Felvidéki kapcsolatfelvétel

Posted by zondaz - november 10th, 2013

Június 10-én a Komárom-Esztergom Megyei Szervezet a Felvidékre szervezte idei szakmai tanulmányútját. Nem volt minden izgalom és lelkiismeret furdalás nélküli, hiszen épp a kirándulást megelőző héten áradt meg a Duna a Győr−Komárom szakaszon. Volt kolléga, aki bizony a komáromi és süttői gáton vállalt önkéntes munka miatt maradt itthon. A komáromi hidat szerencsére nem zárták le, és dunaalmási sofőrünk is ki tudott állni a garázsból, hogy a március óta gondosan szervezett útnak nekivághassunk.

Guta1

Első állomásunk Gúta volt, ahol Kecskés Ildikó, az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtár szaktanácsadója, hálózati módszertanosa, valamint Kovačic Gizella (Gizka), a családi könyvtárrészleg vezetője várt minket – és vezetett végig a búcsúszóig. Hihetetlen izgalommal és szeretettel köszöntötte csapatunk a gútai városi könyvtár vezetője, Anna Muržicová és kolleganője, akik a Kis-Duna holtágában található csöppnyi szigetre kísértek. Európa leghosszabb (86 m) tetővel fedett faszerkezetű hídján sétáltunk át, hogy megnézzük Szlovákia egyetlen még működőképes − az eredeti dunaradványi malom alapján 1982-ben rekonstruált − hajómalmát. Belsejében a 19. század végét és a 20. század elejét idéző történelmi kiállításnak ad helyet. Az ökogazdálkodás végtermékeit a Malomhoz címzett kocsmában ízlelhettük meg. Vendéglátóink többek között hagyományos paprikás kaláccsal kínáltak és néhányan arra is rádöbbentünk, hogy a tatratea fő alkotóeleme – nevével ellentétben – bizonyára nem tealevél.

Szimo

Következő állomásunk Jedlik Ányos szülőhelye, Szímő volt. A 2006-ban felújított főterén Szent Márton szobra áll, mellette a mozaikképekkel díszített Jedlik Ányos Házban kapott helyet a fizikus, kutató, tanító és bencés pap emlékszobája. A kiállítás darabjai között láthattuk a szódásszifont, a villamos kocsit és a dinamót, életét és munkásságát ismeretterjesztő film mutatta be. Jót derültünk a hagyományteremtő céllal tavaly először megrendezett szímői fröccsnapok képein és történetén.

Az épületben került elhelyezésre a Jedlik Ányos nevét viselő pici könyvtár is szomorú példájaként annak, hogy bizony egy épület és a belső terek kihasználása szempontjából másutt sem mindig a könyvtárat részesítik előnyben.

Bekukkantottunk a közelben álló Szent Márton templomba. Bejárata előtt állítottak emléket a két világháború és a kitelepítések áldozatainak, kertjében Jedlik Ányos mellszobra áll.

Andod1

Utunk Andódra vitt tovább, ahol Czuczor Mária polgármesterasszony és Mojzes Marika könyvtáros volt az idegenvezetőnk. A többségében magyarlakta község történetét hallgatva sétáltunk el a templom melletti Czuczor Gergely Emlékházba. A kiállítás nyomon követte életútját, bemutatta alkotásait és láttunk a korra jellemző használati tárgyakat. A könyvtár közelsége és a házigazdák vendégszeretete egyértelművé tette a könyvtár megtekintését. A több helyiség az állomány elkülöníthető részeinek elhelyezésére ad csak módot. Több forrásból, de elsősorban adományokból, ajándékokból gyarapodik. A könyvtáros hozzáértő módon használja ki a lehetőségeket, közösségi, kulturális igényekre tekintettel klubfoglalkozásokat is szervez. Sőt, a gyerekeket a könyvtáros munkájába is bevonja.

Egy pillantást vetettünk a könyvtár mellett épített sorházakra, amelyeket célzottan a nyugdíjasok számára, közösségben tartásuk és foglalkoztatásuk miatt építettek (micsoda szociális érzékenység!). A bencés szerzetes, költő és nyelvtudós szobra mellett elhaladva így vettünk búcsút Andódtól és haladtunk tovább Érsekújvár felé.

ersekujvar2

A Nyitrai kerület Érsekújvári járásának székhelyén ma talán a lakosság 20 %-a magyar. Gyakorlott idegenvezetőnk, Strba Sándor helytörténész legendákkal fűszerezett várostörténeti ismertetőjét hallgatva a város főteréről indultunk a kihagyhatatlan látnivalók felé. Jót derültünk a cigányzenekar legendáján és elképedtünk a Bernolák-szobor áthelyezéseinek számán. Az 1749-ben épített Szentháromság-szobor megtekintése után a ferences kolostor felé vettük az irányt, amely egy ideig Bercsényinek is otthont adott. Minden előkészület ellenére kicsit nehezen jutottunk be, az alagsori kazamatákhoz vezető ajtó kulcsa is nehezen került elő, de a gyönyörű belső templom látványa, a hat ferences szerzetes által lakott kolostor légköre kárpótolta a bosszúságot a szoros menetrendünk és az elvesztegetett idő miatt.

