett az operatív munkát koordináló Könyvtárszakmai Irányító Testületben is.

Bibó István, a könyvtáros című könyve 2010-ben Bibó István közelgő 100.születésnapjára jelent meg tisztelgésül a nagy gondolkodó, politikus és könyvtáros előd előtt a Pro Pannónia Kiadó gondozásában. Értékes munkájában Bibó István életművének, munkásságának könyvtári vonatkozásait – a Budapesti Egyetemi Könyvtárban és a KSH Könyvtárban eltöltött éveket – tárja fel és ismerteti meg az olvasóval. Magatartásának leglényegesebb jellemzője – írja Bibó Istvánról – a minden élethelyzetben az éppen vállalt feladat teljesítése iránti alázat.

01_KereszturiJozsefBiboIstvan_a_konyvtaros

„Könyvünk egy könyvtárigazgató fia könyvtárosi tevékenységének bemutatására vállalkozik, ezért az olvasók számára kézenfekvőnek tűnhet, hogy alighanem valamiféle öröklődő foglalkozásról, esetleg generációkon átívelő hivatástudatról van szó. …Bár az apa ifjúkorában nem tudta eldönteni, merre induljon, fiára ez igazán nem jellemző; ő szinte nyílegyenesen haladt egyetlen irányba, a jogtudomány rejtelmeiben kívánt elmélyülni – s mint később látni fogjuk, ez nagyszerűen sikerült is számára. Ő sem készült könyvtárosnak, a történelem többször is beleavatkozott az életébe, viszont a könyvtárosi pályán is, nem feltűnően, de példásan élte tudósi, tanári, értelmiségi létformáját.”

A tartalmilag és formailag is egyaránt értékes mű könyvtáros-generációk figyelemre méltó olvasmányaként van jelen a szakirodalomban.

2010. december 7-én a Várkonyi Nándor Fiókkönyvtárban volt a Bibó könyv premierje. A könyvet bemutatták: Kereszturi József, ifj. Bibó István művészettörténész és Szirtes Gábor irodalom-történész, a kiadó igazgatója.

01_KereszturiJozsefBiboIstvan_Szirtes Gábor

Kereszturi József, ifj. Bibó István és  Szirtes Gábor

A könyvet 2011.április 25-én, a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Könyvtáros Klubjában is bemutatták. Beszélgetőpartnerek voltak: Kereszturi József ny. könyvtárigazgató, a könyv szerzője és Szirtes Gábor, a Pro Pannonia Kiadói Alapítvány igazgatója.

1980 óta tagja a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Pécsi és Baranyai Szervezetének, s a Közkönyvtári Egyletnek; az előbbinek több cikluson keresztül (jelenleg is) vezetőségi tagja. Könyvtári tevékenysége során mindvégig támogatta a helyi szervezet tevékenységét. Aktívan részt vett a horvát – magyar könyvtáros konferenciák szervezésében és az általa irányított intézmény testületi tagként nagymértékben segítette az egyesület munkáját, nemzetközi kapcsolatainak kiszélesítését.

Munkáját több alkalommal is elismerésben részesítették. 1982-ben Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott; 1991-ben Közművelődésért-díjat vett át dr. Andrásfalvy Bertalan miniszter úrtól; 2008-ban Szinnyei József-díjjal ismerték el életművét, könyvtárosi tevékenységét; 2010-ben pedig több évtizedes könyvtárosi munkájáért Városháza Emlékéremmel tüntették ki.

Ma – a 2009 decemberében jogutódlással megszűnt Pécsi Városi Könyvtár címzetes igazgatója-ként – nyugdíjas éveit tölti családja körében.

Mikor gondoltál először arra, hogy könyvtáros leszel?

Az 1950-es években a gyermekek nagy részének az olvasás mindenképpen legfőbb időtöltései közé tartozott. Én kilenc éves koromban iratkoztam be a hozzánk közel eső könyvtárba, hogy azután, évtizedekkel később az egyik ottani „könyvtáros néni” munkatársa is lehessek. Ezt persze akkor még egyikünk sem sejtette – bár nagyon szerettem a könyvet, igazából nem készültem könyvtárosnak. Középiskolásként is inkább a pedagóguspálya vonzott (magyar-történelem szakra akartam menni) – de osztályfőnököm tanácsára végül is Szombathelyen (az akkor még gyermekcipőben járó) népművelés-könyvtár szakon kezdtem meg tanulmányaimat (a miénk volt a harmadik évfolyam).

Ki(k) jut(nak) eszedbe ezekről a szavakról: példaképek, segítők, tanárok, barátok, szakma; és  mi az, amit örökül „kaptál” tőlük?

Sorsom alakulásában így az említett Tanár Urat (Kerényi Ferencnek hívták) segítőként kitüntetett szerep illeti. De nem ő volt az első pedagógus, akinek sokat köszönhetek. Az általános iskola befejezésekor a helyi úttörőcsapat vezetője a személyemben (korábban elsőáldozó, akkoriban –azóta is – rendszeres templomjáróként) fenyegető klerikális reakciótól kívánta óvni a középiskolát – 1960-ban ez súlyos vád volt –, s csak osztályfőnököm (őt pedig Horváth Jánosnak hívták) tudta elérni, hogy egyáltalán beléphessek a pécsi Széchenyi István Gimnázium kapuján. Így hát elmondhatom, hogy életem két sorsfordító pontján két pedagógus irányította utamat. Szombathelyen – bár a szakozást és a címleírást (nékünk még Gróf Ervin tanította) nagyon kedveltem, talán némileg értettem is –, mégis a népművelői pályára készültem – szakdolgozatomat is népművelési témakörből írtam. 1967 tavaszán a kötelező gyakorlat első két hónapját egy pécsi művelődési házban töltöttem, április elsején (egy szombati napon) léptem be – életemben először- a megyei könyvtár kapuján. Mentorom, a közelmúltban elhunyt Surján Miklós fogadott, és ekkor indult el a 2010. augusztus 31-ig, azaz 43 év 2 hónapig tartó könyvtárosi pályám. Főbb állomásait fentebb olvashatják. Ennyi idő alatt természetesen jó néhány nagyszerű könyvtárossal, kollégával találkozhattam, dolgozhattam együtt.

