Magyar Könyvtárosok VII Világtalálkozója – 2013

Fehér Miklós MKE főtitkár beszámolója a Magyar Könyvtárosok VII. Világtalálkozója Parlamentben zajló első napi eseményeiről

 Ez a „rövid beszámoló”, a műfaj jellegzetessége alapján sem ad keretet ahhoz, hogy összegzést, vagy értékelést írjak az egyébként remek eseményről. A szervezők kitűnő munkát végeztek. A Könyvtári Intézet, az OGYK és az OSZK a legmagasabb szintű elvárásoknak is megfelelő, pergő, gazdag tartalmú és a kapcsolatépítésre, a kitűzött célokkal kapcsolatos nézetek egyeztetésére alkalmas programot állított össze, melyért legfőképpen az Intézet korábbi igazgatóját, a főszervező, már nyugdíjas Bartos Évát csak dicséret illeti. Persze ebben a pillanatban, amikor véget ért a találkozó, még frissek a benyomások, az élmény még érzelemként él, így átfogó és objektív értékelésre emiatt sem vállalkozom. De, hogy az érdeklődők mielőbb tájékozódni tudjanak, megpróbálom összefoglalni legalább a tegnapi nap (május 28. délelőttje) parlamenti eseményeit.

Az Országházba a bejutás egészen ügyesen megtörtént. Tartottunk tőle, hogy ez nehézkesen megy majd, mert a Parlament körül zajló munkálatok miatt nagyot kell kerülni és építési területen kell áthaladni, de flottul megoldódott minden és idebent már a szokott pompa várt. A rendezvény helyszínéig az épületen belül minden fordulóhoz elhelyezett eligazító táblák vezetnek. (Aki járt már a Parlamentben, tudja, hogy ez bizony milyen hasznos tud lenni!) A turistacsoportok – a ház munkájától függetlenül – folyamatosan járják az épületet. És gyülekeznek a könyvtárosok is, a világ minden tájáról.

A felsőházi ülésterem van számunkra biztosítva. A terem előtt kávé, ásványvíz és pogácsa vár bennünket és persze a sok-sok ismerős. Beülünk a pompásan kivilágított terembe. Várjuk az Házelnök Urat, mert Ő lesz a találkozó díszvendége. És közben érkeznek az ágazat vezető tisztségviselői is, L. Simon László úr, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnöke és Halász János Úr, az EMMI kulturális államtitkára, akik egy-egy mondatra megállnak a könyvtáros vezetőket köszöntve és szót váltanak az MKE és az IKSZ vezetőkkel.

Megérkezik Dr. Kövér László házelnök úr, megkezdődik a program, a Magyar Könyvtárosok VII. Világtalálkozója. A levezető elnök, Markója Szilárd (OGYK) köszönti a jelenlévőket, köszönti a konferenciát, majd felkéri a házelnök urat és jelen lévő ágazati vezetőket a konferencia köszöntésére.

A konferencia „Határtalan együttműködés – stratégia, integráció, megújulás” címmel szervezte munkáját. Célja, hogy az anyaországi és határon túli magyar könyvtárak közötti együttműködés eddigi tapasztalatait áttekintve kidolgozzon és elfogadjon egy olyan szakmai koncepciót, amely kijelöli a további együttműködés tartalmát és kereteit a 2014 és 2020 közötti időszakra.

Napjainkban, mikor az egyik legfontosabb tudás a választani tudás művészete, különösen felértékelődik a könyvtárak jelentősége – fogalmazott a tanácskozás megnyitóján az Országgyűlés elnöke. A könyvtár közösségteremtő eszköz. Kövér László hangsúlyozta: amit a könyvtárosok tesznek, az nemzeti ügy, hiszen munkájuk nélkül nem maradhatna meg a nemzeti kultúra, és a könyvtáraknak határokon innen és túl a közösségteremtésben nagy szerepük van.

Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár emlékeztetett arra, hogy a világtalálkozóra csaknem tíz év után kerülhetett sor. És Csoóri Sándort idézve mondja: „Aki kinyit egy könyvet, mindenekelőtt önmagát nyitja ki”. A nemzetpolitika különleges kincse a könyvállomány. Számos kincset őrzünk a felvidéki Betlértől Buenos Aires-ig. Szándékunkban áll a világ magyarságának értékeit számba venni. Kibővültek a nemzeti jelentőségi intézmények. Tudásközpontok működnek határon túl is, idén pedig elindult a Kőrösi Csoma Sándor Program, amelynek keretében fiatal könyvtárosok és levéltárosok utazhatnak szakmai programokra a diaszpórában élőkhöz – tette hozzá. Beszámolója szerint az államtitkárság jelentősen bővítette a nemzeti jelentőségű intézmények körét, a kormány támogatja továbbá a határon túli magyar egyetemek és főiskolák könyvtárait is. Tavaly a külhoni magyar óvodások, idén a külhoni magyar kisiskolások évét hirdették meg. Ehhez egy körút kapcsolódott, melynek keretében 27 településre látogattunk el. Tény, az intézményválasztással a szülők identitást is választanak. Magyar történelemmel és példaképekkel a magyar intézmények szolgálnak, de az előmenetel is sikeresebb, ha az anyanyelvi bázison alapul. Közös felelősségünk, hogy megtartsuk nemzettársainkat a magyar kultúrában, legyen népszerű az anyanyelv használat, mentsük meg közösen értékeinket! Ehhez kívánt jó tanácskozást.

Bánkeszi Katalin OSZK–KI igazgató arról szólt, hogy a könyvtáros szakma említésekor – a civil közbeszédben – gyakran megmosolyognak bennünket – pedig a könyvtárosság a nemzet megmaradásának eszköze. Világos jövőképet alkotni, benne a külföldi kollégák szerepét, a nemzetet megtartani, végső soron ez a mai tanácskozás célja. Köszönti a határon kívülről érkezőket. A kultúra összeköt és összegyűjt. Egyszerre teremt közösséget és segít összetartani azt. Segít megtalálni az utakat, melyek egymáshoz vezetnek minket. A kultúra napjainkban hálózat. Egyre inkább digitalizálódó hálózat. Napjainkban a választás és a válogatás felértékeli a könyvtárost. A kultúrához hozzáférés demokrácia kérdése is. A könyvtár feladatai közé tartozik a közösségformálás.

L. Simon László, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnöke, volt kulturális államtitkár elsősorban az eredményekről szól. A kommunista diktatúra bukása óta nem volt olyan politikai vezetés, ami akkora változást hozott volna, mint éppen a mi időszakunk. Tavaly októberben a parlament elfogadta a könyvtári törvény átfogó módosítását: ennek alapján 16 megyei jogú könyvtárat átvettek a megyeszékhelyek, így egységes könyvtári rendszer jött létre – emlékeztetett, hozzátéve: a kormányzat a finanszírozásban is új, normatív modellt vezetett be. A megyei hatókörű könyvtárak idén 2,8 milliárd, a kistelepülések könyvtárai 1,7 milliárd forintból gazdálkodhatnak, és a határon túli magyarság könyvtári intézményeire is kellő figyelem jut: mind a Bethlen Gábor Alap, mind a NKA számos forrást biztosít számukra. L. Simon László közölte, az NKA tavaly 884 millió forintot fordított, és várhatóan idén is legalább ekkora keretet fordít a könyvtári terület támogatására. Most indul például a gyűjteménygyarapítást szolgáló Márai Program harmadik üteme, de a kulturális alap 40 millió forint szán arra is, hogy a kiemelt folyóiratokat ingyenesen juttassa el a könyvtárakba.

Persze a protokoll szavak mögött „üzenetek” is vannak. Ilyen üzenetnek érzem a házelnök úr, Dr. Kövér László gesztusát, aki 22 határon túli könyvtárnak Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című, 21 kötetből álló könyvsorozatot adományozta.

Ezt követően a plenáris ülést Bakos Klára MKE elnök és Dr. Fodor Péter IKSZ elnök köszöntötte.