A helyismereti sétát az érsekújvári szakkönyvtár megtekintésével szakítottuk meg. Már az is megdöbbentő volt, hogy a szakállomány elkülönülten került elhelyezésre, az meg még inkább meglepett, hogy a főteret övező üzletek sorában megbújó bejárat mögött egyértelműen a maximális helykihasználásra törekedve egy 150 m²-es körbegalériázott helyiséget találtunk. Sajnos itt egy könyvtáros sem beszélt magyarul (!), a raktári rend, a jelzetek a hazai gyakorlattól eltérőek, a használók jellemzően egyetemisták. Állományának nagy része még nincs elektronikusan feldolgozva, a galérián kialakított csöppnyi munkaszobában folyamatos a retrospektív adatbevitel.

A szakkönyvtár után a Szent Imre templom ajtaján lestünk be egy pillanatra, majd az ortodox zsinagógában időztünk egy kicsit, amely Szlovákia négy működő zsinagógája közül az egyik.

ersekujvar_könyvtár2

Az Anton Bernolák Könyvtárban már a szlovák specialitásokat is kínáló ebéd után tettünk látogatást. Mgr. Ľubica Červená igazgatónő köszöntötte társaságunkat, aki egyben a Szlovákiai Könyvtárosok Egyesületének vezetőségi tagja és a nyitrai szervezet elnöke. Intézményük bemutatását Kecskés Ildikó egészítette ki szakmai beszámolóval. Az ellátott hálózat, – a legtöbb helyen megbízott, csak névleg könyvtárossal működő – sok kis könyvtár, a családi könyvtárrészleg eredményes működtetése, a gyermekek lankadatlan irodalomértésre és olvasásra nevelése, érdeklődésük fenntartása jól tudjuk, mennyi feladatot és felelősséget jelent. A számadatok mellett rendezvények és kiállítások sokaságáról és sokszínűségéről hallottunk, miközben a prezentáció kockái felelevenítették a hagyományosan megrendezett Andersen-éjszaka, a királyválasztás, vagy az Irodalmi korzó, a meghívottakkal történt beszélgetések pillanatait. A város elöljáróinak bevonásával, megkeresésével szervezett alkalmak, a szlovák-magyar együttműködésre való folyamatos hivatkozás láthatóan eredményes – és csak így lehet! – mi pedig nyitott fülekkel hallgattuk, miből okulhatunk.

Martos_templom

Az érsekújvári vendégszeretettel nem kelhetett birokra azonban az az ablaktörlőt nem kímélő zivatar sem, amely kétségeket ébresztett utunk sikeres folyatásához. Ám láss csodát! Martos határán „átgurulva” az ég áldása elapadt. Ötvös Zsuzsa néni kitartóan várt ránk a buszmegállóban, hogy megnézhessük a már Komáromi járás szinte 90 %-ban magyar nemzetiségű községének tájházát. (A ház szerkezete, a nyitott kéménynyílás Vértesszőlősön is szinte azonos.) A templomba a református lelkész vezetett be, hogy ne csak a néhány éve felújított bútorzatról és az egyedülálló martosi kézimunkáról, hanem a szinte elszigetelt, zárt közösségről, egyházi fenntartású iskolájukról, a benne folyó nevelőmunkáról, a Martoson nevelődött tehetségekről, értékeikről adjon színes tájékoztatást. A templommal szemközt szépen rendben tartott hosszú, zöld part a víz fölé nyúló színpaddal, mellette Millenniumi emlékművel lelket üdítő látványt nyújtott. Így indultunk vissza utunk végső állomására, Ógyallára. A kápolnadombon a könyvtáros ismertette velünk a Zsitva menti, 1948-tól Jozef Miloslav Hurban szlovák író után Hurbanovonak nevezett város történetét.

 ogyalla_1

 A Konkoly-Thege család síremléke és kápolnája mellett állva igencsak sajnáltuk, hogy a csillagász, meteorológus Konkoly-Thege Miklós ógyallai birtokán építtetett csillagvizsgálót és planetáriumot felújítási munkálatok miatt nem sikerült megnéznünk. Viszont lenyűgöző volt az 1763-as földrengés, majd az 1911-es tűzvész után többször restaurált és jelenleg is felújított Szent László király templom a parkosított templomkerttel. Az épület egyedülálló, fával ötvözött külsején éppúgy, mint a belső terek (kupola, pillérek, korlát) szerkezetében az erdélyi népművészet jelei mutatkoznak meg.

A hosszú, de tartalmas és tapasztalatokban gazdag nap, a felvidéki vendégszeretet, Kecskés Ildikó és Gizka körültekintése, anyáskodása mindannyiunk számára maradandó élményt nyújtott, új barátsággal ajándékozott meg. Köszönet szervezőmunkájukért és köszönet minden kalauzunknak. Köszönet a hazai szlovák közösségnek, Vértesszőlős lakosainak, akik kézműves munkával, ajándékkal támogatták utunkat. Az MKE, a Tatabányai Városi Levéltár saját kiadványai és Csics Gyula műveinek felajánlásával volt lehetőség ezek sorát gyarapítani, utólag is köszönjük.

Ezzel a felvidéki kirándulással az MKE Komárom-Esztergom Megyei Szervezetének régi vágya teljesült: feleleveníteni, újra kapcsolatot találni a határon túli szakmai közösséggel, újra egymásra találni a kollégákkal. Nem csupán a viszonzás, de a látottak, hallottak és a szakma is arra kötelez, hogy tartsuk erősen, és ne engedjük el egymás kezét. 

Kissné Anda Klára titkár,
MKE Komárom-Esztergom Megyei Szervezet (Tatabánya)

 

 

Comments are closed.

Blog Home