A példaképek közül elsőként feltétlenül a ma már kevesek által ismert olvasószolgálati könyvtárost, első főnökömet, Kozma Jenőt említem. Könyvismerete, biztos ítéletének emlékei végigkísértek pályámon. Nyugdíjasként szinte végig bejárt a könyvtárba, egy-egy könyvről, íróról, színházi előadásról mondott, sokszor „szúrós” kritikái máig figyelemre méltóak. 1980 augusztusában ő kapta az 1. számú olvasójegyet, ami 1984-es halála után is, egészen 2009 decemberéig Kozma Jenő olvasójegye, törzsszáma volt. A már valamely égi bibliotékában szolgálók közül tisztelettel emlékezem a már említett Surján Miklósra, Csorba Győzőre, Huber Kálmánnéra, Szász Leventére, Takács Józsefre, Kováts Lórántra.

Kedvenc gondolkodód, filozófusod?

Kedves filozófusom Marcus Aurelius római császár, a gondolatait tartalmazó könyvecskét sokszor forgattam életemben. Tőle hozok egy ideillő idézetet: „Szeresd a magad kis mesterségét, amibe beletanultál, és találd benne kedvedet. Ami még hátra van életedből, úgy éld le, hogy minden dolgodat teljes lelkedből az istenekre bízod, és az emberek közül egynek sem vagy sem zsarnoka, sem szolgája.”

Emlékezetes napok az életedben

Magánéletem emlékezetes napjai hasonlóak mások élményeihez: születések, halálok, házasságkötés – én is átéltem sok örömöt-bánatot.

Szakmai pályafutásom során ide sorolom a különböző diplomaátadókat – volt belőlük néhány – talán a Pázmány Péter Hittudományi Akadémiáé a „primus inter pares”, az új munkahelyeken töltött első napot (nagyon aprólékosan emlékszem szinte mindegyikre). Kiemelkedik az I. számú Fiókkönyvtár avatása, névadó ünnepsége, igazgatói kinevezésem.

Az eddigiekből is kitűnhet, a könyvtárosi hivatás leglényegének a folyamatosságot, az elődöktől kapott tudásunknak az utánunk jövő generáció gyarapítását szolgáló átadását tartottam, hogy majd, ha eljő az idő, ők is így cselekedhessenek. Belátom, a kontinuitás most megszakadni látszik, hisz míg elődeinkhez hasonlóan mi is a velünk beszélgető látogató szemeit, arcát láttuk, kollégáink most a számítógép monitorját, s közülük csak a legrátermettebbek, legkritikusabbak lesznek képesek tekintetüket a képernyőről felemelni. No de éppen ez a kihívás.

Mit éreztél, amikor az első cikkedet, az első művedet nyomtatásban láttad viszont? És mit éreztél, amikor megjelent a Bibó könyv?

A Várkonyi- és a Bibó-kötet megjelenését sikerként könyveltem el, de mindkét esetben (mint ahogy néha a különféle cikkek, tanulmányok kinyomtatása után is) hamarosan valamiféle „hiányérzet” jelentkezett, ezt-azt talán részletgazdagabban, árnyaltabban is megközelíthettem volna. (No de majd az új kiadásoknál…)

Mit teszel, ha úgymond első nekifutásra „kezelhetetlen” helyzettel találod szembe magad?

A „kezelhetetlennek” tűnő helyzetekre vonatkozó kérdésre egy másik Marcus Aurelius-idézettel válaszolnék: „Ha a kellemetlen dolgok megterhelnek, és érzed a haragod vagy a felháborodásod megjelenését, menekülj ettől, és ne veszítsd el az önuralmadat! Minél több gyakorlatot szerzünk abban, hogy akaraterőnk segítségével visszanyerjük lelki nyugalmunkat, annál inkább megerősödik a képességünk lelki nyugalmunk megőrzésére.” Ez rám talán úgy vonatkoztatható, hogy minél nagyobbnak tűnt egy-egy megoldandó probléma, általában egyre higgadtabban kerestem a megoldást.

Hogyan telnek napjaid? Mivel foglalkozol jelenleg? Milyen terveid, álmaid, vágyaid vannak az elkövetkezendő évekre vonatkozóan?

A városi könyvtár Pécsett napra pontosan ötven évig létezett – a fél évszázad kétharmadában dolgozója voltam. Már igazgatóként elkezdtem az anyaggyűjtést, és most, nyugdíjas könyvtárosként a könyvtártörténet megörökítésén dolgozom. Hivatalos felkérésem ugyan nincs, de terveim szerint 2015-re (az 55. évfordulóra) szeretnék elkészülni a munkával. Jobb esetben könyvként, ha nem, akkor „csak” kéziratban, de – mindenképpen hozzáférhető formában szeretném megörökíteni fél évszázad könyvtárosainak, fiókkönyvtárainak történetét.

Keszi Erika Zsuzsanna  –  Kereszturi József

Comments are closed.

Blog Home