Bakos Klára: Az MKE elkötelezett a határon túli könyvtárosokkal való együttműködésben, az értékek közös szolgálatában. Az MKE elnöksége kiáll a mai program mellett.  A szakma elkötelezett a felhasználók szolgálata, az állampolgárok versenyképessé tétele, az érték megőrzés és teremtés a kultúra területén. Indítsunk új felállást az együttműködésben. 2004-ben egy kerekasztal beszélgetésen fogalmaztuk meg a gondolatainkat (milyen legyen az együttműködés, mit támogassuk, mit kérnek Önök).  Az évek bizonyították, tudunk közös projektekben dolgozni. Közös tőről fakadnak a tennivalóink. Itt az ideje átnézni feladatainkat. Ha jól sáfárkodunk az időnkkel, és hivatástudatunkat beleadjuk a két napba, akkor remek eredményeink lesznek. És kezdődhet a munka, mert ha valamit meghatározunk, akkor a konferencia zárásával kezdődhet annak napi feladatokban történő megvalósítása.

Dr Fodor Péter: A találkozó újabb alkalom az együttműködés megerősítésére a kapcsolatok éltetésére. Éppen tegnap fejeződött be a csongrádi találkozó, újabb együttműködési megállapodást kötöttünk, 7 országgal! Kapcsolattartás mellett közös programok, képzések, informatikai rendszerek, közös pályázatokkal élés szerepel az elképzelések között. Az informatika világában hogyan lehet korszerű a téka? Az infokommunikációs eszközök hozzájárulnak a kihívásra adható válaszokhoz. A használó igények és a szolgáltató könyvtár – könyvtáros szándéka ma már találkozik. Könyvtárosként képviseljük az anyanyelvet is, a kötődést a magyar nyelvhez. Részesei, követei vagyunk az egyetemes magyar kultúrának, függetlenül attól, hogy a világ mely pontján dolgozunk. Köszönet Önöknek, akik semmi által sem pótolható szerepet töltenek be. A könyvtár – mint kultúraközvetítő tevékenykedik a világ minden táján.

Ezt követően Halász János államtitkár ad elő.

Sokat beszélünk a kulturális rendszerváltoztatás folyamatáról, illetve arról, hogy ennek lassan vége. A finomhangolás, az új szemlélet és az együttműködés kell, hogy következzék. Az új dolgok meglátásában a könyvtárosság mindig élen járt, már 20 éve közel került a könyvtárosság az informatikához, a könyvtárosok hamar éltek a lehetőségekkel, amit a számítógépek jelentenek. A felsőoktatásban is látható ez a folyamat, már 20 éve elindult a könyvtárinformatikus képzés, azaz a könyvtárosok a felsőoktatásban is időben léptek és élenjárók voltak. A mai rendezvény meghívójában az áll, hogy a 2014-20 időszakra az könyvtáros együttműködés kereteinek és coljainak kijelölése a cél. Ez a mi célunk is. Folyamatosan fejlesztett könyvtári rendszer, amiben az egyéni érvényesülés a társadalmi fejlődés záloga a könyvtár. A könyvtárak támogatják az ismeretszerzést, a kompetenciák fejlesztését és a közösségépítést.

Céljaink:

• Könyvtárak társadalmi szerepvállalásának erősítése. A könyvtár közösségi tér, helyi funkciókkal bír, nem feltétlenül az informatikai tudásról, hanem személyi jelenlétről van szó.
• Hosszútávú fenntartás
• Országos szolgáltatások
• Könyvtáros szaktudás megújítása

Ezek a célok persze módosulhatnak. A versenyképesség és a foglalkoztatás növeléséhez kell mindezzel hozzájárulnunk. A határon túliakról nem felejtkezünk el, állománygyarapítás keretében, de a továbbképzések folytatásában is gondolkodunk.

A találkozó ma jó pillanatban van, az együttműködés kulcsterületeinek meghatározása nagyon fontos lenne, mert az eredményeket be szeretnénk építeni az EMMI szakpolitikába.

Bánkeszi Katalin: ’Egy új könyvtári stratégia felé’ címmel tart előadást.

