Civilkedés

A Komárom-Esztergom Megyei Szervezet évek óta igyekszik kihasználni azokat az alkalmakat, amikor – nem titkoltan támogatás reményében – megszólíthatja a civileket. Ez év áprilisában már volt erre lehetőség, amikor „A Vértes Agorája” megnyitotta kapuit a civil szervezeteknek is teret adva a bemutatkozáshoz.

Most ismét felhívhattuk magunkra a figyelmet. 2013. szeptember 21-én Tatabánya-Dózsakertben rendeztek családi napot a lakóknak. A rendszerint szeptember végi esemény híre ezúttal majdnem elkerülte a szervezetet. Már augusztustól nyomozni kellett a szervezők után. Megkerestük a hajdani tatabányai civil nap házigazdáját, az United Way városi központját, az újonnan felállt civil információs centrumot, a dózsakerti közösségi házat, ám senki nem tudott és nem hallott semmiről. Telefonok, e-mailek, üzenetek, ismerősök megkérdezése után végül két héttel az esemény előtt érkezett közvetve az üzenet, hogy szívesen látják az egyesület standját. A lehetőségnek örültünk, csak gyorsan kellett egyeztetni.

Szép napos, de hideg és szeles időben szólítgattuk a járókelőket a Sétáló utcában. A szokásosnál most mintha kevesebben mozdultak volna ki, de az is lehet, hogy csak a késő délutáni programokat találták érdekesebbnek – amit viszont sátor híján egy gyorsan levonuló eső miatt nem vártunk ki. A népzenei bemutatók, óvodások műsora, kórus zsivaja közepette a modellbolt mellett főként kisgyermekes szülőkkel és nagyszülőkkel tudtunk beszélgetni. Egy nagy nyuszinak öltözött kislány csábította oda őket, ő biztos nem fázott. A „standolók” is meglátogatták egymást és akadt egy-két járókelő, aki nem futott el szórólapot szorongató kezünk láttán. Persze mindig vannak, akik a legkülönfélébb módokon igyekeznek hárítani: kikerülnek, elfordulnak, élénk beszélgetésbe kezdenek partnerükkel stb., ahogy – valljuk be őszintén – mi magunk is sokszor cselekszünk, ha meg akarnak állítani bennünket. A nyitó kérdés: „jár könyvtárba?” sokszor válaszolatlanul lebegett a levegőben. De aztán jött valaki, aki örült a tájékoztatásnak, örült az országos könyvtári hét programjainak, érdeklődött szolgáltatásról, díjakról, csak épp az egyesületre terelt szó hallatán veszítette el lelkesedését.

Hát nehéz szakma ez! Hogy lehet ügyesen megfogalmazni, érdeklődést ébreszteni, a munkánkról és erről az önkéntességről beszélni úgy, hogy segítőkre, támogatókra találjunk? Még mindig keressük hozzá a hangot és a szavakat. Talán kevés a lelkesedés, a feladatvállalás, ha alapvetően szerényen szólalunk meg? Mert kérni szégyen? Mert szégyelljük, hogy erre rákényszerülünk? Nem magunkért, a szervezetért, a szakmáért, a tartalomért állunk ki, aminek éppúgy van hozadéka az olvasó, a látogató és a széles társadalom számára helyben, a megyében és országosan is. De mi a titok, ami miatt mégsem sikerül? Mármint a szervezet számára, merthogy a könyvtár népszerűségét bizonyára erősíti az efféle akció. Talán a várt eredményhez magas a léc? Szívesen hallanánk itt mások tapasztalatairól. Aki tudja, ossza meg velünk módszereit, véleményét!

Köszönet Petrozsényi Eszternek és Muhi Orsolyának a segítségért és hogy vállalták a megpróbáltatásokat velem.

Kissné Anda Klára titkár,
MKE KEMSZ, Tatabánya