Stratégia, integráció, megújulás. E három kulcsgondolatra épül a mondandóm. Folyamatban van a stratégia előkészítés. Az Országos Könyvtári Konferencián – ősszel – 6 szekcióban nagyon aktív munka folyt. A tézisekből két gondolat idéz: a könyvtárak valós igények mentén működnek és megújulnak, és a könyvtárak a helyi közösséget szolgálják és mindenkihez eljuttatják a tudásvagyont. A megújulás, az új kezdeményezések jelen vannak (veszíts el egy könyvet például) a könyvtár közösségteremtő erő, sokkal többekhez érünk el, mint csak a beiratkozott olvasók. Egy-egy kolléga sok területen jelen van, a könyvtárosok projektekben dolgoznak, szervezeti beosztástól függetlenül. Ehhez rendszeres továbbképzés kell. Az IKT eszközök használata segít, és lehetővé teszi a hálózatos kiszolgálást. Ehhez saját kompetenciáinkat kell fejleszteni és ezt a tudást kell tovább adni. A könyvtár közösségteremtő hely. Barátságos, hívogató, ahol vannak empatikus kollégák, és persze vannak hagyományos és digitális tartalmak. Megújultak a honlapok és a digitális tartalmak is. Vannak speciális programjaink is, nem egyszerűen csak internet elérést nyújtunk, hanem ettől többet. Tartalmilag egységesített digitalizálásra van szükség, központi nyilvántartással. Kis műhelyek, laborok jöhetnének létre a könyvtárakban, ahol meg lehetne tanulni olyan technológiák használatát, melyekhez az élet minden területén szükség van, de amik otthon azért nem állnak rendelkezésre. A könyv az internetelérés és a hálózat információ halmaza + a szaktudás egy helyre szervezése – ez lehet a könyvtár. Minden korosztály és réteg számára!

Mindezekben együtt tudunk működni a világ bármely táján dolgozókkal.  Váltsunk gyakrabban ezután szót és cseréljük k eredményeinket. Szervezzünk határon átnyúló programokat, nyelvi játékokat, olvasónépszerűsítést. Tanfolyamainkat távoktatássá formálva rugalmasabbá tesszük az oktatást. Az ODR-t egységes rendszerbe szervezzük – egy közös, nagy léptékű fejlesztéssel –de minden könyvtár számára. Meg akarjuk oldani a határon túliak csatlakozását a MOKKÁhoz és az elektronikus dokumentumküldő rendszerhez. Feladatban nincs hiány, reméljük a forrásokat is meg tudjuk ehhez szerezni.

Sennyei Pongárcz igazgató, Austin: ’A változó könyvtár’ címmel tart előadást.

Előadását egy konkrét projekt, egy létező könyvtár felújítását bemutatva kezdi. A régi könyvtár felét le kellett bontani, a másik felét ki kellett üríteni. Egy új szárny épül és kétszer akkora lett a könyvtár, mint amilyen volt. Az átépítés kapcsán két kulcsdöntést kellett meghozni:

• a nyomtatott gyűjteményt lepakoljuk raktárba – ezek innentől nem lesznek szabadpolcról elérhetőek
• a könyvtárosok egy, a szolgálati tértől független irodaépületben kapnak helyet
• A logisztikai kihívással sokat tanulunk!

4 trend és ezek következményei:

• A közeg. A hagyományos könyvtár alapvetően hardver bázisú. Nyomtatott és elektronikus dokumentumokkal teli. A jövő ezzel szemben szoftver közegű. Honlap, használó hozzáférések jelentősége nő. Következmény: átcsoportosulásra és átképzésre szorulunk. Másra képződtünk elő, ezen változtatni kell. A szolgáltatások nem íróasztal mellett, hanem a honlap felületén adódnak át!
• Hálózati csomóponttá lettünk, nem elszigeteltként vagyunk jelen. Információ bőséges környezet vesz bennünket körül, amiből a könyvtárak akár ki is hagyhatóak, ezért a manuális termelésből az ipari termelésre kell átállnunk. Kihívó helyzetben vagyunk.
• A hagyományos könyvtárban a gyűjtemény, a szolgáltatás és a hely összetartozott. Most ez „kicsomagolódik”. A gyűjtemény a „felhőkbe” kerül, a szolgáltatás eszközökön zajlik, a hely a tér elveszti meghatározó jellegét.
• A szolgáltatások a pult helye helyett elektronikus felületekre tevődnek át. Ezért új szerepeket és szolgáltatásokat kell vállalnunk.

Most versenyhelyzetben vagyunk, ami azt is jelenti, hogy ki tudnak bennünket kerülni és ki is fognak kerülni. Ha a könyvtár használatát nem tudjuk leegyszerűsíteni, akkor bajban leszünk, mert a közeg az egyszerűséget kívánja, még akkor is, ha ez a pontosság kárára megy. A használók akkor fordulnak hozzánk, ha egyszerűek vagyunk. Ez a versenyképességünk lényege.

A 4 trendnek következményei is vannak:

• Új szolgáltatásokra van szükség
• Új szerepeket kell vállalnunk. Ha elfogadjuk, hogy meg kell változnunk, akkor a helyi körülmények a meghatározóak. A könyvtáraknak több jövője van, éppen ezért, mert a helyi dolgok is befolyásolják. Olvasóink nemcsak igénylik, hanem produkálják is az információkat.

A könyvtárak jövői ezért eltérhetnek egymástól. Egy vezetői kihívás előtt is állunk, mert egymást vakon utánozva nem leszünk sikeresek!

Ezt követően Kokas Károly: ’A jövő könyvtára – a könyvtár jövője’ címmel tart előadást. A cím enciklopédikus, de az előadás nem lesz az, csak felvillantani van módom dolgokat, fejti ki a bevezető szavakban. Majd elemzi Lukrécia és a tökéletes tányér esetét, amikor a tányérnak az a hibája, hogy a tányért nem lehet megenni. Ezt oldja fel a pizza, mert a pizzatészta maga a tányér, amit meg lehet enni.

Teljes paradigmaváltásban vagyunk. Elemei:

• Minden dokumentumról digitális másolat készíthető
• A hálózaton ezek bárkinek, bárhova közvetíthetők. (eddig egyedi példányokkal dolgoztunk
• Bárki digitalizálhat, bárki közvetíthet, bárhonnan
• Teljesen nyitott a verseny
• A hálózat közmű lett, ott van a zsebben, az asztalon

Napjainkban a tudományos és a közművelődési könyvtárak jól láthatóan más közegben más kívánalmakkal szembesülnek, nem egymás versenytársai. Más a változás sebessége esetükben.

A jövő, illetve a változás következményei:

• új szerepeink lesznek, vagy nem leszünk
• vegyes korszak jön, a régi és az új együtt él, a régi és a digitális modell egymás mellett kell, hogy üzemeljen. Ez dupla munkát jelent!

Kitörési pontjaink:

• metaadatolás képességével rendelkezik a szakmánk
• visszakeresési (kerestetési) profizmus
• tudományos adatfeldolgozás „big data” (tudományos kutatóintézetek adatainak feldolgozásába való beszállás)
• archiválás, webarchiválás
• egységes, olvasóbarát portálok
• oktatási háttértevékenység
• kulturális közösségi tér

Láthatatlan könyvtáros – de látható finanszírozás kell!

Oktatás. Milyen könyvtáros kell, mit tanuljon? Mozgó célpontjaink vannak ebben, állandó önkorrekcióra van szükség, vágta közben kell lovat, fegyvert kell cserélni. Ez a könyvtáros múltban nem történt meg, ez teljesen új folyamat. A hálózat alapvetően változtatja meg a világunkat. Ha tudjuk, mit tehetünk a digitális kultúrával, akkor van esélyünk!

Az előadást állófogadás követte, melynek végeztével a konferencia parlamenti programja befejeződött.

További információ: http://vilagtalalkozo.oszk.hu/
Budapest, 2013. május 29. 17.30